2009. december 18., péntek

1 hét örömsí

Nos lassan itt van a 2 hetes Karácsonyi szünet, amit otthon töltünk családjainkkal amit már nagyon vártunk. Hiányzik a család és barátok, na! :-)

Azért mielőtt az ősök ölelgetésében elmerülnénk, és mielőtt a világ legjobb töltött kápijaitól és zserbóitól, lazacaitól és persze az Unicum és Becher ampullák sorozatától felugrana vagy 5 kg felesleg, nem ártana mozogni kicsit, és rápihenni a Karácsonyi szünetre.

Még szeptemberben szerveztük meg ezt a nyaralást, szem előtt tartva azt is, hogy munka miatt január és március között valószínűleg nem tudok 1 hétre elmenni síelni, és leginkább, mert most M még bírja az utazást és a kisebb túrákat. Ez később már lehet nem menne olyan egyszerűen...

Lényeg, hogy egy percig nem volt kérdés, hogy ha már 1 hétre megyünk, akkor a célállomás Zermatt lesz.

Apartmant kerestünk 2 főre amire ajánlatot olyan 1000 CHF körüli áron láttunk az első körben jobb helyeken. Aztán a honlapon alaposabban szétnéztünk és találtunk is 1-2 olcsóbb apartmant, bár ezek nem központi részen helyezkedtek el. Ennek speciel örültünk, mert nyugalmat, csendet szerettünk volna magunk körül, nem ragaszkodtunk a falu központjának nyüzsgéséhez.

Igy végül a falu Winkelmatten-i részén foglaltuk le a szállást egy 5 apartmanos házban, ami a falu egy újabban beépített része, a Furi-ra induló felvonó állomásához közel, fenn a dombon. Kíváncsian vártuk hogy milyen lesz a hely...

Csütörtökön összeraktuk a cuccot és péntek délután száguldás. Kocsi letesz Taesch-ben, majd fel kisvonattal, hullafáradtan a faluba. Itt taxi, majd száguldás a havas utcácskákon, fejbeverés vagy 3x a keresztrúdba a plafonon, 30 CHF fizetés, és megjöttünk. Nagyon szép kis apartmanház, kis utcácskában a falu végén, teljesen csendes környezetben.

Felcihelődtünk a szobába, semmi recepció, kulcs a zárban.

A szobába belépve, nagyon megörültünk, mert pontosan olyan volt mint a képen: szép, nagy tágas szoba, falból lenyitható kényelmes ágyakkal, kanapé, étkezőasztal és kiválóan felszerel konyhapult (fondue készlet és Nespresso :-), és egy szép tiszta kis fürdő. A lényeg a terasz, amire még visszatérek.

Kirámolás, kis Appenzeller, majd pihi.

Szombat

Nos jól kialudtuk magunkat – hihetetlen mennyire jól tud esni az alvás 1600m-en!!!

Az idő kicsit kiábrándító volt reggel, dehát hegyekben vagyunk. Igy nem indultam neki a hegynek síelni, inkább maradtam kis feleségemmel a faluban. Nagyon jót sétáltunk, vásárolgattunk, stb...a jeges utcák miatt beszereztem egy bakancsra szerelhető szögecses talpat...nem tom miért, de a Vibram talpnak ez a verziója baromira csúszós a bakancsomon. Ezzel a cuccal már lehet balettozni rendesen.

Ebédre hazaugrottunk a szállásra, ami a központból egy kicsit hosszabb és meredek úton érhető el, ezt tudni kell. Winkelmatten tényleg a falu csendes, ’falusias’ része, magán és kisebb apartmanházakkal, ahova vagy taxival, vagy a bahnhof-ról induló elektro-busz járattal juthat el az ember, vagy sétál – ez egy kb 20 perces kiadós – de nagyon jóleső - kaptatást jelent :-) Van egy kisbolt, kistemplom és CSEND!

Kaja után kis csendespihi, majd indulás egy kis sétára a kezdődő hóesésben. Leblattyogtunk a felvonó állomáshoz – csodákra képes a szöges-gumi :-) - majd indulás Zmutt irányába, fel a lankás ösvényen.

Előttem gurult kiscsaládom, M személyében és pocakjában, és baromi jól éreztük magunkat. Kb fél órát mentünk fel az ösvény elágazásáig (Zmutt ill. Zum See irányában), eddig bírta Dömpi.



Itt kis pihi majd vissza a faluba, majd a szállásra. Ezután vacsi, majd pihizés – jó kis nap volt.

Vasárnap

Nos akkor visszatérnék a terasz témájára.



Ezzel a látvánnyal és idővel fogadott minket a Vasárnap reggel, úgyhogy azt hiszem, hogy a szállást megfelelően választottuk :-). Elég soxor kellett újratöltenem a kávémat, amíg elkészítettem azt a pár tucat fotót (a -10 fokban), amit akartam...ezt az időt nem lehet kihagyni, na.... Sz@r az élet...

Miután kifotóztam magam, magamra cibáltam a megfelelő mennyiségű kotont és elindultam fel a hegynek. Előtte még lecet béreltem, mert ugyebár tesztelni kell.


Most a még nem próbált Völk Racetiger egyik típusát béreltem ki – ez biztos jó – és irány a Furi állomás, majd a Riffelalp. Innen a beülőssel fel a Gifthittli állomásra, majd elindult az örömsí!!!

Jó párat csúsztam itt a 36-os kék pályákon tökéletes havon verőfényben, -14 fokban és üres pályákon. De jól esett !!! :-)



Kis forralt bor bevételezése után ismét fel a pályák tetejére, majd átcsúszás a 29-28-as pályákon a Gant állomásra, a két pályarendszer közé. Ezt a pályát kifejezetten szeretem, jó hosszú, megdolgoztatós menet, és általában teljesen üres, mert itt nincsen közvetlen felvonó kiépítve.

Itt beültem a kis 4-es tojásos felvonóba, és érkezés a Blauherd állomásra. Itt csúsztam párat a már jól ismert és kedvelt 9-es, 7-es és 4-es pályákon, amiben kellemesen kimerültem. Fél 4 körül le a faluba a símetróval, ahol családom várt és mentünk együtt haza a szállásra.

A Völkl Racetiger kicsit nehezebben kezelhető lécnek bizonyult – összehasonlítva a Tigershark 10-essel. Nagyon szépen lehetett vezetni az íveken, hirtelen kanyaroknál éreztem, hogy merevebb, keményebb léccel van dolgom, és összességében elégedett voltam vele. Mindamellett még mindig a Tigershark vezet, mert szélesebb léc, ami eddig mindenféle hóviszonyok között bizonyított a tesztjeim során. A most kipróbált léc igazi szlalom eszköz, arra tökéletes.

Szuper kezdés volt!!! :-)

Hétfő

A reggel ismét tökéletes időre és látványra ébredünk. Nem semmi :-) Kezd megjönni a hegyi hangulatom!!!

Kelés, kiadós reggeli, majd indulás a Sunnega símetróhoz. Előtte azért kibéreltem a mai lecet, ami nem más vol mint a Stöckli Spirit – sajnos ennek a női változata, a Spirit Edition...pfff... na mindegy.



Egész nap a Sunnega-Rothorn pályáin csúsztam, az idő csodás volt, a síelés szuperül ment, a hó továbbra is tökéletes, és sehol senki a pályákon. A Rothorn tetején a piros pályák pláne kiválóak voltak, akkorákat döngettem, hogy csak na...A látvány meg valami hihetetlen errefelé...

A síléc kiválóan ment, nagyon stabil, jól kezelhető, könnyebb léc – igaz hogy női verzió...hehe.



Na mindegy, nagyon szép és aktív nap volt. Este persze nem lehetett kihagyni egy kiváló fondue-t, hogy feltegyük a pontot az i-re....majd egy kis munka hogy a fene enné meg...többet nem hozom a laptopom...bár muszáj volt...

Kedd

Nos, az időjárás továbbra is kegyes hozzánk, sehol egy felhő, hideg viszont van rendesen, reggel -15 körül.

Kis pihenésre volt szükségem, meg amúgy is együtt akartam lenne a kiscsaláddal, így ma letettem a leceket. Délelött pihizgetés, majd indulás a Sunnega-ra ebédelni, meg egy kicsit sétálni.

Először ettünk egyet a Sunnega állomás hüttéjében, napoztunk, szerénységem fotózgatott, bár az alábbi speciel drága kicsi Feleségem alkotása...:-)



Utána nekiindultunk egy kicsit a környék lejtőin, fotózgattam, drága kicsi M-ék pedig lassan de biztosan sétálgattak előttem. Fantasztikus idő volt most is, nagyon jól éreztük magunkat, bár tény, hogy a 2300m-es magasságon M nagyon hamar kifáradt a babuval...A látvány egész tűrhető volt...



Ezért le is mentünk hamar, hogy a faluban még sétálgassunk kicsit a napsütésben, bevásároljunk, majd este pihizzünk egy nagyot.

Szerda

Mondhatnám hogy lassan unalmas hogy ismét tökéletes idő van, de nem mondom. A lényeg, hogy fantasztikus az idő, irány a gleccser és -18 fok.

Lécnek kibéreltem azt amire már régen fájt a fogam: Völkl Tigershark 11 Foot Powerswitch.


Ezzel vágtam neki a felvonóknak, hogy döngessek párat a 71-72-es pályákon. Ezt küvetően irány 3883m-re, a Theodul gleccser tetejére, ahol kis nézelődés után fel is csatoltam. A látvány természetesen lenyűgöző. Ilyen magasan még nem is jártam.



Egész kellemes a 85-ös pálya ami innen vezet a kedvenc 83-84-es pályáim tetejére. Ezekről már írtam, kiváló, piros carving-pályák, 2 csákányossal kiszolgálva.



Sajna a felvonók nem működtek valamiért (talán mert előszezon volt és mindenhol amúgy is kiváló a hóminőség), így indulás le a Plateau Rosa-ra és a nagyszerű 80-as pályára, ahol csúsztam párat. Aztán jött a felhő, így lejjebb kellett vonulnom, hatalmasat carvingozva a 73-as kéken.

Ezután le a Furgg állomásig a fantasztikus 65-66 majd 63-as pályákon, ahonnan levonóztam a faluba egyet.

A hó talán most volt a legjobb, minden csúszásomat figyelembe véve Zermatt-ban.

Kiváló nap volt, aminek a végére rendesen kicsavart a magasság-különbség meg persze a száguldás az üres pályákon.

A lécet fájó szívvel adtam le, ez volt eddig a legjobb. A Tigershark 10 foot-hez képest, kicsit merevebb, kihívóbb a léc, de szélesebb és stabilabb is kicsit, még jobban tank-szerű ahogy átvág minden puklin. Kár hogy annyi az ára amennyi...még gondolkozok, de a léc – a jelen állapot szerint – a kettő közül lesz.

Csütörtök

Az időről nincs mit mondani, semmi nem változott...TÖKÉLETES.



A napot a Gornergrat-Riffelberg közötti terepen töltöttem, tökéletes örömsível, visszatérve a Völkl Tigershark 10 foot-hoz.



A végén lecsúsztam a Furi állomásra, majd irány haza, és vacsorázni, ami nem lehetett más mint egy kiváló fondue.

Péntek

Reggel korábban keltem, hogy majd megyek még fotózni – fel akartam menni a Rothorn-ra – de aztán letettem róla. Szépen összerámoltunk, majd érzékeny búcsút vettünk a Zermatt-tól és a Matterhorn-tól. Sebaj...jövünk még ide :-)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Összegzés

Értékelést már nem írok, mert áradoztam már eleget a faluról és a síterepről.

Nekem mindennél többet mondott az, hogy M, akinél eddig nem az első helyen volt Zermatt az úticéljaink tekintetében (tömeg, nagyfalu jelleg, stb), a mostani szállás, a környező csendes kisfalu jelleg miatt, meg persze idő alapján azzal zárta az utat, hogy igen, azért Zermatt ott van a tetején a listának, holtversenyben Arosa-val, a Val d’Anniviers-szel, Wengennel és Saas-Fee-vel.

Ennél jobb visszajelzés nekem nem kell :-)

Amit még fontos hozzátenni, az az, hogy mindenkinek ajánlom hogy a karácsony előtti héten jöjjön Zermatt-ba. Az idő tökéletes – a helyiek szerint általában ez van ilyenkor (meg nagy hideg mint most is)... Ami fontos, hogy a karácsonyi nagyüzemre készülve még ha nincs is ekkora hideg, mindenhol megy a hóágyú, így a hó kiváló, és szépen eldolgozott (bár vannak kisebb pályák amik nincsenek megnyitva a kevés látogató miatt. Ez a következő, ami nagyon kedvező ilyenkor, hogy nincs tömeg. Végezetül ilyenkor jó áron lehet szállást találni.

Ha ezt összerakjuk, akkor optimális síélményben lehet részünk ebben az időszakban.

Mi visszatérünk ilyenkor (is)....AZ TUTI.

2009. december 8., kedd

MiniManó

Azt hiszem ideje rátérni az év legfontosabb történésére...bár asszem pontosabb az a meghatározás, hogy eddigi életünk legfontosabb eseményére...

Kalandjaink vizualizálása közben a szemfüles olvasó talán észrevette, hogy mostanában egyes számban írok néha, egyedül járok túrázni majd síelni, Drága kicsi Másik Felem nélkül járom a hegyeket, síterepeket. Nem kell aggódni:

- M él és virul,
- Nincsen gond a párkapcsolatunkkal
- Nem vagyok büdös, mert a víz csodákra képes
- Nem utáljuk egymást
- Nem költözött haza anyósomhoz :-)
- Stb, stb.

A hiányzás igazolt, mivel ha minden jól megy 2010 április végén gyarapítjuk a hegymániások táborát egy icipici MiniManóval. :-)

Kis Feleségem természetesen amíg tud jön velem (pontosítok...amíg tudunk menni addig megyünk:-), hogy szoktassuk MiniManót a friss levegőhöz, a csendhez, nyugalomhoz, ami miatt mi is mindig a hegyek közé vágyódunk.

Amíg én próbálkozok a leceket a talpaim alatt tartani vagy túrabotjaimat a földbe szurkálni, addig Ők pihennek, olvasnak, blogolnak, meg persze könnyebb sétákat tesznek a friss levegőn és nagyon élvezik ezt az időszakot. :-)

És alig várom, hogy megmutathassam a Gyaerkőcnek azt a sok-sok csodás tájat, amit nekünk van szerencsénk bejárni!

Ja, igen akit érdekel ITT követheti a mindennapokat Kis Családom szemszögéből.

:-)

2009. december 6., vasárnap

Grimentz & Zinal - hétvégi síelés

Na tessék, ismét megyünk a hegyekbe. Ha jól belegondolok, a nyáron csak talán egyszer jártunk (jártam) a Val d’Anniviers-ben, holott az egyik kedvenc régiónk a környéken.

Mivel a hegyekben már havazott, lassan nyitnak a pályák a magasabb rendszereken, Zinal például már hetek óta nyitva van, bár főleg csak a hétvégeken.

Grimentzben pedig erre a hétvégére tervezték a nyitást, ezért csütörtökön el is kezdtünk szállást keresni. Ami érdekes volt az az, hogy bár a pályák nyitnak, a hotelek nem...pratikusan csak 1 kis fogadóban volt szoba, de az nagyon jutányos áron, 70CHF-ért éjszakánként két főre.

Péntek késő este érkeztünk, kirámolás majd szikkadás.

Szombaton reggel kelés, és indulás a Bendolla-ra vezető felvonóhoz. Meglepetésre, a bérlet csak 25 CHF-be került, bár a meglepetés oka az volt, hogy kb 3 pálya volt csak nyitva...kicsit lassan jártak a ratrakok gondolom...

A lényeg, hogy kedvenc örömsíelős pályám nyitva volt...úgyhogy nagyon jól elcsúszkáltam itt kb fél 3-ig. M feljött velem az elején és sétált egy kiadósat a Bendolla állomása környékén, és persze kattogtatta a fényképezőt :-)



Ami miatt kicsit csalódott voltam az egyrészt a hó minősége volt, ami miatt a pályák Bendolla-hoz közeli részein kemény, jeges, hódarabos, rázós részeken kellett lejönnöm (magasabban viszont kiváló volt az anyag). A másik pedig, a felhős idő mellett a dél körül 2300m-en mért +7 C volt, ami miatt izzadtam mint a ló, és a hó is elkezdett pempősödni...

Azért pár felvétellel teszteltem a fejkamerát is, remélem tetszik a felvétel:



Mindegy, a lényeg, hogy jót mozogtam ma is....Délután utánajártam a falu 3 sportboltjában, hogy hol tudnék Stöckli lecet próbálni, és le is foglaltam egy párat Vasárnapra.

Drága kicsi M pedig a szálláson pihizett, és persze nézte kicsit a tv-t....mi mást, mint Biathlont?! :-)

Este jó kis vacsi (bár a fondue most elmaradt) utána pedig kis séta a faluban...



Vasárnap, reggel felkaptam a Stöckli Laser SC-t amit már Zermatt-ban kinéztem magamnak, majd irány Zinal.



Itt érdekes módon elég sok kocsi parkolt már a felvonó környékén, a borongós idő ellenére...Felérve a Sorebois állomásra, majd csúszva egyet-kettöt, ki is derült hogy miért vannak itt többen...Mert itt tökéletes a hó...:-)

Egy pálya le volt zárva versenyzőknek, azon kivül kettő még nem volt elkészítve, de a maradékon nagyon jókat tudtam csúszni, optimális, bár kissé borongós időben...a hó ismétlem tökéletes volt. A léc nagyon jól bevállt, kicsit keményebb, melósabb lécnek értékelném...de nem is tudom...amennyire ki akartam próbálni, annyira nem hagyott bennem mély nyomokat. Meglepő...

Kettő körül jöttem le a hegyről, vissza Grimentzbe összepakolni M-et és indulás haza.

Jó kis hétvége volt, de legközelebb minimum 1 héttel később jövünk, hogy Grimentz, a már megszokott igazi örömsí terepként mutatkozzon be a szezonban. A faluról már írtuk hogy valami álom, csendes, nyugodt kis gyöngyszem az Alpok közepén...



Zinal-lal semmi gond, az egy biztos pont az életünkben :-)

2009. december 1., kedd

Fotózás

Sokat törtem a fejem az elmúlt időben, hogy hogyan tudnék szebb síelős és túrázós, stb fotókat prezentálni itt a kedves olvasóknak...meg persze leginkább magunknak a gyűjteménybe.

Első ötletem az volt, hogy egy újabb és jobb kompakt gépet veszek, amit vihetek magammal síeléskor is, és nem kell annyira félteni. Aztán rájöttem, hogy ennek túl sok értelme nincs, mivel elég jó fotókat csinál a kis Sony masina, amit már vagy 2 éve nyúzok.

Október végén egy hétvégén itt járt a családunk egy része és volt lehetőségünk meglátogatni Chillion várát, Montreux mellett. Jártunk már itt vagy 2x, de be még nem mentünk. Na most igen, és meg kell mondjam megéri a beugrót, nagyon szépen rendben tartott emlékek és alapos történeti leírások mutatják be a hely sok százéves múltját.

Ennyit a kazamatákról és a tróntermekről...nem is ez a lényeg...hanem az, hogy hatalmas mázlink volt, mivel az egyik nagyteremben egy svájci fotós srác alkotásait lehetett megcsodálni, aki speciel az Alpok hegyeiről készít tájképeket.

Nem akarom túllihegni, meg túlreagálni a dolgokat érzelmileg :-), de úgy gondolom ez az élmény valamilyen szinten mérföldkőnek tekinthető hobbijaim alakulását illetően, talán ha megnézitek EZEKET, jobban érthető.

A lényeg, hogy fantasztikus képeket csinál az úriember, dedikáltattuk is vele az Alpokról szóló képeskönyvét , beszélgettem vele kicsit, és lényeg a lényeg, hogy elhatároztam, hogy a nyomdokaiba lépek. :-)

Eddig is egy vagon képpel tértünk haza a hegyekből, most a célom az, hogy pár KIVÁLÓ képet készítsek mindenhol ahol csak járunk!!! Úgyhogy megvan a kiegészítő program a fárad sínapokra, nyári túrázásokra, biciklizésekre....Drága kicsi M imádni fogja, hogy mindig megállok majd tökölni az állvánnyal, géppel, szűrőkkel, stb...sokkal tovább mint eddig...Hehe.

A fentiek eredménye, hogy eldöntöttem, hogy komoly fotómasinát veszek, nem sz.rozok :-) Jó sokat bújtam a netet és eldöntöttem, hogy beruházok egy jobbféle Canonba, az új EOS 7D-be, (18-135-ös ojjektívvel) ime:


Persze-persze drága, főleg kezdő DSLR-nek, de mint korábban említettem, egyszer élünk :-) (Korábbi komolyabb gépem, a Sony F828 is nagy beruházás volt 2004 elején, és jó sokáig el voltam vele...bár tudom ez más tészta lesz, főleg az objektívek miatt...)

Azóta persze elkezdtem vásárolni a fotós újságokat, bújom a netet és próbálom megérteni az alapokat, trükköket, stb...Meglátjuk mi lesz belőle :-)

Érdekes belegondolni, hogy a síelésen kívül régen vettem ilyen komolyan egy hobbit tanulás és felkészülés tekintetében...:-)

És ez tetszik...

2009. november 16., hétfő

Hosszú hétvége Zermatt-ban

Drága kicsi Másik Felem bizonyos okok miatt hazautazott a családhoz másfél hétre, én pedig gondoltam egyet, ''ugyan ne unatkozzak már a 4 fal között, valamit csinálni kell'' jeligével...irány Zermatt 3 éjszakára! Legénysíelés :-)

Persze ezt már korábban leszerveztem, és találtam is egy egyágyas szobát egy hotelben 100CHF áron 1 éjszakára. Ez van, egyszer élünk...irány a reinkarnációs tanfolyam!!!

Péntek este érkezés, cuccok le a vonatról, taxi és irány a hotel.

Mikor a svájci kollégáknak mondtam, hogy hol szállok meg, csak kamilláztak...Hotel Post Zermattban?!. Hát a szállás nem semmi emberek...ha egy 1 hetes síelést megengedhetnék ezen a helyen a karácsonyi turnusban, akkor asszem elégedett lennék a helyzetemmel...

Nemrég újították fel a hotelt és valami szuper, modern és elegáns, 3 étterem 4 bár vagy nemtomén mennyi, wellness, fitness, szuper szoba, stb, stb.

Alapvetően nem vagyunk azok a nagy luxusrajongók, nagyon jól elvagyunk egy régi kis szálláson egy kis hegyi faluban, de ezt azért jó volt átélni :-) HEHEHEHEHEHE

A hotel amúgy a Templomtól kb 50m-re van a központban. Ez amúgy előnyös is volt, mert most van az előszezon előtti utolsó hét, gyakorlatilag a falu zárva van, 4-5 hotel és 5-6 étterem kivételével...az élet, hangulat és mozgás így a hotelem környékére összpontosult.

Szombat reggel korai kelés, reggeli, és fel a gleccserre. A Trockener Steg-en kibéreltem ismét a Völkl Tigershark 10 Foot-ot, és egész nap nyomattam neki :-)

Nem tetszett annyira a síteszt típus felhozatala, ezért maradtam ennél a típusnál.

Sokat csúsztam a Furggstattel-ről induló 71-es pályán, majd fenn a Plateu Rosa környékén. A léc természetesen hozta a már ismert eredményeket :-) A végére meglepően kipurcantam...még mindig az új cucc tenné???

Azért video is készült az új kütyüvel, amit azóta szépen nem találok, úgyhogy Türelem :-)

4 körül értem vissza a hotelbe, a cuccokat ledobáltam, majd irány a Wellness részleg, több kör szauna, gőzfürdő és jacuzzi. Szar az élet :-)

Este kiváló pizza a hotel éttermében, olvasgatás, majd szikkadás.

Reggel nagyon borongós időre ébredtem, meg az az igazság, hogy kemény izomlázam volt (ami mondjuk mindegy), de így a kettő kombinációja miatt nem mentem fel a gleccserre, inkább séta a faluban, nézelődés, és kimerítő tanácskozások különféle boltokban a kipróbálandó sílécekről. El is terveztem, hogy másnap a Stöcklire fogok koncentrálni a teszten.

Este egy szuper Appenzell-i fondue, borozás, stb és pihi :-) Kár hogy Manókám nincs itt velem...így azért nem az igazi...

Hétfő reggel sajnos letettem a síelésről, mert az idő még rosszabb volt, a felvonók ki se nyitottak időben. Kár érte...Dehát ez van, lassúztam kicsit, majd kora délután hazaindultam.

Sajnos csak 1 nap jött össze a csúszásból, ami viszont nagyon jól sikerült és odaraktam magam rendesen... azért jó volt kikapcsolni a hegyi levegőn, finomakat kajálni, és élvezni a hétvégét :-)

2009. november 1., vasárnap

Filmezés

Eszembe jutott már tavaly is, hogy hogyan lehetne rögzíteni a síeléseinket mozgóképen. Saas-Fee-i útjaink során is előjött a gondolat, és elkezdtem nézelődni valami kis camcorder után, amit valamilyen módon a sisakra rögzíthetnék, hogy megörökítse hihetetlen sebességem és technikám, de leginkább a pályákat és a tájat...:-)

Volt is egy pár kamera ami jónak tűnt méretben, de még azért szétnéztem a neten, és találtam is pár site-ot ami kifejezetten sport-kamerákkal foglalkozik, pl Ezt.

Ezeket nézegetve jött meg az elhatározás, hogy beruházok egy jobbféle eszközbe, ami végül a Vholdr ContourHD-je lett. Kicsit várni kellett rá mert most kezdték el forgalmazni, de megjött és nagyon ígéretes.



Kompakt, könnyen használható és többféleképpen rögzíthető kamera, masszív felépítéssel és sokféle beállítási lehetőséggel, beleértve a 1080p HD felbontást is.

Meglátjuk milyen képeket csinál a lejtőkön!!!

2009. október 18., vasárnap

Síteszt Saas-Fee-ben

Ismét nem bírtuk sokáig az őszt és a borongós időt, menni kell csúszni, szép idő lesz a hét végén!!! Ja és persze az új cipőket is le kell tesztelni!

Cél ismét a Saas-Tal, ezúttal szállást Saas-Fee-ben találtunk egy apartman-házban, a parkolóházhoz közel. Pénteken késő este érkeztünk, kellemes 2-3 fok körüli időben :-)))

Az apartman szuper, egyszerű felszereltségű, de kényelmes és otthonos. Nem lehet a múltkori Saas-Grund-i modern apartmanhoz hasonlítani, de nekünk valahogy ez jobban is tetszett…szeretjük a rusztikusabb szállásokat. Az tény, hogy ilyenkor még nincsen idény, így a fűtés nem megy teljes gőzzel, de már fel vagyunk készülve hasonló esetekre – mindig viszünk egy kis hősugárzót :-) Hehe...

Leceket nem is hoztam, mivel a terv az volt, hogy benevezek egy sítesztre...ha lúd legyen kövér, ha már a cipőket lecseréltem, a lecekkel is csinálni kellene valamit. Kb 4 éves a Rossi Z1-esem, és már tavaly is éreztem, hogy hosszúak nekem (170cm), meg amúgy is jó lenne valami komolyabb léc a fejlettebb sítudásomhoz. Egyik fő erényem a szerénység.

Lényeg, hogy a napi felvonó 48 CHF volt és 50 az egynapos síteszt ára. A sítesztet itt amúgy leginkább csomagban adják szállással együtt, de a gondunk az volt hogy kis Feleségem nem tervezett síelést, és úgy meg nem volt gazdaságos a szállással együtt a csomag.

Szombat reggel kicsit borongósra sikeredett, majdnem vissza is fordultam a szállásra, de nem...menni kell:-)

Fel 3500m-re, majd irány a ratrakok hangárja a Mittel Allalin állomáson, itt van ugyanis a raktár a tesztre. Nem semmi készlettel rendelkeztek a szervezők, minden létező márkából nagy választék, minden méretben, több mintával, és segítőkész márka-specialistákkal. Kis tanakodás után a Nordica standjához indultam, hogy kipróbáljak valamit ami passzol a cipőmhöz.

Először a Dobermann SL Pro 165cm-es lecét ajánlotta az úriember a tudásomhoz (valamint a kedvelt rövid ívekhez), amit pillanatok alatt beállítottak, és indulhat a csúszás (persze melegítés után).


A léc borzasztó gyorsnak, erőszakosnak, megterhelőnek bizonyult (bár szerintem hiba volt a napot ilyen kemény léccel kezdeni, ha délután próbálom, lehet jobban tetszik). A lényeg, hogy nagyon kellett figyelni hogy kordában tartsam a leceket, és érdekes volt, hogy az ívekből szabályszerűen kidobott a megfeszült léc.

Nagyon jó szlalom léc, de kemény munkát igényel a kezelése.

A második léc is Nordicára sikeredett, ez a Speedmachine Mach 3 162cm-es típusa volt.
Ez a léc jóval barátságosabbnak bizonyult, könnyebben kezelhető, de azért megdolgoztató és koncentrációt igénylő léc. Ami miatt lecseréltem 3 csúszás után az a hossza volt, nekem úgy tűnt, hogy a 162cm rövid a 180-as magasságomhoz.



Ez után a Völkl standjához mentem, sok jót olvastam a leceikről és mindenképp ki akartam próbálni egy fajtát legalább. A net és irodalom alapján a Tigershark szériát néztem ki magamnak, amiből szerencsére 2 típus is volt a teszten, így a 10 Foot verziót csatoltam fel először, 168cm-es méretben...



...és a lényeg, hogy ezután le se vettem...alig akartam visszaadni, mert annyira CSÚCSSZUPER szerkezet!!!

A hossza pont megfelelő, szélesebb volta miatt stabilabb, hosszú, rövid íveken úgy döngettem vele, hogy néha csak néztem, hogy ATYAVILÁG...mit csinál velem ez a léc :-))))

Jégen, buckán úgy ment át mint a tank, valami fantasztikus volt vele síelni...Nagyon kezes lécnek bizonyult, mindamellett azért izommunkát igényelt, de pont megfelelő mértékben. Ha lehet így írni, a befektetett munka és az élmény abszolút egyensúlyban volt...Ezt a lecet gyakorlatilag ÖRÖMSI-re tervezték, legalábbis NEKEM :-)

Kb 2óra körül jöttem le a gleccserről, ahol amúgy a versenyző csapatokon kívül minimális mennyiségű síelőt kellett kerülgetni a pályákon.



Majd elfelejtettem: A cipő valami szuper!!! Tökéletesen illeszkedik a lábamra, nem fáj, nem kell kicsatolni...HIHETETLEN!!! Nem túl kemény, és nagyon jól közvetíthető vele a szándékom a lecek felé...NAGY vásár volt!!! :-)

Délután kis pihi, odaégetett hússal a fazékban, majd egy kiváló pizza, forralt bor és kiadós alvás!

Vasárnap reggel nem volt olyan szép idő, így inkább a meditatív felkészülésnek adtam egy pofont egy kiadósabb alvás formájában, amit követett egy kis séta dél körül a verőfényben, majd indulás haza. Azt azért megemlíteném, hogy rendes kis izomlázam alakult ki Vasárnapra: gondolom a keményebb lecek és persze a keményebb bakancs hatására...nem semmi...

Mindenkinek ajánlom a sítesztet, nagyon hasznos találmány ahol érdekes dolgokat lehet tanulni a lécek különböző karakterisztikájáról és tény hogy nem vennék ezután úgy lecet, hogy jópárat ki ne próbáljak előtte...ezért úgy is döntöttem, hogy még nem ugrok rá a Völkl-re, van még elég típus ami szimpatikus...kell még tesztelnem...MEGÉRI!!!

Saas-Fee-t már nem is fényezem, szuper hely...lehet itt a terepről eleget olvasni télen, nyáron:-)

2009. október 3., szombat

Cipővásárlás

Nos a múltkori Saas-Fee-i örömsí közben elhatároztam, hogy lecserélem a dorkókat.

A mostani is nagyon jó kis cipő, de le kell cserélnem, mert mindig kínlódok benne. Általában jól meghúzom, és az első csúszás borzasztó, a többiről nem beszélve...Néha le kellett ülnöm és kicsatolnom, mert fájt benne a lábam.

A múltkor is éreztem, és ez nem állapot, pláne ha sokat akarok síelni, és fejlődni akarok...nem a fájdalommal kéne foglalkozni.

A másik, hogy egy kicsit erősebb, komolyabb cipőt kellene venni, hogy a síelésemhez az passzoljon.

Igy, praktikusan a hazatérés után egy héttel, elugrottunk ma a szomszéd faluban egy sportboltba, amely a falu méretéhez képest nagy és nagyon komoly felszereltségű üzlet (bicaj, túra, hegymászás, sí, stb)...itteni városi viszonylatban is nagyon komoly, nem csak a termékek minőségét, márkáját tekintve, hanem az eladók hozzáértését is figyelembe véve.

Lényeg a lényeg, hogy bementünk, leültem, megvártam egy eladót (korábbról már ismertem, és elég profinak tűnt a sportcuccok témájában), elmondtam mi a célom, hogyan síelek, stb, és elkezdtem próbálni. Kb óra próba után két Nordicánál landoltam és az erősebb, keményebb mellett döntöttem, Speedmachine 110.


Ezután jött az igazi kihívás kb 40 percig...lábaim felmérése, majd a cipő-belső lábra alakítása. Körberakták a lábfejem különféle filc lemezekkel (hogy a csontoknál, forgóknál, láb végénél helyet csináljon a bélésben), ráragasztották a zoknira, majd nylon zacskó a lábaimra, és ugrás a 30 percig melegített betétbe, a cipő normál bekapcsolást állapotában.

Ez még hagyján, a lényeg, az a 15 perces, sí-pozitúrás helyben állás volt, forró csizmával a lábamon, zsibbadó és erősen remegő combokkal. Beleizzadtam…

A végeredmény viszont magáért beszél...a cipő a lábamra öntve.

Tanács

Ezt magyarázta nekem az eladó a próbálásnál.

Sícipőből pontosan akkorát kell venni mint a lábunk, max minimális hely legyen az orrában. Túrabakancsnál 1.5-2 számmal nagyobbat vegyünk persze, de sícipőnél más a helyzet.

Sícipőben a lényeg, hogy síelés közben előre terhelünk ugye, ezért a lábfej hátracsúszik, nem kell előtte hely. Na nagyobbat veszünk nem fogja jól megfogni a lábat, mert akkor a lábfej rész is tágabb általában. És próbálnál sem, síelés közben sem kell csontig húzni, hanem hogy éppen megfelelő legyen, ne szorítson. A rugalmasság, merevség ilyen állapotban is működik, nem kell a sícipőnek spanyolcsizmának lennie a lábon.

Ezért van az is hogy egy optimális cipő, ha megyünk felfelé pl csákányos felvonóban, akkor kicsit jobban nyomhat. Mert ott nem terhelünk annyira előre mint síelés közben….Múlt héten is láttam Saas-Feeben a versenyzőket a csákányoson…a 150-es flexű cipőben, még kicsatolva is előre dőlnek, botokat a hónuk alá rakják és támaszkodnak velük a léc kötés előtti részére….gondolom ez is ezért van (többek között).

Hamarosan ki kell próbálni a cipőket!!! :-)

2009. szeptember 27., vasárnap

Kezdődjön az előszezon! - Saas-Fee

Múlt hét végén tesókám, P.J. és férje L látogatott meg minket, így a standard túrázás elmaradt - helyette azért persze megnéztük tesókám nagy kedvencét, Annecy városkáját Franciaországban. Bár az idő nem volt egy nagy etwas, és az óvárosban természetesen hullámzott az embertömeg, de lényeg a lényeg, hogy a városka és környéke továbbra is gyönyörű.

A hét során Szerda magasságában felmerült, hogy mi legyen a hétvégén?

Mondom kis feleségemnek, hogy hát ugyan miért ne látogatnánk-e el ismét a Saas völgyébe, hisz olyan régen jártunk már arra...

Rámnézett a drága, és azt mondja: Aha, sejtettem, síelni akarsz, mi??? Láttam hogy tegnap este mit nézegettél a neten...

Teljes lebukás. :-)

Ami azt illeti, nyáron igazán nem akaródzott gleccsersíelni, de most valamelyik este bekattantam. Már nincs nyár ugye hivatalosan se :-), meg már odafenn 3500m-nél 0 fok van, a hó biztos jó, a tájról nem kell beszélni, meg ha nincs olyan szép idő, erőnléti edzésnek túrázni úgy is lehet ott eleget.

Az is benne volt, hogy fel akartam eleveníteni a technikai dolgokat, amiket tavaly sajátítottam el, meg letesztelni azt, hogy a nyári mozgás (túra, bicaj, kondi, stb) mennyit segített, mit kell még az elkövetkező 2 hónapban erősíteni.

Lényeg, hogy színt vallottam másik felem előtt, hogy: Igen, miért is ne síelhetnénk??? Párom természetesen támogat az ilyenekben, úgyhogy neki is láttunk szállást keresni, és gazdaságossági okokból, meg persze kényelmi szempontokat is figyelembe véve most apartmant kerestünk, és találtunk is egyet Saas-Grundban.

Csütörtök este csomagolás, majd péntek reggel cuccok behajigálása a kocsiba. Érdekesség, hogy mikor mondam a svájci kollégáknak hogy mi a szándék a hétvégére, többen megkérdőjelezték elmeállapotom. Hja, igen, ők itt nőttek fel, ilyen hegy- és síviszonyok mellett, de én nem...Ki kell élveznünk minden lehetőséget, amit csak tudunk - reméljük az eddigi élmények alapján a kedves olvasó szerint is ezt tesszük.

Úgyhogy munka után indulás, standard dugó Lausanne-nál, majd 21.15-kos érkezés, rácsodálkozás a gyönyörű és vadiúj apartmanra, majd alvás.

Reggel kelek 6-kor, mivel 8-kor nyit a felvonó. Az az igazság, hogy kicsit meginogtam...biztos jó-e ha síelek ma? Mi van ha sz.r a hó, sokan vannak, összetöröm magam??? Áááá, inkább ma feltúrázok 3500m-re, megnézem milyenek a viszonyok és vasárnap síelek, ha megéri. M drága csak néz, hogy most mi van??? De persze támogat, őneki úgyis mindegy, ő nem tervezett síelést.

Úgyhogy még ráhúztam 10 perc alvást, aztán kipattantam az ágyból...Francot fogok itt vacakolni. Indulás! Sí és túracuccok a kocsiban, fel a parkolóba Saas-fee-be, felnézés az Allalin csúcsára, tiszta idő, távolban felhők (délutánra vacak időt írtak), de le van tojva...

Na akkor kotonok magamra rántása, sícipő (huh, de elszoktam tőle...) és gyaloglás az Alpin-Express állomásához. Ez kb 8-10 perc a parkolótól.

Ami azt illeti még a sétát is baromira élveztem!!! Csípős hűvös volt, kb 6 fok, sícuccok rajtam, meg a vállamon, hegyi falu, szembe 4000m-es havas hegyek...

Ez az én környezetem...Ezt szeretem...Ez van...:-)

A koktél a beach-en, meg a napozás várhat, amíg nyugdíjas nem leszek...

Megvettem a jegyet, 59 CHF, majd 5 perc várakozás a felvonónál...ahogy láttam már a parkolóban az összes európai sícsapat itt edz...Aztán kb 45 perc felvonózás után felértem a Metro-Alpin-nal 3500m-re, a Mittel Allalin-állomásra. Itt pár perc akklimatizáció, pihi, nagy sóhajtások, meg persze gyönyörködés a tájban.


És dejóóóóó!!!!! kb 0 fok, míg otthon 25 fok....erre (is) vágytam!!!


Aztán csatolás, és hadd szóljon! Lecsúsztam a Metro nevű pálya közepéhez, majd indulás óvatosan. Nagyon vizgyázni akartam, nehogy elkapjon a hév, nehogy összetörjem magam a szezon előtt...

Igy kb 100m-után kapcsoltam rá a sebességre, meg a rövid ívekre...Eddig tartott a lassúzás...Ez van...:-) Nagyon jól bevésődtek a tavaly fejlesztett mozdulatok, hihetetlen!!!

Meg persze az is benne van, hogy ez a pályarész kellemes piros, ja, és az is hogy Tökéletes volt a pálya hava, a tetején kb 3cm friss hóréteggel...

Ezután felcsákányoztam a rendszer tetejére kb 3700m-re, majd csúsztam jópárat az Allalin nevű kéken, a FIS pálya nyitott részén meg a Ski star nevű piroson. Összesen kb 20km van elkészítve ilyenkor.

Annyit javítanom kell, hogy a 20km-ből sok le van zárva a versenyzőknek, de még így is bőven tudtam síelni a rendelkezésre álló pályákon. Lásd itt a svájci csapat melegít:


Le is volt nekik zárva egy hosszabb pálya a GS gyakorláshoz...na itt volt egy ilyesztő eset: A lezárt pálya közepénél keresztezi a lejtőt az amatőröknek nyitva tartott pálya, amit szakaszosan egy felügyelő lezár, amikor jön egy profi...Épp a felvonóban mentem, mikor látom, hogy vmiért nem zárta le a kaput, és nekiindult vagy 10 síelő...és jött egy versenyző keresztben...látszott hogy a profi korrigál és éppen elkerül egy síelőt...nem sokon múlott az ütközés...

Összesen 3 csákányos felvonó működik ezen a részen, max 5 perc volt a sorbanállás. A síelők 90%-a valamilyen csapat tagja, kevés az amatőr síelő ilyenkor. A lényeg, hogy kb 8.45-től délig nagyon jókat csúsztam, és ekkor még a hó is nagyon élvezhető volt. Egy-két, napnak jobban kitett lejtőn jegesebb volt a hó a végén, dehát ez van...

Ja és ami fontos: Nagyon megérte a mozgás nyáron, meg a magashegyi túrák...sokkal jobban bírtam izomzattal és tüdővel is a síelést 3200 és 3700m között!!! Nagyon elégedett vagyok :-)

Ezzel a gondolattal szálltam be a felvonóba, hogy visszatérjek életem párjához.

Apropó a felvonóban találkoztam a svájci csapatból Marc Berthod-val, és beszélgettünk pár mondatot...Hihetetlen milyen fiatal, 23 éves asszem...Nagyon szimpatikus volt a srác...Ő is meg a kezében cipelt 2 pár vadiúj, gyönyörű Atomic Race GS. :-)

Aztán sétáltam egyet Saas-Fee-ben, bepusziltam egy kis Walliser Fondue-t ebédre, majd pihenés.



Vasárnap bár szép idő volt, már nem mentem síelni, inkább pihizegettünk együtt...Ez is kell. :-)

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Az őszi gleccsersí nagy élmény volt, a hőmérséklet, meg a kis friss hó miatt nagyon élvezeteset tudtam csúszni Saas-Fee gleccserén!!! A szezon előtt abszolút megérte eljönni egy napra hogy felelevenítsem a(z) - úgy tűnik elég jól berögzült - mozdulatokat. :-)

Mindenkinek ajánlom az élményt és a helyet!

Pozitívum:

- Szuper hóviszonyok
- 20 km-nyi változatos és megfelelően hosszú pálya, gyönyörű táj, stb...
- Profi fun-park (bár minket nem érint)
- És azért a szállást kiemelném: 2 fős tágas apartman, vadiúj modernberendezéssel 60CHF/nap + 60CHF takarítás a végén. Ez nagyon jó ár Svájcban, pláne ilyen helyen és minőségben...

Amit célszerű észben tartani:

- Magyarországról messze van, de egy hétre akár nyáron is megérheti eljönni, síelésen kívül lehet itt túrázni és edzeni eleget a szezonra - a magashegyi kondícionálás úgy tűnik megéri :-)
- Sok a versenyző, és miattuk több pálya le van zárva, de a fennmaradó is elég a síelés élvezéséhez és a gyakorláshoz
- Az időjárás a magasság miatt persze nagyon változékony, de ez mindenhol így van.

Üdv
MM

2009. szeptember 13., vasárnap

Zinal - túra

A hét végén ismét elvágyódtunk a melegből fel, a hegyekbe.

Eléggé szezonon kívül vagyunk, de szállást azért találtunk, bár nem a standard helyek egyikén, hanem Anzére-ben, amely egy üdülőfalu Sion városa felett, a Valais/Wallis hegysorának déli lejtőjén.

Pénteken este indultunk és fél 10 körül érkeztünk meg a szállóba, ahol csak mi voltunk a vendégek. A szállás teljesen igényes szobát, teraszt tartalmazott reggelivel, és egy beszédes és nagyon energikus, 75 éves holland szállodavezető úriemberrel :-)

Túl jó időt nem mondtak a hét végére, de a hely megfelelt arra, hogy párom M, pihengessen, és amikor napsütés van lazítson a teraszon.

Én szombat reggel nekivágtam, hogy átmenjek a völgy túloldalába, azon belül is az egyik kedvenc falunkba, Zinalba. Ez kb 1 óra vezetés, hegyről le, autópálya Sierre-ig, majd be a Val d'Anniviersbe.

Van itt már bőven beszámoló a völgy falvairól, túrákról és fantasztikus síelésekről itt, de én még idén egyszer el akartam ide jönni túrázni egyet.

Ennek oka, hogy felmásszak azon az útvonalon végre, ahol eddig (még kevesebb erőnléttel) csak lefele jöttünk. Sí-ezésnek is kiválónak gondoltam az utat Zinal (kb 1670m) falvából a Sorebois állomásra (kb 2450m), meg persze a azért látvány és a nosztalgia is vezérelt.

Kellemes napos, kb 18 fokban vágtam neki a túrának a falu végéből. Elég meredek útvonalom megy fel az út az első másfél órában, de persze a látvány fansztikus.




Amit szintén nagyon élveztem, az az egyedüllét és a nyugalom volt, amit néhol tehénkék és mormoták színesítettek :-)

A Soreboisra felérve ettem egy kicsit kb 2 óra után, majd még kb 200m-nyi szintet másztam az egyik felvonó állomásáig, 2650m-re.



Itt már néhol szemerkélt az eső, így visszafordultam az állomás irányába. Kb 4 óra körül épp lemaradtam a felvonóról, ezért elgondolkodtam, hogy hegyi-rollerrel menjek vissza a faluba az útvonalon amin feljöttem.

A gondolokodás közben azért fotóztam is:


A rollerezés érdekesnek tűnt (máshol is láttunk már ilyet), de aztán letettem róla, mivel egyrészt elég meredek és köves volt az út, másrészt a völgy végéből hallatszó mennydörgés sem volt túl bíztató, harmadrészt meg első próbálkozás lévén, nem tartottam volna célszerűnek, ha összetöröm magam a síszezon előtt.

Igy felvonó (12 CHF lefelé, a roller is ennyi lenne), kis séta a gyönyörű faluban, majd indulás vissza.



6 körül érkeztem meg Anzére-be, ahol vacsiztunk egy jót (mi más mint Fondue), majd pihenés. Vasárnap pedig élveztük a nyugalmat a faluban, lazítottunk, és indulás haza.

Szuper volt túra Zinal-ban (összesen kb 1200m-t másztam meg), ismét nem csalódtam a vidékban. Nem utolsó sorban annak is örülök, hogy egyre jobban bírom a terhelést...

:-)

2009. szeptember 6., vasárnap

Verbier - Mászás 2900m-re

Másik felem, M egyéb irányú elfoglaltsága miatt egyedül voltam kénytelen túrázni ma egyet.

Tanakodtam reggel, hogy hova vegyem az irányt, van a környéken is elég hegy...de pár ok miatt Verbier-be tértem vissza.

Egyik okom a gyönyörű idő volt...eddig még nem túráztunk itt tökéletesen tiszta időben, nem láttuk még tisztán a Grand Combin 4300-as csúcsát. Másik, hogy ugye készülés van a síszezonra, és magasabb terepre akartam menni, hogy szokjam a kevesebb levegőt terhelés mellett.

Igy inkább autóztam kb 1 óra 20 percet, és persze megérte. :-) Mindig megéri...

A kocsit letettem a parkolóban, majd felvonóztam egyet a már ismert Les Ruinettes állomásig 2200m-re, majd elindultam a kellemes sétának számító La Chaux állomáshoz. A látvány persze az út közben sem semmi, ime a Grand Combin csúcsa.





La Chaux pedig ezen a környéken van (na oda készülök fel ahol a felvonó van...):


Innen fel 2400m-re a Cabane de Mont Fort-ig, ahol egy kiálló sziklán burkoltam egyet.



Aztán indulás neki a meredekebb résznek, ami gyakorlatilag 500m szint leküzdését jelentette, meredek, köves útonvonalon, ami nem más mint egy jóóóóóó hosszúúúúú erősebb piros sípálya :-) Nagy élmény volt a mászás, mindamellett tény, hogy a légszomj és a kb 160-as pulzus miatt jópárszor megálltam 1-1 percre pihenni. :-)



Ami fontos, hogy ezen a holdbéli tájon kb 4 másik túrázóval találkoztam és pár lesuhanó downhill bike-os sráccal (na az kész életveszély...)




Régen élveztem ennyire a hegy csendjét, látványát és igen, néha a küzdelmet hogy menjek tovább...Pláne a legvégén, ahol vagy 100m szintet baromi meredeken kaptattam 2900m-re, a Col des Gentianes-re, ami nem más mint 2 fő felvonó állomása (az egyik Nendazból, a másik La Chaux-ról indul), és innen lehet tovább menni 3327m-re a Mont Fortra.

De megérkeztem és megérte! Még sose másztam ilyen magasra!!!

Ime a Mont Fort és a Torn gleccser. Gyönyörű...Ott fenn van két erősen fekete pálya, majd egyszer kipróbáljuk...:-) A bal oldalon az állomás alatt pedig látni a pályát ahol a gyorsasági síversenyeket rendezik áprilisban.



Miután kigyönyörködtem magam, levonóztam egyet La Chaux-ig, majd rohanás, hogy elkapjam az utolsó felvonót Les Ruinettes-ről Verbier-be. Az idő talán most volt a legtisztább...



Fantasztikus túra volt gyönyörű időben, lenyűgöző látvánnyal!!! És a teljesítmény se volt semmi!

:-)


2009. augusztus 9., vasárnap

Fondue - A KEDVENC!!!

Annyit mondogatjuk itt, hogy milyen jó a Fondue, hol jó és hogy mennyire szeretjük.

Egy ideje már magunknak is csináljuk, úgyhogy tessék, íme a módja.


Az alábbiakra egy kedves tősgyökeres svájci szomszédunk tanított meg...Ez a klasszikus Fondue, meg egy pár kapcsolódó hagyomány, csak hogy teljes legyen az élmény...

Merci Cyril!!!

A megadott mennyiségek alapján ez 2 főre elég, főleg kiadós síelés vagy túra után.

Ami nagyon fontos, szabályosan kritikus, az igazi Fondue elkészítésében, az az, hogy:

- a leírtakat be kell tartani mennyiségek tekintetében, meg az elkészítés sorrendjében is
- ha több embernek, vagy kevesebbnek csináljuk, nagyon pontosan kell arányosítani
- nem ajánlott variálni, ezt-azt hozzáadni, beledobálni, stb
- igazi Fondue-t, klasszikus öntöttvas Fondue-tálban készítjük (kb 5kg), ez tényleg sokat számít (persze azért megoldható egyéb edényben is, de a melegítőn tény hogy nem lesz ugyanaz egy teflonban...)

Eszközök:

- lyukas fakanál
- Fondue készlet: Tál, hosszú, 3-ágú villák, állvány és zselés vagy borszeszes melegítő, szabályozható tartóban

Hozzávalók:

- 250g közepesen sós, a piros jelzésű, Gruyére (kezdőknek: klasszikus erősebb svájci sajt) - ez van otthon is, pl a C.ra-ban
- 250g Vacherin vagy Friburgoise sajt - ez nem biztos hogy van otthon, talán jó az Emmental-i (Trappista felejtős)
- 100g erős, érlelt (aranyszínű jelzésű) Gruyére - sztem nincs otthon, jó lehet az Appenzeller, az elég erős és van otthon is, pl C.ra-ban
- 2.25 dl Fendant (svájci, bocs Valais-i fehérbor) - lehet van otthon, de jó lehet egy karakteresebb hazai is
- 4 púpos kiskávéskanál kukoricakeményítő
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 fej sonkahagyma
- 1 cl cseresznye pálinka
- 1 késhegynyi szódabikarbóna
- őrölt szerecsendió
- frissen őrölt feketebors
- min. 500g kockára vágott kenyér (persze törni is lehet a vastagra vágott szeleteket, ez leginkább Vaud kantonban hagyomány)



Készítés:

- tűzhelyen kezdjük, ahol a Fondue-tálban a fehérbort, és az apró kockára vágott fok-és sonkahagyma darabokat felforraljuk (üveges lesz a hagyma) és elkeverjük benne a keményítőt



- beleöntjük a lereszelt vagy apró kockára vágott sajtokat
- és egyből, folyamatosan, lassan, egyenletesen keverjük
- a keverés szigorúan EGY IRÁNYBA történik, végig



- addig keverjük, amíg híg és homogén nem lesz a sajt (kb 5-8 perc)
- a szódabikarbónát feloldjuk a pálinkában és hozzáöntjük a sajthoz
- kicsit habos lesz a teteje a sajtnak, tovább keverjük, kb 3-4 percig
- a végén jó adag szerecsendiót és borsot reszelünk a tetejére (mi rendesen rakunk rá, hogy érezni lehessen...)
- átrakjuk a tálat a begyújtott melegítőre
- és kezdődhet a kajálás:

Kezdőknek: A kenyér-kockákat felszúrjuk a villára, és jó mélyen párszor megkavarjuk a sajtot vele, úgy hogy a tál aljáig lenyomjuk a kenyeret (ezt is egy irányban kell kavarni, vagy pl 8-asokat leírva...megvan itt a tradíció kérem) és bepusziljuk.


Folyamatosan kell enni, nem szabad otthagyni, hogy nagyon rotyogjon a melegítőn a sajt...mert akkor az alján odaég és baromi büdös lesz...

Fontos szabály, hogy aki engedi odaégni, az fizet egy kör pálinkát mindenkinek.

Másik fontos szabály, hogy aki beleejti a kenyeret a villájáról, az is fizet egy kört mindenkinek.

:-) Mondom, tradíció...

A kajálást pedig akkor kell befejezni, amikor már úgy vagyunk vele, hogy még vagy 5-kockát meg bírnánk enni...különben nagyon kész leszünk utána...éjjel pláne...tapasztalatból mondjuk...:-)

Előételnek, könnyű friss salátát célszerű enni, esetleg páran megosztani egy Valais-tálat pár falat erejéig.

A Fondue-höz maximum, egyes helyeken adnak vagy lehet kérni savanyú-uborkát, gyöngyhagymát, ami jót tesz a gyomornak – tény, hogy Svájcban néhány helyen furcsán néznek Rád, ha ezt teszed, mert a szokás az szokás, és ezek a savanyúságok inkább a Raclette-hez dukálnak. Hús, stb nem igazán szükséges a tápértékhez, meg nem is szokás...

Ami még nagyon fontos, az az, hogy mit iszunk hozzá.

Előtte persze aperitif lehet bármi.

Közben viszont szigorúan langyos fehérbor, vagy meleg tea. Ez is hagyomány, amit tapasztalat is igazol...:-) Hideget, semmilyen formában nem ajánlott közben vagy utána inni, mert ha abban landol a meleg sajt, összeáll a pocakban...és nem kellemes érzés, főleg egy óra múlva...Ez tényleg nem vicc...

Jó étvágyat :-) Várjuk a visszajelzéseket, ha sikerült kipróbálni.

Üdv
MM

Ui: Ja, igen, még egy hagyomány. A Fondue kizárólag férfimunka!

:-)

2009. augusztus 2., vasárnap

Zermatt - ismét...:-)

Igen-igen...Mindig ide jövünk, ha jön egy-két ismerős...Sorry, ez van...Ha jó időt fogunk, ki, akkor meg kell mutatni mindenkinek...

A leányzó M volt munkatársai látogattak meg minket hétvégére, és Szombaton ellátogattunk ide...Muszáj volt...Meg persze mi is bármikor szívesen túrázunk egyet Zermatt-ban.

Reggel 8-kor indulás, 11-kor Zermatt pályaudvar. Nagy mázlijuk volt, mert szép időben érkeztünk:


Innen fel a Gornergrat felé...de kiszálltunk a Riffelberg (2582m) megállónál.



Cél, hogy innen túrázzunk fel a Gornergrat-ra (3089m) - Mi már jó ideje szerettünk volna a faluból felmászni ide, de természetesen a vendégeinkhez igazítottuk a túrát.

Az út 1.45percre van kiírva, nekünk sikerült kb ennyi idő alatt feljutni.

Az idő kellemesen hűvös volt, bár néhol kicsit szeles...Mindamellett a látványra nem lehetett panaszunk:




Én néha előre szaladtam - OK-OK...edzek a síelre, és próbálom szokni a terhelést 2500m felett - és kihasználtam az időt a fotózásra...:-)




A túra könnyebb volt, mint gondoltuk. Legközelebb nem vacakolunk, a faluból vágunk neki...Nagyon jól edződünk és keményen fejlődik az állóképességünk...SZUPER!!!

A Gornergrat-ról vonat a faluba, ahol találkoztam egy kedves netes-síelős-blogos ismerősömmel és párjával, akik épp Zermattban nyaraltak...Jót beszélgettünk, kávéztunk!!! És nagyon jó volt végre találkozni egy hasonlóan hegy- és símániással ezen a csodás helyen...pláne olyannal, aki innen akadt ránk, és tudtunk (remélem) pár hasznos tanáccsal szolgálni Nekik a svájci úthoz...

Üdv István!!!Remélem jó volt az egész hetetek, további jó utat!!! :-)

Aztán kis séta a faluban, a szokásos Wurst, majd haza. Hosszú nap volt.

Rohantunk haza...Egyrészt azért, hogy elkészítsük az eddig legjobban sikerült Fondue-nket, és hogy azt a legnagyobb svájci nemzeti ünnephez - Augusztus 1 - tartozó tüzijáték látványa mellett fogyaszthassuk el...

Szar az élet...

-------------------------------------------------------------------------------------

Ja, igen,... Zermatt...az...Zermatt...

:-)

2009. július 26., vasárnap

Val d'Hérens - Val de Bagnes I.

Ezen a hétvégén ismét a Wallis/Valais-t céloztuk meg. Jó időt jeleztek előre, így végre megtettük az amire már régen nagyon készültünk : Campingezés!!!

Előszedtem jó kis sátramat, meg a cuccokat, pár hete vettem egy szuper Campingaz főző készüléket J, gázt, stb, megraktuk a kocsit és irány Sion Szombat reggel. Sion ugye a kanton fővárosa, több mint 7000 éves múltú település...Szép időben igazán lenyűgöző a két dombra épített vár a háttérben a 3000m-es hegyekkel.

Érkezés, kávé a kb 25C-fokban, és irány a Val d’Hérens, amit már régen meg szerettünk volna nézni magunknak. A völgy vége Sion-ból közelíthető meg egy egész hosszú hegyi szakaszon, ami kb 30km.

Gyönyörű időnk volt, ezért megálltunk a völgy közepén elhelyezkedő Evoléne falvában (1371m), hogy megnézzük milyen a camping. Kellemes, jól felszerelt camping van a faluban, de a hegyi levegő itt már csak 17C-os volt és fújt a szél (éjszakára 2-3C-t mondtak), így abban maradtunk, hogy jó lesz nekünk lent a Sion mellett kinézett campingben.

Evoléne egyébként gyönyörű falucska, klasszikus Valais-i faházakkal és gyönyörű chalet-kal. Innen tovább Les Haudéres falvába, ahol megálltunk, hogy eldöntsük merre is megyünk. Balra a Dent Blanch lábához Salay falva, vagy jobbra, Arolla falva felé. A döntéshez kellett volna valami információ, túrista iroda, térkép, stb-stb...Kicsit kiábrándító volt, hogy Les Haudéres-ben a turista iroda egész nyáron csak du 3-5-ig van nyitva, és sehol sincs egy kirakott túrista térkép. Egy kis étteremben szereztünk egy helyi túrista útmutatót szerencsére.

A döntés értelmében nekiindultunk Salay felé a hegyi szerpentinen, át La Sage és La Forclaz falucskáin...igazán irigyelni lehet azokat a szerencséseket, akiknek itt van nyaralójuk, a látvány gyönyörű... Az út La Forclaz után egysávos, figyelni kell nem jön-e szembe a Postbus, mert akkor tolatás oda, ahol kitérőt találni az úton. Salay-ban (idáig jár busz is) találtunk egy hangulatos kis hegyi fogadót, ahol megebédeltünk és élveztünk a hegyi nyugalmat, levegőt és kikapcsoltunk egy kicsit a látvány mellett...




Innen tovább kocsival a szerpentinen, fel kb 1700m-re, ahol kis parkoló van, mert nem lehet tovább hajtani a gleccser felé.

Átöltözés, majd kb 1 km mászás az úton a Ferpécle és Mont-Miné gleccserek vizét gyűjtő hegyi gáthoz. Innen már túraútvonal vezet fel a gleccserekhez. Kb 40 perc alatt fel is lehet érni, kb 150m magasság legyűrése után, kb 1960m-re.


A látvány, nos, fantasztikus itt is... A gleccserek, a Dent Blanche, és a környező hegyek lenyűgözőek...


Nem volt nagy tömeg, de azért találkozunk túrázókkal, piknikezőkkel, meg egész sok gyerekkel...talán azért, mert egész könnyen elérhető ez a különleges magashegyi terület.


Érdekesség, hogy több helyen ki volt írva, valamint a felmászáskor egy helyi biciklis páros is felhívta a figyelmünket, hogy óvatosan tartózkodjunk a gleccser-patak medrében, mert sokszor előfordul, hogy hirtelen megindul a víz...vagy a gleccserről, vagy a hegyek gyomrából...2005-ben volt a legutóbbi baleset...


Napoztunk, pihiztünk, fotóztunk, majd vissza a kocsihoz, és egy jó 50 perces vezetés után visszatértünk Sionba, ahol a város szélén, Martigny irányában megtaláltuk a Camping Les Ilest. A camping elég nagy, természetesen tele, kiválóan felszerelt, tiszta, van medence, gyerekprogramok, stb stb...tényleg midenkinek ajánljuk. Este 11-től persze csend és nyugalom...

2 fő, autó, kis sátor egy éjszaka 47 CHF – de ebben persze ingyenes zuhany mellett, Sion-i transzfer és egyebek is benne vannak – ha kellene. Az ár nagyon jó, ha pl ahhoz hasonlítjuk, hogy 2 fős B&B kb 100CHF-nél kezdődik bárhol Svájcban. Bár tény hogy, fent a hegyen, Evoléne-ben a kis campingben 27 CHF lett volna az éjszaka alles zusammen...

Szóval érkezés, sátorverés majd egy kis – mi más mint – Appenzeller apero után mit csináltunk? Na mit???

Kempingfőzős Fondue-t készítettünk!!! Mi mást J És szuper lett!!! Isteni!!!


-------------------------------------------------------------------------------------

Nos, a mai nem volt túl nagy túra, de mindenképp megérte eljönni, mert a táj fantasztikus, és ezért még tuti, hogy visszatérünk mászni egy kicsit...:-)

Ja igen, Arolla-t mindenképp megnézzük (mert ez most nem jött össze), meg a Grande Dixens gátat is, ami az egyik legmagasabb gát a bolygón, meg persze a környéke se kutya...

:-)