MiniManó

Azt hiszem ideje rátérni az év legfontosabb történésére...bár asszem pontosabb az a meghatározás, hogy eddigi életünk legfontosabb eseményére...

Kalandjaink vizualizálása közben a szemfüles olvasó talán észrevette, hogy mostanában egyes számban írok néha, egyedül járok túrázni majd síelni, Drága kicsi Másik Felem nélkül járom a hegyeket, síterepeket. Nem kell aggódni:

- M él és virul,
- Nincsen gond a párkapcsolatunkkal
- Nem vagyok büdös, mert a víz csodákra képes
- Nem utáljuk egymást
- Nem költözött haza anyósomhoz :-)
- Stb, stb.

A hiányzás igazolt, mivel ha minden jól megy 2010 április végén gyarapítjuk a hegymániások táborát egy icipici MiniManóval. :-)

Kis Feleségem természetesen amíg tud jön velem (pontosítok...amíg tudunk menni addig megyünk:-), hogy szoktassuk MiniManót a friss levegőhöz, a csendhez, nyugalomhoz, ami miatt mi is mindig a hegyek közé vágyódunk.

Amíg én próbálkozok a leceket a talpaim alatt tartani vagy túrabotjaimat a földbe szurkálni, addig Ők pihennek, olvasnak, blogolnak, meg persze könnyebb sétákat tesznek a friss levegőn és nagyon élvezik ezt az időszakot. :-)

És alig várom, hogy megmutathassam a Gyaerkőcnek azt a sok-sok csodás tájat, amit nekünk van szerencsénk bejárni!

Ja, igen akit érdekel ITT követheti a mindennapokat Kis Családom szemszögéből.

:-)