Grimentz & Zinal - hétvégi síelés

Na tessék, ismét megyünk a hegyekbe. Ha jól belegondolok, a nyáron csak talán egyszer jártunk (jártam) a Val d’Anniviers-ben, holott az egyik kedvenc régiónk a környéken.

Mivel a hegyekben már havazott, lassan nyitnak a pályák a magasabb rendszereken, Zinal például már hetek óta nyitva van, bár főleg csak a hétvégeken.

Grimentzben pedig erre a hétvégére tervezték a nyitást, ezért csütörtökön el is kezdtünk szállást keresni. Ami érdekes volt az az, hogy bár a pályák nyitnak, a hotelek nem...pratikusan csak 1 kis fogadóban volt szoba, de az nagyon jutányos áron, 70CHF-ért éjszakánként két főre.

Péntek késő este érkeztünk, kirámolás majd szikkadás.

Szombaton reggel kelés, és indulás a Bendolla-ra vezető felvonóhoz. Meglepetésre, a bérlet csak 25 CHF-be került, bár a meglepetés oka az volt, hogy kb 3 pálya volt csak nyitva...kicsit lassan jártak a ratrakok gondolom...

A lényeg, hogy kedvenc örömsíelős pályám nyitva volt...úgyhogy nagyon jól elcsúszkáltam itt kb fél 3-ig. M feljött velem az elején és sétált egy kiadósat a Bendolla állomása környékén, és persze kattogtatta a fényképezőt :-)

Ami miatt kicsit csalódott voltam az egyrészt a hó minősége volt, ami miatt a pályák Bendolla-hoz közeli részein kemény, jeges, hódarabos, rázós részeken kellett lejönnöm (magasabban viszont kiváló volt az anyag). A másik pedig, a felhős idő mellett a dél körül 2300m-en mért +7 C volt, ami miatt izzadtam mint a ló, és a hó is elkezdett pempősödni...

Azért pár felvétellel teszteltem a fejkamerát is, remélem tetszik a felvétel:



Mindegy, a lényeg, hogy jót mozogtam ma is....Délután utánajártam a falu 3 sportboltjában, hogy hol tudnék Stöckli lecet próbálni, és le is foglaltam egy párat Vasárnapra.

Drága kicsi M pedig a szálláson pihizett, és persze nézte kicsit a tv-t....mi mást, mint Biathlont?! :-)

Este jó kis vacsi (bár a fondue most elmaradt) utána pedig kis séta a faluban...

Vasárnap, reggel felkaptam a Stöckli Laser SC-t amit már Zermatt-ban kinéztem magamnak, majd irány Zinal.

Itt érdekes módon elég sok kocsi parkolt már a felvonó környékén, a borongós idő ellenére...Felérve a Sorebois állomásra, majd csúszva egyet-kettöt, ki is derült hogy miért vannak itt többen...Mert itt tökéletes a hó...:-)

Egy pálya le volt zárva versenyzőknek, azon kivül kettő még nem volt elkészítve, de a maradékon nagyon jókat tudtam csúszni, optimális, bár kissé borongós időben...a hó ismétlem tökéletes volt. A léc nagyon jól bevállt, kicsit keményebb, melósabb lécnek értékelném...de nem is tudom...amennyire ki akartam próbálni, annyira nem hagyott bennem mély nyomokat. Meglepő...

Kettő körül jöttem le a hegyről, vissza Grimentzbe összepakolni M-et és indulás haza.

Jó kis hétvége volt, de legközelebb minimum 1 héttel később jövünk, hogy Grimentz, a már megszokott igazi örömsí terepként mutatkozzon be a szezonban. A faluról már írtuk hogy valami álom, csendes, nyugodt kis gyöngyszem az Alpok közepén...

Zinal-lal semmi gond, az egy biztos pont az életünkben :-)

Zinal - túra

A hét végén ismét elvágyódtunk a melegből fel, a hegyekbe.

Eléggé szezonon kívül vagyunk, de szállást azért találtunk, bár nem a standard helyek egyikén, hanem Anzére-ben, amely egy üdülőfalu Sion városa felett, a Valais/Wallis hegysorának déli lejtőjén.

Pénteken este indultunk és fél 10 körül érkeztünk meg a szállóba, ahol csak mi voltunk a vendégek. A szállás teljesen igényes szobát, teraszt tartalmazott reggelivel, és egy beszédes és nagyon energikus, 75 éves holland szállodavezető úriemberrel :-)

Túl jó időt nem mondtak a hét végére, de a hely megfelelt arra, hogy párom M, pihengessen, és amikor napsütés van lazítson a teraszon.

Én szombat reggel nekivágtam, hogy átmenjek a völgy túloldalába, azon belül is az egyik kedvenc falunkba, Zinalba. Ez kb 1 óra vezetés, hegyről le, autópálya Sierre-ig, majd be a Val d'Anniviersbe.

Van itt már bőven beszámoló a völgy falvairól, túrákról és fantasztikus síelésekről itt, de én még idén egyszer el akartam ide jönni túrázni egyet.

Ennek oka, hogy felmásszak azon az útvonalon végre, ahol eddig (még kevesebb erőnléttel) csak lefele jöttünk. Sí-ezésnek is kiválónak gondoltam az utat Zinal (kb 1670m) falvából a Sorebois állomásra (kb 2450m), meg persze a azért látvány és a nosztalgia is vezérelt.

Kellemes napos, kb 18 fokban vágtam neki a túrának a falu végéből. Elég meredek útvonalom megy fel az út az első másfél órában, de persze a látvány fansztikus.

Amit szintén nagyon élveztem, az az egyedüllét és a nyugalom volt, amit néhol tehénkék és mormoták színesítettek :-)

A Soreboisra felérve ettem egy kicsit kb 2 óra után, majd még kb 200m-nyi szintet másztam az egyik felvonó állomásáig, 2650m-re.

Itt már néhol szemerkélt az eső, így visszafordultam az állomás irányába. Kb 4 óra körül épp lemaradtam a felvonóról, ezért elgondolkodtam, hogy hegyi-rollerrel menjek vissza a faluba az útvonalon amin feljöttem.

A gondolokodás közben azért fotóztam is:

A rollerezés érdekesnek tűnt (máshol is láttunk már ilyet), de aztán letettem róla, mivel egyrészt elég meredek és köves volt az út, másrészt a völgy végéből hallatszó mennydörgés sem volt túl bíztató, harmadrészt meg első próbálkozás lévén, nem tartottam volna célszerűnek, ha összetöröm magam a síszezon előtt.

Igy felvonó (12 CHF lefelé, a roller is ennyi lenne), kis séta a gyönyörű faluban, majd indulás vissza.

6 körül érkeztem meg Anzére-be, ahol vacsiztunk egy jót (mi más mint Fondue), majd pihenés. Vasárnap pedig élveztük a nyugalmat a faluban, lazítottunk, és indulás haza.

Szuper volt túra Zinal-ban (összesen kb 1200m-t másztam meg), ismét nem csalódtam a vidékban. Nem utolsó sorban annak is örülök, hogy egyre jobban bírom a terhelést...

:-)

Örömsí a Val d'Anniviers-ben I - Zinal

Nos, éppen hogy csak leolvadt a lecekről a hó, és próbáljuk összeszedni az élményeinket az 5 napos utunkról...ettől függetlenül persze nem lehet nem tervezni a következő hét végét.

Általában az ötletelés már kedden megindul...:-) Elkezdjünk nézni az időjárás előrejelzést, és ez alapján – meg persze azt is figyelembe véve, hogy hol nem jártunk még – tervezgetjük a hétvégi utat. A mostani tervezési process eredménye, hogy ugyan miért ne térjünk vissza egyik kedvenc völgyünkbe, a Val d’Anniviers-be.

Járunk már itt síelni, a St Luc-Chandolin terepen, amely kiválóan sikerült. Most úgy döntöttünk, hogy megnézzük favorit falunk, Zinal valamint Grimentz terepeit.

A völgyben adott 220km-nyi pályának ez a 3 terep adja a legjavát.

Szállást Zinalban kerestünk – van már egy törzshelyünk -, de mivel minden foglalt volt, végül Ayerben találtunk egy B&B hotelt, teljesen norális áron, 150CHF/éjszaka 2 főre. Semmi gond, mindkét terep könnyen megközelíthető innen, kb 10-15perc autózással.

Ki akartuk élvezni mindkét napot, ezért még Péntek este munka után nekiindultunk. Mivel ilyenkor hatalmas dugók vannak Genf és Lausanne környékén, a tóparti országúton indultunk neki. Enyhe meglepetésként ért minket, a Lausanne előtt nekiinduló hatalmas havazás, ami tovább lassított a haladáson.

A nagy forgalom egészen Martigny-ig tartott. Kicsit aggódtunk, hogy a nagy havazás miatt neki tudunk-e vágni a Sierre utáni szerpentinnek, de csodák csodája, teljesen tiszta út fogadott minket, így kb 9-körül meg is érkeztünk a szállásra.

Egy nagyon kiadós alvás után szintén kiadós reggeli, majd indulás Zinalba 9-kor.

A Sorebois felvonóval lehet feljutni a pályákhoz, hétvégi bérlet 89 CHF (érdekes, hogy nem keycard..., mondjuk a hegyen nem is volt rá szükség). Felérve melegítés, csatolás és egy rövid csúszás a Remontze felvonó melletti rövid kékpályán, majd még egy a Combe melletti kéken. Kiválóak bemelegítésnek, az utóbbi kb 1.5km hosszú. A vidék tűrhető:

Ezt követően a freeride terep melletti pirosat céloztuk meg (a lenti képen a hátsó pálya). Na ez valami szuper, kicsit erősebb piros pályáról van szó, ami összesen kb 2.5km hosszú. Valami fantasztikus volt, ahogy húztuk az íveket a pályán ahol épp csak le lett ratrakolva a 30cm friss hó...

Utána lecsúsztunk a Barthélémy nevű feketén. Ez kb 600m-lehet, bár lazább fekete szerintónk, de jól megdolgoztat, amit aztán az előbbi kéken pihenhetünk ki. Kis forraltbor a La Marmotte hüttében, majd fel a beülőssel a Corne de Sorebois csúcsra, 2896m-re, ahol jópárat csúsztunk az élvezetes jobboldali piroson (kb 1.5km) és a mellette levő feketén (kb 500m).

A tetőről valami hihetetlen látvány tárul elénk Verbier felé:

...a Grimentz feletti Moiry gát irányába: valamint persze Val’d anniviers pályáira és 4000-es csúcsaira.

...ahonnan indul egy hosszú fekete amin átlehet csúszni Grimentz-be. Bár sokan nekiindultak, és a tetőről nem is tűnt vészesnek, mi maradtunk a Zinal-i részen...

Ebédeltünk egyet a Sorebois felvonó éttermében, napoztunk – ja ezt nem kell említenem, hogy tökéletes időt fogtunk ki ismét...-, leégtünk, csúsztunk még párat a Sorebois csúcs pirosán és feketéjén, és persze kiélveztük a látványt Zinal irányában is.

A faluban sétáltunk egyet, ismét megcsodáltuk a régi Wallis (Valais)-i faházikókat és az új chalet-kat, megittunk egy forraltbort törzshelyünkön, majd irány a szállás. A pályák megdolgoztattak rendesen, így kicsit kipurcantunk...

Este persze fondue, appenzeller, fendant, két rész Elnök Emberei és alvás. Ja el ne felejtsem a látványt a teraszunkról…

:-)

Zinal

Zinal az egyik kedvenc falucskánk Svájcban.

M egy nagyon kedves svájci kollégája ajánlotta nekünk hogy jöjjünk el ide és nem fogunk csalódni hegy-mániásként.

Nos, nem csalódtunk...

2007-ben jártunk itt először és magával ragadott minket a hely csendje, magánya és szépsége. Kis falucskáról van szó, 1600m-en, a Val d'Anniviers legvégén. Kicsit kimerítő az autózás a Valais-ből, de megéri. (Szerpentinen rókával barátkozóknak nem igazán ajánlott...) Már a völgy elején, persze jópár hajtű-kanyar után látható, hogy a végén a 4000-esek birodalmába jutunk. A Sion-i elágazás után még számoljunk rá kb 45-percet hogy elérjük a falu központját. Utunk tipikus Valais (Wallis)-i falvak között vezet, lásd:

Mi a neten találtunk egy olcsó, de annál inkább barátságos kis szállást a falu végén. Azóta is visszatérő vendégek vagyunk, Manu, a tulajdonos, már lassan megismeri a hangunkat a telefonban. Bármennyire is csak két **-os a szállás, számunkra tökéletes és nagyon eredeti...az étterméről nem is beszélve.

Mindenkinek szívesen ajánljuk.

Sokat túráztunk itt kettecskén vagy a látogatóink társaságában. Leginkább a Sorebois megállót használtuk kiindulópontnak, de ami biztos, hogy akárcsak minket, minden vendégünket megérintette a hely vadregényes környezete valamint a 4000-es csúcsok látványa, egy 'relatíve' könnyű séta közben. Kb 2-2.5 óra alatt le lehet érni a faluba kényelmes tempóban.

Az, hogy a szállás ablakát ha reggel kinyitod, a vonuló tehénkék kolompírozására ébredhetsz a zubogó gleccserpatak csobogása vagy robaja mellett, csak tovább emeli az élmény értékét.

Zinalban az az igazán jó, hogy egy kis csendes falucska a völgy végén, nem pedig egy nagy turista központ - reméljük így is marad.

A nap végén, egy megterhelő túra után hegymászókkal - mivel hegymászók indulnak innen a 4000-esek meghódítására - iszod a sörödet a kis csendes étterem teraszán, sajgó lábbal és izzadtan. Majd megkóstolhatod a helyi snapszot és a spéci itteni fondue-t valais-i borral kísérve...

Kell ennél több???

Be is soroltuk kedvenc helyeink közé Zinal falvát.

Zinal mellett érdemes meglátogatni Grimentz-et, ami hasonlóan szép, bár kicsit nagyobb falucska. Innen a kilátás talán még lenyűgözőbb, mivel a falu egy kis platóra épült a völgy közepén, aminek eredménye képpen azokat a hegyeket is látni lehet, amit Zinalból nem.

Ha már Grimentz-ig elmegyünk nem szabad kihagyni a Moiry-víztározó meglátogatását, ami nyáron szép időben mindenképp megéri a szerpentinezést a faluból. Lehet hogy innen ered, hogy 'ahol a tenger hupikék'????. Lenyűgöző a víztározó technikai megoldása is, de leginkább a tó kéksége a gleccserekkel a háttérben, úgy hogy kb. 1900m-en vagy...hmmm.

-------------------------------------------------------------------------------------

Zinal, és a Val d'Anniviers mindenképp megéri a látogatást. Igazi gyöngyszem az Alpokban...Nyáron és télen is...

Nemsokára jövünk csúszni is! Alig várjuk!!!

Addig is, akinek ez nem elég, összefoglaló és téli képek ügyében látogassa meg a Síelők oldalát.