Verbier - nem igazán tökéletesen

Ma elugrottam egy napra Verbier-be, de utólag úgy fogalmazhatnék, hogy csak azért hogy ki legyen pipálva, inkább fotóztam volna...

Igaz hogy délig egész jót csúszkáltam a La Chaux-i részen, valamint fent a Lac des Vaux körüli piros és kék pályákon. 11-ig verőfény volt, gyönyörű látvány, de elkezdet melegedni (3000m-en kb 0-2 fokig) aztán a hó is pempősödött, tömeg is lett, úgyhogy 2 körül el is indultam lefelé....

A látvány meg a reggeli ’tömeg’ azért élvezetes volt...ime egy vidinyó.

Verbier - Mászás 2900m-re

Másik felem, M egyéb irányú elfoglaltsága miatt egyedül voltam kénytelen túrázni ma egyet.

Tanakodtam reggel, hogy hova vegyem az irányt, van a környéken is elég hegy...de pár ok miatt Verbier-be tértem vissza.

Egyik okom a gyönyörű idő volt...eddig még nem túráztunk itt tökéletesen tiszta időben, nem láttuk még tisztán a Grand Combin 4300-as csúcsát. Másik, hogy ugye készülés van a síszezonra, és magasabb terepre akartam menni, hogy szokjam a kevesebb levegőt terhelés mellett.

Igy inkább autóztam kb 1 óra 20 percet, és persze megérte. :-) Mindig megéri...

A kocsit letettem a parkolóban, majd felvonóztam egyet a már ismert Les Ruinettes állomásig 2200m-re, majd elindultam a kellemes sétának számító La Chaux állomáshoz. A látvány persze az út közben sem semmi, ime a Grand Combin csúcsa.

La Chaux pedig ezen a környéken van (na oda készülök fel ahol a felvonó van...):

Innen fel 2400m-re a Cabane de Mont Fort-ig, ahol egy kiálló sziklán burkoltam egyet.

Aztán indulás neki a meredekebb résznek, ami gyakorlatilag 500m szint leküzdését jelentette, meredek, köves útonvonalon, ami nem más mint egy jóóóóóó hosszúúúúú erősebb piros sípálya :-) Nagy élmény volt a mászás, mindamellett tény, hogy a légszomj és a kb 160-as pulzus miatt jópárszor megálltam 1-1 percre pihenni. :-)

Ami fontos, hogy ezen a holdbéli tájon kb 4 másik túrázóval találkoztam és pár lesuhanó downhill bike-os sráccal (na az kész életveszély...)

Régen élveztem ennyire a hegy csendjét, látványát és igen, néha a küzdelmet hogy menjek tovább...Pláne a legvégén, ahol vagy 100m szintet baromi meredeken kaptattam 2900m-re, a Col des Gentianes-re, ami nem más mint 2 fő felvonó állomása (az egyik Nendazból, a másik La Chaux-ról indul), és innen lehet tovább menni 3327m-re a Mont Fortra.

De megérkeztem és megérte! Még sose másztam ilyen magasra!!!

Ime a Mont Fort és a Torn gleccser. Gyönyörű...Ott fenn van két erősen fekete pálya, majd egyszer kipróbáljuk...:-) A bal oldalon az állomás alatt pedig látni a pályát ahol a gyorsasági síversenyeket rendezik áprilisban.

Miután kigyönyörködtem magam, levonóztam egyet La Chaux-ig, majd rohanás, hogy elkapjam az utolsó felvonót Les Ruinettes-ről Verbier-be. Az idő talán most volt a legtisztább...

Fantasztikus túra volt gyönyörű időben, lenyűgöző látvánnyal!!! És a teljesítmény se volt semmi!

:-)

Verbier - Melegítő túra

Nálunk vendégeskedett egy pár napot Másik Felem Nővére, és persze vittük is mindenfelé. Tavaly már jártak nálunk, igy most újabb helyeket mutattunk meg neki. Sajnos az idővel nem volt szerencséje, elég felhős volt ez a pár nap, de ez nem kifogás egy kiadós túra szempontjából.

Gondoltuk, nézzük meg milyen most a helyzet Verbier-ben. Május van ugye, a síszezoonnak vége, és praktikusan ez az a hónap amikor a túrista helyeken minden bezár. Ezt találtuk Verbier-ben is, egy-két bolt nyitva volt, de semelyik felvonó nem ment, és az egész 'falu' teljesen kihalt volt...

De nem szocializálódni jöttünk... Mint látható volt, és ezt megerősítette a Tourist Office képviselője is, sok túraútvonal még nem járható, mert hó azért még van bőven, meg persze lavinaveszély is, stb stb. Pl ott szemben a Les Ruinettes és La Chaux része, ahol már jót túráztunk tavaly meg síeltünk is egy hatalmasat...

Igy a falu feletti déli fekvésű hegyoldalt céloztuk meg, ahol láthatóan már nem volt hó.

Letettük a kocsit a Savoleyres felvonó parkolójában, 1592m-en, és innen indultunk fel a hegynek. Hűvös, borult idő volt, de 200m erősebb kaptató után már vetkőztünk...

Próbálok majd egy térképet szerezni, addig marad a szöveg.

A Les Luis terület irányába meneteltünk, majd egy hosszú és erős mászással értük el a Les Pretaires területét, ahol persze a hütte, amit kerestünk zárva volt. Itt már a fák között hófoltokban jártunk persze...Innen tovább mentünk a La Marlene kis fennsíkjára, amit 2100m-en értünk el. Itt már lassan összefüggő hótakaróban jártunk, így kis nézelődés után visszafordultunk a faluba.

Összesen kb 2.5 órát túráztunk, 500m-t fel és ugyanannyit le. Kellemes volt bár még birtuk volna...:-)

Kicsit még gyönyörködtünk a hely építészeti remekeiben, majd ezt jól az agyunkba vésve elindultunk haza, hogy a vengégnek készítsünk egy kiváló Fonduet.

Csak hogy mindenki boldog legyen, és teljes legyen a nap.

:-)

ui: apropó, jó érezni, hogy a tél alatt mennyit javult az állóképességünk...hehe...

Verbier - ezúttal fehérben

A múlt hétvégét sajnos kihagytuk a síelésből, mivel társadalmi életet is kell élni néha... :-)

Természetesen két hetet már nem bírunk ki csúszás nélkül, így ezen a hétvégén már muszáj volt menni...A szombati karácsonyi bevásárlás után – oké-oké le akartuk tudni mihamarabb - azonban csak 1 napunk maradt a mozgásra, úgyhogy valami közeli helyszínt kellett választanunk.

Persze egész héten lestük az előrejelzéseket hol lesz szép idő és megfelelő hó, de túl sok jót nem ígértek az időjárás tekintetében. A hó 2000m felett már alakul minden síközpontban, de a pályákat csak fokozatosan nyitják meg, gondolom előkészítési és gazdaságossági okokból...Például a Portes du Soleil pályarendszeren, a Champery feletti síközpontban (ami közel esik hozzánk) csak 3 rövidebb pálya volt megnyitva, ami úgy gondoltuk nem elég, ha nem akarunk sokat várni a felvonókra.

A lényeg a lényeg, hogy gondoltuk teszteljük le azt a helyet, ahol már túráztunk és bicikliztünk is a nyáron, de a hely leginkább a síelésről híres...

Irány Verbier!

Itt már a magasságból adódóan elég mennyiségű és változatos pályát megnyitottak, és persze mindenképp látni akartuk hogy a hírnév jogos-e a síelés szempontjából.

Lausanne-tól gyakorlatilag 1, Genf repterétől 1 és 3/4 óra távolságra van Verbier kocsival, az utolsó 25 km-t kivéve végig autópályán. Ha valaki nem kíván – vagy nem tud valamiért – felmenni a Verbier-be vezető utolsó, kb 8 km-es szerpentinen, az lerakhatja a kocsit Le Chable faluban, ahonnan fülkés felvonóval juthat fel a Medran állomásig, ami a fő kiindulópont Verbier-ből fel a pályákhoz. Apropó, itt, Le Chable-ban van a vasútállomás is, ahová a vonat érkezik, ha pl a genfi reptérről vasúton jövünk. Jó csomagok vannak manapság, amivel pl egy hétvégére egész jó (khmmm svájci viszonylatban...) áron megoldhatunk egy síelést sok síterepen, lásd itt.

Ha a felmenetel mellett döntünk, legalább átvághatunk Verbier központján és megcsodálhatjuk hol és hogyan is nyaralnak a gazdagok és híresek télen. Minket ez különösebben nem izgat, de a helyi építészet remekei, a meseszép chalet-k annál inkább. Ha megállunk egyet sétálni a faluban, a látottak alapján el lehet kezdeni álmodozni, tervezgetni, milyen hegyi házikót fogunk felépíteni, ha megnyerjük a lottó 5-öst.

A sétánál maradva azért figyeljünk oda, mert a falu eléggé kinőtte magát, a felvonókból látszik is hogy már elég nagy kiterjedésű – talán már nem is falu...Ha a család nem síelő tagjai egy nagyobb és néhol elég megerőltető túrát szeretnének anélkül, hogy felvonózni kellene, itt egy kiadós sétával biztos megtalálják a számításukat. :-)

Mi a falut már bejártuk, meg nem is ezért jöttünk, így leraktuk a kocsit a Medran állomás parkolójában (8-10 CHF egész napra, síbérlet 55 CHF, de ez több lesz főszezonban), majd a Medran 1 felvonóval elértük a Les Ruinettes állomását 2200m-en. Itt villámgyorsan átszálltunk a La Chaux Express-re és feljutottunk a Fontanet-ig csúcsig, 2485m-re. Apropó, a meteorológia kicsit tévedett az időt illetően :-)

Innen több irányba lehet lejönni, mi a La Chaux 2 kék pályán melegítettünk egy csúszásnyit, majd vissza a Fontanet állomásra és le a La Combe 2 piros pályán a Les Ruinettes állomásig. A felvonótól a pálya feléig pont egy erősebb letörés van, ami kellemesen megdolgoztatott, de ezt a pálya folytatásán, egy laza kifutón kipihenhettük egészen az állomásig.

Ezután a Funispace kabinossal mentünk fel a Les Attelas csúcsra, 2727m-re. Innen fantasztikus a panoráma, mind nyugatra a Mont Blanc irányába, mind tovább észak-nyugat felé a Portes Du Soleil hegyei, majd a Les Diablerets és tovább kelet felé Valais többi csúcsa...Nem semmi...

A Les Attelas-ról az egyik lehetőségként párat csúsztunk a Lac des Vaux-i részen, ahol pár közepes szélességű kék és piros pálya található egy völgykatlanban. Kellemes rész, érdemes átcsúszni a változatosság kedvéért...

Ezután következett egy szuper ebéd 2727m-en...Ha már Valais-ban vagyunk, akkor naná hogy Valais-tálat ettünk...Természetesen le kellett öblíteni a finomságot egy jó forralt borral , persze csak az íze végett...

1 forralt bor 6 CHF, ami egyáltalán nem vészes...1 kiadós leves, egy 2 fős Valais-tál, 2 forralt bor, 1 cola összesen 57 CHF. Tudom így elsőre soknak tűnik (pláne a mai árfolyamokkal...), de svájci viszonylatban számításba véve, hogy az egyik leg-felkapottabb helyen vagy, már nem annyira vészes...:-)

Az is igaz, hogy többször láttunk olyat, hogy valakik a pálya szélén kicsúsztak a mély hóba, ott letelepedtek, le a hátizsák, elő a termosz és a tea meg a szalonna és a lilahagyma, és indulhat a napozás... :-))) Jogos...

Ezután nekivágtunk a Les Attelas-ról induló piros pályának, az Atelas 3-nak, amit már az érkezéskor kiszemeltünk magunknak. Kiváló... Nagyon széles és éppen optimális meredekségű pályáról van szó, benne néhol letörésekkel majd utána kifutókkal – a meredek részeket ugyanakkor ’osonó’ kék pályán ki lehet kerülni... Ez a pálya csatlakozik be a korábban említett La Combe 2-re ami lemegy a nagy felvonó állomásig.

Végül is egész délután itt csúszkáltunk, tapostuk a havat rendesen, nagyon élveztük a tökéletes porhavat és a kidolgozott pályát.

A nap végén pedig gyakorlatilag 2727m-ről kezdve lecsúsztunk egészen a parkolóig 1500m-re, először ezen a piroson, majd az erdei kék pályán, a Medran 1-en, összesen kb 10km hosszan...nem hittem volna hogy írok ilyet, de a végén már untam... :-)))

-------------------------------------------------------------------------------------

Nos igen, Verbier nem véletlenül lett a világ egyik leghíresebb síközpontja. Bár messze nem tudtuk besíelni az összes pályát az idő rövidsége miatt, kezdésnek így is tátott szájjal síeltünk...amíg be nem fagyott, mivel kicsit hűvös szél fújdogált, főleg délelőtt.

Ugyebár Verbier a 4 völgy mega-síközpont része, de erről még nem tudunk nyilatkozni, úgyhogy erre még visszatérünk.

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívumok:

- Nagyon könnyen elérhető terep, autóval kevés szerpentinezéssel, vonattal a reptérről gyorsan és egyszerűen
- Változatos pályák, kiválóan összekötve, több új felvonóval, kezdőtől a hardcore símániásig itt megtalálja mindenki amit keres
- Még hét végén is 0 várakozás a felvonóknál kb 25%-is pálya nyitottság mellett, pedig volt tömeg rendesen...
- Bár egyelőre nekünk ez nem volt mérce, a hely a freerider-ek mekkája. Minden, ismétlem minden hegyoldalon ahol csak volt hó, ott volt sínyom is bőven, bármerre is néztünk!

Fontos észben tartani:

- Bankkártyát feltölteni... :-) (A poén, hogy bár Svájcban mindenhol lehet kártyával fizetni, a hüttékben itt és pl Saas-fee-ben sem lehet, csak kp-vel. Gondolom ez is helyi tradíció...)

- Mást tényleg nem tudunk...


:-)

Verbier - most túra...

Hétvégére ismét kis kirándulást terveztünk, mivel szép időt jósoltak. A célállomás Verbier, de most bicikli nélkül, inkább másszunk...

A helyi tourism irodában tanácsot kértünk hogy milyen útvonalat válasszunk egy kiadós hegymenetre, beszereztük a térképet, és indulás. A Medran felvonóval mentünk fel a Les Ruinettes állomásig, 2220m-re. Innen indultunk a La Chaux állomás felé, a hegyoldalban kialakított túraútvonalon.

Sajnos az idő nem volt olyan tiszta mint a múltkor, 2400 m után már a felhőben jártunk.

Kemény menet után megpihentünk a Mont Fort Hütténél, 2457m magasan, ahol egy kiváló punccsal melegítettük fel magunkat.

Innen folytattuk utunkat az Attelas csúcs felé, a végén, kb 2600m-en már kisebb hófoltok között sétáltunk. Mondjuk a séta kifejezés nem épp helyénvaló, itt volt a legkeményebb a mászás, a pulzusunk eléggé megugrott. Mivel az idő kezdett rosszabra fordulni, 2700m-nél lefelé vettük az irányt, és az Attelas 3 piros sípályán ereszkedtünk vissza egészen a Les Ruinettes állomásig. A lejutás megterhelő volt még így is, milyen lehet lécen???

Az egész úton alig találkoztunk emberekkel,talán ennek is köszönhető a meglepetés ami már lefelé jövet ért minket...

Legalább 10 mormotával futottunk össze, egyik-másik még a közeli fotózást is megengedte nekünk.

Gyönyörű kis állatkák. :-)

Összesen kb 10km-t tettünk meg 3 óra 40 perc alatt, kb 700m szintkülönbséggel. Nagyon jól esett a mászás és a friss levegő...

Ja, és ezt is ki fogjuk próbálni legközelebb:

Este még bezúztunk egy kiadós fondue-t és alvás...:-)

Apropó...

A fondue-ről. Itt egy speciális verziót kóstoltunk meg, a paradicsomos fondue-t. Ami gyakorlatilag paradicsom-darabokkal készített fondue, de a lényeg hogy nem kenyérrel tunkolod, hanem kis baby főtt krumplikra kell rászedni a mellékelt tányéron és így betermelni...

Enyhe kifejezés, hogy megterhelő...simán elgurultunk így a szállásunkig, még szerencse, hogy lefelé volt a hegyoldalban...

:-)

Biciklizés Verbier-ben

Ma a Verbier nevű hegyi faluba (inkább nagyközség vagy kisváros) látogattunk el, ami természetesen kedvenc kantonunkban, Wallisban/Valais-ban fekszik, Martigny-tól délkeletre, kb 15 km-re. Nagyon könnyen megközelíthető hely, Lausanne-től egy óra, majdnem végig autópályán.

Sielők tudják, hogy ez az egyik legfelkapottabb és legdrágább síparadicsom Svájcban. Szerencsére most alig voltak, mert teljesen szezonon kívül vagyunk. (Ezt speciel nem bántuk :-)

Az időt nagyon kifogtuk, bár még reggel is hezitáltunk, hogy neki induljunk-e, mert az előrejelzések szerint eső volt várható. Szerencsére itt sem jön ám be mindig az előrejelzés, és csaknem végig gyönyörű napsütésben volt részünk. 1500 méteren parkoltunk le a központban, éppen dél időben, így még azok a boltok is zárva voltak, amik amúgy ilyen offseason-ben is nyitva vannak :-) Kaja nista...

Sebaj, amúgyse szórakozni jöttünk ide, hanem...na miért is??? ... persze hogy biciklizni!!!!

Érkezés után neki is vágtunk a hegynek FEL, merthogy másfelé nem igen lehetett...először a falu utcáin csalingáztunk, lefényképeztünk minden házikót, ami megtetszett, meg persze körbe a tájat. Kellett taposni rendesen:

Megtaláltuk a golfpályát is, ami télen tanuló sípályaként funkcionál... egyszer azért a golfot is ki kéne próbálni...elég sz.r lehet egy ilyen helyen ütögetni a labdát.

Ja igen...

Itt nagy elhatározásra jutottunk: ezentúl felsőfokú intenzitással és lelkesedéssel, vállalva minden nehézséget és utánajárást, teljes erőbedobással elkezdünk LOTTÓZNI :-) :-) merthogy ezen a helyen egy házikó kb. 4 millió svájci frankba kerül...ezzel a kilátással...

Aztán nyomtuk tovább FELFELÉ. Elég fárasztó volt 6 km-en keresztül nyomni a pedált, tekerni Z formációban az úton...huh...izzadtunk rendesen, pedig csak 14 fok körül volt, de megérte: csodás volt minden-minden, amit láttunk.

Végül 1 óra taposás után 1760 méteren kötöttünk ki a Chez Danny nevű hüttében. Csodás napsütésben elfogyasztottuk ebéd-uzsonnánkat (mi mást mint Wallisertellert), kipihentük egy kicsit a felfelé-tekerés fáradalmait, intenzíven csodáltuk a tájat és próbáltuk memorizálni minden pillanatát az itt töltött időnek :-)

Lefelé már "kicsit" könnyebb volt a biciklizés, inkább a felsőtestünk dolgozott intenzíven, merthogy egyfolytában fékezni kellett, olyan meredek és kavicsos volt az út (ami télen szintén sípálya). Szerencsére a biciklik ma is jól vizsgáztak :-)

Apropó, összesen kb 300 m emelkedést tekertünk, gyakorlatilag 6 km alatt. Lefelé ugyanennyi tekerés nélkül...

Várjuk a telet ogy visszatérjünk két lécen...

:-)