2009. június 29., hétfő

Grindelwald-Wengen

Nos úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy jó kis hosszú hétvégét. A célállomás a Jungfrau régió, ismét. Nehéz megunni ezt a helyet...

Pénteken késő délelőtt indultunk el itthonról, és kb 2 körül érkeztünk meg Grindelwald-ba. Jó borult, kicsit esős idő lett mire ideértünk. Könnyen megtaláltuk a hotelt ami gyakorlatilag a központban, a főutcán helyezkedik el. Kicsi, rusztikus hotelről van szó, kár hogy csak 1 éjszakát maradtunk...Na még erre visszatérünk...

A faluban a rossz idő ellenére egész komoly nyüzsgés volt, de még éppen nem volt zavaró...hát igen, ez a nyári szezon.

A hotel jobb szobáiból hihetetlen látvány lehet szép időben az Eiger északi falára, meg a szomszédos hegyekre...nem semmi. Mi gazdaságossági okokból a legegyszerűbb szobát kértük, 110 CHF-ért egy éjszakára, ami a főutcára néz, és a fürdő a folyosón van. A jobb szobák, aminek van terasza és az Eiger-re néz, 160 CHF-ért érhetőek el.

Szóval érkezés, majd a cuccok kihajigálása, a kotonok és bakancsok felvétele után áttanulmányoztuk a túratérképet, és nekivágtunk fel a felvonóval First állomásáig (fejenként 32 CHF csak oda normál áron), 2168m-re. Nem semmi egy menetért az ár, dehát ezt már megszoktuk. A látvány még felhős időben is fantasztikus, az Eiger, a két Grindelwald-gleccser, meg maga Grindelwald falva is gyönyörű. Kb fél órát ültünk a felvonóban hogy elérjük First állomását.




Innen vágtunk neki a túraútvonalunknak, amiben leginkább 1 dolog vezérelt minket: Az, hogy az utat úgy hirdetik hogy Murmeltierweg (Mormota-út, 6,18 majd 17-es útvonal)!!! Aki már olvasta korábbi élményeinket, tudja, hogy nagyon örülünk mindig ezeknek a kis állatoknak.


First állomásáról, 2168m-ről kb 100m-szintet le kellett menni keleti irányba, majd megindult az útvonal felfelé egy völgy-katlanban, kb 250m emelkedéssel. Az egészben nagyon élveztük, hogy gyakorlatilag senkivel nem találkoztunk az úton, egyrészt a hűvös és felhős idő miatt, másrészt mert már kicsit késő volt.



De ez volt a lényeg...A helyi túraútmutató úgy fogalmaz, hogy aki elég korán kel, annak esélye van mormotát látni, hát mi délután 4-kor jópárat megfigyelhettünk, de ez semmi volt ahhoz képest, hogy mennyi hegyi kecskét/zergét láttunk saját közegükben!!! Fantasztikus volt!

Kb összesen 300m szintet másztunk fel relatíve rövid távon, majd a Schilt gerinc mögött indultunk lefelé a Grosse Scheidegg állomáshoz (1961m). A lejtő eleje elég megterhelő volt a térdeknek, utána viszont egy nagyon kellemes túraúton értünk el a Grosse Scheidegg hegyi hüttéjéhez, hogy ott elkapjuk az utolsó előtti buszt.



A táj itt kicsit lejjebb, azaz kb 2000m-től lefelé igazán lenyűgöző. Persze a háttérben ott vannak a 4000-es csúcsok és gleccserek, de itt szépen dimbes-dombos, kisebb fenyvesekkel tarkított a lankás hegyoldal. Nagyon beleszerelmesedtünk...Vissza kell ide jönni. A Grosse Scheidegg hütténél meg a Wetterhorn csúcsának kb 1.5 km magas függőleges fala tornyosodik fölénk... :-)




A buszmegállóból visszanézve szép nagy kört tettünk meg kb 1.58 perc alatt (ez rosszabb mint a szintidő, de sokat néztük a faunát). Kb 20 perc alatt ért vissza a faluba a busz, amit a lustábbaknak szívesen ajánlunk felfelé is, mert a táj fantasztikus, a falu szintén gyönyörű. Legközelebb ezt az utat felfelé fogjuk megmászni (Grindelwald - Grosse Scheidegg) mert mindenképp megéri a kb 3.5 órás út...

Hotel, zuhany, majd indulás az utca túloldalán lévő hotelbe, hogy megvacsorázzunk. Nagyon hangulatos étterme van a hotelnek, és a 25 CHF-es menü (a szállásunkon adják félpanzióban) valami csúcs volt, mennyiségében és minőségében egyaránt. Utána még a bárban megittuk a kötelező Appenzellert, majd irány aludni. Vagyis inkább próbáltunk, mert egész éjszajka forgalom volt az utcán, meg részeg fiatalok ordítoztak egyfolytában...Úgyhogy ide – legalább is az utcafrontra néző szobába – többet nem jövünk az egyszer tuti.

Grindelwald-Wengen II.

Reggel kelés, cuccok becsomagolása, és irány a Lauterbrunnen Tal, ami kb 20 perc Grindelwaldból. Nem volt annyira fantasztikus az idő, hogy felrohanjunk a hegyre, így gondoltuk megnézzük a Trümmelbach vízesés-rendszert, ami elég híresnek hivja magát a katalógusokban...11 CHF a beugró...:-)

Nos...Nem véletlenül volt annyi túrista busz, nem véletlenül volt annyi japán fényképező állvány...Ez valami hihetetlen...A hegy gyomrában ömlik le a gleccser-víz, mp-enkét 20,000 liter!!! Hátborzongató hangja, látványa van...Hihetetlen micsoda ereje van a víznek!





Ehhez képest a Via Mala, már elnézést de lufi...




Aki erre jár, ki ne hagyja!!!

Na ezután irány vissza Lauterbrunnenbe, ahol leparkoltuk a kocsit a vasútállomás parkolóházában (2 nap 29 CHF), majd fel a vonatra, hogy feljussunk Wengenbe (7.20 CHF/fő csak oda teljes áron)

Az állomásról kb 500m sétával értük el a hotelt, ahol természetesen letehettük a cuccunkat. A hotel nagyon jól néz ki, az 1920-as években épült és nemrég rendbe szedték. Továbbra is borult idő volt, úgyhogy gondoltuk egy kisebb túrát megejtünk, nem erőltetjük nagyon, aztán pihi.

Kotonok, bakancs, majd állomás, ahonnan fel Kleine Scheidegg-állomására (csak oda 24 CHF/fő Wengenből). Itt elkezdett zuhogni az eső, úgyhogy pánixerűen bepusziltunk egy forralt bort és mire végeztünk, el is állt. Innen nekiindultunk, hogy felmásszunk a Maennlichen állomásra (33-as útvonal), ahol már csúsztunk párat télen...:-)

Ez egy kb 5 km-es túra, kb 200m szintemelkedés, le is tepertük gyorsan, 1.5 óra helyett 1.09 alatt. Elég frekventált ez az útvonal, egész sok túrázó indult neki még ilyen időben is, főképp baromi profi túracuccokba és képrögzítő eszközökbe csomagolt 50-70 éves japánok...:-)





Jól esett a hűvösben a séta, +&@#-t se láttunk, de sebaj.

Le a faluba a Maennlichen fülkéssel (egy irányba 24 CHF/fő ), majd kis vásárlás, és irány a hotel és a szoba.

Ez volt a nap nagy meglepetése...mivel a szobánk nagyon szép volt, vadiúj állapotban, szuper fürdővel...és volt hozzá egy olyan PANORÁMÁS erkély, hogy 1 órát ültünk kint vacsora előtt...kicsit elérzékenyülve...

Mindezt 130 CHF-ért...(mármint úgy hogy svájci bevásárlókártya pontokat is felhasznál az ember...M találta a neten a lehetőséget)

Ezután indulás fondue-t enni (standard 26 CHF/fő), ahogy a jól átfázott túrázók szokták...A főutcán ajánlottak egy éttermet, a fondue egész jó volt, de nem volt benne az első 5-ben...ami az élményt lehúzta, az az hogy a pincérnek valami hiperaktivitása lehetett, egyfolytában rohangált, kapkodott, stb....úgyhogy el is húztunk innen vissza a hotelbe.

Itt a bárban eltöltöttünk egy jó másfél órát, természetesen Appenzeller és a másnapi túratérkép társaságában. Beszédbe elegyettem a pincér sráccal, akiről kiderült, hogy szlovák, Stary Smokovce-re való...jól felemlegettük gyerekkori síélményeimet...kicsi a világ.

Grindelwald-Wengen III.

Reggel kelés, nem tudom kell-e még részleteznem, hgy eltöltöttem még egy kis időt a teraszunkon...:-)





És végre az időjárás is alakult...úgyhogy indulás az állomásra. A turista irodába benéztünk, hogy mit ajánlanak megmászni.

Mi tegnap kinéztünk az Eiger Trail nevű utat (35-ös útvonal), ami a Grindelwald fel eső Alpiglen állomástól, 1615m-ről indul és a Nordwand tövében megy fel végig az Eiger-gleccsernél (2320m) lévő hüttéig. A turista irodában a néni mondta, hogy az nagyon jó, könnyű túra...

Később jöttünk rá, hogy Ő úgy érthette, hogy lefelé megyünk...mint a túristák általában:-) De mi azt nem szoktuk...(Mondjuk lefelé se könnyű annyira)

Elindultunk Wengenből, a Kleine Scheidegg-nél már tudtuk, hogy élmény lesz a mai nap...




Kb 10 körül értük el az Alpiglen állomást, és innen indultunk neki felfelé. Nos szépen neki is kezdett emelkedni az ösvény, verőfény, meleg, úgyhogy hamar elkezdtünk izzadni...A látvány, nos, tűrhető, nemigaz? :-)






És nyomtuk felfelé...és felfelé...és felfelé...néhol hóban gázolva is...és jópár csoporttal találkoztunk, meg egyéni túrázokkal, akik nyomták a távot...lefelé...:-)

Na jó, azért volt pár elvetemült aki velünk nyomta...:-)

Hmmm, 2.23perc alatt értünk fel az Eiger-gleccserhez, 27 perccel szintidő alatt, kb 800m szintkülönbséggel. Itt leültünk inni egy kicsit meg gyönyörködni a látványban.





Kis pihenés és a kötelező nyújtás után legurultunk Klein Scheidegghez, majd lenyomtuk mégegyszer a túrát a Maennlichen-re, most 10 perccel szintidő (ami 1.20p) alatt. Egész jól bírtuk még a végén, most azért jobb volt a látvány.

Hotel, zuhany, majd egy kiváló pizza a szomszéd étteremben, ahol kicsit veregettük a vállunkat, mert végül is kb 1000m-t megmászunk ma.

Jól is esett utána az alvás...

Grindelwald-Wengen IV.

Hasonlóan szép időre ébredtünk, és elkezdtünk csomagolni. Kicsit tanakodtunk, hogy mit is csináljunk...leginkább egy fő oka volt a hezitálásnak...baromira leégtek a karjaim a tegnapi verőfényes túra alatt...tudnám mért nem kentem be magam...

Igy abban maradtunk, hogy lemegyünk Wengenből a völgybe, majd elmegyünk Wilderswill-ig, és megnézzük, hogy hogyan tudunk felmenni a Schynige Platte nevű fennsíkra...Ezt is már régen kinéztük magunknak, mert fantasztikus a látvány a 4000-esek felé...

Aztán mikor odaértünk, kiderült hogy kb 50 perc a vonatút felfelé, így letettünk a látogatásról...Hosszú lett volna fel, túrázni, meg vissza időben...Másik, hogy Wilderswillben elment a kedvem már a sok vacakolástól, mert 28 C meleg volt...Annyira jó volt nekünk fenn Wengenben a hűvösben...

Úgyhogy jött a B terv, hogy nézzük meg gyorsan Bern-t, ami miatt M már régóta rágta a fülem.

Ez is történt, autópálya, majd kis pilinckázás után megérkeztünk Bern központjába. Itt sétáltunk egy órát, és magamon meglepődve nagyon jól éreztük magunkat... gyönyörű az óvárosi rész, meg az egész városka hangulata is szuper...Nem vagyok nagy város látogató, de Bern megérte...






Aztán indulás haza és pihi.

-------------------------------------------------------------------------------------

Megint nem csalódtunk a Jungfrau régióban...Fantasztikus hely...Wengent már ismertük, de ismét nagyon jó volt, a szállást pedig nagyon megjegyeztük...Grindelwald pedig megér egy misét, meg még jópár látogatást...

Nem tudom ki, vagy mi, meg hogyan teremtette ezt a domborzati és természeti szépséget ami itt található pár négyzetkilométeren, de jó munkát végzett...:-)

Nehéz betelni vele...

:-)