Nos, mint valamelyik fórumra írtam, nem bírtuk tovább, nem bírtuk ki húsvétig úgy, hogy ne menjünk el A SITEREPRE, azaz Zermattba.
Mivel szép időt jósolta a hét végére, a célállomást már el is döntöttük még Kedden, és meglepő módon találtunk szállást Taesch falvában. És ez nagy szó...:-)
Hajnalban kilőttünk és semmi forgalommal, 2 perc megállóval el is értünk a szállásig 2.5 óra alatt – ez is nagyon jó eredmény...
Megkerestük a szállást, ami a falu Zermatt felőli végén található, kb 3 perc sétára az állomástól. Meg is lepődtünk, mert a beparkolás után (hihetetlen, hogy itt egy kis hotel alá beraknak egy 3 szintes mélygarázst...) a kedves hölgy tájékoztatott, hogy nyugodtan rámoljunk be a szobába...Szuper. Aztán felvettük magunkra a különböző kotonokat (aláöltözet), meg sícuccot, és indulás Zermattba. Na nem ám vonattal, bármilyen jó is..a hotel külön előnye, hogy van saját mikrobusza, ami potom 5CHF/főért felvisz Zermatt széléig. Ez jóval olcsóbb mint a vonat...még félárú vonatjegyet véve is...
Innen a helyi elektromos busszal indultunk a Sunnega Paradise felvonójához. Itt elváltak útjaink, mivel drága kicsi M még nem gyógyult fel teljesen, és inkább úgy döntöttünk, hogy mivel nem biztos hogy erőltetnie kellene a síelést, meg a hideget és légnyomás különbséget a magasabb terepeken (fül-próbléma miatt...), inkább Ő az első napon túrázzon. Igy is tett és felindult a metróval, majd fel a Blauherd-re, hogy ott nyomjon egy kellemes mászást.
Én persze megcéloztam a terepnek az eddig még be nem síelt részét, A HEGY alatti részt a Trockener steg környékén, meg persze a pályákat fenn a gleccseren.
A falu végéig kb 10 perc alatt ér el a busz, ahol meggyőződtem megint arról, hogy A HEGY a helyén, és hogy lehet hogy tűrhető napunk lesz ismét...:-)
NA AKKOR MOST SZERETNÉM TISZTÁZNI, HOGY A FOTÓK S.K. KÉSZÜLTEK!!! :-)
Aztán fel a Furi állomásig,a 8-as fülkés felvonóval. Ez villámgyorsan felér, majd 30m sétával elértem a nagykabinos felvonót, ami egyenesen a Trockener Steg állomásra visz fel. A Furi-tól mehettem volna tovább kiszállás nélkül az előbbi felvonóval egyenesen a Schwarzsee Paradise-ra, de nem ezt tettem.
A Trockener Steg-en (ami ismét egy böszme nagy felvonó komplexum) elidőztem kicsit, egyrész akklimatizáció céljából hiszen reggel óta már vagy 2000m-t emelkedtem, másrészt, hogy elámuljak a tájon, amit még ebből a nézőpontból nem láttunk.
Zermatt:
A Gornergrat-i rész és mögötte a Rothorn-i terep:
A Gorner-gleccser és a Monte Rosa:
A Breithorn és Liskamm 4000-es csúcsai:
Valamint persze A HEGY:
Ebből a nézőpontból nem a klasszikus a kép, de így is egyszerűen lenyűgöző, olyan az érzésed, hogy ’Nini, ott szemben a közelben a marha nagy Toblerone Csoki’...:-)
Na ezután irány a szemközti csúszról induló, látványnak is szimpatikus két piros pálya, a 71-es és 72-es. Ide egy gyors és új 6-os beülős repít fel pillanatok alatt a Trockener Steg-től. (Elsőre a gleccserre akartam felmenni a nagykabinossal, de nem akartam vacakolni az idővel, mert volt egy kis sor. Megközelítem másképp...)
A két pályán csúsztam vagy 3-at, és tényleg olyan jók, mint ahogy kinéznek....Kb 2 km hosszúak, nyílegyenesen lefelé, közepesnél kicsit erősebb, jóóóó széles pirosak, a végén kifutóval. Nagyon élveztem itt döngetni...
A tetejükről persze lenéztem az olasz oldalra, jól néznek ki ott is a pályák...
Aztán fel a X1 csákányossal egészen kb 3250m-re. Na ez egy @!=’”%)&@ hosszú csákányos. A tetején átszáltam a kb 5-öd ilyen hosszú másikra csákányosra és így értem el a Plateau Rosa-ra, 3480m-re. A 2. csákányos melletti 6-os piroson csúsztam kettőt, tökéletes havon, majdhogynem egyedül. Ez is nagyon jó pálya, a tetején nem árt kis sebességet gyűjteni, aztán lehet gyors íveket nyomni rendesen. Ez is lehet vagy 1.5 km hosszú.
Ezután kis energiapótlás a kis fahüttében a Plateau Rosa-n. Praktikusan már csak mikor az árlistát megnéztem akkor realizáltam, hogy hoppá ez már Olaszország...egyrészt mert EUR-ban vannak a dolgok feltüntetve, másrészt kicsit kevesebbet fizettem CHF-ben mint szoktunk Svájcban...:-) Hááát igen...bár egy kiváló sonkás-sajtos panini és Gat..ade itóka kb 10 EUR.
Gyenge látvány mellett fogyasztottam el az elemózsiát...De jól néznek ki ott azok a pályák, na oda készülök...
Kaja, pihi, napozás (tuti leég a képem), majd átcsúszás keresztbe a X4 és X5 csákányosokhoz. Ezzel fel a tetejére. A felvonó melletti pályákon sehol senki, kiváló hó, tömörgyönyör...:-) A felvonó vége kb 3750-m-en lehet...ezzel elértem az eddigi legmagasabb sípályát ahol jártam...Még lehet tovább menni, de most le voltak zárva a felvivő és a csúcson elhelyezkedő felvonók...Sebaj...
Nos Emberek, itt csúsztam akkorákat....pffffff....kész voltam.
Kb 1200m-es nyílegyenes pályákról van szó (83 és 84), a felső részen erősebb, majd enyhébb pirosak...De ilyen havon, ekkorát még sosem csúsztam, szuper technikával, sok-sok lihegéssel!!! Férfiasan bevallom kicsit el is érzékenyültem egy pillanatra a felvonóban, hogy ide is eljutottunk, és hogy mekkora élmény itt Síelni...
Ez a látvány a tetőről lefelé....:-)
Miután kiélveztem a pályákat, leindultam, még egyet-kettőt csúsztam a 6-os piroson. Innen le a @%=!)(+@& hosszú csákányos melletti nagyon lankás kéken (73-as), ami lehet vagy 2.5m hosszú. Ennek a pályának a vége kb 500m-en ugyanaz mint a 72, 71-es pirosaknak a vége, kb 150m széles és nagyon kellemesen lehet rajta mind a nagy mind a kis carving-iveket gyakorolni. Ez tényleg élvezetes rész.
A Trockener Stegtől felmentem ismét a Furggsattel csúcsra, hogy még egy nagyot döngessek a 71-es piroson, és ezt meg is tettem. A pálya felénél balra vettem az irányt, és nekivágtam a 69-es pirosnak. Na ez is egy élmény-pálya, de lehet Panoráma-útnak is nevezni....
Képzeljünk el egy kb 5-6 km hosszú enyhébb pirosat, ami ugyan szűkebb, mert csak 15-20m széles, de így is nagyon lehet rajta nyomni mindenféle technikát, úgy hogy A HEGY-nek mész neki, aztán a tövében csúszol el...:-)
Kiváló...
Van benne egy kb 50m hosszú meredek és szűk rész egy gleccser-katlanban, itt figyelni kell, de szuper élmény ezen a pályán lecsúszni végig. Ja igen, ahogy leérünk a Furgg állomáshoz, innen is van egy látvány...:-)
Innen felvonóztam egyet a Schwarczsee állomásra, hogy bejelentkezzek a szülőknek a webkamerán, ami nem sikerült...Itt azért külön kiemelném, hogy egy kb 200m hosszú útra 5-fülkés felvonót építettek ide, hogy a kb 110m szintkülönbséget összekössék...Nem semmi...Aztán nekiindultam le a faluba...
Na ez se semmi. Mindenkinek ajánlom...Jól megdolgoztatott a végén...Az 51-es pályán közepes és erősebb piros részek váltakoznak kb 2 km hosszan. Nagyon jó a pálya, de délutánra össze voltak túrva, ami miatt több energiát vett el mint normál esetben...Erről a részről kiváló a látvány A HEGY és a Zmutt-gleccser irányába, ide még visszajövünk fotózni.
Ezek a pályák végül egy hegyoldalban kialakított kéken folytatódnak, egészen a Furi állomásig, a végén már chalet-k között. Az állomástól tovább le lehet csúszni egy szűkebb kékes-pirosas szakaszon a házak között, még vagy 2 km-en keresztül, egészen a falu-végi alap-állomásig. Kellemes volt tapasztalni, hogy itt is találkoztam a klasszikus osztrák Hütte feelinggel a pálya mellett vagy 4 helyen is...:-) Mint korábban említettem, itt annyira ez nem jellemző...
Huh, kemény volt lejönni, leginkább a fáradtság miatt...fene tudja hány km lehetett...Valahol azt olvastam, hogy a csúcsról 18km, simán el tudom fogadni...
Na kérem, a storyba itt szeretném bekapcsolni a túra vonalat...mivel amíg én örömsíeltem, párosunk hölgy tagja átélte élete egyik nagy túraélményét...Ime az Ő sorai:
''A hotelben kapott tanácsok alapján választottam ezt az útvonalat, hiszen azt mondta a kedves hölgy, hogy ez a túra nem megerőltető, nagyon szép a kilátás, és még csendes is. Igaza volt! A Blauherdtől (2571m) a Fluhalp nevű étteremig visz a gyalogtúra 2616 m-re. A felvonóállomás végétől egy két perces mászással lehet rálépni a kifejezetten túrázó kedvűeknek leratrakolt útra, amely a felvonónál lévő hütte mögül indulva fokozatosan eltávolodik a sípályáktól egészen addig, amíg kb. 2-2,5 km múlva el nem éri a Fluhalp éttermet és ezzel egyidőben a sípályákat is.
Nem diktáltam magamnak nagy tempót, most nem a teljesítmény volt a lényeg, hanem teljesen átadni magamat a tájnak és magamba szívni az energiáját. M mindig nevet mikor ilyenekkel jövök (’Ez így ebben a formában nem igaz’-M), de biztosan Ti is éreztétek már, hogy vannak bizonyos tájak, amelyek különös energiát árasztanak magukból, amelynek a hatása alól nem tudod és nem is akarod kivonni magadat. Na, ez a táj ez olyan!
Gyakran megálltam élvezni a csöndet (amely szinte süvített), és persze a csodás tájat. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a Matterhorn ebből a szögből nézve a legszebb. Íme a bizonyíték:
Maga az út kellemesen lankás, az elején kicsit lefelé vezet, majd felfelé, igazából csak az étterem előtti 50 m az igazán izzasztó, meg kell ám küzdeni a frissítőért! :-) Összesen kb 100m-t kell megmászni, de nem megterhelő az út, bárkinek ajánlom...
Miután elfogyasztottam a megérdemelt forraltboromat, visszaindultam ugyanezen az úton, így most végig szemből élvezhettem A HEGY látványát. Félúton kerestem az út mentén egy kiálló sziklát (az egyébként combtőig érő hóban) és kifeküdtem 20 percre napozni és csak úgy lenni.
Sehol senki - csak néhány siklóernyős a levegőben emlékeztetett rá, hogy a közelben civilizáció van -, szemben és körülöttem a magas fehér hegyek, csivitelő madarak, szikrázó napsütés, csodás élmény volt! Mivel nem nagyon fáradtam el a visszafelé út után sem, a felvonóban kitaláltam, hogy a Sunnega-tól a metró helyett inkább lábbusszal megyek vissza a faluba. Gyönyörű túra út vezet le a faluba Findeln-en keresztül, majd az erdő szélén, végig panorámával a Matterhornra, így nem bántam meg döntésemet :-)
Amíg a sípályákat el nem hagyja az út, addig fel volt végig szórva, hogy a turisták számára járható legyen, így:
Ahogy haladtam lefelé a túraúton egyre kevesebb volt a hó, majd el is tűnt, így egy napon belül élvezhettem a hóban lépkedést és az igaz tavaszi hegyi túrát is! Megálltam többször is és persze kattintottam a fényképezőt ezerrel:
A fáradt vándort megillető pihenésre a lehetőséget persze megfelelően biztosítják, kb. 800-1000m-enként:
Zermatt a Sunnegától bő egyórányira van, nekem sikerült lassabban teljesítenem :-) A templomnál lyukadtam ki végül, meglehetősen fáradtan, majd a kötelező kis nézelődő séta után a falu szélén találkoztam M-mel, és hívtuk a mikrobuszt...’’
Feleségemmel érdekes volt a várakozás így együtt...Két fáradt, lefőtt, de vigyorgó emberkét képzeljetek el a padon ülve, ahogy csak hümmögve próbálják feldolgozni a nap élményeit...OK, ehhez hozzá tartozik, hogy részemről egy jópár pozitív káromkodással is próbáltam a kiszélesedő érzelmi sávnak hangot adni...
:-)))
A hotelbe érve egy jó óra relax...aztán vacsora, amit már nagyon vártunk/tam, természetesen mi mást lehet ilyenkor enni mint fonduet...:-) Ez már szertartás...Simán berakták nekünk a félpanzióba 24 CHF /fő. Ez amúgy tényleg megéri, leves, saláta, meleg fétel különböző sülthúsok és köret, valamint fagyi a végén.
Na ez volt az egyetlen gyengébb dolog a napban...mármint a fondue, a többit mindenkinek ajánlhatjuk...A fondue felejtős, ne itt egyen aki jó fondue-t akar...kevés volt, és nem volt igazi íze...Meg az is sajnálatos, hogy nem volt Appenzeller (kedvenc aperom), és Rivella (svejc original üdítője) a bárban, ami kissé érdekes, hiszen mindkettő nagy klasszikus.
Aztán aludtunk mint a bunda...
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Másnap kelés korán, kiadós reggeli, kisbusz, elektromos busz és fel ismét a Trockener Stegre...Itt gyakorlatilag bemutattam M-nak a tegnapi programot, azzal a különbséggel, hogy a kedvenc 83-84-es pirosaimra nem mentünk fel, mert elkajáltuk az alkalmas időt az olasz oldalon és utána leszállt egy felhő és kb 5m-re csökkent a látótávolság.
De így is szuper volt az élmény, többet csúsztunk 3300m-től lefelé a 71-72-eseken, a hosszú 69-esenpályákon, valamint kipróbáltuk a 66-es és 70-es pirosakat is párszor, amik szintén kiválóak. Kb 3 km hosszúak, felül lankásabb és szűkebb (kb 30-40m) részekkel, a végén, főleg a 64-es szakaszon kb 700m-t keményen kell dolgozni egy jóval szélesebb lejtőn.
A nap végén nem vállaltuk a lecsúszást a faluba, inkább matricáztunk egyet a Trockener Stegtől – itt nem volt senki, míg a Furgg-nál elég kemény sor volt a Schwarzsee felé, ahonnan lemehettünk volna a fülkéssel. Na mindegy.
Aztán irány haza...SAJNOS!!!
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Hmmm, mit is írjunk.
Most hogy besíeltük a fenti területeket, már teljes a képünk Zermattról. Az előző élményünk is tökéletes volt, de a gleccser körüli részekkel együtt mutatja meg igazán, hogy micsoda pályarendszerről is van szó!
Igy pláne elmondható, hogy a hely számunkra FANTASZTIKUS, CSÚCS, FELEJTHETETLEN, stb, stb...
Mellékesen megjegyezzük, hogy lehet és fogunk is tovább fejlődni pl. a sítúra, freeride, stb területén..., de a síelés Zermatt-ban mindig referencia lesz...
:-)
