Nagyon klassz helyen volt a szállás, a kertjéből a következő panoráma tárult a szemünk elé.
Bejelentkeztünk a szálláson, átöltöztünk és irány hegynek fel, a biciklikkel együtt persze. Lauterbrunnen-ből fogaskerekűvel mentünk Wengen -síelőknek uggye nem kell bemutatni a helyet...-, ott kiszálltunk, biciklivel körbenéztünk a faluban és megcsodáltuk persze ott is a látványt.
Mint látható az idő tökéletes volt, csodás tiszta kék ég...
M csak ennyit bírt kinyögni: „Csokipapír!”...Nem képeslap, csokipapír! :-)
Wengen-ben aztán leadtuk a bicikliket az állomáson a megőrzőbe és mentünk tovább kisvonattal, fel a csúcsokhoz...Kicsit több mint 1 órás volt a vonatút Európa tetejére, a Jungfraujoch-ra, amiből kb. 25 perc a hegy belsejében történt. Hihetetlen technikai bravúr...az 1900-as évek elejéből...
Lényeg a lényeg, hogy felfelé haladva természetesen jelentősen lehűlt a levegő hőmérséklete és a végállomáson már csak 6 C° fogadott bennünket. Először hidegnek tűnt, jól be is öltöztünk, de miután elfogyasztottuk a hóban, a szikrázó napsütésben a helyi kisbüfében vásárolt svájci kávé-különlegességet (természetesen alkoholtartalmú volt), egészen bemelegedtünk :-) így végül pólóban hógolyóztunk.
Nem siettük el a dolgot, sétáltunk egy nagyot, néztük a sok indiait, amint próbálkozik síelni, jópofák voltak :-)
Nagyon klasszul kialakították a részt a gleccser tetjén a turisták számára: lehet műanyag seggencsúszót bérelni, drótkötélpályán lehet lecsúzni, van sípálya felvonóval, büfék. Kisebb túrára indultunk, de - bár általában hozzászoktunk már a magaslati levegőhöz -, azért elég fárasztó volt 3500 méteren felfelé gyalogolni, így inkább visszafordultunk. A kilátóból természetesen gyönyörű kilátást nyílt a környező hegycsúcsokra és az Aletsch gleccserre.
4 óra körül indultunk el visszafelé - célszerű időben visszaindulni, mert jó időben a fenti állomás bedugul és lehet várni jócskán -, majd kiszálltunk egy rövid sétára Kleine Scheidegg-nél. Megérte, lenyűgöző a látvány.
Jó lett volna még egy megállót lesétálni, de a fáradtság meg a józan ész végül meggyőzött minket, hiszen még előttünk volt a bicikliút Wengenből Lauterbrunnen-be.
Hát, ha előre tudjuk, hogy ez a lefelé út biciklivel ilyen meredek lesz, akkor nem biztos, hogy bevállaljuk...de így nem volt választási lehetőség...csak a fék volt meg mi, megszűnt egy félórára minden körülöttünk...elég félelmetes volt...sokszor meg kellett állni pihentetni a kezünket, meg persze kicsit körbenézni és csodálni a tájat. Kb 470m szintkülönbség egy elég rövid táv alatt egy szűk kavicsos úton...
Vacsorára mi más mint snapsz, fondue és borozás, aztán egy kiábrándító focimeccs...
De senkit nem érdekel, mert FANTASZTIKUS napunk volt!!!
