2009. december 18., péntek

1 hét örömsí

Nos lassan itt van a 2 hetes Karácsonyi szünet, amit otthon töltünk családjainkkal amit már nagyon vártunk. Hiányzik a család és barátok, na! :-)

Azért mielőtt az ősök ölelgetésében elmerülnénk, és mielőtt a világ legjobb töltött kápijaitól és zserbóitól, lazacaitól és persze az Unicum és Becher ampullák sorozatától felugrana vagy 5 kg felesleg, nem ártana mozogni kicsit, és rápihenni a Karácsonyi szünetre.

Még szeptemberben szerveztük meg ezt a nyaralást, szem előtt tartva azt is, hogy munka miatt január és március között valószínűleg nem tudok 1 hétre elmenni síelni, és leginkább, mert most M még bírja az utazást és a kisebb túrákat. Ez később már lehet nem menne olyan egyszerűen...

Lényeg, hogy egy percig nem volt kérdés, hogy ha már 1 hétre megyünk, akkor a célállomás Zermatt lesz.

Apartmant kerestünk 2 főre amire ajánlatot olyan 1000 CHF körüli áron láttunk az első körben jobb helyeken. Aztán a honlapon alaposabban szétnéztünk és találtunk is 1-2 olcsóbb apartmant, bár ezek nem központi részen helyezkedtek el. Ennek speciel örültünk, mert nyugalmat, csendet szerettünk volna magunk körül, nem ragaszkodtunk a falu központjának nyüzsgéséhez.

Igy végül a falu Winkelmatten-i részén foglaltuk le a szállást egy 5 apartmanos házban, ami a falu egy újabban beépített része, a Furi-ra induló felvonó állomásához közel, fenn a dombon. Kíváncsian vártuk hogy milyen lesz a hely...

Csütörtökön összeraktuk a cuccot és péntek délután száguldás. Kocsi letesz Taesch-ben, majd fel kisvonattal, hullafáradtan a faluba. Itt taxi, majd száguldás a havas utcácskákon, fejbeverés vagy 3x a keresztrúdba a plafonon, 30 CHF fizetés, és megjöttünk. Nagyon szép kis apartmanház, kis utcácskában a falu végén, teljesen csendes környezetben.

Felcihelődtünk a szobába, semmi recepció, kulcs a zárban.

A szobába belépve, nagyon megörültünk, mert pontosan olyan volt mint a képen: szép, nagy tágas szoba, falból lenyitható kényelmes ágyakkal, kanapé, étkezőasztal és kiválóan felszerel konyhapult (fondue készlet és Nespresso :-), és egy szép tiszta kis fürdő. A lényeg a terasz, amire még visszatérek.

Kirámolás, kis Appenzeller, majd pihi.

Szombat

Nos jól kialudtuk magunkat – hihetetlen mennyire jól tud esni az alvás 1600m-en!!!

Az idő kicsit kiábrándító volt reggel, dehát hegyekben vagyunk. Igy nem indultam neki a hegynek síelni, inkább maradtam kis feleségemmel a faluban. Nagyon jót sétáltunk, vásárolgattunk, stb...a jeges utcák miatt beszereztem egy bakancsra szerelhető szögecses talpat...nem tom miért, de a Vibram talpnak ez a verziója baromira csúszós a bakancsomon. Ezzel a cuccal már lehet balettozni rendesen.

Ebédre hazaugrottunk a szállásra, ami a központból egy kicsit hosszabb és meredek úton érhető el, ezt tudni kell. Winkelmatten tényleg a falu csendes, ’falusias’ része, magán és kisebb apartmanházakkal, ahova vagy taxival, vagy a bahnhof-ról induló elektro-busz járattal juthat el az ember, vagy sétál – ez egy kb 20 perces kiadós – de nagyon jóleső - kaptatást jelent :-) Van egy kisbolt, kistemplom és CSEND!

Kaja után kis csendespihi, majd indulás egy kis sétára a kezdődő hóesésben. Leblattyogtunk a felvonó állomáshoz – csodákra képes a szöges-gumi :-) - majd indulás Zmutt irányába, fel a lankás ösvényen.

Előttem gurult kiscsaládom, M személyében és pocakjában, és baromi jól éreztük magunkat. Kb fél órát mentünk fel az ösvény elágazásáig (Zmutt ill. Zum See irányában), eddig bírta Dömpi.



Itt kis pihi majd vissza a faluba, majd a szállásra. Ezután vacsi, majd pihizés – jó kis nap volt.

Vasárnap

Nos akkor visszatérnék a terasz témájára.



Ezzel a látvánnyal és idővel fogadott minket a Vasárnap reggel, úgyhogy azt hiszem, hogy a szállást megfelelően választottuk :-). Elég soxor kellett újratöltenem a kávémat, amíg elkészítettem azt a pár tucat fotót (a -10 fokban), amit akartam...ezt az időt nem lehet kihagyni, na.... Sz@r az élet...

Miután kifotóztam magam, magamra cibáltam a megfelelő mennyiségű kotont és elindultam fel a hegynek. Előtte még lecet béreltem, mert ugyebár tesztelni kell.


Most a még nem próbált Völk Racetiger egyik típusát béreltem ki – ez biztos jó – és irány a Furi állomás, majd a Riffelalp. Innen a beülőssel fel a Gifthittli állomásra, majd elindult az örömsí!!!

Jó párat csúsztam itt a 36-os kék pályákon tökéletes havon verőfényben, -14 fokban és üres pályákon. De jól esett !!! :-)



Kis forralt bor bevételezése után ismét fel a pályák tetejére, majd átcsúszás a 29-28-as pályákon a Gant állomásra, a két pályarendszer közé. Ezt a pályát kifejezetten szeretem, jó hosszú, megdolgoztatós menet, és általában teljesen üres, mert itt nincsen közvetlen felvonó kiépítve.

Itt beültem a kis 4-es tojásos felvonóba, és érkezés a Blauherd állomásra. Itt csúsztam párat a már jól ismert és kedvelt 9-es, 7-es és 4-es pályákon, amiben kellemesen kimerültem. Fél 4 körül le a faluba a símetróval, ahol családom várt és mentünk együtt haza a szállásra.

A Völkl Racetiger kicsit nehezebben kezelhető lécnek bizonyult – összehasonlítva a Tigershark 10-essel. Nagyon szépen lehetett vezetni az íveken, hirtelen kanyaroknál éreztem, hogy merevebb, keményebb léccel van dolgom, és összességében elégedett voltam vele. Mindamellett még mindig a Tigershark vezet, mert szélesebb léc, ami eddig mindenféle hóviszonyok között bizonyított a tesztjeim során. A most kipróbált léc igazi szlalom eszköz, arra tökéletes.

Szuper kezdés volt!!! :-)

Hétfő

A reggel ismét tökéletes időre és látványra ébredünk. Nem semmi :-) Kezd megjönni a hegyi hangulatom!!!

Kelés, kiadós reggeli, majd indulás a Sunnega símetróhoz. Előtte azért kibéreltem a mai lecet, ami nem más vol mint a Stöckli Spirit – sajnos ennek a női változata, a Spirit Edition...pfff... na mindegy.



Egész nap a Sunnega-Rothorn pályáin csúsztam, az idő csodás volt, a síelés szuperül ment, a hó továbbra is tökéletes, és sehol senki a pályákon. A Rothorn tetején a piros pályák pláne kiválóak voltak, akkorákat döngettem, hogy csak na...A látvány meg valami hihetetlen errefelé...

A síléc kiválóan ment, nagyon stabil, jól kezelhető, könnyebb léc – igaz hogy női verzió...hehe.



Na mindegy, nagyon szép és aktív nap volt. Este persze nem lehetett kihagyni egy kiváló fondue-t, hogy feltegyük a pontot az i-re....majd egy kis munka hogy a fene enné meg...többet nem hozom a laptopom...bár muszáj volt...

Kedd

Nos, az időjárás továbbra is kegyes hozzánk, sehol egy felhő, hideg viszont van rendesen, reggel -15 körül.

Kis pihenésre volt szükségem, meg amúgy is együtt akartam lenne a kiscsaláddal, így ma letettem a leceket. Délelött pihizgetés, majd indulás a Sunnega-ra ebédelni, meg egy kicsit sétálni.

Először ettünk egyet a Sunnega állomás hüttéjében, napoztunk, szerénységem fotózgatott, bár az alábbi speciel drága kicsi Feleségem alkotása...:-)



Utána nekiindultunk egy kicsit a környék lejtőin, fotózgattam, drága kicsi M-ék pedig lassan de biztosan sétálgattak előttem. Fantasztikus idő volt most is, nagyon jól éreztük magunkat, bár tény, hogy a 2300m-es magasságon M nagyon hamar kifáradt a babuval...A látvány egész tűrhető volt...



Ezért le is mentünk hamar, hogy a faluban még sétálgassunk kicsit a napsütésben, bevásároljunk, majd este pihizzünk egy nagyot.

Szerda

Mondhatnám hogy lassan unalmas hogy ismét tökéletes idő van, de nem mondom. A lényeg, hogy fantasztikus az idő, irány a gleccser és -18 fok.

Lécnek kibéreltem azt amire már régen fájt a fogam: Völkl Tigershark 11 Foot Powerswitch.


Ezzel vágtam neki a felvonóknak, hogy döngessek párat a 71-72-es pályákon. Ezt küvetően irány 3883m-re, a Theodul gleccser tetejére, ahol kis nézelődés után fel is csatoltam. A látvány természetesen lenyűgöző. Ilyen magasan még nem is jártam.



Egész kellemes a 85-ös pálya ami innen vezet a kedvenc 83-84-es pályáim tetejére. Ezekről már írtam, kiváló, piros carving-pályák, 2 csákányossal kiszolgálva.



Sajna a felvonók nem működtek valamiért (talán mert előszezon volt és mindenhol amúgy is kiváló a hóminőség), így indulás le a Plateau Rosa-ra és a nagyszerű 80-as pályára, ahol csúsztam párat. Aztán jött a felhő, így lejjebb kellett vonulnom, hatalmasat carvingozva a 73-as kéken.

Ezután le a Furgg állomásig a fantasztikus 65-66 majd 63-as pályákon, ahonnan levonóztam a faluba egyet.

A hó talán most volt a legjobb, minden csúszásomat figyelembe véve Zermatt-ban.

Kiváló nap volt, aminek a végére rendesen kicsavart a magasság-különbség meg persze a száguldás az üres pályákon.

A lécet fájó szívvel adtam le, ez volt eddig a legjobb. A Tigershark 10 foot-hez képest, kicsit merevebb, kihívóbb a léc, de szélesebb és stabilabb is kicsit, még jobban tank-szerű ahogy átvág minden puklin. Kár hogy annyi az ára amennyi...még gondolkozok, de a léc – a jelen állapot szerint – a kettő közül lesz.

Csütörtök

Az időről nincs mit mondani, semmi nem változott...TÖKÉLETES.



A napot a Gornergrat-Riffelberg közötti terepen töltöttem, tökéletes örömsível, visszatérve a Völkl Tigershark 10 foot-hoz.



A végén lecsúsztam a Furi állomásra, majd irány haza, és vacsorázni, ami nem lehetett más mint egy kiváló fondue.

Péntek

Reggel korábban keltem, hogy majd megyek még fotózni – fel akartam menni a Rothorn-ra – de aztán letettem róla. Szépen összerámoltunk, majd érzékeny búcsút vettünk a Zermatt-tól és a Matterhorn-tól. Sebaj...jövünk még ide :-)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Összegzés

Értékelést már nem írok, mert áradoztam már eleget a faluról és a síterepről.

Nekem mindennél többet mondott az, hogy M, akinél eddig nem az első helyen volt Zermatt az úticéljaink tekintetében (tömeg, nagyfalu jelleg, stb), a mostani szállás, a környező csendes kisfalu jelleg miatt, meg persze idő alapján azzal zárta az utat, hogy igen, azért Zermatt ott van a tetején a listának, holtversenyben Arosa-val, a Val d’Anniviers-szel, Wengennel és Saas-Fee-vel.

Ennél jobb visszajelzés nekem nem kell :-)

Amit még fontos hozzátenni, az az, hogy mindenkinek ajánlom hogy a karácsony előtti héten jöjjön Zermatt-ba. Az idő tökéletes – a helyiek szerint általában ez van ilyenkor (meg nagy hideg mint most is)... Ami fontos, hogy a karácsonyi nagyüzemre készülve még ha nincs is ekkora hideg, mindenhol megy a hóágyú, így a hó kiváló, és szépen eldolgozott (bár vannak kisebb pályák amik nincsenek megnyitva a kevés látogató miatt. Ez a következő, ami nagyon kedvező ilyenkor, hogy nincs tömeg. Végezetül ilyenkor jó áron lehet szállást találni.

Ha ezt összerakjuk, akkor optimális síélményben lehet részünk ebben az időszakban.

Mi visszatérünk ilyenkor (is)....AZ TUTI.