MiniManó

Azt hiszem ideje rátérni az év legfontosabb történésére...bár asszem pontosabb az a meghatározás, hogy eddigi életünk legfontosabb eseményére...

Kalandjaink vizualizálása közben a szemfüles olvasó talán észrevette, hogy mostanában egyes számban írok néha, egyedül járok túrázni majd síelni, Drága kicsi Másik Felem nélkül járom a hegyeket, síterepeket. Nem kell aggódni:

- M él és virul,
- Nincsen gond a párkapcsolatunkkal
- Nem vagyok büdös, mert a víz csodákra képes
- Nem utáljuk egymást
- Nem költözött haza anyósomhoz :-)
- Stb, stb.

A hiányzás igazolt, mivel ha minden jól megy 2010 április végén gyarapítjuk a hegymániások táborát egy icipici MiniManóval. :-)

Kis Feleségem természetesen amíg tud jön velem (pontosítok...amíg tudunk menni addig megyünk:-), hogy szoktassuk MiniManót a friss levegőhöz, a csendhez, nyugalomhoz, ami miatt mi is mindig a hegyek közé vágyódunk.

Amíg én próbálkozok a leceket a talpaim alatt tartani vagy túrabotjaimat a földbe szurkálni, addig Ők pihennek, olvasnak, blogolnak, meg persze könnyebb sétákat tesznek a friss levegőn és nagyon élvezik ezt az időszakot. :-)

És alig várom, hogy megmutathassam a Gyaerkőcnek azt a sok-sok csodás tájat, amit nekünk van szerencsénk bejárni!

Ja, igen akit érdekel ITT követheti a mindennapokat Kis Családom szemszögéből.

:-)

Grimentz & Zinal - hétvégi síelés

Na tessék, ismét megyünk a hegyekbe. Ha jól belegondolok, a nyáron csak talán egyszer jártunk (jártam) a Val d’Anniviers-ben, holott az egyik kedvenc régiónk a környéken.

Mivel a hegyekben már havazott, lassan nyitnak a pályák a magasabb rendszereken, Zinal például már hetek óta nyitva van, bár főleg csak a hétvégeken.

Grimentzben pedig erre a hétvégére tervezték a nyitást, ezért csütörtökön el is kezdtünk szállást keresni. Ami érdekes volt az az, hogy bár a pályák nyitnak, a hotelek nem...pratikusan csak 1 kis fogadóban volt szoba, de az nagyon jutányos áron, 70CHF-ért éjszakánként két főre.

Péntek késő este érkeztünk, kirámolás majd szikkadás.

Szombaton reggel kelés, és indulás a Bendolla-ra vezető felvonóhoz. Meglepetésre, a bérlet csak 25 CHF-be került, bár a meglepetés oka az volt, hogy kb 3 pálya volt csak nyitva...kicsit lassan jártak a ratrakok gondolom...

A lényeg, hogy kedvenc örömsíelős pályám nyitva volt...úgyhogy nagyon jól elcsúszkáltam itt kb fél 3-ig. M feljött velem az elején és sétált egy kiadósat a Bendolla állomása környékén, és persze kattogtatta a fényképezőt :-)

Ami miatt kicsit csalódott voltam az egyrészt a hó minősége volt, ami miatt a pályák Bendolla-hoz közeli részein kemény, jeges, hódarabos, rázós részeken kellett lejönnöm (magasabban viszont kiváló volt az anyag). A másik pedig, a felhős idő mellett a dél körül 2300m-en mért +7 C volt, ami miatt izzadtam mint a ló, és a hó is elkezdett pempősödni...

Azért pár felvétellel teszteltem a fejkamerát is, remélem tetszik a felvétel:



Mindegy, a lényeg, hogy jót mozogtam ma is....Délután utánajártam a falu 3 sportboltjában, hogy hol tudnék Stöckli lecet próbálni, és le is foglaltam egy párat Vasárnapra.

Drága kicsi M pedig a szálláson pihizett, és persze nézte kicsit a tv-t....mi mást, mint Biathlont?! :-)

Este jó kis vacsi (bár a fondue most elmaradt) utána pedig kis séta a faluban...

Vasárnap, reggel felkaptam a Stöckli Laser SC-t amit már Zermatt-ban kinéztem magamnak, majd irány Zinal.

Itt érdekes módon elég sok kocsi parkolt már a felvonó környékén, a borongós idő ellenére...Felérve a Sorebois állomásra, majd csúszva egyet-kettöt, ki is derült hogy miért vannak itt többen...Mert itt tökéletes a hó...:-)

Egy pálya le volt zárva versenyzőknek, azon kivül kettő még nem volt elkészítve, de a maradékon nagyon jókat tudtam csúszni, optimális, bár kissé borongós időben...a hó ismétlem tökéletes volt. A léc nagyon jól bevállt, kicsit keményebb, melósabb lécnek értékelném...de nem is tudom...amennyire ki akartam próbálni, annyira nem hagyott bennem mély nyomokat. Meglepő...

Kettő körül jöttem le a hegyről, vissza Grimentzbe összepakolni M-et és indulás haza.

Jó kis hétvége volt, de legközelebb minimum 1 héttel később jövünk, hogy Grimentz, a már megszokott igazi örömsí terepként mutatkozzon be a szezonban. A faluról már írtuk hogy valami álom, csendes, nyugodt kis gyöngyszem az Alpok közepén...

Zinal-lal semmi gond, az egy biztos pont az életünkben :-)