A célállomás nem más mint a fantasztikus Val d’Anniviers, ahol már sokszor jártunk, egyik kedvenc túra-célpontunk Svájcban. Viszont most nem Zinalt vettük célba, egyrészt mivel ugye elég kis hely és ezért szállás már nem volt, másrész azt gondoltuk, hogy menjünk a völgy egy nagyobb síközpontja közelébe. Ennek örömére St Luc-Chandolin terépre indultunk, ami a völgy közepén helyezkedik el.
A genfi reptértől kb jó 2 és fél óra St Luc kocsival, ami nem egy nagy etwas, az utolsó 20 km kivételével autópályán mehetünk.
A falu 1600m-en helyezkedik el a hegyoldalban (Chandolin 2000m-en...), a pályák kb 1800 és 3026m között vannak fent a falvak felett.
St Luc-ben több kis parkoló van, amin kicsit meglepődtünk - ahhoz képest hogy 100km a pályarendszer -de kiderült hogy sűrűn jár síbusz, ezért gyakorlatilag mindenki a szállásokról busszal jár a felvonóhoz, parkolókra tehát nincs akkora szükség. Nekünk szerencsére sikerült a fogaskerekű felvonótól nem messze letenni a kocsit, 12 óra 4 CHF. Napi síbérlet 47 CHF.
A fogaskerekű a Tignousa állomásra visz fel kb 5 perc utazás után, ami kb 2100m-en van. Innen indultunk le a hasonló nevű csákányos felvonóhoz, hogy csússzunk egyet mellette a piros pályán. Igen...itt nincsenek megnevezve vagy számozva a pályák… Ezután feljebb mentünk, a hosszabb Ombrintzes csákányossal, hogy döngessünk egy párat a mellette levő kék pályán (amúgy ez inkább piros, a másik oldalon levő a kék, na mindegy), ami kb 3 km és valami csúcs.
Pontosan megfelelő, erős piros, billiárdasztal simaságú, sok helyen kb 70m széles pályáról van szó. Nos, itt fordult elő, hogy érdekesen néztek ránk többen, mert ketten M-mel néha ordítva száguldottunk, annyira élveztük a pályát, amiben nem csak a pálya hanem a fantasztikus látvány is közrejátszott:
Ez is mutatja, hogy az idővel ismét mázlink volt...egész nap gyönyörű napsütésben száguldoztunk:-) Igen ez az igazi Wallis (Valais)...csúszol a 2m-es havon, előtted délre a 4000m-es csúcsok, köztük a Matterhorn...
Miután ezt a pályát kiélveztük, egy finom Valais (Wallis) tál következett ebédre a megfelelő mennyiségű forralt bor kíséretében. A látvány és feeling kifejezetten passzolt az ebédhez.
Kis ejtőzés után kipróbáltuk a Bella Tolláról induló piros pályákat ahová két baromi hosszú tárcsás poma visz fel. Ez kisit fárasztó már a végén... De a látvány és a csúszás fenn 3000m-ről mindent megér.
Feledhetetlen élmény volt lejönni a csúcsról azon a széles, piros, carving pályán, amely kb 4 km hosszan vezet fenn a csúcsok között, majd átmegy egy keskenyebb és meredekebb erdei pályába kb 2 km hosszan, hogy 1400m szintkülönbség után megérkezzen St Luc falvába!
Igen, itt egy kereszteződést elvétettünk, így kb fél 3 körül le is értünk a faluba...ezért nem lehetett mást tenni mint ismét fel a fogaskerekűvel, hogy még egy nagy kört tegyünk meg a kedvenc pályáinkon majd le a faluba ismét.
Jól kifárasztottuk magunkat, de megérte, mert fantasztikus síélményünk volt.
Este elfoglaltuk a szállást, amely egy kisebb ***hotel a faluban, kényelmes szobákkal 190 CHF két főnek...khmmm... Az árban persze benne van a teraszról a fantasztikus látvány a völgy túloldalán a Grimentz feletti csúcsokra, és meglepetésként a völgy végén, Zinal irányában nem más látszik mint a Matterhorn...:-)
Vacsorára mi más mint egy kiváló Fondue, meglocsolva egy kis Fendant-tal (echte fehérbor Wallisból), aztán durmolás.
Vasárnap kicsit borúsan indult az időnk, de hát sebaj, nem szórakozni jöttünk ide…
Fel a fogaskerekűvel, majd a csákányossal egészen a...hmmm a térképen a Schwarzhorn-tól kicsit jobbra levő csúcsig. Innen Chandolin felé vettük az irányt, a Schwarzhorn melletti piroson.
Kicsit ijesztő volt, hogy a borult időben senki nem járt ezen a pályán, kb 4 km-en keresztül a civilizációnak semmi nyomát nem láttuk. Ez a pálya kb 6 km hosszan megy a völgybe, egészen le Chandolin-ba, azaz kb 2900m-ről 2000m-re. Amúgy egy szuper carving pályáról van szó...
Ezután itt a Chandolin-i részen síeltünk jópár csúszásnyit, leginkább a La Tsapé 4-es ülős felvonót használva...ez alatt kígyózik a chandolini terep talán legjobb pályája, amely egy erősebb piros, kb 3 km hosszú, benne néhány megdolgoztató letöréssel. Ezt a pályát nagyon élveztük...
Ezt követően vissza a baromi lassú 3-as beülőssel (Le Rotzé) a St Luc-i részre, ahol még egy kiadósat síeltünk a már bevált pályákon, amit megkoronáztunk egy völgycsúszással a kedvenc piroson.
:-)
-------------------------------------------------------------------------------------
A Val d’Anniviers – ha lehet ezt mondani – Svájc titkos fegyvere. Nyáron is lenyűgöző, télen pedig egyszerűen azt érzed, hogy IGEN, most tényleg a magashegyi Alpokban síelek, természetesen fantasztikus kondíciók mellett.
-------------------------------------------------------------------------------------
Értékelés
Pozitívum:
- Kiválóan rendben tartott pályák – talán ez a terep volt eddig a legjobb e tekintetben
- Változatos, kezdőknek és haladóknak egyaránt megfelelő pályarendszer (végtelen freeride lehetőséggel)
- A látvány egyszerűen lenyűgöző!
- Talán ami a legfontosabb, hogy a Val d’Anniviers nem tartozik Svájc nagyon felkapott régiói közé. Nyáron is azt tapasztaltuk túráink során, hogy nagyon jól megőrizte régi szellemét és diszkrécióját a völgy és a falvak. Sehol semmi tömeg, nyugalom, stb olyan környéken, ami simán felveszi a versenyt sokkal nevesebb völgyekkel, régiókkal.
- Ez a síelés szempontjából is előnyös, mivel azt tapasztaltuk, hogy egyáltalán nincs tömeg, se a faluban, sem a pályákon. Ebben benne van az is, hogy kezdőkkel alig találkoztunk a pályákon, holott sok pálya kifejezetten nekik kedvezne. Ehelyett kifejezetten jó síelők csúszkáltak a itt.
- Ez talán azt mutatja, hogy ide csak az jön aki tudja, hogy mennyire jó hely...ki fogjuk próbálni Zinal és Grimetz terepeit is, valószínű nem fog minket csalódás érni...
Amit célszerű észben tartani:
- Egy dolog van amit megemlítenénk: néha kicsit fárasztó állni a hosszú tárcsás és csákányos felvonókban a St Luc-i részen...:-)
:-)
