Bukósisak és A Nagy Precíz

Na hello,

Aki tudja mire gondolok az tudja... :-) Pusszantás!!!

Tegnap megjöttek Őseim. Szuper!!!

Nem véletlenül, hiszen nemsokára ünneplés lesz és ehhez Drága Édesanyám főztje és Édesapám jelenléte nélkülözhetetlen!!! Ez így van rendjén...Húúúú de hiányoljuk Őket, meg persze M őseit, és Tesóinkat is!!!

Mivel itt vannak a Szülők, Szombaton gondoltam mutassuk meg Édesapámnak milyen is Svájcban síelni...:-)

Végül is Ő vett rá engem, hogy az Alföld egyik kis szántó jellegű dombocskáján felcsatoljam kb 5 évesen a kis műanyag bowdenes sílecet, és próbálkozzak síelni...Atyavilág, mennyit ordítottam!!!...Aztán idősebben Ő vitt el Bánkútra próbálkozni a síelés mellett a felvonózás élményeivel is (lásd röptetés és kiesés a felvonóból...:-). Aztán Stary Smokovce (Ótátrafüred), Csorba-tó (Strbske Pleso), és Zakopane (Zakopane :-) ) pályáin nyomtuk a bánkúti stílust évekig.

Micsoda emlékek!!!!!!!!!!!!!!!

Hmmm...De jó volt a törékeny termoszból kortyolni a forró teát a Csorba tó aljában a parkolóban, meg utána bevenni a gyógyszert a fogfájás ellen fenn a hegyen...Remélem Emlékszel Öreg Precíz!!! :-) Meg 'Örömsí', mi??? Meg befordulás az árokba a kocsival Bánkút felé...:-) Meg a síút, meg Rapülők Tesókámmal!!! :-) És Édesanyám pedig támogatott minket...

Hát igen, ez így volt szép és fantasztikus.

...

Aztán jópár évvel ezután elvihettük Édesapám Saalbach-ba egy hétre síelni és nagyon élvezte Tesókámmal együtt.

Hmmm...Felcsatoltunk újra jópár év után...

És most itt vagyunk egy olyan síelős országban, amiről régen, mondjuk így 'fiatal koromban' álmodni se mertünk volna...(én persze már álmodoztam...suttyomban...:-)

Igy most megpróbáltam elvinni Őt egy helyre, ami megmutatja, hogy milyen is 'A síélmény Svájcban'.

És azt hiszem, jól sikerült...Elvittem Édesapám Grimentz-be...

Melegítésnek a Bendolla környéki kék pályákon csúsztunk, megvallom mindketten nagy élvezettel. Kb 600m hosszú páylákon, gyors tárcsás felvonók használatával.

Aztán kis pihi és látvány-élvezet után az Öreg megjegyezte, hogy 'OK, akkor most már síeljünk is'...Jaja, próbáltam fokozatos lenni...nanáááá...

Igy a Bendollától felmentünk 2440m-re a 4-es ülőssel. Innen lecsúsztunk a Tsarva felvonó aljába...erről már írtam korábban...Nos, A Nagy Precíz itt, ezen a déli fekvésű kis átcsúszó pályán ájult el majdnem először a látványtól....:-)

Aztán fel a csúcsra, 2730m-re, és ÖRÖMSí a Tsarva felvonó alatti pályán...Ezt megejtettük jópárszor!!! És végül is itt töltöttük a napot, nagy döngetések közepette...

Én azt hiszem, főleg a fotókat visszanézve, hogy A Nagy Precíz egész tűrhetően viselte a síélményt és a látványt...

Életre szóló élmény volt ez a nap így együtt...

Édesanyám és M pedig meglátogatta Montreux-t és a környékét. Erről majd külön beszámolunk...Majd persze elkészül a CSODA, a fokhagymás hús, és a zserbó...a kedvenceim...

Ezeket nem lehet felülmúlni!!!

De jó hogy itt voltatok!!!

Pusszantás...


:-)

Örömsí a Val d'Anniviers-ben I - Zinal

Nos, éppen hogy csak leolvadt a lecekről a hó, és próbáljuk összeszedni az élményeinket az 5 napos utunkról...ettől függetlenül persze nem lehet nem tervezni a következő hét végét.

Általában az ötletelés már kedden megindul...:-) Elkezdjünk nézni az időjárás előrejelzést, és ez alapján – meg persze azt is figyelembe véve, hogy hol nem jártunk még – tervezgetjük a hétvégi utat. A mostani tervezési process eredménye, hogy ugyan miért ne térjünk vissza egyik kedvenc völgyünkbe, a Val d’Anniviers-be.

Járunk már itt síelni, a St Luc-Chandolin terepen, amely kiválóan sikerült. Most úgy döntöttünk, hogy megnézzük favorit falunk, Zinal valamint Grimentz terepeit.

A völgyben adott 220km-nyi pályának ez a 3 terep adja a legjavát.

Szállást Zinalban kerestünk – van már egy törzshelyünk -, de mivel minden foglalt volt, végül Ayerben találtunk egy B&B hotelt, teljesen norális áron, 150CHF/éjszaka 2 főre. Semmi gond, mindkét terep könnyen megközelíthető innen, kb 10-15perc autózással.

Ki akartuk élvezni mindkét napot, ezért még Péntek este munka után nekiindultunk. Mivel ilyenkor hatalmas dugók vannak Genf és Lausanne környékén, a tóparti országúton indultunk neki. Enyhe meglepetésként ért minket, a Lausanne előtt nekiinduló hatalmas havazás, ami tovább lassított a haladáson.

A nagy forgalom egészen Martigny-ig tartott. Kicsit aggódtunk, hogy a nagy havazás miatt neki tudunk-e vágni a Sierre utáni szerpentinnek, de csodák csodája, teljesen tiszta út fogadott minket, így kb 9-körül meg is érkeztünk a szállásra.

Egy nagyon kiadós alvás után szintén kiadós reggeli, majd indulás Zinalba 9-kor.

A Sorebois felvonóval lehet feljutni a pályákhoz, hétvégi bérlet 89 CHF (érdekes, hogy nem keycard..., mondjuk a hegyen nem is volt rá szükség). Felérve melegítés, csatolás és egy rövid csúszás a Remontze felvonó melletti rövid kékpályán, majd még egy a Combe melletti kéken. Kiválóak bemelegítésnek, az utóbbi kb 1.5km hosszú. A vidék tűrhető:

Ezt követően a freeride terep melletti pirosat céloztuk meg (a lenti képen a hátsó pálya). Na ez valami szuper, kicsit erősebb piros pályáról van szó, ami összesen kb 2.5km hosszú. Valami fantasztikus volt, ahogy húztuk az íveket a pályán ahol épp csak le lett ratrakolva a 30cm friss hó...

Utána lecsúsztunk a Barthélémy nevű feketén. Ez kb 600m-lehet, bár lazább fekete szerintónk, de jól megdolgoztat, amit aztán az előbbi kéken pihenhetünk ki. Kis forraltbor a La Marmotte hüttében, majd fel a beülőssel a Corne de Sorebois csúcsra, 2896m-re, ahol jópárat csúsztunk az élvezetes jobboldali piroson (kb 1.5km) és a mellette levő feketén (kb 500m).

A tetőről valami hihetetlen látvány tárul elénk Verbier felé:

...a Grimentz feletti Moiry gát irányába: valamint persze Val’d anniviers pályáira és 4000-es csúcsaira.

...ahonnan indul egy hosszú fekete amin átlehet csúszni Grimentz-be. Bár sokan nekiindultak, és a tetőről nem is tűnt vészesnek, mi maradtunk a Zinal-i részen...

Ebédeltünk egyet a Sorebois felvonó éttermében, napoztunk – ja ezt nem kell említenem, hogy tökéletes időt fogtunk ki ismét...-, leégtünk, csúsztunk még párat a Sorebois csúcs pirosán és feketéjén, és persze kiélveztük a látványt Zinal irányában is.

A faluban sétáltunk egyet, ismét megcsodáltuk a régi Wallis (Valais)-i faházikókat és az új chalet-kat, megittunk egy forraltbort törzshelyünkön, majd irány a szállás. A pályák megdolgoztattak rendesen, így kicsit kipurcantunk...

Este persze fondue, appenzeller, fendant, két rész Elnök Emberei és alvás. Ja el ne felejtsem a látványt a teraszunkról…

:-)

Örömsí a Val d'Anniviers-ben II - Grimentz

Reggel korán indulás Grimentzbe, ahol közvetlenül a felvonónál sikerült leparkolnunk.

A fülkés felvonó pillanatok alatt felrepít a Bendolla állomáshoz 2130m-re. Innen már kezd kibontakozni a látvány és az érzés, hogy a terep egggéééész tűrhető lesz...:-)

Csatolás, és indulás a Grands Plans 4-es beülőshöz, ami villámgyorsan felrepít 2440m-re, ahonnan 200m csúszással átszálltunk a 2730m-re induló 6-os beülős felvonóba. A felvonóból jobban szemügyre vehető a vidék, valamint a pályák egy része, ezért ahogy mentünk felfelé egyre kíváncsiabbak lettünk, mit tartogatnak a látottak.

Nos, csupa jót...

A felvonó alatt végig, egy kb 2.5km es piros-kék pálya tart nyílegyenesen az induló állomásig. Először itt csúsztunk, és ami azt illeti előjött az ordítózos, nevetős, örömsí feeling, annyira élveztük a pályát. A hó ugye kiváló – a 30 cm-t már jól lesimították és keményítették – a pálya széles és még a kék része is jó, így rövid, hosszú ívek húzására optimális...Jópárat csúsztunk itt!!! A látvány persze csak pont az i-re...

A vidék nekünk különösen tetszett, egyrészt persze a körülöttünk lévő 4000-esek csúcsai miatt, másrészt pedig a Becs-de-Bosson csúcs körüli rész dombos tája az ami különlegessé teszi a terepet – ez a rész kicsit hasonlít a Kleine Scheidegg körüli terepek hangulatára.

Ezután át-csákányoztunk a Bosson csúcs területére. A térképen a csákányos mellet elhelyezkedő majd balra kanyarodó piros egészen a Bendolla állomásig tart kb 4 km-en keresztül, és talán a legjobb pálya a terepen. Ez is olyan kiabálós, kacagós élmény, :-), lazább és meredekebb részekre tagolva...

Jól megdolgoztatott a Bosson csúcstól pár száz méterre kezdődő fekete pálya ami szintén a Bendolláig tart. Sehol senki a pályán, szlalomozol a katlanban, stb, stb...:-) Szuper élmény.

A nap zárásaként pedig a Bendolla állomásnál felszálltunk a 2-es beülősre (na itt van aztán panoráma...), majd 2 elég hosszú (de nagyon gyors, bár férfiaknak a végén kicsit megterhelő) tárcsás úttal ismét feljutottunk a Bosson csúcshoz.

Innen most a bal oldali feketén indultunk el, ami kb 800m hosszú közepes fekete, ami aztán kb 3km-en át kiváló pirosként vezet a Bendollához. Nos ez a másik legszuperebb pálya a vidéken...Nagy menet volt...

A Bendollától aztán lesíeltünk Grimentzbe, ami egy kellemes kb 2.5 km-es piros menet, közepes szélességú erdei pályán.

A felvonónál egy hüttében kipihentük a napot, napoztunk , ettünk, majd indulás haza.

-----------------------------------------------------------------------------------
Kiváló hétvégét tudhatunk magunk mögött, ismét sokat fejlődtünk.

Ezzel már bejártuk a Val d’Anniviers nagy részét, és csak nagyon-nagyon jókat tudunk mondani a terepekről.

Az eddig bejárt terepek közül simán ott van az első háromban. Nagyon változatos, minden igényt kielégítő pályákat ad a völgy, igazi magashegyi terepeken.
Nekünk igazán lenyűgöző élmény volt.
-----------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívum:

- A genfi reptérről 3 vezetéssel elérhető, az utolsó 15km-t leszámítva autópályán- A helyszínről és látványról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni
- St-Luc-Chandolin és Grimentz nagyon hosszú és kellemes (néhol erősebb) pályákat ad, míg Zinal terepe kisebb, rövidebb de meredekebb pályákkal, inkább haladóknak való síközpont. Zinalnál nem szabad elfelejteni, hogy itt a legkiválóbb a freeride lehetőség, a friss hó miatt többen voltak off piste, mint a pályán...
- Grimentz pálya rendszere jobban koncentrált. Emiatt, valamint a gyors felvonók miatt nagyon gyors körökkel lehet körbe és besíelni az egész terepet

Amit célszerű észben tartani:

- A felvonókban a húzos technika dominál, de találunk ülős infrastruktúrát is, ami lehetővé teszi a pihenést. A St-Luc-i területen volt csak néha fárasztó az állás a csákányosokban és tárcsásokban, de a pályák változatossága és mennyisége ezt elfeledteti
- A 3 terep egymástól kb 20 perc vezetésre van, ha jól akarjuk magunkat pozícionálni, akkor célszerű a völgy közepén fekvő Vissoie-ban megszállni.

:-)