2009. december 18., péntek

1 hét örömsí

Nos lassan itt van a 2 hetes Karácsonyi szünet, amit otthon töltünk családjainkkal amit már nagyon vártunk. Hiányzik a család és barátok, na! :-)

Azért mielőtt az ősök ölelgetésében elmerülnénk, és mielőtt a világ legjobb töltött kápijaitól és zserbóitól, lazacaitól és persze az Unicum és Becher ampullák sorozatától felugrana vagy 5 kg felesleg, nem ártana mozogni kicsit, és rápihenni a Karácsonyi szünetre.

Még szeptemberben szerveztük meg ezt a nyaralást, szem előtt tartva azt is, hogy munka miatt január és március között valószínűleg nem tudok 1 hétre elmenni síelni, és leginkább, mert most M még bírja az utazást és a kisebb túrákat. Ez később már lehet nem menne olyan egyszerűen...

Lényeg, hogy egy percig nem volt kérdés, hogy ha már 1 hétre megyünk, akkor a célállomás Zermatt lesz.

Apartmant kerestünk 2 főre amire ajánlatot olyan 1000 CHF körüli áron láttunk az első körben jobb helyeken. Aztán a honlapon alaposabban szétnéztünk és találtunk is 1-2 olcsóbb apartmant, bár ezek nem központi részen helyezkedtek el. Ennek speciel örültünk, mert nyugalmat, csendet szerettünk volna magunk körül, nem ragaszkodtunk a falu központjának nyüzsgéséhez.

Igy végül a falu Winkelmatten-i részén foglaltuk le a szállást egy 5 apartmanos házban, ami a falu egy újabban beépített része, a Furi-ra induló felvonó állomásához közel, fenn a dombon. Kíváncsian vártuk hogy milyen lesz a hely...

Csütörtökön összeraktuk a cuccot és péntek délután száguldás. Kocsi letesz Taesch-ben, majd fel kisvonattal, hullafáradtan a faluba. Itt taxi, majd száguldás a havas utcácskákon, fejbeverés vagy 3x a keresztrúdba a plafonon, 30 CHF fizetés, és megjöttünk. Nagyon szép kis apartmanház, kis utcácskában a falu végén, teljesen csendes környezetben.

Felcihelődtünk a szobába, semmi recepció, kulcs a zárban.

A szobába belépve, nagyon megörültünk, mert pontosan olyan volt mint a képen: szép, nagy tágas szoba, falból lenyitható kényelmes ágyakkal, kanapé, étkezőasztal és kiválóan felszerel konyhapult (fondue készlet és Nespresso :-), és egy szép tiszta kis fürdő. A lényeg a terasz, amire még visszatérek.

Kirámolás, kis Appenzeller, majd pihi.

Szombat

Nos jól kialudtuk magunkat – hihetetlen mennyire jól tud esni az alvás 1600m-en!!!

Az idő kicsit kiábrándító volt reggel, dehát hegyekben vagyunk. Igy nem indultam neki a hegynek síelni, inkább maradtam kis feleségemmel a faluban. Nagyon jót sétáltunk, vásárolgattunk, stb...a jeges utcák miatt beszereztem egy bakancsra szerelhető szögecses talpat...nem tom miért, de a Vibram talpnak ez a verziója baromira csúszós a bakancsomon. Ezzel a cuccal már lehet balettozni rendesen.

Ebédre hazaugrottunk a szállásra, ami a központból egy kicsit hosszabb és meredek úton érhető el, ezt tudni kell. Winkelmatten tényleg a falu csendes, ’falusias’ része, magán és kisebb apartmanházakkal, ahova vagy taxival, vagy a bahnhof-ról induló elektro-busz járattal juthat el az ember, vagy sétál – ez egy kb 20 perces kiadós – de nagyon jóleső - kaptatást jelent :-) Van egy kisbolt, kistemplom és CSEND!

Kaja után kis csendespihi, majd indulás egy kis sétára a kezdődő hóesésben. Leblattyogtunk a felvonó állomáshoz – csodákra képes a szöges-gumi :-) - majd indulás Zmutt irányába, fel a lankás ösvényen.

Előttem gurult kiscsaládom, M személyében és pocakjában, és baromi jól éreztük magunkat. Kb fél órát mentünk fel az ösvény elágazásáig (Zmutt ill. Zum See irányában), eddig bírta Dömpi.



Itt kis pihi majd vissza a faluba, majd a szállásra. Ezután vacsi, majd pihizés – jó kis nap volt.

Vasárnap

Nos akkor visszatérnék a terasz témájára.



Ezzel a látvánnyal és idővel fogadott minket a Vasárnap reggel, úgyhogy azt hiszem, hogy a szállást megfelelően választottuk :-). Elég soxor kellett újratöltenem a kávémat, amíg elkészítettem azt a pár tucat fotót (a -10 fokban), amit akartam...ezt az időt nem lehet kihagyni, na.... Sz@r az élet...

Miután kifotóztam magam, magamra cibáltam a megfelelő mennyiségű kotont és elindultam fel a hegynek. Előtte még lecet béreltem, mert ugyebár tesztelni kell.


Most a még nem próbált Völk Racetiger egyik típusát béreltem ki – ez biztos jó – és irány a Furi állomás, majd a Riffelalp. Innen a beülőssel fel a Gifthittli állomásra, majd elindult az örömsí!!!

Jó párat csúsztam itt a 36-os kék pályákon tökéletes havon verőfényben, -14 fokban és üres pályákon. De jól esett !!! :-)



Kis forralt bor bevételezése után ismét fel a pályák tetejére, majd átcsúszás a 29-28-as pályákon a Gant állomásra, a két pályarendszer közé. Ezt a pályát kifejezetten szeretem, jó hosszú, megdolgoztatós menet, és általában teljesen üres, mert itt nincsen közvetlen felvonó kiépítve.

Itt beültem a kis 4-es tojásos felvonóba, és érkezés a Blauherd állomásra. Itt csúsztam párat a már jól ismert és kedvelt 9-es, 7-es és 4-es pályákon, amiben kellemesen kimerültem. Fél 4 körül le a faluba a símetróval, ahol családom várt és mentünk együtt haza a szállásra.

A Völkl Racetiger kicsit nehezebben kezelhető lécnek bizonyult – összehasonlítva a Tigershark 10-essel. Nagyon szépen lehetett vezetni az íveken, hirtelen kanyaroknál éreztem, hogy merevebb, keményebb léccel van dolgom, és összességében elégedett voltam vele. Mindamellett még mindig a Tigershark vezet, mert szélesebb léc, ami eddig mindenféle hóviszonyok között bizonyított a tesztjeim során. A most kipróbált léc igazi szlalom eszköz, arra tökéletes.

Szuper kezdés volt!!! :-)

Hétfő

A reggel ismét tökéletes időre és látványra ébredünk. Nem semmi :-) Kezd megjönni a hegyi hangulatom!!!

Kelés, kiadós reggeli, majd indulás a Sunnega símetróhoz. Előtte azért kibéreltem a mai lecet, ami nem más vol mint a Stöckli Spirit – sajnos ennek a női változata, a Spirit Edition...pfff... na mindegy.



Egész nap a Sunnega-Rothorn pályáin csúsztam, az idő csodás volt, a síelés szuperül ment, a hó továbbra is tökéletes, és sehol senki a pályákon. A Rothorn tetején a piros pályák pláne kiválóak voltak, akkorákat döngettem, hogy csak na...A látvány meg valami hihetetlen errefelé...

A síléc kiválóan ment, nagyon stabil, jól kezelhető, könnyebb léc – igaz hogy női verzió...hehe.



Na mindegy, nagyon szép és aktív nap volt. Este persze nem lehetett kihagyni egy kiváló fondue-t, hogy feltegyük a pontot az i-re....majd egy kis munka hogy a fene enné meg...többet nem hozom a laptopom...bár muszáj volt...

Kedd

Nos, az időjárás továbbra is kegyes hozzánk, sehol egy felhő, hideg viszont van rendesen, reggel -15 körül.

Kis pihenésre volt szükségem, meg amúgy is együtt akartam lenne a kiscsaláddal, így ma letettem a leceket. Délelött pihizgetés, majd indulás a Sunnega-ra ebédelni, meg egy kicsit sétálni.

Először ettünk egyet a Sunnega állomás hüttéjében, napoztunk, szerénységem fotózgatott, bár az alábbi speciel drága kicsi Feleségem alkotása...:-)



Utána nekiindultunk egy kicsit a környék lejtőin, fotózgattam, drága kicsi M-ék pedig lassan de biztosan sétálgattak előttem. Fantasztikus idő volt most is, nagyon jól éreztük magunkat, bár tény, hogy a 2300m-es magasságon M nagyon hamar kifáradt a babuval...A látvány egész tűrhető volt...



Ezért le is mentünk hamar, hogy a faluban még sétálgassunk kicsit a napsütésben, bevásároljunk, majd este pihizzünk egy nagyot.

Szerda

Mondhatnám hogy lassan unalmas hogy ismét tökéletes idő van, de nem mondom. A lényeg, hogy fantasztikus az idő, irány a gleccser és -18 fok.

Lécnek kibéreltem azt amire már régen fájt a fogam: Völkl Tigershark 11 Foot Powerswitch.


Ezzel vágtam neki a felvonóknak, hogy döngessek párat a 71-72-es pályákon. Ezt küvetően irány 3883m-re, a Theodul gleccser tetejére, ahol kis nézelődés után fel is csatoltam. A látvány természetesen lenyűgöző. Ilyen magasan még nem is jártam.



Egész kellemes a 85-ös pálya ami innen vezet a kedvenc 83-84-es pályáim tetejére. Ezekről már írtam, kiváló, piros carving-pályák, 2 csákányossal kiszolgálva.



Sajna a felvonók nem működtek valamiért (talán mert előszezon volt és mindenhol amúgy is kiváló a hóminőség), így indulás le a Plateau Rosa-ra és a nagyszerű 80-as pályára, ahol csúsztam párat. Aztán jött a felhő, így lejjebb kellett vonulnom, hatalmasat carvingozva a 73-as kéken.

Ezután le a Furgg állomásig a fantasztikus 65-66 majd 63-as pályákon, ahonnan levonóztam a faluba egyet.

A hó talán most volt a legjobb, minden csúszásomat figyelembe véve Zermatt-ban.

Kiváló nap volt, aminek a végére rendesen kicsavart a magasság-különbség meg persze a száguldás az üres pályákon.

A lécet fájó szívvel adtam le, ez volt eddig a legjobb. A Tigershark 10 foot-hez képest, kicsit merevebb, kihívóbb a léc, de szélesebb és stabilabb is kicsit, még jobban tank-szerű ahogy átvág minden puklin. Kár hogy annyi az ára amennyi...még gondolkozok, de a léc – a jelen állapot szerint – a kettő közül lesz.

Csütörtök

Az időről nincs mit mondani, semmi nem változott...TÖKÉLETES.



A napot a Gornergrat-Riffelberg közötti terepen töltöttem, tökéletes örömsível, visszatérve a Völkl Tigershark 10 foot-hoz.



A végén lecsúsztam a Furi állomásra, majd irány haza, és vacsorázni, ami nem lehetett más mint egy kiváló fondue.

Péntek

Reggel korábban keltem, hogy majd megyek még fotózni – fel akartam menni a Rothorn-ra – de aztán letettem róla. Szépen összerámoltunk, majd érzékeny búcsút vettünk a Zermatt-tól és a Matterhorn-tól. Sebaj...jövünk még ide :-)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Összegzés

Értékelést már nem írok, mert áradoztam már eleget a faluról és a síterepről.

Nekem mindennél többet mondott az, hogy M, akinél eddig nem az első helyen volt Zermatt az úticéljaink tekintetében (tömeg, nagyfalu jelleg, stb), a mostani szállás, a környező csendes kisfalu jelleg miatt, meg persze idő alapján azzal zárta az utat, hogy igen, azért Zermatt ott van a tetején a listának, holtversenyben Arosa-val, a Val d’Anniviers-szel, Wengennel és Saas-Fee-vel.

Ennél jobb visszajelzés nekem nem kell :-)

Amit még fontos hozzátenni, az az, hogy mindenkinek ajánlom hogy a karácsony előtti héten jöjjön Zermatt-ba. Az idő tökéletes – a helyiek szerint általában ez van ilyenkor (meg nagy hideg mint most is)... Ami fontos, hogy a karácsonyi nagyüzemre készülve még ha nincs is ekkora hideg, mindenhol megy a hóágyú, így a hó kiváló, és szépen eldolgozott (bár vannak kisebb pályák amik nincsenek megnyitva a kevés látogató miatt. Ez a következő, ami nagyon kedvező ilyenkor, hogy nincs tömeg. Végezetül ilyenkor jó áron lehet szállást találni.

Ha ezt összerakjuk, akkor optimális síélményben lehet részünk ebben az időszakban.

Mi visszatérünk ilyenkor (is)....AZ TUTI.

Nincsenek megjegyzések: