2008. június 14., szombat

Biciklizés Verbier-ben

Ma a Verbier nevű hegyi faluba (inkább nagyközség vagy kisváros) látogattunk el, ami természetesen kedvenc kantonunkban, Wallisban/Valais-ban fekszik, Martigny-tól délkeletre, kb 15 km-re. Nagyon könnyen megközelíthető hely, Lausanne-től egy óra, majdnem végig autópályán.

Sielők tudják, hogy ez az egyik legfelkapottabb és legdrágább síparadicsom Svájcban. Szerencsére most alig voltak, mert teljesen szezonon kívül vagyunk. (Ezt speciel nem bántuk :-)
Az időt nagyon kifogtuk, bár még reggel is hezitáltunk, hogy neki induljunk-e, mert az előrejelzések szerint eső volt várható. Szerencsére itt sem jön ám be mindig az előrejelzés, és csaknem végig gyönyörű napsütésben volt részünk. 1500 méteren parkoltunk le a központban, éppen dél időben, így még azok a boltok is zárva voltak, amik amúgy ilyen offseason-ben is nyitva vannak :-) Kaja nista...

Sebaj, amúgyse szórakozni jöttünk ide, hanem...na miért is??? ... persze hogy biciklizni!!!!

Érkezés után neki is vágtunk a hegynek FEL, merthogy másfelé nem igen lehetett...először a falu utcáin csalingáztunk, lefényképeztünk minden házikót, ami megtetszett, meg persze körbe a tájat. Kellett taposni rendesen:



Megtaláltuk a golfpályát is, ami télen tanuló sípályaként funkcionál... egyszer azért a golfot is ki kéne próbálni...elég sz.r lehet egy ilyen helyen ütögetni a labdát.


Ja igen...

Itt nagy elhatározásra jutottunk: ezentúl felsőfokú intenzitással és lelkesedéssel, vállalva minden nehézséget és utánajárást, teljes erőbedobással elkezdünk LOTTÓZNI :-) :-) merthogy ezen a helyen egy házikó kb. 4 millió svájci frankba kerül...ezzel a kilátással...



Aztán nyomtuk tovább FELFELÉ. Elég fárasztó volt 6 km-en keresztül nyomni a pedált, tekerni Z formációban az úton...huh...izzadtunk rendesen, pedig csak 14 fok körül volt, de megérte: csodás volt minden-minden, amit láttunk.



Végül 1 óra taposás után 1760 méteren kötöttünk ki a Chez Danny nevű hüttében. Csodás napsütésben elfogyasztottuk ebéd-uzsonnánkat (mi mást mint Wallisertellert), kipihentük egy kicsit a felfelé-tekerés fáradalmait, intenzíven csodáltuk a tájat és próbáltuk memorizálni minden pillanatát az itt töltött időnek :-)

Lefelé már "kicsit" könnyebb volt a biciklizés, inkább a felsőtestünk dolgozott intenzíven, merthogy egyfolytában fékezni kellett, olyan meredek és kavicsos volt az út (ami télen szintén sípálya). Szerencsére a biciklik ma is jól vizsgáztak :-)

Apropó, összesen kb 300 m emelkedést tekertünk, gyakorlatilag 6 km alatt. Lefelé ugyanennyi tekerés nélkül...

Várjuk a telet ogy visszatérjünk két lécen...

:-)

Nincsenek megjegyzések: