A hét végén ismét elvágyódtunk a melegből fel, a hegyekbe.
Eléggé szezonon kívül vagyunk, de szállást azért találtunk, bár nem a standard helyek egyikén, hanem Anzére-ben, amely egy üdülőfalu Sion városa felett, a Valais/Wallis hegysorának déli lejtőjén.
Pénteken este indultunk és fél 10 körül érkeztünk meg a szállóba, ahol csak mi voltunk a vendégek. A szállás teljesen igényes szobát, teraszt tartalmazott reggelivel, és egy beszédes és nagyon energikus, 75 éves holland szállodavezető úriemberrel :-)
Túl jó időt nem mondtak a hét végére, de a hely megfelelt arra, hogy párom M, pihengessen, és amikor napsütés van lazítson a teraszon.
Én szombat reggel nekivágtam, hogy átmenjek a völgy túloldalába, azon belül is az egyik kedvenc falunkba, Zinalba. Ez kb 1 óra vezetés, hegyről le, autópálya Sierre-ig, majd be a Val d'Anniviersbe.
Van itt már bőven beszámoló a völgy falvairól, túrákról és fantasztikus síelésekről itt, de én még idén egyszer el akartam ide jönni túrázni egyet.
Ennek oka, hogy felmásszak azon az útvonalon végre, ahol eddig (még kevesebb erőnléttel) csak lefele jöttünk. Sí-ezésnek is kiválónak gondoltam az utat Zinal (kb 1670m) falvából a Sorebois állomásra (kb 2450m), meg persze a azért látvány és a nosztalgia is vezérelt.
Kellemes napos, kb 18 fokban vágtam neki a túrának a falu végéből. Elég meredek útvonalom megy fel az út az első másfél órában, de persze a látvány fansztikus.
Eléggé szezonon kívül vagyunk, de szállást azért találtunk, bár nem a standard helyek egyikén, hanem Anzére-ben, amely egy üdülőfalu Sion városa felett, a Valais/Wallis hegysorának déli lejtőjén.
Pénteken este indultunk és fél 10 körül érkeztünk meg a szállóba, ahol csak mi voltunk a vendégek. A szállás teljesen igényes szobát, teraszt tartalmazott reggelivel, és egy beszédes és nagyon energikus, 75 éves holland szállodavezető úriemberrel :-)
Túl jó időt nem mondtak a hét végére, de a hely megfelelt arra, hogy párom M, pihengessen, és amikor napsütés van lazítson a teraszon.
Én szombat reggel nekivágtam, hogy átmenjek a völgy túloldalába, azon belül is az egyik kedvenc falunkba, Zinalba. Ez kb 1 óra vezetés, hegyről le, autópálya Sierre-ig, majd be a Val d'Anniviersbe.
Van itt már bőven beszámoló a völgy falvairól, túrákról és fantasztikus síelésekről itt, de én még idén egyszer el akartam ide jönni túrázni egyet.
Ennek oka, hogy felmásszak azon az útvonalon végre, ahol eddig (még kevesebb erőnléttel) csak lefele jöttünk. Sí-ezésnek is kiválónak gondoltam az utat Zinal (kb 1670m) falvából a Sorebois állomásra (kb 2450m), meg persze a azért látvány és a nosztalgia is vezérelt.
Kellemes napos, kb 18 fokban vágtam neki a túrának a falu végéből. Elég meredek útvonalom megy fel az út az első másfél órában, de persze a látvány fansztikus.
Amit szintén nagyon élveztem, az az egyedüllét és a nyugalom volt, amit néhol tehénkék és mormoták színesítettek :-)
A Soreboisra felérve ettem egy kicsit kb 2 óra után, majd még kb 200m-nyi szintet másztam az egyik felvonó állomásáig, 2650m-re.
Itt már néhol szemerkélt az eső, így visszafordultam az állomás irányába. Kb 4 óra körül épp lemaradtam a felvonóról, ezért elgondolkodtam, hogy hegyi-rollerrel menjek vissza a faluba az útvonalon amin feljöttem.
A gondolokodás közben azért fotóztam is:
A rollerezés érdekesnek tűnt (máshol is láttunk már ilyet), de aztán letettem róla, mivel egyrészt elég meredek és köves volt az út, másrészt a völgy végéből hallatszó mennydörgés sem volt túl bíztató, harmadrészt meg első próbálkozás lévén, nem tartottam volna célszerűnek, ha összetöröm magam a síszezon előtt.
Igy felvonó (12 CHF lefelé, a roller is ennyi lenne), kis séta a gyönyörű faluban, majd indulás vissza.
6 körül érkeztem meg Anzére-be, ahol vacsiztunk egy jót (mi más mint Fondue), majd pihenés. Vasárnap pedig élveztük a nyugalmat a faluban, lazítottunk, és indulás haza.
Szuper volt túra Zinal-ban (összesen kb 1200m-t másztam meg), ismét nem csalódtam a vidékban. Nem utolsó sorban annak is örülök, hogy egyre jobban bírom a terhelést...
:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése