Kezdődjön az előszezon! - Saas-Fee

Múlt hét végén tesókám, P.J. és férje L látogatott meg minket, így a standard túrázás elmaradt - helyette azért persze megnéztük tesókám nagy kedvencét, Annecy városkáját Franciaországban. Bár az idő nem volt egy nagy etwas, és az óvárosban természetesen hullámzott az embertömeg, de lényeg a lényeg, hogy a városka és környéke továbbra is gyönyörű.

A hét során Szerda magasságában felmerült, hogy mi legyen a hétvégén?

Mondom kis feleségemnek, hogy hát ugyan miért ne látogatnánk-e el ismét a Saas völgyébe, hisz olyan régen jártunk már arra...

Rámnézett a drága, és azt mondja: Aha, sejtettem, síelni akarsz, mi??? Láttam hogy tegnap este mit nézegettél a neten...

Teljes lebukás. :-)

Ami azt illeti, nyáron igazán nem akaródzott gleccsersíelni, de most valamelyik este bekattantam. Már nincs nyár ugye hivatalosan se :-), meg már odafenn 3500m-nél 0 fok van, a hó biztos jó, a tájról nem kell beszélni, meg ha nincs olyan szép idő, erőnléti edzésnek túrázni úgy is lehet ott eleget.

Az is benne volt, hogy fel akartam eleveníteni a technikai dolgokat, amiket tavaly sajátítottam el, meg letesztelni azt, hogy a nyári mozgás (túra, bicaj, kondi, stb) mennyit segített, mit kell még az elkövetkező 2 hónapban erősíteni.

Lényeg, hogy színt vallottam másik felem előtt, hogy: Igen, miért is ne síelhetnénk??? Párom természetesen támogat az ilyenekben, úgyhogy neki is láttunk szállást keresni, és gazdaságossági okokból, meg persze kényelmi szempontokat is figyelembe véve most apartmant kerestünk, és találtunk is egyet Saas-Grundban.

Csütörtök este csomagolás, majd péntek reggel cuccok behajigálása a kocsiba. Érdekesség, hogy mikor mondam a svájci kollégáknak hogy mi a szándék a hétvégére, többen megkérdőjelezték elmeállapotom. Hja, igen, ők itt nőttek fel, ilyen hegy- és síviszonyok mellett, de én nem...Ki kell élveznünk minden lehetőséget, amit csak tudunk - reméljük az eddigi élmények alapján a kedves olvasó szerint is ezt tesszük.

Úgyhogy munka után indulás, standard dugó Lausanne-nál, majd 21.15-kos érkezés, rácsodálkozás a gyönyörű és vadiúj apartmanra, majd alvás.

Reggel kelek 6-kor, mivel 8-kor nyit a felvonó. Az az igazság, hogy kicsit meginogtam...biztos jó-e ha síelek ma? Mi van ha sz.r a hó, sokan vannak, összetöröm magam??? Áááá, inkább ma feltúrázok 3500m-re, megnézem milyenek a viszonyok és vasárnap síelek, ha megéri. M drága csak néz, hogy most mi van??? De persze támogat, őneki úgyis mindegy, ő nem tervezett síelést.

Úgyhogy még ráhúztam 10 perc alvást, aztán kipattantam az ágyból...Francot fogok itt vacakolni. Indulás! Sí és túracuccok a kocsiban, fel a parkolóba Saas-fee-be, felnézés az Allalin csúcsára, tiszta idő, távolban felhők (délutánra vacak időt írtak), de le van tojva...

Na akkor kotonok magamra rántása, sícipő (huh, de elszoktam tőle...) és gyaloglás az Alpin-Express állomásához. Ez kb 8-10 perc a parkolótól.

Ami azt illeti még a sétát is baromira élveztem!!! Csípős hűvös volt, kb 6 fok, sícuccok rajtam, meg a vállamon, hegyi falu, szembe 4000m-es havas hegyek...

Ez az én környezetem...Ezt szeretem...Ez van...:-)

A koktél a beach-en, meg a napozás várhat, amíg nyugdíjas nem leszek...

Megvettem a jegyet, 59 CHF, majd 5 perc várakozás a felvonónál...ahogy láttam már a parkolóban az összes európai sícsapat itt edz...Aztán kb 45 perc felvonózás után felértem a Metro-Alpin-nal 3500m-re, a Mittel Allalin-állomásra. Itt pár perc akklimatizáció, pihi, nagy sóhajtások, meg persze gyönyörködés a tájban.

És dejóóóóó!!!!! kb 0 fok, míg otthon 25 fok....erre (is) vágytam!!!

Aztán csatolás, és hadd szóljon! Lecsúsztam a Metro nevű pálya közepéhez, majd indulás óvatosan. Nagyon vizgyázni akartam, nehogy elkapjon a hév, nehogy összetörjem magam a szezon előtt...

Igy kb 100m-után kapcsoltam rá a sebességre, meg a rövid ívekre...Eddig tartott a lassúzás...Ez van...:-) Nagyon jól bevésődtek a tavaly fejlesztett mozdulatok, hihetetlen!!!

Meg persze az is benne van, hogy ez a pályarész kellemes piros, ja, és az is hogy Tökéletes volt a pálya hava, a tetején kb 3cm friss hóréteggel...

Ezután felcsákányoztam a rendszer tetejére kb 3700m-re, majd csúsztam jópárat az Allalin nevű kéken, a FIS pálya nyitott részén meg a Ski star nevű piroson. Összesen kb 20km van elkészítve ilyenkor.

Annyit javítanom kell, hogy a 20km-ből sok le van zárva a versenyzőknek, de még így is bőven tudtam síelni a rendelkezésre álló pályákon. Lásd itt a svájci csapat melegít:

Le is volt nekik zárva egy hosszabb pálya a GS gyakorláshoz...na itt volt egy ilyesztő eset: A lezárt pálya közepénél keresztezi a lejtőt az amatőröknek nyitva tartott pálya, amit szakaszosan egy felügyelő lezár, amikor jön egy profi...Épp a felvonóban mentem, mikor látom, hogy vmiért nem zárta le a kaput, és nekiindult vagy 10 síelő...és jött egy versenyző keresztben...látszott hogy a profi korrigál és éppen elkerül egy síelőt...nem sokon múlott az ütközés...

Összesen 3 csákányos felvonó működik ezen a részen, max 5 perc volt a sorbanállás. A síelők 90%-a valamilyen csapat tagja, kevés az amatőr síelő ilyenkor. A lényeg, hogy kb 8.45-től délig nagyon jókat csúsztam, és ekkor még a hó is nagyon élvezhető volt. Egy-két, napnak jobban kitett lejtőn jegesebb volt a hó a végén, dehát ez van...

Ja és ami fontos: Nagyon megérte a mozgás nyáron, meg a magashegyi túrák...sokkal jobban bírtam izomzattal és tüdővel is a síelést 3200 és 3700m között!!! Nagyon elégedett vagyok :-)

Ezzel a gondolattal szálltam be a felvonóba, hogy visszatérjek életem párjához.

Apropó a felvonóban találkoztam a svájci csapatból Marc Berthod-val, és beszélgettünk pár mondatot...Hihetetlen milyen fiatal, 23 éves asszem...Nagyon szimpatikus volt a srác...Ő is meg a kezében cipelt 2 pár vadiúj, gyönyörű Atomic Race GS. :-)

Aztán sétáltam egyet Saas-Fee-ben, bepusziltam egy kis Walliser Fondue-t ebédre, majd pihenés.

Vasárnap bár szép idő volt, már nem mentem síelni, inkább pihizegettünk együtt...Ez is kell. :-)

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Az őszi gleccsersí nagy élmény volt, a hőmérséklet, meg a kis friss hó miatt nagyon élvezeteset tudtam csúszni Saas-Fee gleccserén!!! A szezon előtt abszolút megérte eljönni egy napra hogy felelevenítsem a(z) - úgy tűnik elég jól berögzült - mozdulatokat. :-)

Mindenkinek ajánlom az élményt és a helyet!

Pozitívum:

- Szuper hóviszonyok
- 20 km-nyi változatos és megfelelően hosszú pálya, gyönyörű táj, stb...
- Profi fun-park (bár minket nem érint)
- És azért a szállást kiemelném: 2 fős tágas apartman, vadiúj modernberendezéssel 60CHF/nap + 60CHF takarítás a végén. Ez nagyon jó ár Svájcban, pláne ilyen helyen és minőségben...

Amit célszerű észben tartani:

- Magyarországról messze van, de egy hétre akár nyáron is megérheti eljönni, síelésen kívül lehet itt túrázni és edzeni eleget a szezonra - a magashegyi kondícionálás úgy tűnik megéri :-)
- Sok a versenyző, és miattuk több pálya le van zárva, de a fennmaradó is elég a síelés élvezéséhez és a gyakorláshoz
- Az időjárás a magasság miatt persze nagyon változékony, de ez mindenhol így van.

Üdv
MM

Zinal - túra

A hét végén ismét elvágyódtunk a melegből fel, a hegyekbe.

Eléggé szezonon kívül vagyunk, de szállást azért találtunk, bár nem a standard helyek egyikén, hanem Anzére-ben, amely egy üdülőfalu Sion városa felett, a Valais/Wallis hegysorának déli lejtőjén.

Pénteken este indultunk és fél 10 körül érkeztünk meg a szállóba, ahol csak mi voltunk a vendégek. A szállás teljesen igényes szobát, teraszt tartalmazott reggelivel, és egy beszédes és nagyon energikus, 75 éves holland szállodavezető úriemberrel :-)

Túl jó időt nem mondtak a hét végére, de a hely megfelelt arra, hogy párom M, pihengessen, és amikor napsütés van lazítson a teraszon.

Én szombat reggel nekivágtam, hogy átmenjek a völgy túloldalába, azon belül is az egyik kedvenc falunkba, Zinalba. Ez kb 1 óra vezetés, hegyről le, autópálya Sierre-ig, majd be a Val d'Anniviersbe.

Van itt már bőven beszámoló a völgy falvairól, túrákról és fantasztikus síelésekről itt, de én még idén egyszer el akartam ide jönni túrázni egyet.

Ennek oka, hogy felmásszak azon az útvonalon végre, ahol eddig (még kevesebb erőnléttel) csak lefele jöttünk. Sí-ezésnek is kiválónak gondoltam az utat Zinal (kb 1670m) falvából a Sorebois állomásra (kb 2450m), meg persze a azért látvány és a nosztalgia is vezérelt.

Kellemes napos, kb 18 fokban vágtam neki a túrának a falu végéből. Elég meredek útvonalom megy fel az út az első másfél órában, de persze a látvány fansztikus.

Amit szintén nagyon élveztem, az az egyedüllét és a nyugalom volt, amit néhol tehénkék és mormoták színesítettek :-)

A Soreboisra felérve ettem egy kicsit kb 2 óra után, majd még kb 200m-nyi szintet másztam az egyik felvonó állomásáig, 2650m-re.

Itt már néhol szemerkélt az eső, így visszafordultam az állomás irányába. Kb 4 óra körül épp lemaradtam a felvonóról, ezért elgondolkodtam, hogy hegyi-rollerrel menjek vissza a faluba az útvonalon amin feljöttem.

A gondolokodás közben azért fotóztam is:

A rollerezés érdekesnek tűnt (máshol is láttunk már ilyet), de aztán letettem róla, mivel egyrészt elég meredek és köves volt az út, másrészt a völgy végéből hallatszó mennydörgés sem volt túl bíztató, harmadrészt meg első próbálkozás lévén, nem tartottam volna célszerűnek, ha összetöröm magam a síszezon előtt.

Igy felvonó (12 CHF lefelé, a roller is ennyi lenne), kis séta a gyönyörű faluban, majd indulás vissza.

6 körül érkeztem meg Anzére-be, ahol vacsiztunk egy jót (mi más mint Fondue), majd pihenés. Vasárnap pedig élveztük a nyugalmat a faluban, lazítottunk, és indulás haza.

Szuper volt túra Zinal-ban (összesen kb 1200m-t másztam meg), ismét nem csalódtam a vidékban. Nem utolsó sorban annak is örülök, hogy egyre jobban bírom a terhelést...

:-)

Verbier - Mászás 2900m-re

Másik felem, M egyéb irányú elfoglaltsága miatt egyedül voltam kénytelen túrázni ma egyet.

Tanakodtam reggel, hogy hova vegyem az irányt, van a környéken is elég hegy...de pár ok miatt Verbier-be tértem vissza.

Egyik okom a gyönyörű idő volt...eddig még nem túráztunk itt tökéletesen tiszta időben, nem láttuk még tisztán a Grand Combin 4300-as csúcsát. Másik, hogy ugye készülés van a síszezonra, és magasabb terepre akartam menni, hogy szokjam a kevesebb levegőt terhelés mellett.

Igy inkább autóztam kb 1 óra 20 percet, és persze megérte. :-) Mindig megéri...

A kocsit letettem a parkolóban, majd felvonóztam egyet a már ismert Les Ruinettes állomásig 2200m-re, majd elindultam a kellemes sétának számító La Chaux állomáshoz. A látvány persze az út közben sem semmi, ime a Grand Combin csúcsa.

La Chaux pedig ezen a környéken van (na oda készülök fel ahol a felvonó van...):

Innen fel 2400m-re a Cabane de Mont Fort-ig, ahol egy kiálló sziklán burkoltam egyet.

Aztán indulás neki a meredekebb résznek, ami gyakorlatilag 500m szint leküzdését jelentette, meredek, köves útonvonalon, ami nem más mint egy jóóóóóó hosszúúúúú erősebb piros sípálya :-) Nagy élmény volt a mászás, mindamellett tény, hogy a légszomj és a kb 160-as pulzus miatt jópárszor megálltam 1-1 percre pihenni. :-)

Ami fontos, hogy ezen a holdbéli tájon kb 4 másik túrázóval találkoztam és pár lesuhanó downhill bike-os sráccal (na az kész életveszély...)

Régen élveztem ennyire a hegy csendjét, látványát és igen, néha a küzdelmet hogy menjek tovább...Pláne a legvégén, ahol vagy 100m szintet baromi meredeken kaptattam 2900m-re, a Col des Gentianes-re, ami nem más mint 2 fő felvonó állomása (az egyik Nendazból, a másik La Chaux-ról indul), és innen lehet tovább menni 3327m-re a Mont Fortra.

De megérkeztem és megérte! Még sose másztam ilyen magasra!!!

Ime a Mont Fort és a Torn gleccser. Gyönyörű...Ott fenn van két erősen fekete pálya, majd egyszer kipróbáljuk...:-) A bal oldalon az állomás alatt pedig látni a pályát ahol a gyorsasági síversenyeket rendezik áprilisban.

Miután kigyönyörködtem magam, levonóztam egyet La Chaux-ig, majd rohanás, hogy elkapjam az utolsó felvonót Les Ruinettes-ről Verbier-be. Az idő talán most volt a legtisztább...

Fantasztikus túra volt gyönyörű időben, lenyűgöző látvánnyal!!! És a teljesítmény se volt semmi!

:-)

Fondue - A KEDVENC!!!

Annyit mondogatjuk itt, hogy milyen jó a Fondue, hol jó és hogy mennyire szeretjük.

Egy ideje már magunknak is csináljuk, úgyhogy tessék, íme a módja.


Az alábbiakra egy kedves tősgyökeres svájci szomszédunk tanított meg...Ez a klasszikus Fondue, meg egy pár kapcsolódó hagyomány, csak hogy teljes legyen az élmény...

Merci Cyril!!!

A megadott mennyiségek alapján ez 2 főre elég, főleg kiadós síelés vagy túra után.

Ami nagyon fontos, szabályosan kritikus, az igazi Fondue elkészítésében, az az, hogy:

- a leírtakat be kell tartani mennyiségek tekintetében, meg az elkészítés sorrendjében is
- ha több embernek, vagy kevesebbnek csináljuk, nagyon pontosan kell arányosítani
- nem ajánlott variálni, ezt-azt hozzáadni, beledobálni, stb
- igazi Fondue-t, klasszikus öntöttvas Fondue-tálban készítjük (kb 5kg), ez tényleg sokat számít (persze azért megoldható egyéb edényben is, de a melegítőn tény hogy nem lesz ugyanaz egy teflonban...)

Eszközök:

- lyukas fakanál
- Fondue készlet: Tál, hosszú, 3-ágú villák, állvány és zselés vagy borszeszes melegítő, szabályozható tartóban

Hozzávalók:

- 250g közepesen sós, a piros jelzésű, Gruyére (kezdőknek: klasszikus erősebb svájci sajt) - ez van otthon is, pl a C.ra-ban
- 250g Vacherin vagy Friburgoise sajt - ez nem biztos hogy van otthon, talán jó az Emmental-i (Trappista felejtős)
- 100g erős, érlelt (aranyszínű jelzésű) Gruyére - sztem nincs otthon, jó lehet az Appenzeller, az elég erős és van otthon is, pl C.ra-ban
- 2.25 dl Fendant (svájci, bocs Valais-i fehérbor) - lehet van otthon, de jó lehet egy karakteresebb hazai is
- 4 púpos kiskávéskanál kukoricakeményítő
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 fej sonkahagyma
- 1 cl cseresznye pálinka
- 1 késhegynyi szódabikarbóna
- őrölt szerecsendió
- frissen őrölt feketebors
- min. 500g kockára vágott kenyér (persze törni is lehet a vastagra vágott szeleteket, ez leginkább Vaud kantonban hagyomány)

Készítés:

- tűzhelyen kezdjük, ahol a Fondue-tálban a fehérbort, és az apró kockára vágott fok-és sonkahagyma darabokat felforraljuk (üveges lesz a hagyma) és elkeverjük benne a keményítőt

- beleöntjük a lereszelt vagy apró kockára vágott sajtokat
- és egyből, folyamatosan, lassan, egyenletesen keverjük
- a keverés szigorúan EGY IRÁNYBA történik, végig

- addig keverjük, amíg híg és homogén nem lesz a sajt (kb 5-8 perc)
- a szódabikarbónát feloldjuk a pálinkában és hozzáöntjük a sajthoz
- kicsit habos lesz a teteje a sajtnak, tovább keverjük, kb 3-4 percig
- a végén jó adag szerecsendiót és borsot reszelünk a tetejére (mi rendesen rakunk rá, hogy érezni lehessen...)
- átrakjuk a tálat a begyújtott melegítőre
- és kezdődhet a kajálás:

Kezdőknek: A kenyér-kockákat felszúrjuk a villára, és jó mélyen párszor megkavarjuk a sajtot vele, úgy hogy a tál aljáig lenyomjuk a kenyeret (ezt is egy irányban kell kavarni, vagy pl 8-asokat leírva...megvan itt a tradíció kérem) és bepusziljuk.

Folyamatosan kell enni, nem szabad otthagyni, hogy nagyon rotyogjon a melegítőn a sajt...mert akkor az alján odaég és baromi büdös lesz...

Fontos szabály, hogy aki engedi odaégni, az fizet egy kör pálinkát mindenkinek.

Másik fontos szabály, hogy aki beleejti a kenyeret a villájáról, az is fizet egy kört mindenkinek.

:-) Mondom, tradíció...

A kajálást pedig akkor kell befejezni, amikor már úgy vagyunk vele, hogy még vagy 5-kockát meg bírnánk enni...különben nagyon kész leszünk utána...éjjel pláne...tapasztalatból mondjuk...:-)

Előételnek, könnyű friss salátát célszerű enni, esetleg páran megosztani egy Valais-tálat pár falat erejéig.

A Fondue-höz maximum, egyes helyeken adnak vagy lehet kérni savanyú-uborkát, gyöngyhagymát, ami jót tesz a gyomornak – tény, hogy Svájcban néhány helyen furcsán néznek Rád, ha ezt teszed, mert a szokás az szokás, és ezek a savanyúságok inkább a Raclette-hez dukálnak. Hús, stb nem igazán szükséges a tápértékhez, meg nem is szokás...

Ami még nagyon fontos, az az, hogy mit iszunk hozzá.

Előtte persze aperitif lehet bármi.

Közben viszont szigorúan langyos fehérbor, vagy meleg tea. Ez is hagyomány, amit tapasztalat is igazol...:-) Hideget, semmilyen formában nem ajánlott közben vagy utána inni, mert ha abban landol a meleg sajt, összeáll a pocakban...és nem kellemes érzés, főleg egy óra múlva...Ez tényleg nem vicc...

Jó étvágyat :-) Várjuk a visszajelzéseket, ha sikerült kipróbálni.

Üdv
MM

Ui: Ja, igen, még egy hagyomány. A Fondue kizárólag férfimunka!

:-)

Zermatt - ismét...:-)

Igen-igen...Mindig ide jövünk, ha jön egy-két ismerős...Sorry, ez van...Ha jó időt fogunk, ki, akkor meg kell mutatni mindenkinek...

A leányzó M volt munkatársai látogattak meg minket hétvégére, és Szombaton ellátogattunk ide...Muszáj volt...Meg persze mi is bármikor szívesen túrázunk egyet Zermatt-ban.

Reggel 8-kor indulás, 11-kor Zermatt pályaudvar. Nagy mázlijuk volt, mert szép időben érkeztünk:

Innen fel a Gornergrat felé...de kiszálltunk a Riffelberg (2582m) megállónál.

Cél, hogy innen túrázzunk fel a Gornergrat-ra (3089m) - Mi már jó ideje szerettünk volna a faluból felmászni ide, de természetesen a vendégeinkhez igazítottuk a túrát.

Az út 1.45percre van kiírva, nekünk sikerült kb ennyi idő alatt feljutni.

Az idő kellemesen hűvös volt, bár néhol kicsit szeles...Mindamellett a látványra nem lehetett panaszunk:

Én néha előre szaladtam - OK-OK...edzek a síelre, és próbálom szokni a terhelést 2500m felett - és kihasználtam az időt a fotózásra...:-)

A túra könnyebb volt, mint gondoltuk. Legközelebb nem vacakolunk, a faluból vágunk neki...Nagyon jól edződünk és keményen fejlődik az állóképességünk...SZUPER!!!

A Gornergrat-ról vonat a faluba, ahol találkoztam egy kedves netes-síelős-blogos ismerősömmel és párjával, akik épp Zermattban nyaraltak...Jót beszélgettünk, kávéztunk!!! És nagyon jó volt végre találkozni egy hasonlóan hegy- és símániással ezen a csodás helyen...pláne olyannal, aki innen akadt ránk, és tudtunk (remélem) pár hasznos tanáccsal szolgálni Nekik a svájci úthoz...

Üdv István!!!Remélem jó volt az egész hetetek, további jó utat!!! :-)

Aztán kis séta a faluban, a szokásos Wurst, majd haza. Hosszú nap volt.

Rohantunk haza...Egyrészt azért, hogy elkészítsük az eddig legjobban sikerült Fondue-nket, és hogy azt a legnagyobb svájci nemzeti ünnephez - Augusztus 1 - tartozó tüzijáték látványa mellett fogyaszthassuk el...

Szar az élet...

-------------------------------------------------------------------------------------

Ja, igen,... Zermatt...az...Zermatt...

:-)

Val d'Hérens - Val de Bagnes I.

Ezen a hétvégén ismét a Wallis/Valais-t céloztuk meg. Jó időt jeleztek előre, így végre megtettük az amire már régen nagyon készültünk : Campingezés!!!

Előszedtem jó kis sátramat, meg a cuccokat, pár hete vettem egy szuper Campingaz főző készüléket J, gázt, stb, megraktuk a kocsit és irány Sion Szombat reggel. Sion ugye a kanton fővárosa, több mint 7000 éves múltú település...Szép időben igazán lenyűgöző a két dombra épített vár a háttérben a 3000m-es hegyekkel.

Érkezés, kávé a kb 25C-fokban, és irány a Val d’Hérens, amit már régen meg szerettünk volna nézni magunknak. A völgy vége Sion-ból közelíthető meg egy egész hosszú hegyi szakaszon, ami kb 30km.

Gyönyörű időnk volt, ezért megálltunk a völgy közepén elhelyezkedő Evoléne falvában (1371m), hogy megnézzük milyen a camping. Kellemes, jól felszerelt camping van a faluban, de a hegyi levegő itt már csak 17C-os volt és fújt a szél (éjszakára 2-3C-t mondtak), így abban maradtunk, hogy jó lesz nekünk lent a Sion mellett kinézett campingben.

Evoléne egyébként gyönyörű falucska, klasszikus Valais-i faházakkal és gyönyörű chalet-kal. Innen tovább Les Haudéres falvába, ahol megálltunk, hogy eldöntsük merre is megyünk. Balra a Dent Blanch lábához Salay falva, vagy jobbra, Arolla falva felé. A döntéshez kellett volna valami információ, túrista iroda, térkép, stb-stb...Kicsit kiábrándító volt, hogy Les Haudéres-ben a turista iroda egész nyáron csak du 3-5-ig van nyitva, és sehol sincs egy kirakott túrista térkép. Egy kis étteremben szereztünk egy helyi túrista útmutatót szerencsére.

A döntés értelmében nekiindultunk Salay felé a hegyi szerpentinen, át La Sage és La Forclaz falucskáin...igazán irigyelni lehet azokat a szerencséseket, akiknek itt van nyaralójuk, a látvány gyönyörű... Az út La Forclaz után egysávos, figyelni kell nem jön-e szembe a Postbus, mert akkor tolatás oda, ahol kitérőt találni az úton. Salay-ban (idáig jár busz is) találtunk egy hangulatos kis hegyi fogadót, ahol megebédeltünk és élveztünk a hegyi nyugalmat, levegőt és kikapcsoltunk egy kicsit a látvány mellett...

Innen tovább kocsival a szerpentinen, fel kb 1700m-re, ahol kis parkoló van, mert nem lehet tovább hajtani a gleccser felé.

Átöltözés, majd kb 1 km mászás az úton a Ferpécle és Mont-Miné gleccserek vizét gyűjtő hegyi gáthoz. Innen már túraútvonal vezet fel a gleccserekhez. Kb 40 perc alatt fel is lehet érni, kb 150m magasság legyűrése után, kb 1960m-re.

A látvány, nos, fantasztikus itt is... A gleccserek, a Dent Blanche, és a környező hegyek lenyűgözőek...

Nem volt nagy tömeg, de azért találkozunk túrázókkal, piknikezőkkel, meg egész sok gyerekkel...talán azért, mert egész könnyen elérhető ez a különleges magashegyi terület.

Érdekesség, hogy több helyen ki volt írva, valamint a felmászáskor egy helyi biciklis páros is felhívta a figyelmünket, hogy óvatosan tartózkodjunk a gleccser-patak medrében, mert sokszor előfordul, hogy hirtelen megindul a víz...vagy a gleccserről, vagy a hegyek gyomrából...2005-ben volt a legutóbbi baleset...

Napoztunk, pihiztünk, fotóztunk, majd vissza a kocsihoz, és egy jó 50 perces vezetés után visszatértünk Sionba, ahol a város szélén, Martigny irányában megtaláltuk a Camping Les Ilest. A camping elég nagy, természetesen tele, kiválóan felszerelt, tiszta, van medence, gyerekprogramok, stb stb...tényleg midenkinek ajánljuk. Este 11-től persze csend és nyugalom...

2 fő, autó, kis sátor egy éjszaka 47 CHF – de ebben persze ingyenes zuhany mellett, Sion-i transzfer és egyebek is benne vannak – ha kellene. Az ár nagyon jó, ha pl ahhoz hasonlítjuk, hogy 2 fős B&B kb 100CHF-nél kezdődik bárhol Svájcban. Bár tény hogy, fent a hegyen, Evoléne-ben a kis campingben 27 CHF lett volna az éjszaka alles zusammen...

Szóval érkezés, sátorverés majd egy kis – mi más mint – Appenzeller apero után mit csináltunk? Na mit???

Kempingfőzős Fondue-t készítettünk!!! Mi mást J És szuper lett!!! Isteni!!!

-------------------------------------------------------------------------------------

Nos, a mai nem volt túl nagy túra, de mindenképp megérte eljönni, mert a táj fantasztikus, és ezért még tuti, hogy visszatérünk mászni egy kicsit...:-)

Ja igen, Arolla-t mindenképp megnézzük (mert ez most nem jött össze), meg a Grande Dixens gátat is, ami az egyik legmagasabb gát a bolygón, meg persze a környéke se kutya...

:-)

Val d'Hérens - Val de Bagnes II.

Reggel kicsit későn keltünk, ezért eldöntöttük, hogy nem megyünk vissza Arolla-ba, mert elég hosszú lett volna visszavezetni. Igy 2. alternatívaként, indulás Verbier felé...Sehol egy felhő, így elhatároztuk, hogy elmegyünk a Val de Bagnes végébe, hogy megnézzük a Mauvoisin gátat és víztározót, amiről már szintén sokat hallottunk.

Martigny-től kb 45 perc alatt értünk fel Mauvoisin falvába (1850m-re), ami nem más mint kb 5 épület. Itt egész nagy tömeg fogadott minket, mert délelőtt volt a Martigny-i biciklis klub idei versenye: Martigny-Mauvoisin, kb 35 km-es útján. Nos, nem semmi lehet ezen a tájon biciklizni, mondjuk az meg pláne lenyűgöző hogy a jobbak 80 perc alatt feltekernek...Kocsival ismétlem 45-50 perc...

A Mauvoisin parkolóban átöltözés majd felsétálás a gátra, 1961m-re. Nem semmi, 230m-es beton-építmény...Magyarázza el nekem valaki, hogy a bánatba lehet ezt ideépíteni...

És persze a látvány is fantasztikus...

A gátról ha túrázni akarunk a tó bal és jobb partján is elindulhatunk. Mindkét irányban kb 3.5 óra elérni a tó végében 2462m-en fekvő Cabane de Chanrion-t. Mi nem terveztük hogy körbemegyünk, kicsit későn érkeztünk ehhez.

Balra indultunk el és lankás sétaösvényen (az elején rövidebb alagutakban) mentünk kb 1 órát, és kb 150m-t másztunk fel. A látványról nem kell sokat magyarázni, beszéljenek inkább a képek.

Lenyűgöző a hely, természetesen felkerült kedvenc túra-helyszíneink már elég hosszú listájára.

Pihenés a tó kb egyharmadánál, ahol gyönyörű vízesések tövében napoztunk kicsit, majd indulás vissza a gáthoz.

Aztán indulás haza.

-------------------------------------------------------------------------------------

Nos a Val de Bagnes most sem okozott csalódást...A Mauvoisin gát és környéke legyűgöző és bár nem egyszerű oda eljutni, mindenkinek csak ajánlani tudjuk.

:-)

Grindelwald-Wengen

Nos úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy jó kis hosszú hétvégét. A célállomás a Jungfrau régió, ismét. Nehéz megunni ezt a helyet...

Pénteken késő délelőtt indultunk el itthonról, és kb 2 körül érkeztünk meg Grindelwald-ba. Jó borult, kicsit esős idő lett mire ideértünk. Könnyen megtaláltuk a hotelt ami gyakorlatilag a központban, a főutcán helyezkedik el. Kicsi, rusztikus hotelről van szó, kár hogy csak 1 éjszakát maradtunk...Na még erre visszatérünk...

A faluban a rossz idő ellenére egész komoly nyüzsgés volt, de még éppen nem volt zavaró...hát igen, ez a nyári szezon.

A hotel jobb szobáiból hihetetlen látvány lehet szép időben az Eiger északi falára, meg a szomszédos hegyekre...nem semmi. Mi gazdaságossági okokból a legegyszerűbb szobát kértük, 110 CHF-ért egy éjszakára, ami a főutcára néz, és a fürdő a folyosón van. A jobb szobák, aminek van terasza és az Eiger-re néz, 160 CHF-ért érhetőek el.

Szóval érkezés, majd a cuccok kihajigálása, a kotonok és bakancsok felvétele után áttanulmányoztuk a túratérképet, és nekivágtunk fel a felvonóval First állomásáig (fejenként 32 CHF csak oda normál áron), 2168m-re. Nem semmi egy menetért az ár, dehát ezt már megszoktuk. A látvány még felhős időben is fantasztikus, az Eiger, a két Grindelwald-gleccser, meg maga Grindelwald falva is gyönyörű. Kb fél órát ültünk a felvonóban hogy elérjük First állomását.

Innen vágtunk neki a túraútvonalunknak, amiben leginkább 1 dolog vezérelt minket: Az, hogy az utat úgy hirdetik hogy Murmeltierweg (Mormota-út, 6,18 majd 17-es útvonal)!!! Aki már olvasta korábbi élményeinket, tudja, hogy nagyon örülünk mindig ezeknek a kis állatoknak.

First állomásáról, 2168m-ről kb 100m-szintet le kellett menni keleti irányba, majd megindult az útvonal felfelé egy völgy-katlanban, kb 250m emelkedéssel. Az egészben nagyon élveztük, hogy gyakorlatilag senkivel nem találkoztunk az úton, egyrészt a hűvös és felhős idő miatt, másrészt mert már kicsit késő volt.

De ez volt a lényeg...A helyi túraútmutató úgy fogalmaz, hogy aki elég korán kel, annak esélye van mormotát látni, hát mi délután 4-kor jópárat megfigyelhettünk, de ez semmi volt ahhoz képest, hogy mennyi hegyi kecskét/zergét láttunk saját közegükben!!! Fantasztikus volt!

Kb összesen 300m szintet másztunk fel relatíve rövid távon, majd a Schilt gerinc mögött indultunk lefelé a Grosse Scheidegg állomáshoz (1961m). A lejtő eleje elég megterhelő volt a térdeknek, utána viszont egy nagyon kellemes túraúton értünk el a Grosse Scheidegg hegyi hüttéjéhez, hogy ott elkapjuk az utolsó előtti buszt.

A táj itt kicsit lejjebb, azaz kb 2000m-től lefelé igazán lenyűgöző. Persze a háttérben ott vannak a 4000-es csúcsok és gleccserek, de itt szépen dimbes-dombos, kisebb fenyvesekkel tarkított a lankás hegyoldal. Nagyon beleszerelmesedtünk...Vissza kell ide jönni. A Grosse Scheidegg hütténél meg a Wetterhorn csúcsának kb 1.5 km magas függőleges fala tornyosodik fölénk... :-)

A buszmegállóból visszanézve szép nagy kört tettünk meg kb 1.58 perc alatt (ez rosszabb mint a szintidő, de sokat néztük a faunát). Kb 20 perc alatt ért vissza a faluba a busz, amit a lustábbaknak szívesen ajánlunk felfelé is, mert a táj fantasztikus, a falu szintén gyönyörű. Legközelebb ezt az utat felfelé fogjuk megmászni (Grindelwald - Grosse Scheidegg) mert mindenképp megéri a kb 3.5 órás út...

Hotel, zuhany, majd indulás az utca túloldalán lévő hotelbe, hogy megvacsorázzunk. Nagyon hangulatos étterme van a hotelnek, és a 25 CHF-es menü (a szállásunkon adják félpanzióban) valami csúcs volt, mennyiségében és minőségében egyaránt. Utána még a bárban megittuk a kötelező Appenzellert, majd irány aludni. Vagyis inkább próbáltunk, mert egész éjszajka forgalom volt az utcán, meg részeg fiatalok ordítoztak egyfolytában...Úgyhogy ide – legalább is az utcafrontra néző szobába – többet nem jövünk az egyszer tuti.

Grindelwald-Wengen II.

Reggel kelés, cuccok becsomagolása, és irány a Lauterbrunnen Tal, ami kb 20 perc Grindelwaldból. Nem volt annyira fantasztikus az idő, hogy felrohanjunk a hegyre, így gondoltuk megnézzük a Trümmelbach vízesés-rendszert, ami elég híresnek hivja magát a katalógusokban...11 CHF a beugró...:-)

Nos...Nem véletlenül volt annyi túrista busz, nem véletlenül volt annyi japán fényképező állvány...Ez valami hihetetlen...A hegy gyomrában ömlik le a gleccser-víz, mp-enkét 20,000 liter!!! Hátborzongató hangja, látványa van...Hihetetlen micsoda ereje van a víznek!

Ehhez képest a Via Mala, már elnézést de lufi...

Aki erre jár, ki ne hagyja!!!

Na ezután irány vissza Lauterbrunnenbe, ahol leparkoltuk a kocsit a vasútállomás parkolóházában (2 nap 29 CHF), majd fel a vonatra, hogy feljussunk Wengenbe (7.20 CHF/fő csak oda teljes áron)

Az állomásról kb 500m sétával értük el a hotelt, ahol természetesen letehettük a cuccunkat. A hotel nagyon jól néz ki, az 1920-as években épült és nemrég rendbe szedték. Továbbra is borult idő volt, úgyhogy gondoltuk egy kisebb túrát megejtünk, nem erőltetjük nagyon, aztán pihi.

Kotonok, bakancs, majd állomás, ahonnan fel Kleine Scheidegg-állomására (csak oda 24 CHF/fő Wengenből). Itt elkezdett zuhogni az eső, úgyhogy pánixerűen bepusziltunk egy forralt bort és mire végeztünk, el is állt. Innen nekiindultunk, hogy felmásszunk a Maennlichen állomásra (33-as útvonal), ahol már csúsztunk párat télen...:-)

Ez egy kb 5 km-es túra, kb 200m szintemelkedés, le is tepertük gyorsan, 1.5 óra helyett 1.09 alatt. Elég frekventált ez az útvonal, egész sok túrázó indult neki még ilyen időben is, főképp baromi profi túracuccokba és képrögzítő eszközökbe csomagolt 50-70 éves japánok...:-)

Jól esett a hűvösben a séta, +&@#-t se láttunk, de sebaj.

Le a faluba a Maennlichen fülkéssel (egy irányba 24 CHF/fő ), majd kis vásárlás, és irány a hotel és a szoba.

Ez volt a nap nagy meglepetése...mivel a szobánk nagyon szép volt, vadiúj állapotban, szuper fürdővel...és volt hozzá egy olyan PANORÁMÁS erkély, hogy 1 órát ültünk kint vacsora előtt...kicsit elérzékenyülve...

Mindezt 130 CHF-ért...(mármint úgy hogy svájci bevásárlókártya pontokat is felhasznál az ember...M találta a neten a lehetőséget)

Ezután indulás fondue-t enni (standard 26 CHF/fő), ahogy a jól átfázott túrázók szokták...A főutcán ajánlottak egy éttermet, a fondue egész jó volt, de nem volt benne az első 5-ben...ami az élményt lehúzta, az az hogy a pincérnek valami hiperaktivitása lehetett, egyfolytában rohangált, kapkodott, stb....úgyhogy el is húztunk innen vissza a hotelbe.

Itt a bárban eltöltöttünk egy jó másfél órát, természetesen Appenzeller és a másnapi túratérkép társaságában. Beszédbe elegyettem a pincér sráccal, akiről kiderült, hogy szlovák, Stary Smokovce-re való...jól felemlegettük gyerekkori síélményeimet...kicsi a világ.

Grindelwald-Wengen III.

Reggel kelés, nem tudom kell-e még részleteznem, hgy eltöltöttem még egy kis időt a teraszunkon...:-)

És végre az időjárás is alakult...úgyhogy indulás az állomásra. A turista irodába benéztünk, hogy mit ajánlanak megmászni.

Mi tegnap kinéztünk az Eiger Trail nevű utat (35-ös útvonal), ami a Grindelwald fel eső Alpiglen állomástól, 1615m-ről indul és a Nordwand tövében megy fel végig az Eiger-gleccsernél (2320m) lévő hüttéig. A turista irodában a néni mondta, hogy az nagyon jó, könnyű túra...

Később jöttünk rá, hogy Ő úgy érthette, hogy lefelé megyünk...mint a túristák általában:-) De mi azt nem szoktuk...(Mondjuk lefelé se könnyű annyira)

Elindultunk Wengenből, a Kleine Scheidegg-nél már tudtuk, hogy élmény lesz a mai nap...

Kb 10 körül értük el az Alpiglen állomást, és innen indultunk neki felfelé. Nos szépen neki is kezdett emelkedni az ösvény, verőfény, meleg, úgyhogy hamar elkezdtünk izzadni...A látvány, nos, tűrhető, nemigaz? :-)

És nyomtuk felfelé...és felfelé...és felfelé...néhol hóban gázolva is...és jópár csoporttal találkoztunk, meg egyéni túrázokkal, akik nyomták a távot...lefelé...:-)

Na jó, azért volt pár elvetemült aki velünk nyomta...:-)

Hmmm, 2.23perc alatt értünk fel az Eiger-gleccserhez, 27 perccel szintidő alatt, kb 800m szintkülönbséggel. Itt leültünk inni egy kicsit meg gyönyörködni a látványban.

Kis pihenés és a kötelező nyújtás után legurultunk Klein Scheidegghez, majd lenyomtuk mégegyszer a túrát a Maennlichen-re, most 10 perccel szintidő (ami 1.20p) alatt. Egész jól bírtuk még a végén, most azért jobb volt a látvány.

Hotel, zuhany, majd egy kiváló pizza a szomszéd étteremben, ahol kicsit veregettük a vállunkat, mert végül is kb 1000m-t megmászunk ma.

Jól is esett utána az alvás...

Grindelwald-Wengen IV.

Hasonlóan szép időre ébredtünk, és elkezdtünk csomagolni. Kicsit tanakodtunk, hogy mit is csináljunk...leginkább egy fő oka volt a hezitálásnak...baromira leégtek a karjaim a tegnapi verőfényes túra alatt...tudnám mért nem kentem be magam...

Igy abban maradtunk, hogy lemegyünk Wengenből a völgybe, majd elmegyünk Wilderswill-ig, és megnézzük, hogy hogyan tudunk felmenni a Schynige Platte nevű fennsíkra...Ezt is már régen kinéztük magunknak, mert fantasztikus a látvány a 4000-esek felé...

Aztán mikor odaértünk, kiderült hogy kb 50 perc a vonatút felfelé, így letettünk a látogatásról...Hosszú lett volna fel, túrázni, meg vissza időben...Másik, hogy Wilderswillben elment a kedvem már a sok vacakolástól, mert 28 C meleg volt...Annyira jó volt nekünk fenn Wengenben a hűvösben...

Úgyhogy jött a B terv, hogy nézzük meg gyorsan Bern-t, ami miatt M már régóta rágta a fülem.

Ez is történt, autópálya, majd kis pilinckázás után megérkeztünk Bern központjába. Itt sétáltunk egy órát, és magamon meglepődve nagyon jól éreztük magunkat... gyönyörű az óvárosi rész, meg az egész városka hangulata is szuper...Nem vagyok nagy város látogató, de Bern megérte...

Aztán indulás haza és pihi.

-------------------------------------------------------------------------------------

Megint nem csalódtunk a Jungfrau régióban...Fantasztikus hely...Wengent már ismertük, de ismét nagyon jó volt, a szállást pedig nagyon megjegyeztük...Grindelwald pedig megér egy misét, meg még jópár látogatást...

Nem tudom ki, vagy mi, meg hogyan teremtette ezt a domborzati és természeti szépséget ami itt található pár négyzetkilométeren, de jó munkát végzett...:-)

Nehéz betelni vele...

:-)

Tekerés felfelé...csak felfelé...

Nos a mai bringázásunk fantasztikusra sikeredett.

Az elmúlt 3 hétben nem nagyon mozogtunk és most nagy nehezen sikerül magunkat rávenni egy kis pedálozásra. Tudni, kell hogy 4 napja jó az idő, 30 fok és jó párás-nyálkás...De valahogy neki kellett indulnunk...sikerült is ezt fél 11-kor...no comment.

Lényeg, hogy az évre van egy célunk biciklizés ügyben, miszerint szeretnénk feltekerni (legalábbis én) egy komoly hágó tetejére, ami itt ugye kb 1900m és afelett van. Márpedig erre készülni kell.

Emiatt kitaláltuk már korábban, hogy a készülésre kiváló lehetőséget ad a mögöttünk elterülő Jura hegység, aminek a hozzánk közeli Nyon feletti csúcsa kb 1600m-en van.

Első készülési fázisként ma nekiindultunk, hogy feltekerjünk a kb 1070m-en fekvő St-Cergue városkájába. Otthonunk kb 420m-en fekszik, nos innen kezdtünk el tekerni...baromi optimistán...Most így visszatekintve, tényleg nem is aggódtunk...

Tehát fel a bringára, minimális öltözet, dögmeleg, magas páratartalom, stb stb...És gyakorlatilag végig emelkedő, hosszabb lankásabb, és szerpentines meredek szakaszokkal. Az út elején található Begnins falvát elhagyva, már nem volt bicikliút, forgalom viszont rendesen.

Nyomtuk neki rendesen, de az első óra után leginkább lassabban...

A programot színesítette, hogy a biciklizés kiegészült a folyamatos kút-kereséssel, mert nagyon kellett a víz...de szerencsére több falun keresztül vezetett utunk Arzier felé, és pont jól tudtunk gazdálkodni az innivalóval, meg magunk hűtésével a helyi forrásokból...:-)

Kellemetlen élmény volt, hogy Arzier előtt egy vasútállomáson ott várt minket egy étel-ital automata, tele hidge vizzel, stb - csak éppen aprót nem hoztunk...Jó lecke volt...:-)

Úgyhogy nyomtuk neki felfelé - és tényleg egyfolytában...A környék gyönyörű, fantasztikus házak, nyaralók, chalet-k mindenfelé, és persze szuper kilátás mindenhonnan a Léman tóra és az francia alpokra (bár most a pára miatt nekünk ebben nem volt részünk...)

Lényeg a lényeg, hogy 19km-t nyomtuk felfelé, 1 óra 50 perc alatt értünk fel St-Cergue-be, meglepően nem túl fáradtan...ebben biztos segitett, hogy a kutaknál mindig nyújtottunk kicsit. A városka központja:

A városban burkoltunk egy jó tésztát és pizzát, pótoltuk a folyadék-veszteséget, és veregettük a saját vállunkat, hogy ezt meg bírtuk csinálni... Itt tápoltunk:

Amikor nekiindultunk ebben a "&@#!% melegben az első emelkedőnek, egyáltalán nem hittem hogy feljutunk St-Cergue-be...

És mégis SIKERÜLT!!!

Nagyon tanulságos, hogy mennyi tartalék van az emberben, pedig nem is gondolnánk...

Szuper teljesítmény volt a 650m felfelé, még sose csináltunk ilyet... Lehet másoknak nem annyira lenyűgöző, de nekünk igen. :-)

A kaja után pedig Nyon-t céloztuk meg és 20 perc szerpentines száguldás majd pár perc pedálozás után haza is értünk. Ime Trélex falva már Nyon mellett, nagyon szép kis hely:

És most itt ülünk a teraszon, és még mindig veregetjük a vállunkat...És nem vagyunk annyira kipurcanva!!!


:-)