Verbier - Melegítő túra

Nálunk vendégeskedett egy pár napot Másik Felem Nővére, és persze vittük is mindenfelé. Tavaly már jártak nálunk, igy most újabb helyeket mutattunk meg neki. Sajnos az idővel nem volt szerencséje, elég felhős volt ez a pár nap, de ez nem kifogás egy kiadós túra szempontjából.

Gondoltuk, nézzük meg milyen most a helyzet Verbier-ben. Május van ugye, a síszezoonnak vége, és praktikusan ez az a hónap amikor a túrista helyeken minden bezár. Ezt találtuk Verbier-ben is, egy-két bolt nyitva volt, de semelyik felvonó nem ment, és az egész 'falu' teljesen kihalt volt...

De nem szocializálódni jöttünk... Mint látható volt, és ezt megerősítette a Tourist Office képviselője is, sok túraútvonal még nem járható, mert hó azért még van bőven, meg persze lavinaveszély is, stb stb. Pl ott szemben a Les Ruinettes és La Chaux része, ahol már jót túráztunk tavaly meg síeltünk is egy hatalmasat...

Igy a falu feletti déli fekvésű hegyoldalt céloztuk meg, ahol láthatóan már nem volt hó.

Letettük a kocsit a Savoleyres felvonó parkolójában, 1592m-en, és innen indultunk fel a hegynek. Hűvös, borult idő volt, de 200m erősebb kaptató után már vetkőztünk...

Próbálok majd egy térképet szerezni, addig marad a szöveg.

A Les Luis terület irányába meneteltünk, majd egy hosszú és erős mászással értük el a Les Pretaires területét, ahol persze a hütte, amit kerestünk zárva volt. Itt már a fák között hófoltokban jártunk persze...Innen tovább mentünk a La Marlene kis fennsíkjára, amit 2100m-en értünk el. Itt már lassan összefüggő hótakaróban jártunk, így kis nézelődés után visszafordultunk a faluba.

Összesen kb 2.5 órát túráztunk, 500m-t fel és ugyanannyit le. Kellemes volt bár még birtuk volna...:-)

Kicsit még gyönyörködtünk a hely építészeti remekeiben, majd ezt jól az agyunkba vésve elindultunk haza, hogy a vengégnek készítsünk egy kiváló Fonduet.

Csak hogy mindenki boldog legyen, és teljes legyen a nap.

:-)

ui: apropó, jó érezni, hogy a tél alatt mennyit javult az állóképességünk...hehe...

Biciklivel Morges-ba

Nos, az idő jó, lelkesedés van, akkor emeljük a távot a tekerésben.

Neki is indultunk délelőtt, hogy eltekerjünk Morges-ba. Ez egy kisebb város, Lausanne mellett a tó partján, tőlünk kb 25 km-re. A standard útvonalon mentünk, a tóparti országút bicikliútján. Rolle-ban tartottunk egy kis pihenőt, a parti sétányon.

Valami katonai parádé is volt a helyi Chateau-ban, itt:

Rolle után sajna egy darabon nincs bicikliút, és elég nagy volt a forgalom a szombati bevásárlók hada miatt (itt ugyebár nincs nyitva semmi Vasárnap). Igy St Prex-nél le is térünk a főútról, megnéztük a bájos kis falut és a kikötőt.

Aztán megérkeztünk Morges-ba, ahol a hangulatos főutcán éppen piac volt, és nagy hangulat.

Ezt kiélveztük, szendvicseztünk egyet a parti pálmás-virágos sétányon, majd indulás vissza.

3 óra 18 perc volt a tekerés, bár ebben vagy fél óra lehetett a lassúzás és tájnézés, és kb 200m szintkülönbséget küzdöttünk le, mert van egy két rövidebb közepes emelkedő az útvonalon.

Kellemesen kifáradtunk az 54.5km után...

:-)

Biciklitúra a környéken - Melegítés

Nos, letettük ugyebár a leceket sajna, és jól leizzadtam a bringák felpumpálásával...Sajnos még nem újítottunk be egy normális pumpát, még amit a cangák vásárlásakor vettünk - ami egy kis túlélő-pumpa - na azzal vacakoltam vagy negyed órát.

Na mindegy. Lényeg, hogy jó idő volt a hét végén, így felpattantunk és tekertünk egy bemelegítő menetet egészen Rolle kisvárosáig, oda vissza 25 km-t az országúton, amit kerek másfél óra alatt nyomtunk le. Abszolut nem nyomtuk neki, örömbringázás volt a cél.

Annyit azért hozzá kell tenni, hogy Nyon felé visszaúton, a főútról nekiindultunk a szőlősök között kb 500m-t felfelé, Bursinel falvába jó meredeken. Csak az íze végett...

A falu kicsi és kellemes, egyetlen nevezetessége, hogy itt megszállt egykoron Churchill is pár napra, ami szépen ki van táblázva a helyi Auberge falán...másik nevezetesség lehet a látvány, ami a szőlősökre, mögötte a Léman tóra, majd az Alpokra nyílik. Idilli...

:-)

ui: Ja, és utunk során láttuk Herr Schumacher-t, legalábbis a testvérpár valamelyikét - nem tudtam pontosan megnézni, amikor elhúzott mellettünk a sárga Cobra-jával. Itt lakik az öregebbik a közeli Gland-ban.

Húsvéti pihenés - 1. nap

Megjött a húsvéti szünet, ami itt 4 napos és természetesen beterveztünk egy kis síelést, az idény zárására.

A célállomás nem lehet más mint a Wallis/Valais, azon belül pedig ismét Saas-Fee és Zermatt. Most mit csináljunk, ez van...:-)

Szállás a standard helyen, Saas-Grundban, átlagos 110CHF/éjszaka két fő részére, ami szuper, tekintettel arra is, hogy mindenhol teltház van ilyenkor.

Indulás péntek korán reggel, hogy csússzunk egyet egyik kedvenc kis helyünkön, Grimentzben, feleségem ugyanis nagyon megszerette ezt a központot, és ami azt illeti én is. Optimális 2 óra alatt értünk el a Bendolla felvonóhoz, ami rekord idő.

Nos igen, a Rhone partján az autópályán már reggel is elég meleget mutatott a kocsi hőmérője, és felérve a Val d’Anniviersbe is tavaszi idő fogadott, meg persze verőfény. Grimentz-ben is csak a Bendolla völgy-állomáshoz vezető pályán volt hó, a faluban pólóban sétáltak a nyaralók.

Felérve a Bendollára, hasonló volt a meleg, és bár hó volt bőven, azért érezhetően már kezdett olvadni, reggel 9-kor. Innen fel, hogy csússzunk párat a kedvenc kékes-pirosunkon. A hó itt kemény, néhol erősen fagyott volt, a pályákon persze senki, így lehetett élvezni a csúszást még ilyen körülmények között is.

Aztán át-csákányoztunk a Becs-de-Bosson csúcs körüli részre, ahol vagy 5-öt csúsztunk, gyakorlatilag besíelve minden erősebb pályát – külön élmény volt most a két fekete pálya.

1 óra körülre viszont 2500m-től lefelé elég nehéz lett a hó, így bár nagyon jól tudtunk technikázni még ilyen körülmények között is, úgy döntöttünk, hogy elég lesz a napra. Búcsú a Val d'Anniviers-től, íme Vissoie:

Ezután indulás Saas-Grundba, ahol természetesen régi ismerősként fogadtak minket a hotelben :-). Este persze Fondue, Appenzeller, Fendant és alvás. A darts most elmarad, mert bedöglött a gép...

Húsvéti pihenés - 2. nap

Reggel esőre ébredtünk, ami a reggelizés közben egyre erősödött. Saas-Fee gleccserére készültünk csúszni, de letettünk róla, mivel olyan felhőrétegben voltak a hegyek, hogy nem láttuk értelmét nekiindulni. Ez van... ehelyett egész nap pihiztünk...

Rájöttünk, hogy erre is szükség van, mert éreztük, hogy kerülget minket a tavaszi fáradtság, tekintettel arra is, hogy régen nem volt teljesen nyugis relaxálós hétvégénk, legtöbbször a síelések miatt... szar az élet :-))

Azért délután sétáltunk egyet Saas-Fee utcáin, vásároltunk egy-két sportcuccot már a melegebb szezonra, este kiváló félpanziós vacsi és kb 10 óra alvás...

Húsvéti pihenés - 3. nap

Vasárnap már nem esett, bár felhőben maradtak a hegyek. Ennek eredménye az lett, hogy megint csak letettünk a síelésről... Inkább pihiztünk, olvasgattunk, majd megterveztünk egy kisebb túrát a Saas völgyében.

Busszal indultunk Saas-Almagell-be , ami arról híres ugyebár, hogy ide valósi a híres Zurbriggen család beleértve a többszörös bajnokot Pirmin-t is. A faluban meg Zermattban is van egy-egy szuper hotele a bajnoknak... jól módosította a pályáját...:-) Azt azért megjegyezném, hogy a Saas völgyében gyakorlatilag 2 család nemzetségei élhetnek, mert vagy Zurbriggen mindenki vagy Anthamatten...kis túlzással mindenhol csak ezekkel a nevekkel lehet találkozni...érdekes...

Nos Saas-Almagell-ből terveztünk el egy túrát, hogy a völgy végéig elsétáljunk és felmásszunk a Mattmark gáthoz, 2197m-re, amit olyan 2-3 órásnak írnak. Nos, a séta a falutól a völgy útjának végéig kb fél óra volt, amivel nem is volt gond. A probléma akkor jött, amikor elértük a végét és le volt zárva minden túratvonal… Merthogy itt már elég szűk a völgy és lavinaveszély volt...Naggyon jóóó! :-( Le is fényképeztünk egy friss nyomot...ott jobbra...

Úgyhogy ennyi volt a hegymászás, visszasétáltunk Saas-Almagell-be, forralt-bor, majd a sífutó utat követve, aztán a hegyoldali ösvényen kb 1 óra alatt lesétáltunk Saas-Grundba. Felettünk Saas-Fee:

Kellemes séta volt, kb 2.5 óra, 7-8 km. Jó volt melegítésnek a tavaszi szezonra ...aztán búcsú fondue és még egy kisebb adag alvás.

Húsvéti pihenés - 4. nap

Hétfő Reggel gyönyörű időre ébredtünk!!! Ezért a gyors reggeli közben elhatároztuk, hogy ma sem síelünk!!! :-)

Elbúcsúztunk a Saas-völgytől...Visszatérünk, az biztos...:

Inkább átugrunk Zermattba egy jót túrázni... Lehet hogy sokaknak furcsán hangzik, de már valahogy ebben a tavaszi meleg időben egyszerűen nem jött meg az ingeranciánk a síelésre...Ilyen egyszerű...

Búcsúzás a személyzettől – megkaptuk az elmaradhatatlan üveg Fendant-t, és indulás után egy órával már a Bahnhofplatz-on álltunk. Indulás előtt szétnéztünk egy-két sportüzletben, mert túrabakancsot kerestem. Na találtunk egy helyet amitől szerintem minden sport/sí/túra/hegymászás/stb barátnak leesne az álla – ez a Ba..rd sport egyik üzlete, közvetlenül az állomásnál. Láttuk már régen is, de nem mentünk be, mert kis lyuknak tűnt... na most kiderült hogy ez a lyuk egy, az alagsorokban 3 szinten kialakított hatalmas outdoor-bolt, minden legjobb minőségű márkából hatalmas választékkal...

Na itt találtam meg a bakancsot, amit már régen kerestem az én méretemben... La Sportiva Nepal Trek Evo GTX. Nem lehetett otthagyni, bár baromi drága volt...de ha minden jól megy jó lesz legalább 5-8 évig...a legutóbbi Tibetem is kibírta eddig. Úgyhogy ebben vágtam neki a mai túrának...

A falu végéig elsétáltunk a főutcán, majd nekiindultunk a túraútnak, fel a Zmutt irányába. Az útvonal az első kb 1km-en keresztül kellemesen emelkedik a gleccserpatak déli fekvésű oldalában. Természetesen tűrhető a panoráma itt is...

Az út ezután ketté válik, balra a Zum See irányába, jobbra pedig meredeken felfelé a Zmutt-hoz. Mi ezt az irány választottuk, kicsit erdősebb, árnyékosabb terepen. Ez az ösvény elég meredeken vezet fel végig a hegyoldalban, de az élmény és a látvány itt is szuper, mind A HEGY...:

...mind a Gornergleccser irányában:

A képeslap-élményhez persze hozzá tartoznak a tipikus ősi Wallis/Valais-i faházak fenn a hegyen...

Kb 1 óra menet után értünk fel az 1936-lévő fennsíkra, aminek a végében található a több száz éves faházak kisebb csoportja, a Zmutt. Itt egy teraszos kis éttermeben kajáltunk egy kicsit, csak az íze végett, és persze napoztunk is vagy fél órát. Azt elfelejtettem, hogy végig bermudában és rövidújjú túrafelsőben másztam...

A pihi után talpra és indulás lefelé, de nem az előző ösvényen, hanem a völgy túloldalán a faluba vezető kék sípálya alatti túraútvonalon. Ez árnyékos oldal, kicsit hűvösebb és ezért az út mellett még kb 1m-es hófal magaslott, ami engem speciel kicsit aggasztott... egy helyen át is mentünk a leomlott hó maradványain...így nem lassúztunk, jó tempóval kb fél óra alatt értük el a Furi állomást.

Gyönyörű kis faházak vannak itt, pl ez – egyszer azért is lesz egy ilyen vityilónk...:-):

A Furi-tól, a sípályán, majd a chalet-k közötti ösvényen sétáltunk le a Zum See-hez. Majd vissza a faluba, ahol persze nem hagyhattuk ki a hely leggazdaságosabb étkezési lehetőségét, az egyik kis utcában télen-nyáron üzemelő kolbászsütőt...:-) Rövid vásárlás, és indulás haza. Szuper Nap volt...

-------------------------------------------------------------------------------------

A húsvéti nyaralás nem volt felhőtlen – a szó szoros értelmében – de ettől függően nagyon jól éreztük magunkat. Ha szebb idő lett volna, akkor tuti, hogy szétsíeljük magunkat ezeken a fantasztikus helyeken...Igy viszont kicsit csúsztunk, jó sokat pihentünk – megérdemeltük – ettünk, ittunk és egy fantasztikusat túráztunk Zermattban.

És ezzel az úttal le is zártuk a síszezont... (én még bírnám, dehát kis feleségem már nem úgy tűnik..:-)

A lényeg, hogy most kezdődik a túrázás és biciklizés időszaka, amit egyrészt legalább úgy élvezünk, mint a téli sportokat, másrészt kiválóan felkészít és erősít a következő síszezonra...:-)

Na hajrá!!!

:-)

Zermatt - Álom-hétvége :-)

Nos, mint valamelyik fórumra írtam, nem bírtuk tovább, nem bírtuk ki húsvétig úgy, hogy ne menjünk el A SITEREPRE, azaz Zermattba.

Mivel szép időt jósolta a hét végére, a célállomást már el is döntöttük még Kedden, és meglepő módon találtunk szállást Taesch falvában. És ez nagy szó...:-)

Hajnalban kilőttünk és semmi forgalommal, 2 perc megállóval el is értünk a szállásig 2.5 óra alatt – ez is nagyon jó eredmény...

Megkerestük a szállást, ami a falu Zermatt felőli végén található, kb 3 perc sétára az állomástól. Meg is lepődtünk, mert a beparkolás után (hihetetlen, hogy itt egy kis hotel alá beraknak egy 3 szintes mélygarázst...) a kedves hölgy tájékoztatott, hogy nyugodtan rámoljunk be a szobába...Szuper. Aztán felvettük magunkra a különböző kotonokat (aláöltözet), meg sícuccot, és indulás Zermattba. Na nem ám vonattal, bármilyen jó is..a hotel külön előnye, hogy van saját mikrobusza, ami potom 5CHF/főért felvisz Zermatt széléig. Ez jóval olcsóbb mint a vonat...még félárú vonatjegyet véve is...

Innen a helyi elektromos busszal indultunk a Sunnega Paradise felvonójához. Itt elváltak útjaink, mivel drága kicsi M még nem gyógyult fel teljesen, és inkább úgy döntöttünk, hogy mivel nem biztos hogy erőltetnie kellene a síelést, meg a hideget és légnyomás különbséget a magasabb terepeken (fül-próbléma miatt...), inkább Ő az első napon túrázzon. Igy is tett és felindult a metróval, majd fel a Blauherd-re, hogy ott nyomjon egy kellemes mászást.

Én persze megcéloztam a terepnek az eddig még be nem síelt részét, A HEGY alatti részt a Trockener steg környékén, meg persze a pályákat fenn a gleccseren.

A falu végéig kb 10 perc alatt ér el a busz, ahol meggyőződtem megint arról, hogy A HEGY a helyén, és hogy lehet hogy tűrhető napunk lesz ismét...:-)

NA AKKOR MOST SZERETNÉM TISZTÁZNI, HOGY A FOTÓK S.K. KÉSZÜLTEK!!! :-)

Aztán fel a Furi állomásig,a 8-as fülkés felvonóval. Ez villámgyorsan felér, majd 30m sétával elértem a nagykabinos felvonót, ami egyenesen a Trockener Steg állomásra visz fel. A Furi-tól mehettem volna tovább kiszállás nélkül az előbbi felvonóval egyenesen a Schwarzsee Paradise-ra, de nem ezt tettem.

A Trockener Steg-en (ami ismét egy böszme nagy felvonó komplexum) elidőztem kicsit, egyrész akklimatizáció céljából hiszen reggel óta már vagy 2000m-t emelkedtem, másrészt, hogy elámuljak a tájon, amit még ebből a nézőpontból nem láttunk.

Zermatt:

A Gornergrat-i rész és mögötte a Rothorn-i terep:

A Gorner-gleccser és a Monte Rosa:

A Breithorn és Liskamm 4000-es csúcsai:

Valamint persze A HEGY:

Ebből a nézőpontból nem a klasszikus a kép, de így is egyszerűen lenyűgöző, olyan az érzésed, hogy ’Nini, ott szemben a közelben a marha nagy Toblerone Csoki’...:-)

Na ezután irány a szemközti csúszról induló, látványnak is szimpatikus két piros pálya, a 71-es és 72-es. Ide egy gyors és új 6-os beülős repít fel pillanatok alatt a Trockener Steg-től. (Elsőre a gleccserre akartam felmenni a nagykabinossal, de nem akartam vacakolni az idővel, mert volt egy kis sor. Megközelítem másképp...)

A két pályán csúsztam vagy 3-at, és tényleg olyan jók, mint ahogy kinéznek....Kb 2 km hosszúak, nyílegyenesen lefelé, közepesnél kicsit erősebb, jóóóó széles pirosak, a végén kifutóval. Nagyon élveztem itt döngetni...

A tetejükről persze lenéztem az olasz oldalra, jól néznek ki ott is a pályák...

Aztán fel a X1 csákányossal egészen kb 3250m-re. Na ez egy @!=’”%)&@ hosszú csákányos. A tetején átszáltam a kb 5-öd ilyen hosszú másikra csákányosra és így értem el a Plateau Rosa-ra, 3480m-re. A 2. csákányos melletti 6-os piroson csúsztam kettőt, tökéletes havon, majdhogynem egyedül. Ez is nagyon jó pálya, a tetején nem árt kis sebességet gyűjteni, aztán lehet gyors íveket nyomni rendesen. Ez is lehet vagy 1.5 km hosszú.

Ezután kis energiapótlás a kis fahüttében a Plateau Rosa-n. Praktikusan már csak mikor az árlistát megnéztem akkor realizáltam, hogy hoppá ez már Olaszország...egyrészt mert EUR-ban vannak a dolgok feltüntetve, másrészt kicsit kevesebbet fizettem CHF-ben mint szoktunk Svájcban...:-) Hááát igen...bár egy kiváló sonkás-sajtos panini és Gat..ade itóka kb 10 EUR.

Gyenge látvány mellett fogyasztottam el az elemózsiát...De jól néznek ki ott azok a pályák, na oda készülök...

Kaja, pihi, napozás (tuti leég a képem), majd átcsúszás keresztbe a X4 és X5 csákányosokhoz. Ezzel fel a tetejére. A felvonó melletti pályákon sehol senki, kiváló hó, tömörgyönyör...:-) A felvonó vége kb 3750-m-en lehet...ezzel elértem az eddigi legmagasabb sípályát ahol jártam...Még lehet tovább menni, de most le voltak zárva a felvivő és a csúcson elhelyezkedő felvonók...Sebaj...

Nos Emberek, itt csúsztam akkorákat....pffffff....kész voltam.

Kb 1200m-es nyílegyenes pályákról van szó (83 és 84), a felső részen erősebb, majd enyhébb pirosak...De ilyen havon, ekkorát még sosem csúsztam, szuper technikával, sok-sok lihegéssel!!! Férfiasan bevallom kicsit el is érzékenyültem egy pillanatra a felvonóban, hogy ide is eljutottunk, és hogy mekkora élmény itt Síelni...

Ez a látvány a tetőről lefelé....:-)

Miután kiélveztem a pályákat, leindultam, még egyet-kettőt csúsztam a 6-os piroson. Innen le a @%=!)(+@& hosszú csákányos melletti nagyon lankás kéken (73-as), ami lehet vagy 2.5m hosszú. Ennek a pályának a vége kb 500m-en ugyanaz mint a 72, 71-es pirosaknak a vége, kb 150m széles és nagyon kellemesen lehet rajta mind a nagy mind a kis carving-iveket gyakorolni. Ez tényleg élvezetes rész.

A Trockener Stegtől felmentem ismét a Furggsattel csúcsra, hogy még egy nagyot döngessek a 71-es piroson, és ezt meg is tettem. A pálya felénél balra vettem az irányt, és nekivágtam a 69-es pirosnak. Na ez is egy élmény-pálya, de lehet Panoráma-útnak is nevezni....

Képzeljünk el egy kb 5-6 km hosszú enyhébb pirosat, ami ugyan szűkebb, mert csak 15-20m széles, de így is nagyon lehet rajta nyomni mindenféle technikát, úgy hogy A HEGY-nek mész neki, aztán a tövében csúszol el...:-)

Kiváló...

Van benne egy kb 50m hosszú meredek és szűk rész egy gleccser-katlanban, itt figyelni kell, de szuper élmény ezen a pályán lecsúszni végig. Ja igen, ahogy leérünk a Furgg állomáshoz, innen is van egy látvány...:-)

Innen felvonóztam egyet a Schwarczsee állomásra, hogy bejelentkezzek a szülőknek a webkamerán, ami nem sikerült...Itt azért külön kiemelném, hogy egy kb 200m hosszú útra 5-fülkés felvonót építettek ide, hogy a kb 110m szintkülönbséget összekössék...Nem semmi...Aztán nekiindultam le a faluba...

Na ez se semmi. Mindenkinek ajánlom...Jól megdolgoztatott a végén...Az 51-es pályán közepes és erősebb piros részek váltakoznak kb 2 km hosszan. Nagyon jó a pálya, de délutánra össze voltak túrva, ami miatt több energiát vett el mint normál esetben...Erről a részről kiváló a látvány A HEGY és a Zmutt-gleccser irányába, ide még visszajövünk fotózni.

Ezek a pályák végül egy hegyoldalban kialakított kéken folytatódnak, egészen a Furi állomásig, a végén már chalet-k között. Az állomástól tovább le lehet csúszni egy szűkebb kékes-pirosas szakaszon a házak között, még vagy 2 km-en keresztül, egészen a falu-végi alap-állomásig. Kellemes volt tapasztalni, hogy itt is találkoztam a klasszikus osztrák Hütte feelinggel a pálya mellett vagy 4 helyen is...:-) Mint korábban említettem, itt annyira ez nem jellemző...

Huh, kemény volt lejönni, leginkább a fáradtság miatt...fene tudja hány km lehetett...Valahol azt olvastam, hogy a csúcsról 18km, simán el tudom fogadni...

Na kérem, a storyba itt szeretném bekapcsolni a túra vonalat...mivel amíg én örömsíeltem, párosunk hölgy tagja átélte élete egyik nagy túraélményét...Ime az Ő sorai:

''A hotelben kapott tanácsok alapján választottam ezt az útvonalat, hiszen azt mondta a kedves hölgy, hogy ez a túra nem megerőltető, nagyon szép a kilátás, és még csendes is. Igaza volt! A Blauherdtől (2571m) a Fluhalp nevű étteremig visz a gyalogtúra 2616 m-re. A felvonóállomás végétől egy két perces mászással lehet rálépni a kifejezetten túrázó kedvűeknek leratrakolt útra, amely a felvonónál lévő hütte mögül indulva fokozatosan eltávolodik a sípályáktól egészen addig, amíg kb. 2-2,5 km múlva el nem éri a Fluhalp éttermet és ezzel egyidőben a sípályákat is.

Nem diktáltam magamnak nagy tempót, most nem a teljesítmény volt a lényeg, hanem teljesen átadni magamat a tájnak és magamba szívni az energiáját. M mindig nevet mikor ilyenekkel jövök (’Ez így ebben a formában nem igaz’-M), de biztosan Ti is éreztétek már, hogy vannak bizonyos tájak, amelyek különös energiát árasztanak magukból, amelynek a hatása alól nem tudod és nem is akarod kivonni magadat. Na, ez a táj ez olyan!

Gyakran megálltam élvezni a csöndet (amely szinte süvített), és persze a csodás tájat. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a Matterhorn ebből a szögből nézve a legszebb. Íme a bizonyíték:

Maga az út kellemesen lankás, az elején kicsit lefelé vezet, majd felfelé, igazából csak az étterem előtti 50 m az igazán izzasztó, meg kell ám küzdeni a frissítőért! :-) Összesen kb 100m-t kell megmászni, de nem megterhelő az út, bárkinek ajánlom...

Miután elfogyasztottam a megérdemelt forraltboromat, visszaindultam ugyanezen az úton, így most végig szemből élvezhettem A HEGY látványát. Félúton kerestem az út mentén egy kiálló sziklát (az egyébként combtőig érő hóban) és kifeküdtem 20 percre napozni és csak úgy lenni.

Sehol senki - csak néhány siklóernyős a levegőben emlékeztetett rá, hogy a közelben civilizáció van -, szemben és körülöttem a magas fehér hegyek, csivitelő madarak, szikrázó napsütés, csodás élmény volt! Mivel nem nagyon fáradtam el a visszafelé út után sem, a felvonóban kitaláltam, hogy a Sunnega-tól a metró helyett inkább lábbusszal megyek vissza a faluba. Gyönyörű túra út vezet le a faluba Findeln-en keresztül, majd az erdő szélén, végig panorámával a Matterhornra, így nem bántam meg döntésemet :-)

Amíg a sípályákat el nem hagyja az út, addig fel volt végig szórva, hogy a turisták számára járható legyen, így:

Ahogy haladtam lefelé a túraúton egyre kevesebb volt a hó, majd el is tűnt, így egy napon belül élvezhettem a hóban lépkedést és az igaz tavaszi hegyi túrát is! Megálltam többször is és persze kattintottam a fényképezőt ezerrel:

A fáradt vándort megillető pihenésre a lehetőséget persze megfelelően biztosítják, kb. 800-1000m-enként:

Zermatt a Sunnegától bő egyórányira van, nekem sikerült lassabban teljesítenem :-) A templomnál lyukadtam ki végül, meglehetősen fáradtan, majd a kötelező kis nézelődő séta után a falu szélén találkoztam M-mel, és hívtuk a mikrobuszt...’’

Feleségemmel érdekes volt a várakozás így együtt...Két fáradt, lefőtt, de vigyorgó emberkét képzeljetek el a padon ülve, ahogy csak hümmögve próbálják feldolgozni a nap élményeit...OK, ehhez hozzá tartozik, hogy részemről egy jópár pozitív káromkodással is próbáltam a kiszélesedő érzelmi sávnak hangot adni...

:-)))

A hotelbe érve egy jó óra relax...aztán vacsora, amit már nagyon vártunk/tam, természetesen mi mást lehet ilyenkor enni mint fonduet...:-) Ez már szertartás...Simán berakták nekünk a félpanzióba 24 CHF /fő. Ez amúgy tényleg megéri, leves, saláta, meleg fétel különböző sülthúsok és köret, valamint fagyi a végén.

Na ez volt az egyetlen gyengébb dolog a napban...mármint a fondue, a többit mindenkinek ajánlhatjuk...A fondue felejtős, ne itt egyen aki jó fondue-t akar...kevés volt, és nem volt igazi íze...Meg az is sajnálatos, hogy nem volt Appenzeller (kedvenc aperom), és Rivella (svejc original üdítője) a bárban, ami kissé érdekes, hiszen mindkettő nagy klasszikus.

Aztán aludtunk mint a bunda...

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Másnap kelés korán, kiadós reggeli, kisbusz, elektromos busz és fel ismét a Trockener Stegre...Itt gyakorlatilag bemutattam M-nak a tegnapi programot, azzal a különbséggel, hogy a kedvenc 83-84-es pirosaimra nem mentünk fel, mert elkajáltuk az alkalmas időt az olasz oldalon és utána leszállt egy felhő és kb 5m-re csökkent a látótávolság.

De így is szuper volt az élmény, többet csúsztunk 3300m-től lefelé a 71-72-eseken, a hosszú 69-esenpályákon, valamint kipróbáltuk a 66-es és 70-es pirosakat is párszor, amik szintén kiválóak. Kb 3 km hosszúak, felül lankásabb és szűkebb (kb 30-40m) részekkel, a végén, főleg a 64-es szakaszon kb 700m-t keményen kell dolgozni egy jóval szélesebb lejtőn.

A nap végén nem vállaltuk a lecsúszást a faluba, inkább matricáztunk egyet a Trockener Stegtől – itt nem volt senki, míg a Furgg-nál elég kemény sor volt a Schwarzsee felé, ahonnan lemehettünk volna a fülkéssel. Na mindegy.

Aztán irány haza...SAJNOS!!!

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Hmmm, mit is írjunk.

Most hogy besíeltük a fenti területeket, már teljes a képünk Zermattról. Az előző élményünk is tökéletes volt, de a gleccser körüli részekkel együtt mutatja meg igazán, hogy micsoda pályarendszerről is van szó!

Igy pláne elmondható, hogy a hely számunkra FANTASZTIKUS, CSÚCS, FELEJTHETETLEN, stb, stb...

Mellékesen megjegyezzük, hogy lehet és fogunk is tovább fejlődni pl. a sítúra, freeride, stb területén..., de a síelés Zermatt-ban mindig referencia lesz...

:-)

Crans-Montana-Aminona

M lebetegedett, elég komolyan sajna. Kiutazott J Mama, hogy ápolgassa és segítsen, amig dolgozok. Természetesen az én egészségem fenntartásában is segített, mivel így megengedhettem magamnak egy egynapos csúszást Szombaton... :-)

Mivel egyedül megyek, miért ne menjek kicsit arrébb, így célba vettem egy már régen tervezgetett terepet, Crans-Montana-t.

Az sem izgatott, hogy nem igértek semmi jót az időjárás tekintetében, mert ha menni kell, akkor bizony menni kell...:-)

Kb 6 körül indultam és Sierrebe el is jutottam 1.5 óra alatt. Innen már csak fel a hegynek, ami még kb fél óra. Annyit tudni kell, hogy Crans és Montana egy bazinagy fennsíkon helyezkedik el Sierre fölött, a Valais északi oldalán, déli irányú terpekkel.

Crans és Montana, valamint Aminona (amely szintén a terep része, csak az ismertebb nevében nem említik) 3 nagyobb falut takar. Ezek a települések síszezonban együtt egy kb 60,000-es várost alkotnak. A völgyből az autópályáról, ill. a szemközti szerpentinről, amelyen a Val d’Anniviers-t közelítjük meg, ez látszik is, főleg téli estéken. Gyakorlatilag az egész Sierre fölötti hegyoldal és fennsík fényárban úszik.

Nos, többek között ez is volt az egyik ok, amiért eddig nem jöttünk ide síelni...mint az a korábbiakból reméljük kiderült, jobban szeretjük a csendesebb, intimebb hegyi falvakat.

De persze nem lehetett kihagyni a csúszást itt sem. Ime a térkép:

A Barzettes állomást vettem célba, amelyet egy kis kavargás után meg is találtam. Sierre-ből élmény feljönni a hegyre a szőlő parcellák között - mit parcellák, az egész hegyoldal szőlő gyakorlatilag Sion-tól, ÉLJEN a borkultúra!!! Korán érkeztem és borult is volt az idő, így még 9 körül sem volt sehol senki a parkolóban, a felvonóba is csak a leg-elvetemültebbek szálltak be.

Fel a hegyre, az egész gyors 51-es számú 6-os fülkéssel, a Les Violettes állomásig. 2250m-re. Innen a térkép szerint több kék és piros pálya indul vissza az alsó állomásig és át lehet csúszni az Aminona körüli pályákra is. Döngettem egyet a felvonó alá rajzolt piroson, ami kb 3 km hosszú, a felső részén szélesebb, kellemes piros, majd erdőben, szűkebb részeken folytatja útját a Les Marolites állomáshoz.

Kicsit keményebb volta hó, mert mostanában melegebb volt, és ez a rész relatíve alacsonyan és a déli oldalon helyezkedik el, így kicsit olvadt, reggelre pedig keményre fagyott. Keményen felhős volt az idő, de szerencsére itt egész jó volt a láthatóság.

Ezután vissza a Les Violettes közép-állomásig. Éppen ekkor nyitották ki a Plaine Morte-ra vezető nagykabinos felvonót, ami reggel még lavinaveszély miatt nem működött.

Be is ugrottam gyorsan, mert egy kollégám nagyon ajánlotta a 3000m-ről 2250m-re tartó kb 4 km hosszú piros pályát, és mindenképpen ki akartam próbálni.

Kicsit kényelmetlenül éreztem magam a kb 15 percig tartó úton, tökegyedül a fülkében úgy hogy SEMMIT nem láttam a tájból, csak néha sejlett fel hogy baromi mély szakadékok felett megy a felvonó. Eszembe is jutott egy kisgyerekkoromban látott film...az Ég és Föld között című, ha jól emlékszem...Aki emlékszik rá, tudja mire gondolok...

Alig vártam, hogy kiszállhassak...Felérve a csúcsra, kiléptem és a kijáratnál láttam, hogy semmit nem látni és kb 100km/h-s vihar tombol odakint...Fa..a...Megejtettem egy bárgyú vigyort a liftkezelőre, aki egy hasonló bemutatása után jelezte, hogy igen, ez most lehet nem a legjobb alkalom.

Egy-két embert láttam még feljönni, de úgy gondoltam, hogy ez nem az a kockázat amit vállalni kell...5m látótávolság, ismeretlen pálya, lavinaveszély, viharos szél...ha kicsit javul az idő feljövök később...

Igy vissza felvonóba és le a Les Violettes állomáshoz. Innen le csúsztam a 82-es La Barmaz felvonóhoz, mert jól néztek ki az Aminona feletti pályák, nem ártana letesztelni azokat is. Nos, bár ez alacsonyabban van, és itt volt láthatóság, a felvonó is járt, nem lehetett beszállni, merthogy lavinaveszély van a tetején...Bakker...még jó hogy eljöttem...

Igy vissza a 4-es beülőssel a Ls Violettes-re, ahonnan csúsztam egyet az 54-es felvonó alá rajzolt kéken, ami valójában piros és fekete...(és nagyon jó meredekségű, csak nem túl hosszú).

Egy csokis croissant és forralt bor a Les Violettes állomás éttermében, pár fotó (na ezeket eltökkintettem valahova, ha megvannak felrakom), majd irány az első piros pálya, majd innen fel a Cry d’Er állomásra a 6-os beülőssel (8.as számú), amit már az elején kiszúrtam magamnak, mert jól nézett ki az innen a felvonó alatt lejövő piros.

Az állomásra felérve még nem itt csúsztam le, hanem áttértem a Montana feletti pályákhoz. A Cry d’Er állomása egy böszme nagy központ, nem tudom mi munka lehetett ide felhúzni. Itt van bőven választási lehetőség, kezdőbbeknek 2-3 kb 2.5km hosszú kék a Crans feletti gerincen. Haladóbbak pedig nekiindulhatnak a 27-es felvonó alatti pirosokon.

Na itt nagyon jókat döngettem. Nekem speciel nagyon tetszettek, volt bennük erősebb rész, aztán lazázósabb, széles, meg erdei, stb, stb. A felvonók régebbiek, de villámgyorsak...Igy hogy alig voltak a pályákon, nagyon gyors köröket lehetett síelni. Elég jó ez a rész...

Villámgyors ozsonna a 27-es jel melletti kis sátor-hüttében (hot-dog 11 CHf, ice tea 5 CHF), majd fel a nagyállomáshoz, ahonnan még csúsztam 2-3-at a Mont Lachaux-tól jobbra rajzolt piroson, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket, tényleg kiváló a pálya. Széles, kb 2 km hosszú és nagyon élvezetes. Még egyre erősödő havazásban is...

Az utolsó csúszás innen idult, végig le a parkolóig. Na ez lehet még szuper jó időben és kiváló hóviszonyok mellett. 1700m-nél már kicsit kásásodott, de a pálya attól függetlenül baromi jó.

Aztán indulás haza...

-------------------------------------------------------------------------------------

Vacak időben, még én is meglepődtem hogy milyen kiadósat síeltem, kis túlzással egyedül a pályákon. Változó dolgokat hallottam Crans-Montana-Aminona terepéről, pl. hogy ’kevés a pálya’, unalmas, stb. Nos szerintem egy kiváló pályarendszer, változatos, komoly infrastruktúrával, és vélhetően hihetetlen látvánnyal... Élmény volt itt síelni, még ilyen kondíciók között is.

Érdekes, hogy ahogy határozottan fejlődik a technikánk, egyre kevésbé érdekel a láthatóság, és a pálya minősége. Fene se gondolta volna régebben, hogy ennyire nőhet az ember biztonságérzete, amit persze óvatosan kezelünk.

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívum:

- A hely könnyen elérhető, a genfi reptérről jó forgalommal kb 2 óra alatt, majdnem végig autópályán
- Kiváló, változatos pályarendszer, aminek némely része erdei szűkebb pálya – de ezek még mindig nem csak átcsúszópályák.
- A helyszín és környezet természetesen itt is fantasztikus (lehet)
- Régebbi, de jól karbantartott és gyors felvonó rendszer.

Amit célszerű észben tartani:

- Normális télben érdemes jönni és akkor leszervezni, hogy jó idő legyen. Déli oldal, és a pályarendszer nincs olyan magasan, így az alsóbb részeken hamarabb szuttyós lehet a hó, főleg verőfényben...
- Azt nem tudom igazán elképzelni, meg nem is akarom, hogy mi van ha főszezonban, hétvégén, jó időben kiszabadul a pályákra az itt üdülők lakossága...Na ekkor lehet kevésbé nagy az élmény, valószínű vannak sorok a felvonóknál...

Üdv

Bukósisak és A Nagy Precíz

Na hello,

Aki tudja mire gondolok az tudja... :-) Pusszantás!!!

Tegnap megjöttek Őseim. Szuper!!!

Nem véletlenül, hiszen nemsokára ünneplés lesz és ehhez Drága Édesanyám főztje és Édesapám jelenléte nélkülözhetetlen!!! Ez így van rendjén...Húúúú de hiányoljuk Őket, meg persze M őseit, és Tesóinkat is!!!

Mivel itt vannak a Szülők, Szombaton gondoltam mutassuk meg Édesapámnak milyen is Svájcban síelni...:-)

Végül is Ő vett rá engem, hogy az Alföld egyik kis szántó jellegű dombocskáján felcsatoljam kb 5 évesen a kis műanyag bowdenes sílecet, és próbálkozzak síelni...Atyavilág, mennyit ordítottam!!!...Aztán idősebben Ő vitt el Bánkútra próbálkozni a síelés mellett a felvonózás élményeivel is (lásd röptetés és kiesés a felvonóból...:-). Aztán Stary Smokovce (Ótátrafüred), Csorba-tó (Strbske Pleso), és Zakopane (Zakopane :-) ) pályáin nyomtuk a bánkúti stílust évekig.

Micsoda emlékek!!!!!!!!!!!!!!!

Hmmm...De jó volt a törékeny termoszból kortyolni a forró teát a Csorba tó aljában a parkolóban, meg utána bevenni a gyógyszert a fogfájás ellen fenn a hegyen...Remélem Emlékszel Öreg Precíz!!! :-) Meg 'Örömsí', mi??? Meg befordulás az árokba a kocsival Bánkút felé...:-) Meg a síút, meg Rapülők Tesókámmal!!! :-) És Édesanyám pedig támogatott minket...

Hát igen, ez így volt szép és fantasztikus.

...

Aztán jópár évvel ezután elvihettük Édesapám Saalbach-ba egy hétre síelni és nagyon élvezte Tesókámmal együtt.

Hmmm...Felcsatoltunk újra jópár év után...

És most itt vagyunk egy olyan síelős országban, amiről régen, mondjuk így 'fiatal koromban' álmodni se mertünk volna...(én persze már álmodoztam...suttyomban...:-)

Igy most megpróbáltam elvinni Őt egy helyre, ami megmutatja, hogy milyen is 'A síélmény Svájcban'.

És azt hiszem, jól sikerült...Elvittem Édesapám Grimentz-be...

Melegítésnek a Bendolla környéki kék pályákon csúsztunk, megvallom mindketten nagy élvezettel. Kb 600m hosszú páylákon, gyors tárcsás felvonók használatával.

Aztán kis pihi és látvány-élvezet után az Öreg megjegyezte, hogy 'OK, akkor most már síeljünk is'...Jaja, próbáltam fokozatos lenni...nanáááá...

Igy a Bendollától felmentünk 2440m-re a 4-es ülőssel. Innen lecsúsztunk a Tsarva felvonó aljába...erről már írtam korábban...Nos, A Nagy Precíz itt, ezen a déli fekvésű kis átcsúszó pályán ájult el majdnem először a látványtól....:-)

Aztán fel a csúcsra, 2730m-re, és ÖRÖMSí a Tsarva felvonó alatti pályán...Ezt megejtettük jópárszor!!! És végül is itt töltöttük a napot, nagy döngetések közepette...

Én azt hiszem, főleg a fotókat visszanézve, hogy A Nagy Precíz egész tűrhetően viselte a síélményt és a látványt...

Életre szóló élmény volt ez a nap így együtt...

Édesanyám és M pedig meglátogatta Montreux-t és a környékét. Erről majd külön beszámolunk...Majd persze elkészül a CSODA, a fokhagymás hús, és a zserbó...a kedvenceim...

Ezeket nem lehet felülmúlni!!!

De jó hogy itt voltatok!!!

Pusszantás...


:-)

Örömsí a Val d'Anniviers-ben I - Zinal

Nos, éppen hogy csak leolvadt a lecekről a hó, és próbáljuk összeszedni az élményeinket az 5 napos utunkról...ettől függetlenül persze nem lehet nem tervezni a következő hét végét.

Általában az ötletelés már kedden megindul...:-) Elkezdjünk nézni az időjárás előrejelzést, és ez alapján – meg persze azt is figyelembe véve, hogy hol nem jártunk még – tervezgetjük a hétvégi utat. A mostani tervezési process eredménye, hogy ugyan miért ne térjünk vissza egyik kedvenc völgyünkbe, a Val d’Anniviers-be.

Járunk már itt síelni, a St Luc-Chandolin terepen, amely kiválóan sikerült. Most úgy döntöttünk, hogy megnézzük favorit falunk, Zinal valamint Grimentz terepeit.

A völgyben adott 220km-nyi pályának ez a 3 terep adja a legjavát.

Szállást Zinalban kerestünk – van már egy törzshelyünk -, de mivel minden foglalt volt, végül Ayerben találtunk egy B&B hotelt, teljesen norális áron, 150CHF/éjszaka 2 főre. Semmi gond, mindkét terep könnyen megközelíthető innen, kb 10-15perc autózással.

Ki akartuk élvezni mindkét napot, ezért még Péntek este munka után nekiindultunk. Mivel ilyenkor hatalmas dugók vannak Genf és Lausanne környékén, a tóparti országúton indultunk neki. Enyhe meglepetésként ért minket, a Lausanne előtt nekiinduló hatalmas havazás, ami tovább lassított a haladáson.

A nagy forgalom egészen Martigny-ig tartott. Kicsit aggódtunk, hogy a nagy havazás miatt neki tudunk-e vágni a Sierre utáni szerpentinnek, de csodák csodája, teljesen tiszta út fogadott minket, így kb 9-körül meg is érkeztünk a szállásra.

Egy nagyon kiadós alvás után szintén kiadós reggeli, majd indulás Zinalba 9-kor.

A Sorebois felvonóval lehet feljutni a pályákhoz, hétvégi bérlet 89 CHF (érdekes, hogy nem keycard..., mondjuk a hegyen nem is volt rá szükség). Felérve melegítés, csatolás és egy rövid csúszás a Remontze felvonó melletti rövid kékpályán, majd még egy a Combe melletti kéken. Kiválóak bemelegítésnek, az utóbbi kb 1.5km hosszú. A vidék tűrhető:

Ezt követően a freeride terep melletti pirosat céloztuk meg (a lenti képen a hátsó pálya). Na ez valami szuper, kicsit erősebb piros pályáról van szó, ami összesen kb 2.5km hosszú. Valami fantasztikus volt, ahogy húztuk az íveket a pályán ahol épp csak le lett ratrakolva a 30cm friss hó...

Utána lecsúsztunk a Barthélémy nevű feketén. Ez kb 600m-lehet, bár lazább fekete szerintónk, de jól megdolgoztat, amit aztán az előbbi kéken pihenhetünk ki. Kis forraltbor a La Marmotte hüttében, majd fel a beülőssel a Corne de Sorebois csúcsra, 2896m-re, ahol jópárat csúsztunk az élvezetes jobboldali piroson (kb 1.5km) és a mellette levő feketén (kb 500m).

A tetőről valami hihetetlen látvány tárul elénk Verbier felé:

...a Grimentz feletti Moiry gát irányába: valamint persze Val’d anniviers pályáira és 4000-es csúcsaira.

...ahonnan indul egy hosszú fekete amin átlehet csúszni Grimentz-be. Bár sokan nekiindultak, és a tetőről nem is tűnt vészesnek, mi maradtunk a Zinal-i részen...

Ebédeltünk egyet a Sorebois felvonó éttermében, napoztunk – ja ezt nem kell említenem, hogy tökéletes időt fogtunk ki ismét...-, leégtünk, csúsztunk még párat a Sorebois csúcs pirosán és feketéjén, és persze kiélveztük a látványt Zinal irányában is.

A faluban sétáltunk egyet, ismét megcsodáltuk a régi Wallis (Valais)-i faházikókat és az új chalet-kat, megittunk egy forraltbort törzshelyünkön, majd irány a szállás. A pályák megdolgoztattak rendesen, így kicsit kipurcantunk...

Este persze fondue, appenzeller, fendant, két rész Elnök Emberei és alvás. Ja el ne felejtsem a látványt a teraszunkról…

:-)

Örömsí a Val d'Anniviers-ben II - Grimentz

Reggel korán indulás Grimentzbe, ahol közvetlenül a felvonónál sikerült leparkolnunk.

A fülkés felvonó pillanatok alatt felrepít a Bendolla állomáshoz 2130m-re. Innen már kezd kibontakozni a látvány és az érzés, hogy a terep egggéééész tűrhető lesz...:-)

Csatolás, és indulás a Grands Plans 4-es beülőshöz, ami villámgyorsan felrepít 2440m-re, ahonnan 200m csúszással átszálltunk a 2730m-re induló 6-os beülős felvonóba. A felvonóból jobban szemügyre vehető a vidék, valamint a pályák egy része, ezért ahogy mentünk felfelé egyre kíváncsiabbak lettünk, mit tartogatnak a látottak.

Nos, csupa jót...

A felvonó alatt végig, egy kb 2.5km es piros-kék pálya tart nyílegyenesen az induló állomásig. Először itt csúsztunk, és ami azt illeti előjött az ordítózos, nevetős, örömsí feeling, annyira élveztük a pályát. A hó ugye kiváló – a 30 cm-t már jól lesimították és keményítették – a pálya széles és még a kék része is jó, így rövid, hosszú ívek húzására optimális...Jópárat csúsztunk itt!!! A látvány persze csak pont az i-re...

A vidék nekünk különösen tetszett, egyrészt persze a körülöttünk lévő 4000-esek csúcsai miatt, másrészt pedig a Becs-de-Bosson csúcs körüli rész dombos tája az ami különlegessé teszi a terepet – ez a rész kicsit hasonlít a Kleine Scheidegg körüli terepek hangulatára.

Ezután át-csákányoztunk a Bosson csúcs területére. A térképen a csákányos mellet elhelyezkedő majd balra kanyarodó piros egészen a Bendolla állomásig tart kb 4 km-en keresztül, és talán a legjobb pálya a terepen. Ez is olyan kiabálós, kacagós élmény, :-), lazább és meredekebb részekre tagolva...

Jól megdolgoztatott a Bosson csúcstól pár száz méterre kezdődő fekete pálya ami szintén a Bendolláig tart. Sehol senki a pályán, szlalomozol a katlanban, stb, stb...:-) Szuper élmény.

A nap zárásaként pedig a Bendolla állomásnál felszálltunk a 2-es beülősre (na itt van aztán panoráma...), majd 2 elég hosszú (de nagyon gyors, bár férfiaknak a végén kicsit megterhelő) tárcsás úttal ismét feljutottunk a Bosson csúcshoz.

Innen most a bal oldali feketén indultunk el, ami kb 800m hosszú közepes fekete, ami aztán kb 3km-en át kiváló pirosként vezet a Bendollához. Nos ez a másik legszuperebb pálya a vidéken...Nagy menet volt...

A Bendollától aztán lesíeltünk Grimentzbe, ami egy kellemes kb 2.5 km-es piros menet, közepes szélességú erdei pályán.

A felvonónál egy hüttében kipihentük a napot, napoztunk , ettünk, majd indulás haza.

-----------------------------------------------------------------------------------
Kiváló hétvégét tudhatunk magunk mögött, ismét sokat fejlődtünk.

Ezzel már bejártuk a Val d’Anniviers nagy részét, és csak nagyon-nagyon jókat tudunk mondani a terepekről.

Az eddig bejárt terepek közül simán ott van az első háromban. Nagyon változatos, minden igényt kielégítő pályákat ad a völgy, igazi magashegyi terepeken.
Nekünk igazán lenyűgöző élmény volt.
-----------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívum:

- A genfi reptérről 3 vezetéssel elérhető, az utolsó 15km-t leszámítva autópályán- A helyszínről és látványról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni
- St-Luc-Chandolin és Grimentz nagyon hosszú és kellemes (néhol erősebb) pályákat ad, míg Zinal terepe kisebb, rövidebb de meredekebb pályákkal, inkább haladóknak való síközpont. Zinalnál nem szabad elfelejteni, hogy itt a legkiválóbb a freeride lehetőség, a friss hó miatt többen voltak off piste, mint a pályán...
- Grimentz pálya rendszere jobban koncentrált. Emiatt, valamint a gyors felvonók miatt nagyon gyors körökkel lehet körbe és besíelni az egész terepet

Amit célszerű észben tartani:

- A felvonókban a húzos technika dominál, de találunk ülős infrastruktúrát is, ami lehetővé teszi a pihenést. A St-Luc-i területen volt csak néha fárasztó az állás a csákányosokban és tárcsásokban, de a pályák változatossága és mennyisége ezt elfeledteti
- A 3 terep egymástól kb 20 perc vezetésre van, ha jól akarjuk magunkat pozícionálni, akkor célszerű a völgy közepén fekvő Vissoie-ban megszállni.

:-)