Zermatt - Álom-hétvége :-)

Nos, mint valamelyik fórumra írtam, nem bírtuk tovább, nem bírtuk ki húsvétig úgy, hogy ne menjünk el A SITEREPRE, azaz Zermattba.

Mivel szép időt jósolta a hét végére, a célállomást már el is döntöttük még Kedden, és meglepő módon találtunk szállást Taesch falvában. És ez nagy szó...:-)

Hajnalban kilőttünk és semmi forgalommal, 2 perc megállóval el is értünk a szállásig 2.5 óra alatt – ez is nagyon jó eredmény...

Megkerestük a szállást, ami a falu Zermatt felőli végén található, kb 3 perc sétára az állomástól. Meg is lepődtünk, mert a beparkolás után (hihetetlen, hogy itt egy kis hotel alá beraknak egy 3 szintes mélygarázst...) a kedves hölgy tájékoztatott, hogy nyugodtan rámoljunk be a szobába...Szuper. Aztán felvettük magunkra a különböző kotonokat (aláöltözet), meg sícuccot, és indulás Zermattba. Na nem ám vonattal, bármilyen jó is..a hotel külön előnye, hogy van saját mikrobusza, ami potom 5CHF/főért felvisz Zermatt széléig. Ez jóval olcsóbb mint a vonat...még félárú vonatjegyet véve is...

Innen a helyi elektromos busszal indultunk a Sunnega Paradise felvonójához. Itt elváltak útjaink, mivel drága kicsi M még nem gyógyult fel teljesen, és inkább úgy döntöttünk, hogy mivel nem biztos hogy erőltetnie kellene a síelést, meg a hideget és légnyomás különbséget a magasabb terepeken (fül-próbléma miatt...), inkább Ő az első napon túrázzon. Igy is tett és felindult a metróval, majd fel a Blauherd-re, hogy ott nyomjon egy kellemes mászást.

Én persze megcéloztam a terepnek az eddig még be nem síelt részét, A HEGY alatti részt a Trockener steg környékén, meg persze a pályákat fenn a gleccseren.

A falu végéig kb 10 perc alatt ér el a busz, ahol meggyőződtem megint arról, hogy A HEGY a helyén, és hogy lehet hogy tűrhető napunk lesz ismét...:-)

NA AKKOR MOST SZERETNÉM TISZTÁZNI, HOGY A FOTÓK S.K. KÉSZÜLTEK!!! :-)

Aztán fel a Furi állomásig,a 8-as fülkés felvonóval. Ez villámgyorsan felér, majd 30m sétával elértem a nagykabinos felvonót, ami egyenesen a Trockener Steg állomásra visz fel. A Furi-tól mehettem volna tovább kiszállás nélkül az előbbi felvonóval egyenesen a Schwarzsee Paradise-ra, de nem ezt tettem.

A Trockener Steg-en (ami ismét egy böszme nagy felvonó komplexum) elidőztem kicsit, egyrész akklimatizáció céljából hiszen reggel óta már vagy 2000m-t emelkedtem, másrészt, hogy elámuljak a tájon, amit még ebből a nézőpontból nem láttunk.

Zermatt:

A Gornergrat-i rész és mögötte a Rothorn-i terep:

A Gorner-gleccser és a Monte Rosa:

A Breithorn és Liskamm 4000-es csúcsai:

Valamint persze A HEGY:

Ebből a nézőpontból nem a klasszikus a kép, de így is egyszerűen lenyűgöző, olyan az érzésed, hogy ’Nini, ott szemben a közelben a marha nagy Toblerone Csoki’...:-)

Na ezután irány a szemközti csúszról induló, látványnak is szimpatikus két piros pálya, a 71-es és 72-es. Ide egy gyors és új 6-os beülős repít fel pillanatok alatt a Trockener Steg-től. (Elsőre a gleccserre akartam felmenni a nagykabinossal, de nem akartam vacakolni az idővel, mert volt egy kis sor. Megközelítem másképp...)

A két pályán csúsztam vagy 3-at, és tényleg olyan jók, mint ahogy kinéznek....Kb 2 km hosszúak, nyílegyenesen lefelé, közepesnél kicsit erősebb, jóóóó széles pirosak, a végén kifutóval. Nagyon élveztem itt döngetni...

A tetejükről persze lenéztem az olasz oldalra, jól néznek ki ott is a pályák...

Aztán fel a X1 csákányossal egészen kb 3250m-re. Na ez egy @!=’”%)&@ hosszú csákányos. A tetején átszáltam a kb 5-öd ilyen hosszú másikra csákányosra és így értem el a Plateau Rosa-ra, 3480m-re. A 2. csákányos melletti 6-os piroson csúsztam kettőt, tökéletes havon, majdhogynem egyedül. Ez is nagyon jó pálya, a tetején nem árt kis sebességet gyűjteni, aztán lehet gyors íveket nyomni rendesen. Ez is lehet vagy 1.5 km hosszú.

Ezután kis energiapótlás a kis fahüttében a Plateau Rosa-n. Praktikusan már csak mikor az árlistát megnéztem akkor realizáltam, hogy hoppá ez már Olaszország...egyrészt mert EUR-ban vannak a dolgok feltüntetve, másrészt kicsit kevesebbet fizettem CHF-ben mint szoktunk Svájcban...:-) Hááát igen...bár egy kiváló sonkás-sajtos panini és Gat..ade itóka kb 10 EUR.

Gyenge látvány mellett fogyasztottam el az elemózsiát...De jól néznek ki ott azok a pályák, na oda készülök...

Kaja, pihi, napozás (tuti leég a képem), majd átcsúszás keresztbe a X4 és X5 csákányosokhoz. Ezzel fel a tetejére. A felvonó melletti pályákon sehol senki, kiváló hó, tömörgyönyör...:-) A felvonó vége kb 3750-m-en lehet...ezzel elértem az eddigi legmagasabb sípályát ahol jártam...Még lehet tovább menni, de most le voltak zárva a felvivő és a csúcson elhelyezkedő felvonók...Sebaj...

Nos Emberek, itt csúsztam akkorákat....pffffff....kész voltam.

Kb 1200m-es nyílegyenes pályákról van szó (83 és 84), a felső részen erősebb, majd enyhébb pirosak...De ilyen havon, ekkorát még sosem csúsztam, szuper technikával, sok-sok lihegéssel!!! Férfiasan bevallom kicsit el is érzékenyültem egy pillanatra a felvonóban, hogy ide is eljutottunk, és hogy mekkora élmény itt Síelni...

Ez a látvány a tetőről lefelé....:-)

Miután kiélveztem a pályákat, leindultam, még egyet-kettőt csúsztam a 6-os piroson. Innen le a @%=!)(+@& hosszú csákányos melletti nagyon lankás kéken (73-as), ami lehet vagy 2.5m hosszú. Ennek a pályának a vége kb 500m-en ugyanaz mint a 72, 71-es pirosaknak a vége, kb 150m széles és nagyon kellemesen lehet rajta mind a nagy mind a kis carving-iveket gyakorolni. Ez tényleg élvezetes rész.

A Trockener Stegtől felmentem ismét a Furggsattel csúcsra, hogy még egy nagyot döngessek a 71-es piroson, és ezt meg is tettem. A pálya felénél balra vettem az irányt, és nekivágtam a 69-es pirosnak. Na ez is egy élmény-pálya, de lehet Panoráma-útnak is nevezni....

Képzeljünk el egy kb 5-6 km hosszú enyhébb pirosat, ami ugyan szűkebb, mert csak 15-20m széles, de így is nagyon lehet rajta nyomni mindenféle technikát, úgy hogy A HEGY-nek mész neki, aztán a tövében csúszol el...:-)

Kiváló...

Van benne egy kb 50m hosszú meredek és szűk rész egy gleccser-katlanban, itt figyelni kell, de szuper élmény ezen a pályán lecsúszni végig. Ja igen, ahogy leérünk a Furgg állomáshoz, innen is van egy látvány...:-)

Innen felvonóztam egyet a Schwarczsee állomásra, hogy bejelentkezzek a szülőknek a webkamerán, ami nem sikerült...Itt azért külön kiemelném, hogy egy kb 200m hosszú útra 5-fülkés felvonót építettek ide, hogy a kb 110m szintkülönbséget összekössék...Nem semmi...Aztán nekiindultam le a faluba...

Na ez se semmi. Mindenkinek ajánlom...Jól megdolgoztatott a végén...Az 51-es pályán közepes és erősebb piros részek váltakoznak kb 2 km hosszan. Nagyon jó a pálya, de délutánra össze voltak túrva, ami miatt több energiát vett el mint normál esetben...Erről a részről kiváló a látvány A HEGY és a Zmutt-gleccser irányába, ide még visszajövünk fotózni.

Ezek a pályák végül egy hegyoldalban kialakított kéken folytatódnak, egészen a Furi állomásig, a végén már chalet-k között. Az állomástól tovább le lehet csúszni egy szűkebb kékes-pirosas szakaszon a házak között, még vagy 2 km-en keresztül, egészen a falu-végi alap-állomásig. Kellemes volt tapasztalni, hogy itt is találkoztam a klasszikus osztrák Hütte feelinggel a pálya mellett vagy 4 helyen is...:-) Mint korábban említettem, itt annyira ez nem jellemző...

Huh, kemény volt lejönni, leginkább a fáradtság miatt...fene tudja hány km lehetett...Valahol azt olvastam, hogy a csúcsról 18km, simán el tudom fogadni...

Na kérem, a storyba itt szeretném bekapcsolni a túra vonalat...mivel amíg én örömsíeltem, párosunk hölgy tagja átélte élete egyik nagy túraélményét...Ime az Ő sorai:

''A hotelben kapott tanácsok alapján választottam ezt az útvonalat, hiszen azt mondta a kedves hölgy, hogy ez a túra nem megerőltető, nagyon szép a kilátás, és még csendes is. Igaza volt! A Blauherdtől (2571m) a Fluhalp nevű étteremig visz a gyalogtúra 2616 m-re. A felvonóállomás végétől egy két perces mászással lehet rálépni a kifejezetten túrázó kedvűeknek leratrakolt útra, amely a felvonónál lévő hütte mögül indulva fokozatosan eltávolodik a sípályáktól egészen addig, amíg kb. 2-2,5 km múlva el nem éri a Fluhalp éttermet és ezzel egyidőben a sípályákat is.

Nem diktáltam magamnak nagy tempót, most nem a teljesítmény volt a lényeg, hanem teljesen átadni magamat a tájnak és magamba szívni az energiáját. M mindig nevet mikor ilyenekkel jövök (’Ez így ebben a formában nem igaz’-M), de biztosan Ti is éreztétek már, hogy vannak bizonyos tájak, amelyek különös energiát árasztanak magukból, amelynek a hatása alól nem tudod és nem is akarod kivonni magadat. Na, ez a táj ez olyan!

Gyakran megálltam élvezni a csöndet (amely szinte süvített), és persze a csodás tájat. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a Matterhorn ebből a szögből nézve a legszebb. Íme a bizonyíték:

Maga az út kellemesen lankás, az elején kicsit lefelé vezet, majd felfelé, igazából csak az étterem előtti 50 m az igazán izzasztó, meg kell ám küzdeni a frissítőért! :-) Összesen kb 100m-t kell megmászni, de nem megterhelő az út, bárkinek ajánlom...

Miután elfogyasztottam a megérdemelt forraltboromat, visszaindultam ugyanezen az úton, így most végig szemből élvezhettem A HEGY látványát. Félúton kerestem az út mentén egy kiálló sziklát (az egyébként combtőig érő hóban) és kifeküdtem 20 percre napozni és csak úgy lenni.

Sehol senki - csak néhány siklóernyős a levegőben emlékeztetett rá, hogy a közelben civilizáció van -, szemben és körülöttem a magas fehér hegyek, csivitelő madarak, szikrázó napsütés, csodás élmény volt! Mivel nem nagyon fáradtam el a visszafelé út után sem, a felvonóban kitaláltam, hogy a Sunnega-tól a metró helyett inkább lábbusszal megyek vissza a faluba. Gyönyörű túra út vezet le a faluba Findeln-en keresztül, majd az erdő szélén, végig panorámával a Matterhornra, így nem bántam meg döntésemet :-)

Amíg a sípályákat el nem hagyja az út, addig fel volt végig szórva, hogy a turisták számára járható legyen, így:

Ahogy haladtam lefelé a túraúton egyre kevesebb volt a hó, majd el is tűnt, így egy napon belül élvezhettem a hóban lépkedést és az igaz tavaszi hegyi túrát is! Megálltam többször is és persze kattintottam a fényképezőt ezerrel:

A fáradt vándort megillető pihenésre a lehetőséget persze megfelelően biztosítják, kb. 800-1000m-enként:

Zermatt a Sunnegától bő egyórányira van, nekem sikerült lassabban teljesítenem :-) A templomnál lyukadtam ki végül, meglehetősen fáradtan, majd a kötelező kis nézelődő séta után a falu szélén találkoztam M-mel, és hívtuk a mikrobuszt...’’

Feleségemmel érdekes volt a várakozás így együtt...Két fáradt, lefőtt, de vigyorgó emberkét képzeljetek el a padon ülve, ahogy csak hümmögve próbálják feldolgozni a nap élményeit...OK, ehhez hozzá tartozik, hogy részemről egy jópár pozitív káromkodással is próbáltam a kiszélesedő érzelmi sávnak hangot adni...

:-)))

A hotelbe érve egy jó óra relax...aztán vacsora, amit már nagyon vártunk/tam, természetesen mi mást lehet ilyenkor enni mint fonduet...:-) Ez már szertartás...Simán berakták nekünk a félpanzióba 24 CHF /fő. Ez amúgy tényleg megéri, leves, saláta, meleg fétel különböző sülthúsok és köret, valamint fagyi a végén.

Na ez volt az egyetlen gyengébb dolog a napban...mármint a fondue, a többit mindenkinek ajánlhatjuk...A fondue felejtős, ne itt egyen aki jó fondue-t akar...kevés volt, és nem volt igazi íze...Meg az is sajnálatos, hogy nem volt Appenzeller (kedvenc aperom), és Rivella (svejc original üdítője) a bárban, ami kissé érdekes, hiszen mindkettő nagy klasszikus.

Aztán aludtunk mint a bunda...

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Másnap kelés korán, kiadós reggeli, kisbusz, elektromos busz és fel ismét a Trockener Stegre...Itt gyakorlatilag bemutattam M-nak a tegnapi programot, azzal a különbséggel, hogy a kedvenc 83-84-es pirosaimra nem mentünk fel, mert elkajáltuk az alkalmas időt az olasz oldalon és utána leszállt egy felhő és kb 5m-re csökkent a látótávolság.

De így is szuper volt az élmény, többet csúsztunk 3300m-től lefelé a 71-72-eseken, a hosszú 69-esenpályákon, valamint kipróbáltuk a 66-es és 70-es pirosakat is párszor, amik szintén kiválóak. Kb 3 km hosszúak, felül lankásabb és szűkebb (kb 30-40m) részekkel, a végén, főleg a 64-es szakaszon kb 700m-t keményen kell dolgozni egy jóval szélesebb lejtőn.

A nap végén nem vállaltuk a lecsúszást a faluba, inkább matricáztunk egyet a Trockener Stegtől – itt nem volt senki, míg a Furgg-nál elég kemény sor volt a Schwarzsee felé, ahonnan lemehettünk volna a fülkéssel. Na mindegy.

Aztán irány haza...SAJNOS!!!

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Hmmm, mit is írjunk.

Most hogy besíeltük a fenti területeket, már teljes a képünk Zermattról. Az előző élményünk is tökéletes volt, de a gleccser körüli részekkel együtt mutatja meg igazán, hogy micsoda pályarendszerről is van szó!

Igy pláne elmondható, hogy a hely számunkra FANTASZTIKUS, CSÚCS, FELEJTHETETLEN, stb, stb...

Mellékesen megjegyezzük, hogy lehet és fogunk is tovább fejlődni pl. a sítúra, freeride, stb területén..., de a síelés Zermatt-ban mindig referencia lesz...

:-)

Crans-Montana-Aminona

M lebetegedett, elég komolyan sajna. Kiutazott J Mama, hogy ápolgassa és segítsen, amig dolgozok. Természetesen az én egészségem fenntartásában is segített, mivel így megengedhettem magamnak egy egynapos csúszást Szombaton... :-)

Mivel egyedül megyek, miért ne menjek kicsit arrébb, így célba vettem egy már régen tervezgetett terepet, Crans-Montana-t.

Az sem izgatott, hogy nem igértek semmi jót az időjárás tekintetében, mert ha menni kell, akkor bizony menni kell...:-)

Kb 6 körül indultam és Sierrebe el is jutottam 1.5 óra alatt. Innen már csak fel a hegynek, ami még kb fél óra. Annyit tudni kell, hogy Crans és Montana egy bazinagy fennsíkon helyezkedik el Sierre fölött, a Valais északi oldalán, déli irányú terpekkel.

Crans és Montana, valamint Aminona (amely szintén a terep része, csak az ismertebb nevében nem említik) 3 nagyobb falut takar. Ezek a települések síszezonban együtt egy kb 60,000-es várost alkotnak. A völgyből az autópályáról, ill. a szemközti szerpentinről, amelyen a Val d’Anniviers-t közelítjük meg, ez látszik is, főleg téli estéken. Gyakorlatilag az egész Sierre fölötti hegyoldal és fennsík fényárban úszik.

Nos, többek között ez is volt az egyik ok, amiért eddig nem jöttünk ide síelni...mint az a korábbiakból reméljük kiderült, jobban szeretjük a csendesebb, intimebb hegyi falvakat.

De persze nem lehetett kihagyni a csúszást itt sem. Ime a térkép:

A Barzettes állomást vettem célba, amelyet egy kis kavargás után meg is találtam. Sierre-ből élmény feljönni a hegyre a szőlő parcellák között - mit parcellák, az egész hegyoldal szőlő gyakorlatilag Sion-tól, ÉLJEN a borkultúra!!! Korán érkeztem és borult is volt az idő, így még 9 körül sem volt sehol senki a parkolóban, a felvonóba is csak a leg-elvetemültebbek szálltak be.

Fel a hegyre, az egész gyors 51-es számú 6-os fülkéssel, a Les Violettes állomásig. 2250m-re. Innen a térkép szerint több kék és piros pálya indul vissza az alsó állomásig és át lehet csúszni az Aminona körüli pályákra is. Döngettem egyet a felvonó alá rajzolt piroson, ami kb 3 km hosszú, a felső részén szélesebb, kellemes piros, majd erdőben, szűkebb részeken folytatja útját a Les Marolites állomáshoz.

Kicsit keményebb volta hó, mert mostanában melegebb volt, és ez a rész relatíve alacsonyan és a déli oldalon helyezkedik el, így kicsit olvadt, reggelre pedig keményre fagyott. Keményen felhős volt az idő, de szerencsére itt egész jó volt a láthatóság.

Ezután vissza a Les Violettes közép-állomásig. Éppen ekkor nyitották ki a Plaine Morte-ra vezető nagykabinos felvonót, ami reggel még lavinaveszély miatt nem működött.

Be is ugrottam gyorsan, mert egy kollégám nagyon ajánlotta a 3000m-ről 2250m-re tartó kb 4 km hosszú piros pályát, és mindenképpen ki akartam próbálni.

Kicsit kényelmetlenül éreztem magam a kb 15 percig tartó úton, tökegyedül a fülkében úgy hogy SEMMIT nem láttam a tájból, csak néha sejlett fel hogy baromi mély szakadékok felett megy a felvonó. Eszembe is jutott egy kisgyerekkoromban látott film...az Ég és Föld között című, ha jól emlékszem...Aki emlékszik rá, tudja mire gondolok...

Alig vártam, hogy kiszállhassak...Felérve a csúcsra, kiléptem és a kijáratnál láttam, hogy semmit nem látni és kb 100km/h-s vihar tombol odakint...Fa..a...Megejtettem egy bárgyú vigyort a liftkezelőre, aki egy hasonló bemutatása után jelezte, hogy igen, ez most lehet nem a legjobb alkalom.

Egy-két embert láttam még feljönni, de úgy gondoltam, hogy ez nem az a kockázat amit vállalni kell...5m látótávolság, ismeretlen pálya, lavinaveszély, viharos szél...ha kicsit javul az idő feljövök később...

Igy vissza felvonóba és le a Les Violettes állomáshoz. Innen le csúsztam a 82-es La Barmaz felvonóhoz, mert jól néztek ki az Aminona feletti pályák, nem ártana letesztelni azokat is. Nos, bár ez alacsonyabban van, és itt volt láthatóság, a felvonó is járt, nem lehetett beszállni, merthogy lavinaveszély van a tetején...Bakker...még jó hogy eljöttem...

Igy vissza a 4-es beülőssel a Ls Violettes-re, ahonnan csúsztam egyet az 54-es felvonó alá rajzolt kéken, ami valójában piros és fekete...(és nagyon jó meredekségű, csak nem túl hosszú).

Egy csokis croissant és forralt bor a Les Violettes állomás éttermében, pár fotó (na ezeket eltökkintettem valahova, ha megvannak felrakom), majd irány az első piros pálya, majd innen fel a Cry d’Er állomásra a 6-os beülőssel (8.as számú), amit már az elején kiszúrtam magamnak, mert jól nézett ki az innen a felvonó alatt lejövő piros.

Az állomásra felérve még nem itt csúsztam le, hanem áttértem a Montana feletti pályákhoz. A Cry d’Er állomása egy böszme nagy központ, nem tudom mi munka lehetett ide felhúzni. Itt van bőven választási lehetőség, kezdőbbeknek 2-3 kb 2.5km hosszú kék a Crans feletti gerincen. Haladóbbak pedig nekiindulhatnak a 27-es felvonó alatti pirosokon.

Na itt nagyon jókat döngettem. Nekem speciel nagyon tetszettek, volt bennük erősebb rész, aztán lazázósabb, széles, meg erdei, stb, stb. A felvonók régebbiek, de villámgyorsak...Igy hogy alig voltak a pályákon, nagyon gyors köröket lehetett síelni. Elég jó ez a rész...

Villámgyors ozsonna a 27-es jel melletti kis sátor-hüttében (hot-dog 11 CHf, ice tea 5 CHF), majd fel a nagyállomáshoz, ahonnan még csúsztam 2-3-at a Mont Lachaux-tól jobbra rajzolt piroson, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket, tényleg kiváló a pálya. Széles, kb 2 km hosszú és nagyon élvezetes. Még egyre erősödő havazásban is...

Az utolsó csúszás innen idult, végig le a parkolóig. Na ez lehet még szuper jó időben és kiváló hóviszonyok mellett. 1700m-nél már kicsit kásásodott, de a pálya attól függetlenül baromi jó.

Aztán indulás haza...

-------------------------------------------------------------------------------------

Vacak időben, még én is meglepődtem hogy milyen kiadósat síeltem, kis túlzással egyedül a pályákon. Változó dolgokat hallottam Crans-Montana-Aminona terepéről, pl. hogy ’kevés a pálya’, unalmas, stb. Nos szerintem egy kiváló pályarendszer, változatos, komoly infrastruktúrával, és vélhetően hihetetlen látvánnyal... Élmény volt itt síelni, még ilyen kondíciók között is.

Érdekes, hogy ahogy határozottan fejlődik a technikánk, egyre kevésbé érdekel a láthatóság, és a pálya minősége. Fene se gondolta volna régebben, hogy ennyire nőhet az ember biztonságérzete, amit persze óvatosan kezelünk.

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívum:

- A hely könnyen elérhető, a genfi reptérről jó forgalommal kb 2 óra alatt, majdnem végig autópályán
- Kiváló, változatos pályarendszer, aminek némely része erdei szűkebb pálya – de ezek még mindig nem csak átcsúszópályák.
- A helyszín és környezet természetesen itt is fantasztikus (lehet)
- Régebbi, de jól karbantartott és gyors felvonó rendszer.

Amit célszerű észben tartani:

- Normális télben érdemes jönni és akkor leszervezni, hogy jó idő legyen. Déli oldal, és a pályarendszer nincs olyan magasan, így az alsóbb részeken hamarabb szuttyós lehet a hó, főleg verőfényben...
- Azt nem tudom igazán elképzelni, meg nem is akarom, hogy mi van ha főszezonban, hétvégén, jó időben kiszabadul a pályákra az itt üdülők lakossága...Na ekkor lehet kevésbé nagy az élmény, valószínű vannak sorok a felvonóknál...

Üdv

Bukósisak és A Nagy Precíz

Na hello,

Aki tudja mire gondolok az tudja... :-) Pusszantás!!!

Tegnap megjöttek Őseim. Szuper!!!

Nem véletlenül, hiszen nemsokára ünneplés lesz és ehhez Drága Édesanyám főztje és Édesapám jelenléte nélkülözhetetlen!!! Ez így van rendjén...Húúúú de hiányoljuk Őket, meg persze M őseit, és Tesóinkat is!!!

Mivel itt vannak a Szülők, Szombaton gondoltam mutassuk meg Édesapámnak milyen is Svájcban síelni...:-)

Végül is Ő vett rá engem, hogy az Alföld egyik kis szántó jellegű dombocskáján felcsatoljam kb 5 évesen a kis műanyag bowdenes sílecet, és próbálkozzak síelni...Atyavilág, mennyit ordítottam!!!...Aztán idősebben Ő vitt el Bánkútra próbálkozni a síelés mellett a felvonózás élményeivel is (lásd röptetés és kiesés a felvonóból...:-). Aztán Stary Smokovce (Ótátrafüred), Csorba-tó (Strbske Pleso), és Zakopane (Zakopane :-) ) pályáin nyomtuk a bánkúti stílust évekig.

Micsoda emlékek!!!!!!!!!!!!!!!

Hmmm...De jó volt a törékeny termoszból kortyolni a forró teát a Csorba tó aljában a parkolóban, meg utána bevenni a gyógyszert a fogfájás ellen fenn a hegyen...Remélem Emlékszel Öreg Precíz!!! :-) Meg 'Örömsí', mi??? Meg befordulás az árokba a kocsival Bánkút felé...:-) Meg a síút, meg Rapülők Tesókámmal!!! :-) És Édesanyám pedig támogatott minket...

Hát igen, ez így volt szép és fantasztikus.

...

Aztán jópár évvel ezután elvihettük Édesapám Saalbach-ba egy hétre síelni és nagyon élvezte Tesókámmal együtt.

Hmmm...Felcsatoltunk újra jópár év után...

És most itt vagyunk egy olyan síelős országban, amiről régen, mondjuk így 'fiatal koromban' álmodni se mertünk volna...(én persze már álmodoztam...suttyomban...:-)

Igy most megpróbáltam elvinni Őt egy helyre, ami megmutatja, hogy milyen is 'A síélmény Svájcban'.

És azt hiszem, jól sikerült...Elvittem Édesapám Grimentz-be...

Melegítésnek a Bendolla környéki kék pályákon csúsztunk, megvallom mindketten nagy élvezettel. Kb 600m hosszú páylákon, gyors tárcsás felvonók használatával.

Aztán kis pihi és látvány-élvezet után az Öreg megjegyezte, hogy 'OK, akkor most már síeljünk is'...Jaja, próbáltam fokozatos lenni...nanáááá...

Igy a Bendollától felmentünk 2440m-re a 4-es ülőssel. Innen lecsúsztunk a Tsarva felvonó aljába...erről már írtam korábban...Nos, A Nagy Precíz itt, ezen a déli fekvésű kis átcsúszó pályán ájult el majdnem először a látványtól....:-)

Aztán fel a csúcsra, 2730m-re, és ÖRÖMSí a Tsarva felvonó alatti pályán...Ezt megejtettük jópárszor!!! És végül is itt töltöttük a napot, nagy döngetések közepette...

Én azt hiszem, főleg a fotókat visszanézve, hogy A Nagy Precíz egész tűrhetően viselte a síélményt és a látványt...

Életre szóló élmény volt ez a nap így együtt...

Édesanyám és M pedig meglátogatta Montreux-t és a környékét. Erről majd külön beszámolunk...Majd persze elkészül a CSODA, a fokhagymás hús, és a zserbó...a kedvenceim...

Ezeket nem lehet felülmúlni!!!

De jó hogy itt voltatok!!!

Pusszantás...


:-)

Örömsí a Val d'Anniviers-ben I - Zinal

Nos, éppen hogy csak leolvadt a lecekről a hó, és próbáljuk összeszedni az élményeinket az 5 napos utunkról...ettől függetlenül persze nem lehet nem tervezni a következő hét végét.

Általában az ötletelés már kedden megindul...:-) Elkezdjünk nézni az időjárás előrejelzést, és ez alapján – meg persze azt is figyelembe véve, hogy hol nem jártunk még – tervezgetjük a hétvégi utat. A mostani tervezési process eredménye, hogy ugyan miért ne térjünk vissza egyik kedvenc völgyünkbe, a Val d’Anniviers-be.

Járunk már itt síelni, a St Luc-Chandolin terepen, amely kiválóan sikerült. Most úgy döntöttünk, hogy megnézzük favorit falunk, Zinal valamint Grimentz terepeit.

A völgyben adott 220km-nyi pályának ez a 3 terep adja a legjavát.

Szállást Zinalban kerestünk – van már egy törzshelyünk -, de mivel minden foglalt volt, végül Ayerben találtunk egy B&B hotelt, teljesen norális áron, 150CHF/éjszaka 2 főre. Semmi gond, mindkét terep könnyen megközelíthető innen, kb 10-15perc autózással.

Ki akartuk élvezni mindkét napot, ezért még Péntek este munka után nekiindultunk. Mivel ilyenkor hatalmas dugók vannak Genf és Lausanne környékén, a tóparti országúton indultunk neki. Enyhe meglepetésként ért minket, a Lausanne előtt nekiinduló hatalmas havazás, ami tovább lassított a haladáson.

A nagy forgalom egészen Martigny-ig tartott. Kicsit aggódtunk, hogy a nagy havazás miatt neki tudunk-e vágni a Sierre utáni szerpentinnek, de csodák csodája, teljesen tiszta út fogadott minket, így kb 9-körül meg is érkeztünk a szállásra.

Egy nagyon kiadós alvás után szintén kiadós reggeli, majd indulás Zinalba 9-kor.

A Sorebois felvonóval lehet feljutni a pályákhoz, hétvégi bérlet 89 CHF (érdekes, hogy nem keycard..., mondjuk a hegyen nem is volt rá szükség). Felérve melegítés, csatolás és egy rövid csúszás a Remontze felvonó melletti rövid kékpályán, majd még egy a Combe melletti kéken. Kiválóak bemelegítésnek, az utóbbi kb 1.5km hosszú. A vidék tűrhető:

Ezt követően a freeride terep melletti pirosat céloztuk meg (a lenti képen a hátsó pálya). Na ez valami szuper, kicsit erősebb piros pályáról van szó, ami összesen kb 2.5km hosszú. Valami fantasztikus volt, ahogy húztuk az íveket a pályán ahol épp csak le lett ratrakolva a 30cm friss hó...

Utána lecsúsztunk a Barthélémy nevű feketén. Ez kb 600m-lehet, bár lazább fekete szerintónk, de jól megdolgoztat, amit aztán az előbbi kéken pihenhetünk ki. Kis forraltbor a La Marmotte hüttében, majd fel a beülőssel a Corne de Sorebois csúcsra, 2896m-re, ahol jópárat csúsztunk az élvezetes jobboldali piroson (kb 1.5km) és a mellette levő feketén (kb 500m).

A tetőről valami hihetetlen látvány tárul elénk Verbier felé:

...a Grimentz feletti Moiry gát irányába: valamint persze Val’d anniviers pályáira és 4000-es csúcsaira.

...ahonnan indul egy hosszú fekete amin átlehet csúszni Grimentz-be. Bár sokan nekiindultak, és a tetőről nem is tűnt vészesnek, mi maradtunk a Zinal-i részen...

Ebédeltünk egyet a Sorebois felvonó éttermében, napoztunk – ja ezt nem kell említenem, hogy tökéletes időt fogtunk ki ismét...-, leégtünk, csúsztunk még párat a Sorebois csúcs pirosán és feketéjén, és persze kiélveztük a látványt Zinal irányában is.

A faluban sétáltunk egyet, ismét megcsodáltuk a régi Wallis (Valais)-i faházikókat és az új chalet-kat, megittunk egy forraltbort törzshelyünkön, majd irány a szállás. A pályák megdolgoztattak rendesen, így kicsit kipurcantunk...

Este persze fondue, appenzeller, fendant, két rész Elnök Emberei és alvás. Ja el ne felejtsem a látványt a teraszunkról…

:-)

Örömsí a Val d'Anniviers-ben II - Grimentz

Reggel korán indulás Grimentzbe, ahol közvetlenül a felvonónál sikerült leparkolnunk.

A fülkés felvonó pillanatok alatt felrepít a Bendolla állomáshoz 2130m-re. Innen már kezd kibontakozni a látvány és az érzés, hogy a terep egggéééész tűrhető lesz...:-)

Csatolás, és indulás a Grands Plans 4-es beülőshöz, ami villámgyorsan felrepít 2440m-re, ahonnan 200m csúszással átszálltunk a 2730m-re induló 6-os beülős felvonóba. A felvonóból jobban szemügyre vehető a vidék, valamint a pályák egy része, ezért ahogy mentünk felfelé egyre kíváncsiabbak lettünk, mit tartogatnak a látottak.

Nos, csupa jót...

A felvonó alatt végig, egy kb 2.5km es piros-kék pálya tart nyílegyenesen az induló állomásig. Először itt csúsztunk, és ami azt illeti előjött az ordítózos, nevetős, örömsí feeling, annyira élveztük a pályát. A hó ugye kiváló – a 30 cm-t már jól lesimították és keményítették – a pálya széles és még a kék része is jó, így rövid, hosszú ívek húzására optimális...Jópárat csúsztunk itt!!! A látvány persze csak pont az i-re...

A vidék nekünk különösen tetszett, egyrészt persze a körülöttünk lévő 4000-esek csúcsai miatt, másrészt pedig a Becs-de-Bosson csúcs körüli rész dombos tája az ami különlegessé teszi a terepet – ez a rész kicsit hasonlít a Kleine Scheidegg körüli terepek hangulatára.

Ezután át-csákányoztunk a Bosson csúcs területére. A térképen a csákányos mellet elhelyezkedő majd balra kanyarodó piros egészen a Bendolla állomásig tart kb 4 km-en keresztül, és talán a legjobb pálya a terepen. Ez is olyan kiabálós, kacagós élmény, :-), lazább és meredekebb részekre tagolva...

Jól megdolgoztatott a Bosson csúcstól pár száz méterre kezdődő fekete pálya ami szintén a Bendolláig tart. Sehol senki a pályán, szlalomozol a katlanban, stb, stb...:-) Szuper élmény.

A nap zárásaként pedig a Bendolla állomásnál felszálltunk a 2-es beülősre (na itt van aztán panoráma...), majd 2 elég hosszú (de nagyon gyors, bár férfiaknak a végén kicsit megterhelő) tárcsás úttal ismét feljutottunk a Bosson csúcshoz.

Innen most a bal oldali feketén indultunk el, ami kb 800m hosszú közepes fekete, ami aztán kb 3km-en át kiváló pirosként vezet a Bendollához. Nos ez a másik legszuperebb pálya a vidéken...Nagy menet volt...

A Bendollától aztán lesíeltünk Grimentzbe, ami egy kellemes kb 2.5 km-es piros menet, közepes szélességú erdei pályán.

A felvonónál egy hüttében kipihentük a napot, napoztunk , ettünk, majd indulás haza.

-----------------------------------------------------------------------------------
Kiváló hétvégét tudhatunk magunk mögött, ismét sokat fejlődtünk.

Ezzel már bejártuk a Val d’Anniviers nagy részét, és csak nagyon-nagyon jókat tudunk mondani a terepekről.

Az eddig bejárt terepek közül simán ott van az első háromban. Nagyon változatos, minden igényt kielégítő pályákat ad a völgy, igazi magashegyi terepeken.
Nekünk igazán lenyűgöző élmény volt.
-----------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívum:

- A genfi reptérről 3 vezetéssel elérhető, az utolsó 15km-t leszámítva autópályán- A helyszínről és látványról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni
- St-Luc-Chandolin és Grimentz nagyon hosszú és kellemes (néhol erősebb) pályákat ad, míg Zinal terepe kisebb, rövidebb de meredekebb pályákkal, inkább haladóknak való síközpont. Zinalnál nem szabad elfelejteni, hogy itt a legkiválóbb a freeride lehetőség, a friss hó miatt többen voltak off piste, mint a pályán...
- Grimentz pálya rendszere jobban koncentrált. Emiatt, valamint a gyors felvonók miatt nagyon gyors körökkel lehet körbe és besíelni az egész terepet

Amit célszerű észben tartani:

- A felvonókban a húzos technika dominál, de találunk ülős infrastruktúrát is, ami lehetővé teszi a pihenést. A St-Luc-i területen volt csak néha fárasztó az állás a csákányosokban és tárcsásokban, de a pályák változatossága és mennyisége ezt elfeledteti
- A 3 terep egymástól kb 20 perc vezetésre van, ha jól akarjuk magunkat pozícionálni, akkor célszerű a völgy közepén fekvő Vissoie-ban megszállni.

:-)

5 nap Valais - Összefoglaló

Nos, íme az 5 napos síutunk összefoglalója.

Hol is kezdjük...

Hihetetlen élményben volt részünk Zermattban, amiben az idő is közrejátszott. A pályák fantasztikusak, a látványról pedig nem hinném hogy sokat kell beszélni, egyszerűen nem fogható máshoz...

Sajnos csak 2 területén tudtunk csúszni, de amit el tudunk mondani, hogy ekkora részen is hatalmasat lehet síelni, ez a két terület is minden igényt kielégít a hosszú, kiválóan kialakított pályákkal és felvonókal. Sokat igérő a gleccser és a Schwarzsee paradise végtelen piros pályáinak térképe és persze élő látványa...de legalább maradt a következő alkalomra.

A hely ennyi tapasztalat alapján is 5*-ot érdemel :-) Síélményben megosztott első helyen van nálunk a Jungfrau régióval...

Saas-Fee terepe szintén kiváló, a maga katlan-szerű elhelyezkedésével és a 4000esek látvánnyával együtt. A terep persze kisebb, de annyival intimebb is, nyugalmasabb is mint Zermatt.

Talán úgy lehet leírni, hogy Zermatt nagy kaliberű, míg Saas-Fee diszkrétebb. 1 hétre kiváló párosítás lehet - persze ha valaki egyáltalán át akar jönni Zermattból...:-)

A Saas-Grund feletti Hoch-Saas terep családosan kiváló, 1 napra megfelelő lazitós pályarendszer.

A hótalpas túráról pedig annyit, hogy ilyen körülmények között csúcs élmény...Mostantól kibővült téli sportjaink tárháza, elhatároztuk, hogy nagyobb síelések alkalmával a pihenő napot hótalpas túrával fogjuk tölteni, ill. amikor alkalmunk van nem hagyjuk ki ezt az élményt a közeli, alacsonyabb hegyekben.

Ja és még valami: A Síelők.hu fórumában felvetett oktató videók tanulmányozása nagy hasznunkra volt...nagyon gyorsan és látványosan fejlődtünk az 5 nap alatt... :-)

Üdv

Zermatt - 1. nap

Atyavilág mennyire vártuk már ezt az 5 napot!!! Végre eljött!!!

Mint említettük, cuccok berakva a kocsiba, így el tudtunk indulni kb fél 7 körül, mondanom sem kell teljes izgalmi állapotban...:-)

Irány Zermatt, első napunk színhelye – teljesen tiszta időt jósoltak, ezt nem szabad kihagyni!!!

Kb 2 és fél óra alatt értük el Lausanne-tól a már ismert úton Taesch falvát, ahol leraktuk a kocsit a vasútállomás parkolójában (13 CHF 8 óra). Megvettük a Zermattba szóló napi síbérletet - 71CHF (ez ’csak’ a svájci részre szól). A vonat 15 perc alatt fenn van a faluban. Vonatjeggyel együtt a bérlet 85 CHF.

Érkezéskor az első meglepetés, a peronon:

Úgy tűnik, hogy mi is benne vagyunk a fizetőképes keresletben ezen a méregdrága helyen...kicsit meglepődtünk...

Felocsúdás után kiléptünk a Bahnhof-platzra, és kicsit hezitáltunk, hogy hova is induljunk. Zermattban ugye 3 fő sípályarendszer van, amelyek természetesen össze vannak kötve pályával ill. felvonóval, összesen kb 185km siklási lehetőséget biztosítva:

- Sunnegga paradise/Rothorn – az állomásról 8 perc sétával (5 perc busszal) elérhető a símetró erre a területre
- Gornergrat - az állomással szemben van a fogaskerekű állomása, ami 30 perc alatt visz fel 3089m-re a Gornergrathoz.
- Schwarzsee paradise / Gletscher paradise – busszal és taxival érhető el könnyen a falu végében található felvonó állomás. Lecekkel a vállon kicsit izzasztó lehet (szerintem vagy 30 perc séta...)


Mi a Sunnegga területre indultunk, a térkép alapján kiválónak tűntek a pályák, és valahol csak el kell kezdeni.

A metróval kb 3 perc alatt értünk fel a 2288m magasan lévő Sunnegga Paradise állomásra. Itt a kiszállás után kicsit elidőztünk, ezért:

Nos, a látványt nem sok síközpont tudja überelni...mondjuk úgy, hogy egy sem...aki ezzel vitatkozik, annak más az izlése mint nekünk :-)

A vizuális élvezetek mellett neki is álltunk vetkőzni, mivel úgy készültünk az előrejelzés alapján, hogy -10 fok körül lesz az idő, ehelyett kellemes -2 fok várt ránk és tökéletes verőfény... A metró állomásától egy fülkés 4-es ülős kombinált lifttel mehetünk fel a Blauherd állomásig, 2571m-re.

A Gornergrat felé ez a látvány:

Itt felcsatoltunk és indulás a 7-es kéken, le a hegygerincen a Sunnegga állomásig kiváló havon, minimális közönséggel. A pálya nagyon jó bemelegítésnek, kezdőknek azért tudni kell, hogy van benne néhány letörés. Nekünk nagyon jól esett ez a kis örömsí.

Innen a pálya elágazik, mi vettünk egy jobbost, és a 4-es széles piros pályán folytattukig 2000m-re. Ez már inkább nekünk való volt, különös tekintettel arra, hogy a kb 2 km-es részen egyedül síeltünk. A pálya aljából egy 4-es beülős felvonóval pár perc alatt felértünk a Blauherd állomáshoz, ahonnan indultunk (villámgyors a felvonó...). A nagy élvezet miatt itt még csúsztunk egy párat!!! :-)

Kiváló ez a 2 pálya együtt, mert az elején könnyebb, lehet gyakorolni a nagy íveket és ha van kedvünk a látványra is figyelhetünk, utána pedig, jobban meg kell dolgozni a csúszásért a piros részen.

Ezt követően a szintén a Blauherd állomástól induló 9-es pályán csúsztunk egy párat ebéd előtt és után. Ez egy jó széles könnyebb piros pálya kb 2 km hosszan, amely ezután egy erdei szűk részen csúszik le egészen még vagy 2 km hosszan az előbbi, Patrullarve felvonó aljáig. Itt nagyon jól tudtuk gyakorolni a hét során memorizált mozdulatokat (youtube-os sioktató videókat néztünk ugyanis, technikánk finomítására). :-)

Nagyon élveztük a csúszást itt is...Ebédünket is itt fogyasztottuk, a pálya mellett a Tuftern ’hüttében’, itt:

Ez nem is igazán hütte, hanem egy tipikus Valais-i faház-csoport egyikében kialakított vendéglátóipari egység, ahol megveszed az italod, választhatsz 3 féle kajából (leves, szendvics és kolbász) és kimész a teraszra, ahol napozhatsz egész tűrhető kilátás mellett...

Nem rossz...:-)

Az ejtőzést követően még nyomtunk egyet a pályán, ahol nyitottunk, majd a Blauherd állomáson felszálltunk a Rothorn-ra induló nagykabinos felvonóra, hogy átsíeljünk a Gornergrat-i részre.

A Rothorn-ról, 3103m-ről indul a 19-es pálya le a két síközpont közötti völgybe, ahol felszállhatunk a Hohtaelli 3286m-es csúcsára induló nagykabinos felvonóra. Nos, ez a pálya egyszerűen kiváló...erős piros, a tetején 150m széles carvingpálya, amely később szűkül, de így is szuper, és összesen kb 5 km hosszan tart le a völgyig, a háttérben a Findel-gleccserrel balra, jobbra már tudjuk mit látunk.

Nagy élvezet volt kb 800m szintkülönbséget csúszni pár perc alatt...Éreztük is kicsit a Hohtaelli tetején, miután a csúszás után a nagykabinos felvonóval hirtelen felemelkedtünk 3286m-re. A lazításban itt is sokat segített a látvány...:-)

Ezt követte egy kis pilinckázás a 44-es piros átcsúszó pályán párszáz m-en keresztül, amely utána egy szuper és élvezetes széles pályába vált át a Gornergrat hegyének púpjai között. A 35-ös pályába kapcsolódva összesen kb 4-5 km örömsí után érkezik meg a pálya a Riffelberg állomáshoz.

Itt mi lepihentünk, megittuk kötelező forraltborunkat, élveztük a látványt, majd mivel már későre járt elindult a Riffelalp fogaskerekű állomásához vezető 39-es piros pályán, ami szintén jó menet volt kb 3.5 km hosszan.

Itt felszálltunk a fogaskerekűre, és vissza a vasútállomáshoz. Taeschből 35 perc alatt értünk át Saas-Grund-ba, ahol is a szállásunk volt. Ezt a hotelt már ismerjük, nyáron itt aludtunk egyet, amikor túráztunk Saas-fee felett (ennek a beszámolóját még be kell pótolnunk...).

A szállás a Hoch-Saas pálya központba vezető felvonó mellett van 20m-re, egyszerűbb, de nagyon rendben tartott szobákkal. Az étterem része nagyon hangulatos, a fondue pedig valami szuper (24CHF/fő). :-)

Hatalmasat kajáltunk, amit természetesen meglocsoltuk egy kis Fendant-nal, az estét pedig egy izgalmas darts partyval zártuk.

Naggyon gyenge nap volt...

Hatalmas élményben volt részünk. Tökéletes időben, Zermatt szuper pályáin síeltünk, és az egész valami fantasztikus volt!!! Igy túl a harmadik X-en eljutottunk álmaink egyik síterepére...:-)

Minden síelőnek ajánljuk átélni ezt az élményt...anyagiak ide vagy oda...

:-)

Hoch-Saas - 2. nap

Nos, mivel kicsit sokáig nyomtuk a darts-ot, késve keltünk, és eléggé ki voltunk purcanva a tegnapi korai kelés és a síelés miatt, amihez valószínűleg hozzájárult, hogy hirtelen és sokszor váltottunk kb 1000-1400m szintkülönbséget.

Igy a kiadós reggeli alatt megtanakodtuk, hogy most nem megyünk át Zermattba (ebben persze az időjárás picit borultabb jellege is közrejátszott), hanem a közelben maradunk és megnézzük a szállodánk melletti felvonóval (Hoch-Saas) megközelíthető pályarendszert. Ez addig fajult, hogy délelőtt még bevásároltunk a helyi Coopban (18.30-ig nyitva és jól felszerelt), napoztunk kicsit a teraszon majd dél körül beszálltunk a felvonóba.

Ez a terep kb 35km sípályával rendelkeyik, a napi bérlet ára 49 CHF.

A Kreuzboden 2400m-en lévő állomására érve gyönyörű látvány fogadott minket a Saas-Fee körüli 4000-esekre és persze a gleccserekre.

Innen megy tovább egy szintén fülkés felvonó a Hohsaas csúcsára, 3200m-re. Innen indulnak a hosszabb pályák, jobbra 2 pirossal, balra pedig egy másikkal. A jobb oldali pirosok (1 és 1a) valami szuperek, szélesek és vagy 3 km hosszúak, amikről egy átcsúszóval kapcsolódunk be a központi, Kreuzboden-i részre vezető kb 1.5km-es kék pályára.

Ezen a 2 piroson alig voltak, így egy pár kiadósat csúsztunk itt, hogy gyakoroljuk a carving technikát. A kéken már kicsit többen voltak, mivel több gyerek-csoport is itt tartotta óráit, és a pálya végén egy lekerített részen a versenyét.

A nap zárásaként még kettőt csúsztunk a Hohsaas csúcsról balra induló piroson, a 2-számún. Ez is fantasztikus (talán a legjobb) széles, sehol senki, kb 4 km hosszú, egy két feketésebb letöréssel. Nagyon élveztük a menetet rajta.

Ezután Kreuzboden-től lecsúsztunk a Hoch-Saas felvonó közép-állomásáig tartó 5-ös piros pályán, ami pályának nagyon jó, bár délutánra kicsit össze volt túrva. A közép-állomástól indul le egészen Saas-Grundig (!) az erdei pálya, amelyen kb 6 km és 600m szintkülönbség után megérkeztünk pontosan a felvonó állomásáig, azaz a hotelünkig.

Jót síeltünk ma is...

Este persze Appenzeller, kínai fondue, fendant, majd darts party és alvás. (A személyzet persze egyre kedvesebb velünk, nagyon jól érezzük magunkat!)

Zermatt ismét - 3. nap

Tehát reggel kelés, kiadós reggeli, cuccok behajigálása, és indulás Taesch-be.

Kb 10.30 körül érkeztünk meg Zermattba, és egyből átszálltunk a Gornergrat-ra induló fogaskerekűre. A gleccser terepre és a Schwarzsee-i részre akartunk indulni, de az állomáson figyelemeztettek, hogy nem biztos hogy érdemes, mivel a magasabb részeken nem működnek a felvonók az erős szél miatt...Kár...de sebaj, van még elég pálya Zermattban.

Az idő ismét tiszta, bár a Matterhorn csúcsához odaragadt egy felhőpamacs – ahogy az szokta...

30 perc alatt ér fel a vonat a kilátóhoz, 3089m-re. Még hatodik alkalommal is lenyűgöző innen a látvány...A poén az, hogy olyan melegfront érkezett az éjjel ide, hogy még itt is kb 3 C-várt ránk, így téptük magunkról a ruhát...:-)

Innen indultunk le a sínek mellett vezető 36-os erősebb kéken, ami a felvonó állomása után folytatódik és összesen kb 3.5 km után érkezik meg a Riffelberg állomásra.

Hétfőn már tapasztaltuk a 35-ös pirosat, de ennek a kék pályának sem kell szégyenkeznie, nagyon kellemeset lehet rajta csúszni...az hogy a síelésre figyel az ember, vagy a pont szemben lévő 4478m-es csúcsra, az már más kérdés :-)

A pálya végénél van a 6-os ülős felvonó alsó állomása, amely majdnem a Gornergrat-ig visz fel. Sajna, a mi esetünkben a felvonóval valami technikai malőr lehetett, mivel 3 percenként leállt. Emiatt az alsó állomásnál eléggé felgyűlt a tömeg – holott nem voltak sokan összességében – ezért felérve úgy döntöttünk, hogy visszatérünk a már 1. nap kipróbált Sunnegga/Rothorn-i részre...

Ehhez elindultunk a 29-es piroson, amely a 28-assal folytatódik. Na ez is szuper. Azt hittük, hogy amolyan vicinális átcsúszó pályán fogunk evickélni, ehelyett egy kb 5 km hosszú kiváló, erősebb, 50m széles pályán csúszhattunk le a Gant állomásig, kb 800m szintkülönbséget legyőzve...nem semmi ez a pálya...Nagyon élveztük és nagyon izzadtunk a melegben... :-)

Innen fel a Blauherd állomásig egy 4-es fülkéssel, ahol folytattuk a hétfői gyakorlatot, és csúsztunk egy jópárat a 7-es kéken és a 4-es piroson, és persze beiktattunk egy napozós ebédet a ’szokásos’ helyen. A látvány a Blauherd állomásról:

Zárásként a Blauherd állomástól lecsúsztunk a Sunnegga paradise-ig, majd a 6-os kéket kihasználva Findeln álllomására érkeztünk. A felvonóban egy kis pihenés után a 27-es piroson indultunk el, hogy felszálljunk a Riffelalp állomáson a fogaskerekűre. Ez a pálya az elején kiváló meredek piros, majd egy erdei, és a hegyoldalban kiépített átcsúszó pályaként folytatódik, amit lenyűgöző látvány tesz élvezetessé...

Zermattban kicsit sétáltunk – sícucc és hátizsák lezárható a pályaudvaron 2-2 CHF ellenében -, vásároltunk, majd irány Taesch és vissza a szállóba. Este – helyi viszonylatban nevetséges 24 CHF/fő áron – négy fogásos vacsora a félpanzió keretei között, majd darts derby, és alvás.

Szuper síélményben volt részünk ma is...Zermattban nehéz csalódni...

:-)

Saas-Fee síléc nélkül - 4. nap

Ezen a napon úgy döntöttünk, hogy maradunk Saas-Fee-ben, mivel nem jósoltak tökéletes időt, bár úgy tűnt a meleggel nem lesz gondunk.

Reggelinél jött az ötlet drága kicsi M-től, hogy menjünk túrázni hótalpakkal!!!

Sokat nem is vacakoltunk, átugrottunk az utca túloldalán lévő sportboltba és kibéreltünk 1 napra egy-egy pár hótalpat, kemény 8 CHF/fő összegért. Ami nagy semmi...

Felöltöztünk lengén – tényleg lengén -, laza sínadrág, rövidújú aláöltözet és egy vékony polár felülre.

Be a kocsiba és fel Saas-Fee-be, ami kb 6 perc a hoteltől. Leparkoltunk, és nekiindultunk a falucska főutcájának, hogy elérjük a Hannig felvonó alsó állomását, ahonnan indul a kiválasztott Schneeschuhe útvonal.

Amint a házak közül kiértünk, a polárok be is kerültek villámgyorsan a hátizsákba. Nekiindultunk az útvonalnak, fel a Hannig csúcsa irányába. A célállomás a csúcs felé félúton lévő Alpenblick hütte.

Ja azt elfelejtettem, hogy SEHOL egy darab felhőt nem láttunk, mint az a mellékelt ábra is mutatja.

Kb 1 órás túra-út vezetett fel a faluból, 1800m-ről – néhol elég meredeken – a hüttéig kb 2100m-re, ami hatalmas élmény volt! Szerencsénkre az út nagy része fák között vezetett, így nem olvadtunk a melegtől, és nagyon élveztük az egész taposást. A hótalpas túra pedig szuper dolog, 1 perc után megszokja az ember és nagyon nagy biztonságot ad az, hogy hegy vagy lejtmenetben nem csúszik meg a hótalp – mint amit még egy komolyabb túrabakancs is megtesz néha.

A hüttéhez érve kicsit meglepődtünk, mert zárva volt. De a székeket és asztalakoat a túrázók piknik lehetősége biztosításából kint hagyták... :-) Igen, Svájcban vagyunk... Úgyhogy burkoltunk egy kicsit, pihiztünk, napoztunk, és gyönyörködtünk a tájban...:-) Ime a síterep, ahol Novemberben kezdtük a szezont...

Innen gondoltuk, hogy célba vesszük a falu gleccser felőli végét, és ezért a Mellig csúcsa irányába indultunk. Egy kb 10 perces séta után viszont a túraútvonal véget ért..kiértünk az erdőből egy hegygerincre...Nos mindenképp megérte...A látvány valami hihetetlen volt innen...

A gleccser...

A Dom és a Lentzspitze 4000-es csúcsai és gleccserei:

M kicsit ki is sétált, hogy megnézze hogy hogyan tudunk lejutni a falu végi kezdő sípályákhoz, amit célba vettünk. 100m megtétele után visszahívtam, mivel kicsit ijesztő volt látnom az egyik szemközti csúcson egy kisebb lavinát (és hallani)...nem biztos hogy akkor kell nekiindulni a free-schneeschuhe kalandnak, amikor megmozdulhat a hó...

A látvány kiélvezése után vissza a fák közé és egy túraútvonalon megérkeztünk a tanulópályákhoz:


Pár száz méter után elértük a falut, ahol egy kiadós napozással és forralt-borozással ünnepeltük meg ezt az élményt. :-)

Ezután séta a faluban, ahol most jóval több nyaralóval találkoztunk mint nyáron vagy Novemberben, de még így sem lehetett egyáltalán zavaró tömegről beszélni. Több szezonális hüttét húztak fel, ahol nagy élettel szembesültünk – már-már osztrák hangulattal – ami nem jellemző minden síterepre Svájcban.

A szálláson ismét egy kiadós fondue, darts, ami kiegészült majd átfordult egy kellemes ismerkedős beszélgetésbe egy kedves Japán családdal a nemzetközi baráti kapcsolatok építése szellemében. :-)

Nagy élmény volt a mai nap. Napközben eszembe jutott, hogy nem kár e kihagyni Zermattot ilyen időben...de az első pár száz méter hótalpazás és a látvány hamar feledtette velem ezt a gondolatot.

Megérte...

:-)

Saas-Fee - 5. nap

Borultabb reggelre ébredtünk, de semmi gond, ma mindenképp csúsznunk kellett. Kicsekkolás, és indulás Saas-Fee-be. Novemberben ugye a gleccserpályákon csúsztunk, így most úgy döntöttünk, hogy a Spielboden-i részen kezdjük a csúszást, hogy kipróbálhassuk a pályákat itt is. Ide a felvonó (4es fülkés) a falu legvégéből indul.

Nos, mivel nem túl sok kedvünk volt átsétálni a falun a cuccokkal, gondoltuk, hogy utolsó nap már ne vacakoljunk, és kerítsünk egy elektromos taxit, ami elvisz minket az állomásig a parkolóból. Fontos tapasztalat, hogy ez reggel 9 körül nem olyan egyszerű, mert kb 15-20percre vállalták a fuvart. De megoldottuk, és 20CHF-ből meg is úsztuk az utazást. Persze a faluban van elektromos síbusz is, de most már mindegy...

Itt a sítérkép.

Ok, tehát bérlet vásárlás (65 CHF), felcsatolás és indulás a Spielbodenre, 2448m-re. Érdekese volt látni ismét a helyet hóban, és azt a lejtőt is ahol túráztunk mormota-nézőben még a nyáron...elég meredek ez a gerinc...

Felérve tovább felvonóztunk a Langfluh vonalon a csúcsig 2869m-re. Itt már a felhőzet aljában voltunk, nagyon enyhe havazásban, de láthatóság volt, úgyhogy nem ijedtünk meg...

Innen a látvány fantasztikus, a gleccserjég jónéhány helyen ott kéklik a hómezőn, közte a szakadékokkal. Persze a hóviszonyok tökéletesek voltak...A csúcsról két max 1.5 km-es piros pálya indul lefelé, a 11-es és 12-es, amit a csúccsal egy gyors négyes beülős köt össze. Persze semmi tömeg nem volt, így nagyon gyors köröket mentünk itt. A pályák szélesek, optimális-közepes pirosak.

Innen felindultunk az Allalin csúcsa alatti részre, ahol Novemberben is síeltünk. Elsőnek egy elég hosszú csákányos felvonót vettünk igénybe, amely mellett egy kellemes, lankás kék pálya ereszkedik vissza a Laengfluh állomásig, a 10a. Kiszállva az Allalin 2 és 3 csákányosokkal érkeztünk meg kb 3600m-re, majd tartottunk egy rövid akklimatizációs pihenőt az Allalin étteremben.

Ezt követően nekiindultunk lefelé...A 18, majd 17a pályán indultunk le, hogy a Morenia állomáshoz érjünk. Ez a pálya valami szuper, talán a kedvencünk Saas-Fee-ben. Széles, közepes piros pálya, ami kb 3-4 km hosszan ereszkedik kb 3500m-ről 2.550-ig. Nagyon-nagyon élvezetes volt a sima, friss hó, a 0 tömeg, ami ideálissá tette a csúszást a rövid és hosszú carving-ívek gyakorlására. :-)

Az állomáson ettünk egy levest, találkoztunk újdonsült Japán ismerőseinkkel, majd lecsúsztunk a Morenia 4-es ülős felvonó alsó állomásához. Innen fel a végéig, majd a még Novemberből ismert jobb oldali 4-es kéken örömsíeltünk egyet kb 1.5km hosszan.

Ennek az aljából egy erősebb piros pályán szlalomoztunk lefelé kb 1km-t-ig ahol becsatlakoztunk egy másik szuper, de erősebb piros pályába, a 4a-jelzésűbe. Ez vezetett le gyakolatilag a faluig. Szerencsére a Spielboden felvonó állomásától egy síút van kialakítva az Alpin Express felvonó állomásáig, ahonnan kb 500m gyaloglás után elértük a kocsit.

Kiadósat síeltünk ma is, sajna képeket nem nagyon csináltunk a fényviszonyok miatt...de az élmény így is szuper volt.

Nos, ennyi volt az 5 napos síutunk...SAJNOS...

Mindenképp visszatérünk!!!

:-)

Nagy várakozások közepette...

Kedves Olvasók,

Eljött az este következő utazásunk előtt. 5 napra készülünk síelni, célállomásunk nem lehet más mint Wallis (Valais) azon belül pedig:

ZERMATT

Bár a szállásunk nem itt lesz, hanem Saas-Grundban, mert itt találtunk megfelelő áron szobát és mert a szállodát is ismerjük, de nem ez a lényeg...hanem hogy síelünk, jó időt mondanak, és ha így lesz akkor végre eljutunk Zermattba síelni is.

Régen vártunk erre...

:-)

Les Portes du Soleil - Champery

Szombaton ismét jót síeltem, sajna ismét egyedül...Igy nem az igazi...ez tény.

Lényeg a lényeg, hogy végre rászántam magam, hogy ha már közelre megyek, akkor megnézem a Les Portes du Soleil mega-síközpont svájci részét. Sokan mondták, hogy menjek a francia részre – Avoriaz, Morzine, stb – de nekünk közelebb esik Champery, Morgins, Les Crossets, és ami azt illeti, Svájc azért csak Svájc (minőségben és szolgáltatásban), még az ár ellenére is...:-)

Majd megnézzük a francia pályákat is...majd...egyszer...

Lausanne-től 1 óra az út, Champery-ig. Én ezt a falucskát vettem célba, mivel a térkép szerint a felvonókhoz és a parkolóhoz két piros pálya is vezet, aminek a nap végén még hasznát vehetem. Ez a régió össze van pályákkal kötve Les Crosets-val, Champoussin-nal, Morgins-nel és Torgon-nal, összesen kb 100km pályát biztosítva. Természetesen innen megvan az átjárás francia területre is.

8.30-kor még éppen csak érkeztek a síelők a Grand Paradis parkolóba. Az idő teljesen tiszta volt, és az is bejött az időjárás előrejelzésből, hogy -10 C-fokkal indult a nap. Síbérlet: 43 CHF a svájci részre.

Csatolás, majd a 4-es beülős Grand Paradis-Planachaux lifttel fel a ’Vörös keresztes’ csúcsra egy átszállással. Gyönyörű verőfény, 1.5m hó mindenütt, a látvány fantasztikus, a pályák is ígéretesek.

Innen bemelegítésnek döngettem egy párat a kb 800m-es piros Marcheuson pályán, friss ratrak nyomokon. Egyből tapasztaltam, hogy a pár napja tartó nagy hideg megtette a hatását, a hó elég kemény volt. A pálya tetejéről csúsztam egy jót a széles és kb 1.5km hosszú kék pályán (Léchereuse), a Pauvre-Conche felvonóig, amely egy régebbi 3-as beülős.

Ezzel fel a csúcsra, ahonnan több irányba is indulhatunk. Senki nem volt a pályán és kicsit erősebb pirosnak tűnt a beszállásomhoz visszavezető kb 2km-es pálya, igy itt csúsztam párat. Kiváló volt a meredeksége, a szélessége, így nagyon élveztem.

Ezt követően magamhoz vettem egy üdítő forralt bort a pálya tetejénél elhelyezkedő Chez Yoyo hüttében (6 CHF), és gyönyörködtem a tájban, volt miben...:-)

A pihenés után leindultam Les Crosets falvába, amely gyakorlatilag a pályarendszerek közepén elhelyezkedő pár hotel és chalet központja, kb 1400m-en. Champery helyett itt is le lehet tenni a kocsit, csak azt kell észben tartani, hogy a szerpentin nem feltétlenül hó-mentes, és hogy kevés a parkoló.

A des Mossettes felvonót használva jutottam fel a hasonló nevű csúcsra 2277m-re. Innen célba vettem a Champoussin feletti pályákat és elindultam a Piste de l’Au kék pályán. Ott szemben indítottam a napot.

De rossz kanyart vettem, így végül is a Morgins-ba vezető hosszú átcsúszó pályán találtam magam. A táj lenyűgöző itt is, ahogy kb 2100m-ről jutunk el egy lankás kéken a faluba, kb 7km csúszással. Kellemes levezetés volt.

Morgins-ből fel a 2es beülőssel a la Foilleuse állomáshoz. A pályarendszer ezen részén több egymással párhuzamos kék és piros pálya található kb max 2.5 km hosszúságban. A pályák 50-80m szélesek, kiválóan kezeltek természetesen, így kezdőknek optimális, de haladók is gyakorolhatják a carving technikát rendesen a pirosokon.

Ebédet a Bochasses hüttében sikerült magamhoz venni, ami egy egész tűrhető ’gulasch’-t jelentett (10 CHF). Kaja után még megejtettem 2 csúszást ezen a részen, majd ideje volt vissza indulni Champery felé.

Az Aiguille de Champeys lifttel indultam fel, majd megakadtam a lift tetején. Mármint már kiszálltam, de itt vettem észre, hogy a Champoussin feletti fő de l`AU felvonó nem működik, így mindenki a hegyoldalban indul neki, hogy átcsússzon a fél méteres friss hóban Les Crossets központjába.

Neki is vágtam a kereszt-irányú evickélésnek...Szerencsére ez nem tartott sokáig, azért neki is lehetett engedni egy jó darabon, és élvezni a szűzhavas siklást itt...a legnagyobb élmény talán a látvány mellet az volt, amikor megakadt a lecem és bukfenceztem egyet a friss hóban :-) Lehet azért, mert elkalandozott a tekintetem...

Les Crossets-be érve felvonóztam egyet a Grand Conche 2-es ülőssel, majd a kék pályán le egészen a Pauvre conche állomásiág, ahonnan nekiindultam a parkolóba vezető pirosnak, amely egy lazább, kb 4 km hosszú, leginkább erdei pálya – eléggé jegesedve a forgalomtól.

--------------------------------------------------------------------------------

Kiadósat síeltem egy nap alatt, verőfényes időben, bár engem a táj inkább nyűgözött le mint a terep.

--------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívum:

- A hely nagyon könnyen elérhető, a genfi reptérről 1.5 óra vezetés, az utolsó 10km-t leszámítva autópályán
- A helyszín és környezet természetesen itt is fantasztikus
- A pályák nagyon jók, jó a felvonó-összeköttetés, 1 nap alatt egész sokat besíelhetünk a Les Portes du Soleil svájci részéből, akár kb 10km-re is eljuthatunk és vissza
- Sok olyan pálya van – főleg a Morgins-i részen – amely kiváló a kezdőknek
- Freeride témában minden igényt kielégít a terep – legalább is nekem úgy tűnt a sínyomok alapján

Amit célszerű észben tartani:

- Haladóbb síelőként célszerű megvenni a bérletet a teljes Les Portes du Soleil régióra, mert a francia régióval biztosan elég lehetőség van haladóknak is. És ha már 1 hétre jön az ember, akkor valószínű gazdaságosabb megszállni francia területen.
- A változatosság keresésében segíthet, ha az ember átugrik Villars-Gryon-Les Diablerets terepeire, amely még ad kb 200km-t összekötve, és kb 40 perc vezetéssel elérhető
- Félreértés ne essék kiváló a hely, nagyon jót síeltem itt, de valahogy többet vártam. Hangsúlyozom, csak a Svájci részen voltam..


:-)