Általában az ötletelés már kedden megindul...:-) Elkezdjünk nézni az időjárás előrejelzést, és ez alapján – meg persze azt is figyelembe véve, hogy hol nem jártunk még – tervezgetjük a hétvégi utat. A mostani tervezési process eredménye, hogy ugyan miért ne térjünk vissza egyik kedvenc völgyünkbe, a Val d’Anniviers-be.
Járunk már itt síelni, a St Luc-Chandolin terepen, amely kiválóan sikerült. Most úgy döntöttünk, hogy megnézzük favorit falunk, Zinal valamint Grimentz terepeit.
Szállást Zinalban kerestünk – van már egy törzshelyünk -, de mivel minden foglalt volt, végül Ayerben találtunk egy B&B hotelt, teljesen norális áron, 150CHF/éjszaka 2 főre. Semmi gond, mindkét terep könnyen megközelíthető innen, kb 10-15perc autózással.
Ki akartuk élvezni mindkét napot, ezért még Péntek este munka után nekiindultunk. Mivel ilyenkor hatalmas dugók vannak Genf és Lausanne környékén, a tóparti országúton indultunk neki. Enyhe meglepetésként ért minket, a Lausanne előtt nekiinduló hatalmas havazás, ami tovább lassított a haladáson.
A nagy forgalom egészen Martigny-ig tartott. Kicsit aggódtunk, hogy a nagy havazás miatt neki tudunk-e vágni a Sierre utáni szerpentinnek, de csodák csodája, teljesen tiszta út fogadott minket, így kb 9-körül meg is érkeztünk a szállásra.
Egy nagyon kiadós alvás után szintén kiadós reggeli, majd indulás Zinalba 9-kor.
A Sorebois felvonóval lehet feljutni a pályákhoz, hétvégi bérlet 89 CHF (érdekes, hogy nem keycard..., mondjuk a hegyen nem is volt rá szükség). Felérve melegítés, csatolás és egy rövid csúszás a Remontze felvonó melletti rövid kékpályán, majd még egy a Combe melletti kéken. Kiválóak bemelegítésnek, az utóbbi kb 1.5km hosszú. A vidék tűrhető:
Ezt követően a freeride terep melletti pirosat céloztuk meg (a lenti képen a hátsó pálya). Na ez valami szuper, kicsit erősebb piros pályáról van szó, ami összesen kb 2.5km hosszú. Valami fantasztikus volt, ahogy húztuk az íveket a pályán ahol épp csak le lett ratrakolva a 30cm friss hó... 
Utána lecsúsztunk a Barthélémy nevű feketén. Ez kb 600m-lehet, bár lazább fekete szerintónk, de jól megdolgoztat, amit aztán az előbbi kéken pihenhetünk ki. Kis forraltbor a La Marmotte hüttében, majd fel a beülőssel a Corne de Sorebois csúcsra, 2896m-re, ahol jópárat csúsztunk az élvezetes jobboldali piroson (kb 1.5km) és a mellette levő feketén (kb 500m).
A tetőről valami hihetetlen látvány tárul elénk Verbier felé:
...a Grimentz feletti Moiry gát irányába: valamint persze Val’d anniviers pályáira és 4000-es csúcsaira.
...ahonnan indul egy hosszú fekete amin átlehet csúszni Grimentz-be. Bár sokan nekiindultak, és a tetőről nem is tűnt vészesnek, mi maradtunk a Zinal-i részen... 
Ebédeltünk egyet a Sorebois felvonó éttermében, napoztunk – ja ezt nem kell említenem, hogy tökéletes időt fogtunk ki ismét...-, leégtünk, csúsztunk még párat a Sorebois csúcs pirosán és feketéjén, és persze kiélveztük a látványt Zinal irányában is. 
A faluban sétáltunk egyet, ismét megcsodáltuk a régi Wallis (Valais)-i faházikókat és az új chalet-kat, megittunk egy forraltbort törzshelyünkön, majd irány a szállás. A pályák megdolgoztattak rendesen, így kicsit kipurcantunk...
Este persze fondue, appenzeller, fendant, két rész Elnök Emberei és alvás. Ja el ne felejtsem a látványt a teraszunkról…
:-)
