Verbier - ezúttal fehérben

A múlt hétvégét sajnos kihagytuk a síelésből, mivel társadalmi életet is kell élni néha... :-)

Természetesen két hetet már nem bírunk ki csúszás nélkül, így ezen a hétvégén már muszáj volt menni...A szombati karácsonyi bevásárlás után – oké-oké le akartuk tudni mihamarabb - azonban csak 1 napunk maradt a mozgásra, úgyhogy valami közeli helyszínt kellett választanunk.

Persze egész héten lestük az előrejelzéseket hol lesz szép idő és megfelelő hó, de túl sok jót nem ígértek az időjárás tekintetében. A hó 2000m felett már alakul minden síközpontban, de a pályákat csak fokozatosan nyitják meg, gondolom előkészítési és gazdaságossági okokból...Például a Portes du Soleil pályarendszeren, a Champery feletti síközpontban (ami közel esik hozzánk) csak 3 rövidebb pálya volt megnyitva, ami úgy gondoltuk nem elég, ha nem akarunk sokat várni a felvonókra.

A lényeg a lényeg, hogy gondoltuk teszteljük le azt a helyet, ahol már túráztunk és bicikliztünk is a nyáron, de a hely leginkább a síelésről híres...

Irány Verbier!

Itt már a magasságból adódóan elég mennyiségű és változatos pályát megnyitottak, és persze mindenképp látni akartuk hogy a hírnév jogos-e a síelés szempontjából.

Lausanne-tól gyakorlatilag 1, Genf repterétől 1 és 3/4 óra távolságra van Verbier kocsival, az utolsó 25 km-t kivéve végig autópályán. Ha valaki nem kíván – vagy nem tud valamiért – felmenni a Verbier-be vezető utolsó, kb 8 km-es szerpentinen, az lerakhatja a kocsit Le Chable faluban, ahonnan fülkés felvonóval juthat fel a Medran állomásig, ami a fő kiindulópont Verbier-ből fel a pályákhoz. Apropó, itt, Le Chable-ban van a vasútállomás is, ahová a vonat érkezik, ha pl a genfi reptérről vasúton jövünk. Jó csomagok vannak manapság, amivel pl egy hétvégére egész jó (khmmm svájci viszonylatban...) áron megoldhatunk egy síelést sok síterepen, lásd itt.

Ha a felmenetel mellett döntünk, legalább átvághatunk Verbier központján és megcsodálhatjuk hol és hogyan is nyaralnak a gazdagok és híresek télen. Minket ez különösebben nem izgat, de a helyi építészet remekei, a meseszép chalet-k annál inkább. Ha megállunk egyet sétálni a faluban, a látottak alapján el lehet kezdeni álmodozni, tervezgetni, milyen hegyi házikót fogunk felépíteni, ha megnyerjük a lottó 5-öst.

A sétánál maradva azért figyeljünk oda, mert a falu eléggé kinőtte magát, a felvonókból látszik is hogy már elég nagy kiterjedésű – talán már nem is falu...Ha a család nem síelő tagjai egy nagyobb és néhol elég megerőltető túrát szeretnének anélkül, hogy felvonózni kellene, itt egy kiadós sétával biztos megtalálják a számításukat. :-)

Mi a falut már bejártuk, meg nem is ezért jöttünk, így leraktuk a kocsit a Medran állomás parkolójában (8-10 CHF egész napra, síbérlet 55 CHF, de ez több lesz főszezonban), majd a Medran 1 felvonóval elértük a Les Ruinettes állomását 2200m-en. Itt villámgyorsan átszálltunk a La Chaux Express-re és feljutottunk a Fontanet-ig csúcsig, 2485m-re. Apropó, a meteorológia kicsit tévedett az időt illetően :-)

Innen több irányba lehet lejönni, mi a La Chaux 2 kék pályán melegítettünk egy csúszásnyit, majd vissza a Fontanet állomásra és le a La Combe 2 piros pályán a Les Ruinettes állomásig. A felvonótól a pálya feléig pont egy erősebb letörés van, ami kellemesen megdolgoztatott, de ezt a pálya folytatásán, egy laza kifutón kipihenhettük egészen az állomásig.

Ezután a Funispace kabinossal mentünk fel a Les Attelas csúcsra, 2727m-re. Innen fantasztikus a panoráma, mind nyugatra a Mont Blanc irányába, mind tovább észak-nyugat felé a Portes Du Soleil hegyei, majd a Les Diablerets és tovább kelet felé Valais többi csúcsa...Nem semmi...

A Les Attelas-ról az egyik lehetőségként párat csúsztunk a Lac des Vaux-i részen, ahol pár közepes szélességű kék és piros pálya található egy völgykatlanban. Kellemes rész, érdemes átcsúszni a változatosság kedvéért...

Ezután következett egy szuper ebéd 2727m-en...Ha már Valais-ban vagyunk, akkor naná hogy Valais-tálat ettünk...Természetesen le kellett öblíteni a finomságot egy jó forralt borral , persze csak az íze végett...

1 forralt bor 6 CHF, ami egyáltalán nem vészes...1 kiadós leves, egy 2 fős Valais-tál, 2 forralt bor, 1 cola összesen 57 CHF. Tudom így elsőre soknak tűnik (pláne a mai árfolyamokkal...), de svájci viszonylatban számításba véve, hogy az egyik leg-felkapottabb helyen vagy, már nem annyira vészes...:-)

Az is igaz, hogy többször láttunk olyat, hogy valakik a pálya szélén kicsúsztak a mély hóba, ott letelepedtek, le a hátizsák, elő a termosz és a tea meg a szalonna és a lilahagyma, és indulhat a napozás... :-))) Jogos...

Ezután nekivágtunk a Les Attelas-ról induló piros pályának, az Atelas 3-nak, amit már az érkezéskor kiszemeltünk magunknak. Kiváló... Nagyon széles és éppen optimális meredekségű pályáról van szó, benne néhol letörésekkel majd utána kifutókkal – a meredek részeket ugyanakkor ’osonó’ kék pályán ki lehet kerülni... Ez a pálya csatlakozik be a korábban említett La Combe 2-re ami lemegy a nagy felvonó állomásig.

Végül is egész délután itt csúszkáltunk, tapostuk a havat rendesen, nagyon élveztük a tökéletes porhavat és a kidolgozott pályát.

A nap végén pedig gyakorlatilag 2727m-ről kezdve lecsúsztunk egészen a parkolóig 1500m-re, először ezen a piroson, majd az erdei kék pályán, a Medran 1-en, összesen kb 10km hosszan...nem hittem volna hogy írok ilyet, de a végén már untam... :-)))

-------------------------------------------------------------------------------------

Nos igen, Verbier nem véletlenül lett a világ egyik leghíresebb síközpontja. Bár messze nem tudtuk besíelni az összes pályát az idő rövidsége miatt, kezdésnek így is tátott szájjal síeltünk...amíg be nem fagyott, mivel kicsit hűvös szél fújdogált, főleg délelőtt.

Ugyebár Verbier a 4 völgy mega-síközpont része, de erről még nem tudunk nyilatkozni, úgyhogy erre még visszatérünk.

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívumok:

- Nagyon könnyen elérhető terep, autóval kevés szerpentinezéssel, vonattal a reptérről gyorsan és egyszerűen
- Változatos pályák, kiválóan összekötve, több új felvonóval, kezdőtől a hardcore símániásig itt megtalálja mindenki amit keres
- Még hét végén is 0 várakozás a felvonóknál kb 25%-is pálya nyitottság mellett, pedig volt tömeg rendesen...
- Bár egyelőre nekünk ez nem volt mérce, a hely a freerider-ek mekkája. Minden, ismétlem minden hegyoldalon ahol csak volt hó, ott volt sínyom is bőven, bármerre is néztünk!

Fontos észben tartani:

- Bankkártyát feltölteni... :-) (A poén, hogy bár Svájcban mindenhol lehet kártyával fizetni, a hüttékben itt és pl Saas-fee-ben sem lehet, csak kp-vel. Gondolom ez is helyi tradíció...)

- Mást tényleg nem tudunk...


:-)

Kicsi a világ...

Érdekes dolog derült ki nemrég még Saas-Fee-hez kapcsolódóan...

Mint - sajnos csak utóbb - kiderült, a Síelők.hu főszerkesztője is éppen itt töltötte élménydús hétvégéjét :-)))))

A technika ördöge kifogott rajtunk, mivel nem kaptuk meg az e-mailt Andreától, hogy itt lesznek...

Apropó, még az alább említett fondue-éttermet is megtaláljátok itt (42-es kép).


Szóval tényleg kicsi a világ...

:-)

Saas-Fee

Igen!!!

Elkezdtük a szezont.

A héten rendesebb havazások voltak 2000m felett, úgyhogy felderítettük a lehetőségeket a neten, hova is célszerű menni.

A választás: Saas-Fee.

Egyrészt a gleccser – relative - garantálja, hogy jó lesz a havunk, másrészt a webkamera képek is ígéretesek voltak. Telefonos érdeklődésünkre továbbá elmondták, hogy kb 40km-nyi pálya lesz nyitva, ami úgy gondoltuk bőven elég lesz. Fontos elem volt a döntésben, hogy verőfényes időt jósoltak a hétvégére. :-)

Mivel ez a nyitó síelésünk, mindenképp teljes hétvégével számoltunk. Pénteken indultunk, majd Lausanne-től kb 2.5 óra autózás után érkeztünk meg a parkolóházba Saas-Fee szélén – ugyebár autómentes faluról van szó.

A neten találtunk szállást 120 CHF-éjszakai áron, ami kiválónak számít egy ilyen helyen – bár ez szezonon kívüli ár. A **Hotel a parkolótól, kb 250m-re volt, ami nem egy nagy etwas, úgyhogy a leceket cipeltük. Fontos info, hogy a cipekedés kényelmetlenségét elkerülendő, a hotelek kérésre kiküldik a vendég elé elektromos kocsijukat, ha odaszólunk hogy megérkeztünk. Ezt mi kihagytuk...nem volt olyan ijesztő a távolság.

A szállásról annyit, hogy a hely **Hotelként van meghirdetve, de a szobák gyönyörűen fel vannak újítva, sok ***Hotel megirigyelheti Svájcban...ezt tapasztalatokra alapozva írjuk...(olvastuk is a neten foglaláskor, de persze látni kell az ilyet). A reggeli is bőséges volt.

Ami még kiemelkedő, az a vendéglátók kedvessége, érdeklődő hozzáállása, nyitottsága és törődése. A svájciak alapvetően a szállásadás/vendégkezelés mintapéldái, de az itt tapasztaltak mindenképp ’le a kalappal’ reakciót váltottak ki belőlünk (és elfeledtettek egy élményt, Interlaken környékéről, ahol a német-svájci helyi személyzet hozzáállása nem tartozott a fenti kategóriába...). Érdekes, hogy bármilyen kis hotelről van szó, a recepción meg lehet venni a síbérletet, ami látva a felvonó jegy-pultjánál a sorokat, nagy könnyebség és úgy tűnik nem általános dolog a faluban. Kilátás a teraszunkról:

Extra szolgáltatásként még annyit, hogy reggeli után, rövid kérdésünkre, természetesen felajánlották, hogy elvisznek minket a felvonókig az elekromos kocsival, amiért nagyon hálásak voltunk :-).

A témába vág, hogy a falu gleccser felőli végén találhatóak a felvonó állomások, amire célszerű felkészülni érkezéskor/szállás-kereséskor. Cipekedés garantált, mint ahogy mi is tettük már a síelések után. De ez benne van...(írva a sorokat, sehol nincs izomlázunk, csak a karunkban...még jó hogy síelni voltunk és nem evezni.).

A felkészültebbek táskával jönnek és normál cipőben, papucsban viszik el cuccukat a felvonókig, majd azokat fent a hegyen kupacba gyűjtik a felvonóknál.

OK, tehát reggel kelés, majd fel a hegyre.

A glecsserre a faluból az Alpin Express felvonóval tudunk felmenni. Az első szakasz után a Morenia állomáson, 2550m-en, kell átszállnunk gyakorlatilag egy ugyanilyen felvonóba, ami felvisz a Felskinn állomásra, 3000m-re. Innen indul kis séta után a Metro Alpin (gyakorlatilag metró vagy földalatti fogaskerekű, aminek a híre kicsit nagyobb mint az élménye...) az Allalin-ra, a forgó étteremhez 3500m-re. Hmmm...kb 30 perc alatt lehet felérni a csúcsra a faluból.

A metróból feljőve gyönyörű panoráma tárult elénk, hatalmas hóval és annál kevesebb oxigénnel :-)

Szombat délelőtt itt csúszkáltunk a Metro és Allalin nevű pályákon, ott jobra.


Jóóóó széles, kiválóan előkészített pályákról van szó, ahol egyáltalán nem voltak sokan, az Allalin 2-3-as csákányosokhoz csak be kellett csúszni. 10 percet kellett várnunk az Allalin 1-es felvonónál, mivel a Skistar pályán junior versenyzők edzettek – és tolakodtak eléggé agresszív stílusban...


Erre a felső gleccser-részre reggel célszerű jönni, mivel dél előtt már árnyékos tud lenni, ami a hónak jót tesz, de még szép időben is elég hűvös és szeles lehet az élmény. Arról nem beszélve, hogy mi egy délelőttöt bírtunk itt, mivel egy kiadós siklás után kicsit nehezen tér vissza a normális lélegzetvétel a magasság miatt (csak 3300m felett csúszkálunk) és jobban kiszívja az embert a mozgás...

Ezután jól esett lesiklani a Panorama pályán a Felskinn-i részre, ami inkább kék mint piros, de a neve az találó.

Könnyű ebéd és egy forralt-bor után a délutánt az 5a Eiskristall és az Egginer pályákon töltöttük, szintén 0 várakozással, de kicsit több síelővel a pályákon. A látvány hihetetlen, a pályák csúcsszuperek...és nagyon szépen át lehet csúszni egyikről a másikra. Az Egginer pláne alkalmas még kezdőknek is, gyakorlottabbak pedig carvingolhatnak rendesen a széles sávon.

Alaposan kiszívta erőnket a síelés, 3 körül elindultunk lefelé a faluba, ahol egy kellemes, levezető cipekedés várt még ránk a hotelig. Kis vásárlás és csendespihenő után pedig következett a nap másik csúcsa, a Walliserteller és a fondue, majd az alvás. :-)

Vasárnap kicsit később keltünk, ki is kellett rámolni a hotelből, úgyhogy csak 10 után tudtuk a csúszást megkezdeni. Egész napunkat a Felskinn-Morenia részen töltöttük kiadós síeléssel, ismét tökéletes idő és hóviszonyok mellett. Itt a Morenia 6-os beülős felvonót találtuk meg, ami optimálisan köti össze a pályákat és jólesik rajta pihenni és napozni.

-------------------------------------------------------------------------------------

Saas-Fee találóan nevezi önmagát Pearl of the Alps néven. A település tipikus Wallis-i hegyifalu, amit 4000-es csúcsok vesznek körül, így a látvány fantasztikus. A síelés élmény tökéletes, a pályák változatosak, szélesek, kiválóan karbantartottak. Még előszezonban, hétvégén, félüzemben is jól eloszlik a síelők és boardosok áradata.

Ide el kell jönni!

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívum:

- Svájc. :-)
- A pályák sokfélesége, hossza és összekapcsolódása, síelő és boardos itt mindent megtalál
- A látvány (érdekes, hogy az Allalin csúcsa ki van világítva éjszaka...úgy tűnik nagyon büszkék rá...)
- Off-piste lehetőségek – még mi is kipróbáltuk

Fontos észben tartani:

- Svájc. Mármint az árak is ott vannak.
- A faluban a cipekedést, de kis leleményességgel könnyíthetünk magunkon
- Foglalni asztalt vacsorára, mert ha fondue-zni akarsz enélkül nem megy :-)

APA KEZDŐDIK!!!

Mármint a szezon!!!

Megterveztük az első síelést a hétvégére. Szállás lefoglalva, cucc összerámolva...

A célállomás:

.......

:-)

Majd beszámolunk!

Tolkien

A neten keresgéltünk a hétvégén, és úgy tűnik jó volt a megítélésünk.

Több helyen is azt olvastuk, hogy J.R.R. Tolkien Lauterbrunnen környékén nyaralt mikor írta a Gyűrűk Urát, és a völgyről mintázta meg és vázolta rajzaiban Völgyzugolyt.

:-))

Készülődés

A hétvégén előszedtük a sícuccokat...

Kezd hűlni az idő, kisebb havazások már voltak a hegyekben...

Teljes az izgalmi állapot...


:--)))

Jungfrau régió ismét

Erre a hét végére kivételesen jó időt jósolt a helyi H. Bóna Márta, ahhoz képest hogy október közepe van. Természetesen csütörtökön meg is született a döntés, hogy ezt nem lehet kihagyni, ugyan menjünk már alapon, irány a hegyvidék.

Gondoltuk, hogy ha már lúd legyen kövér, lássunk valami szépet és akkor már aludjunk is ott egy éjszakát.

A választás ismét a Jungfrau régióra esett. Már voltunk itt kétszer, mindig gyönyörű időben, és már akkor beleszerettünk ebbe a vadregényes környezetbe.

Szombatra egy nagyobb túrát terveztünk be. Sajnos, Interlaken után volt egy baleset a völgy egyetlen bevezető útján, ezért a kocsit leraktuk Wilderswill-ben és vonattal mentünk fel Lauterbrunnenen keresztül Wengen-be, így csak délben tudtunk nekivágni sétánknak.

Wengen ugye 1274 méteren fekszik, a célállomás pedig Kleine Scheidegg, ami 2061 m-en van. A tervezésnél kicsit ijesztőnek tűnt a szintkülönbség, de hát csináltunk már ilyet.

A kijelölt túraútvonal gyakorlatilag a fogaskerekű útvonalát követi ami, kb 2 óra 40 perc időtartam és kb 7 km hosszt jelent, ahogy Wengenből indulva, megkerüljük a Lauberhorn (sielőknek ugye ismerős) csúcsát, és Wengneralp állomását érintve érjük el Kleine Scheidegget.

Az állomástól indulva gyakorlatilag egyből fel a hegynek indul az út, elsőre kicsit meg is lepődtünk a hirtelen meredek szakaszon, amely gyakorlatilag kb az út 2/3-án ilyen is maradt...dehát ezért jöttünk...

Az időjósnak igaza volt...sőt...talán most volt a legtisztább az időnk itt. Felemelő érzés ilyen látvány mellett mászni a hegyet, az emelkedőket sokkal könnyebben küzdi le az ember...:-) A lényeg a chi energia!!!

A távot 2 rövid megállóval végül is sikerült 10 perccel a szintidő alatt megtennünk, amit megünnepeltünk egy pohár kiváló forralt borral a célállomáson.

Mivel későre járt, visszavonatoztunk a kocsiért a völgy elejére, majd ismét be kellett autóznunk a völgybe egészen Stechelberg-ig, mivel innen még fel kellett felvonóznunk Mürrenbe, ahol is a szállást foglaltuk. Mürren ugyebár nagyon helyesen autómentes falu 1650m-en...

Itt találtuk meg ***hotelünket, ami a 150 CHF/szobás áron kiváló minőséget képviselt nem is beszélve a benne foglalt bőséges reggeliről. Az, hogy a szobánk ablaka és terasza a Jungfraura néz természetesen benne van az árban... :-) Adatok nálam...150%-osan ajánljuk a helyet...

A szállóban egy istenit vacsoráztunk - tényleg kiváló volt az ár-érték aránya, fél óráig ámuldoztunk utána - majd alvás.

Vasárnap éreztük egy kicsit a szombati mászás fáradságát, de azért egy kisebb túrát még bevállaltunk, Mürren felett a hegyen. A központból, tehát kb. 1650m-ről felmásztunk az Allmendhubel nevű hegyi fogadóig, ami a faluból induló sikló állomása is 1907m-en. Oda-vissza egy kellemes séta volt bár az idő kicsit borúsabb volt, lásd :-)

Nos, ismét könnyen felejthető hétvégét tudhatunk magunk mögött... :-))


Ui:

Apropó!

Lauterbrunnenről talán még egy-két szót. Itt szálltunk meg ugye korábban. Ez a falucska lent van a völgyben, kb 800m-en, de a völgy, mit völgy, SZAKADÉK, ahol elterül a falu, egyszerűen lenyűgöző...a feeling, a fényviszonyok, stb miatt ezt a helyet mi már csak úgy hívjuk: Völgyzugoly :---)))

Ezért:

Verbier - most túra...

Hétvégére ismét kis kirándulást terveztünk, mivel szép időt jósoltak. A célállomás Verbier, de most bicikli nélkül, inkább másszunk...

A helyi tourism irodában tanácsot kértünk hogy milyen útvonalat válasszunk egy kiadós hegymenetre, beszereztük a térképet, és indulás. A Medran felvonóval mentünk fel a Les Ruinettes állomásig, 2220m-re. Innen indultunk a La Chaux állomás felé, a hegyoldalban kialakított túraútvonalon.

Sajnos az idő nem volt olyan tiszta mint a múltkor, 2400 m után már a felhőben jártunk.

Kemény menet után megpihentünk a Mont Fort Hütténél, 2457m magasan, ahol egy kiváló punccsal melegítettük fel magunkat.

Innen folytattuk utunkat az Attelas csúcs felé, a végén, kb 2600m-en már kisebb hófoltok között sétáltunk. Mondjuk a séta kifejezés nem épp helyénvaló, itt volt a legkeményebb a mászás, a pulzusunk eléggé megugrott. Mivel az idő kezdett rosszabra fordulni, 2700m-nél lefelé vettük az irányt, és az Attelas 3 piros sípályán ereszkedtünk vissza egészen a Les Ruinettes állomásig. A lejutás megterhelő volt még így is, milyen lehet lécen???

Az egész úton alig találkoztunk emberekkel,talán ennek is köszönhető a meglepetés ami már lefelé jövet ért minket...

Legalább 10 mormotával futottunk össze, egyik-másik még a közeli fotózást is megengedte nekünk.

Gyönyörű kis állatkák. :-)

Összesen kb 10km-t tettünk meg 3 óra 40 perc alatt, kb 700m szintkülönbséggel. Nagyon jól esett a mászás és a friss levegő...

Ja, és ezt is ki fogjuk próbálni legközelebb:

Este még bezúztunk egy kiadós fondue-t és alvás...:-)

Apropó...

A fondue-ről. Itt egy speciális verziót kóstoltunk meg, a paradicsomos fondue-t. Ami gyakorlatilag paradicsom-darabokkal készített fondue, de a lényeg hogy nem kenyérrel tunkolod, hanem kis baby főtt krumplikra kell rászedni a mellékelt tányéron és így betermelni...

Enyhe kifejezés, hogy megterhelő...simán elgurultunk így a szállásunkig, még szerencse, hogy lefelé volt a hegyoldalban...

:-)

Zermatt

Hát igen... Legendás hely. ..Számunka is az volt sokáig...

M évek óta álmodozott arról hogy ide eljusson - annak idején még vonatos utazást tervezve -, az volt a lényeg, hogy egyszer itt lehessünk, láthassuk Svájc jelképét, a Matterhorn-t valamint persze a környező vidéket.

Ugyebár hegymániásként, még 2005 nyarán, nászutunkat is Svájcban töltöttük, Graubünden-ben. Már akkor tervbe volt véve egy látogatás Zermatt-ba, de egy jótanács alapján – és igaza volt – nem vállaltuk be a kb 4 órás utat Andermatt felé, át a pass-okon. Térképen rövidnek tűnik, de később megtapasztaltuk, hogy a Furka tud meglepetéseket okozni, még a szerpentinekhez szokottaknak is...Legutóbbi utunkon is még jópárszor megálltunk ’pihenni’, mivel a Furka, mikor lefelé gurulunk a nyugati irányból, kicsit ijesztő tud lenni...

Azóta eltelt egy kis idő, és már túl vagyunk az 5. Zermatt-i látogatáson is.

Hmmm...

Zermatt...Az Zermatt...

Sok helyen jártunk már - bár sok helyen még nem - a Föld nevű bolygón, de ennél szebbet szerintünk nehéz találni... Még mindig megkönnyezük néha a látványt ahogy megyünk fel – fogaskerekűvel vagy gyalog – a Gornergratra.

Mi már csak ilyenek vagyunk...

Ok, tehát Visp-től még jó 45-perc feljutni Tasch-ig kocsival. Arra is számítani kell, hogy a hegyi úton alagutat építenek – magyarként gondoljunk csak bele mit is jelent ez...na jó inkább hagyjuk ezt...– tehát dugó kialakulhat, ezért célszerű reggel korábban érkezni.

Tasch önmagában is szép helyen van, de leginkább egy állomásként és hotelek gyűjtőhelyeként írható le. Az állomás a Gornergratbahn állomása, ami önmagában egy ’le a kalappal’ típusú élmény. A parkolóház (a tisztaságával együtt) és a vonat ami felmegy Zermatt-ig technikailag azt hiszem kiemelkedő a maga nemében...

Zermatt Bahnhofplatz-ára érkezünk kb 12 perc alatt. Kiszállva a vonatból, kiérve a térre , kicsit balra sétáljunk (a Gornergrat fogaskerekű állomása felé), és jó időben már láthatjuk is a Matterhorn csúcsát. De ez semmi...ahhoz hogy lássuk a hegyeket, célszerű magasabbra mennünk.

Előtte azért érdemes még egy kiadós sétát tenni a faluban, a templom felé majd tovább (a Zum See felé), gyakorlatilag a főutcán, annak a végéig. Itt a zubogó gleccser-patak mellett már megtalálhatjuk a látványt amit kerestünk.

(Aki itt olcsón akar jót enni, az a Bahnhofplatz után a 3. utcában balra talál egy kinti kolbászsütő emberkét valamint egy grillcsirkés-kolbászost a templom előtti téren. Jó áron kiadósat lehet ezeknél enni, igaz, hogy talpon állva.)

A javaslatunk, hogy inkább üljünk fel a Gornergratbahn-ra és menjünk fel a hegyre, egészen a Riffelalp/Riffelberg/Rotenboden-ig, innen pedig gyalog másszunk fel a Gornergrat-ig, azaz, kb 3,090m-re.




Szar az élet...Ilyen látvány mellett túrázni... :-). Mi is a Bükk-ben kezdtük...Azért egy kicsit más...



Nem akarjuk igazán sokat kommentálni...

-------------------------------------------------------------------------------------

Zermatt-ot látni kell.

A falu nem a legszebb Svájcban vagy az Alpokban, ez tény.

De ide el KELL jönni...

És fel kell menni a hegyre – el a luxus elől, a népes látogatók hadát kerülve – és élvezni azt a látványt amit a 4000-es hegyek és a gleccserek nyújtanak, amit megkoronáz a völgy és az Alpok őrzője – ’őrszeme’ ahogy jogosan írják - a Matterhorn.

Jövünk ide is csúszni :-)))

Zinal

Zinal az egyik kedvenc falucskánk Svájcban.

M egy nagyon kedves svájci kollégája ajánlotta nekünk hogy jöjjünk el ide és nem fogunk csalódni hegy-mániásként.

Nos, nem csalódtunk...

2007-ben jártunk itt először és magával ragadott minket a hely csendje, magánya és szépsége. Kis falucskáról van szó, 1600m-en, a Val d'Anniviers legvégén. Kicsit kimerítő az autózás a Valais-ből, de megéri. (Szerpentinen rókával barátkozóknak nem igazán ajánlott...) Már a völgy elején, persze jópár hajtű-kanyar után látható, hogy a végén a 4000-esek birodalmába jutunk. A Sion-i elágazás után még számoljunk rá kb 45-percet hogy elérjük a falu központját. Utunk tipikus Valais (Wallis)-i falvak között vezet, lásd:

Mi a neten találtunk egy olcsó, de annál inkább barátságos kis szállást a falu végén. Azóta is visszatérő vendégek vagyunk, Manu, a tulajdonos, már lassan megismeri a hangunkat a telefonban. Bármennyire is csak két **-os a szállás, számunkra tökéletes és nagyon eredeti...az étterméről nem is beszélve.

Mindenkinek szívesen ajánljuk.

Sokat túráztunk itt kettecskén vagy a látogatóink társaságában. Leginkább a Sorebois megállót használtuk kiindulópontnak, de ami biztos, hogy akárcsak minket, minden vendégünket megérintette a hely vadregényes környezete valamint a 4000-es csúcsok látványa, egy 'relatíve' könnyű séta közben. Kb 2-2.5 óra alatt le lehet érni a faluba kényelmes tempóban.

Az, hogy a szállás ablakát ha reggel kinyitod, a vonuló tehénkék kolompírozására ébredhetsz a zubogó gleccserpatak csobogása vagy robaja mellett, csak tovább emeli az élmény értékét.

Zinalban az az igazán jó, hogy egy kis csendes falucska a völgy végén, nem pedig egy nagy turista központ - reméljük így is marad.

A nap végén, egy megterhelő túra után hegymászókkal - mivel hegymászók indulnak innen a 4000-esek meghódítására - iszod a sörödet a kis csendes étterem teraszán, sajgó lábbal és izzadtan. Majd megkóstolhatod a helyi snapszot és a spéci itteni fondue-t valais-i borral kísérve...

Kell ennél több???

Be is soroltuk kedvenc helyeink közé Zinal falvát.

Zinal mellett érdemes meglátogatni Grimentz-et, ami hasonlóan szép, bár kicsit nagyobb falucska. Innen a kilátás talán még lenyűgözőbb, mivel a falu egy kis platóra épült a völgy közepén, aminek eredménye képpen azokat a hegyeket is látni lehet, amit Zinalból nem.

Ha már Grimentz-ig elmegyünk nem szabad kihagyni a Moiry-víztározó meglátogatását, ami nyáron szép időben mindenképp megéri a szerpentinezést a faluból. Lehet hogy innen ered, hogy 'ahol a tenger hupikék'????. Lenyűgöző a víztározó technikai megoldása is, de leginkább a tó kéksége a gleccserekkel a háttérben, úgy hogy kb. 1900m-en vagy...hmmm.

-------------------------------------------------------------------------------------

Zinal, és a Val d'Anniviers mindenképp megéri a látogatást. Igazi gyöngyszem az Alpokban...Nyáron és télen is...

Nemsokára jövünk csúszni is! Alig várjuk!!!

Addig is, akinek ez nem elég, összefoglaló és téli képek ügyében látogassa meg a Síelők oldalát.

Jungfrau régió --- CSOKIPAPIR !!! --- II.

Ismét szép időre ébredtünk. A **Hotel bőséges reggelije elfogyasztása után bepakoltunk a kocsiba és felpattantunk a biciklikre. Célunk Mürren 1650m-en, a völgy Wengen-nel szembeni oldalán. Lauterbrunnenből felvonóval mentünk fel Grütschalp-ig, 1487m-re.

Onnan következett a kemény tekerés felfelé kb 6 km-en keresztül a faluig. Az eleje nagyon meredek volt (persze akkor még nagyon-nagyon edzetlenek is voltunk), de a látvány feledtette a fáradtságot!

Csodás volt, lenyűgöző és még nem is tudjuk milyen jelzőkkel lehetne illetni...életünk eddigi legszebb biciklitúrája volt: tengerkék égbolt, szemközt csodás 4000-es csúcsok szinte elérhető távolságban, hangulatos túraösvény - hol erdős részen, hol fennsíkon keresztül, kolompírozó tehénkékkel...felejthetetlen élmény volt!

Maga Mürren egy mesefalu, egy kis fennsíkon, szemben a Jungfrau, a Breithorn és más csúcsok - de olyan mintha elérnéd a kezeddel. Nagyon csendes, tökéletesen nyugalmas hely a pihenésre.

Ilyen közelséget a hegyekhez még nem éreztünk sehol!!!

A kevésbé sportszeretők kisvonattal 15 perc alatt ott vannak a Grütschalp felvonótól. Másik megközelítési lehetőség a Stechelberg állomásról – amely Lauterbrunnentől kb. még 5 km-re van a völgy vége felé - végig felvonóval szintén kb. 15 perc.

A falu környékén még karikáztunk kicsit, majd pedig letekertünk - leginkább gurultunk -, kb 10 km-t, és kb 750m-t 'leküzdve' :-)

A túránk számokban összesen: 21 km, kb 1000m szintkülönbség, 2 óra 20 perces aktív biciklizés.

Jungfrau régió --- CSOKIPAPIR !!!

Már hét közepétől izgatottan figyeltük az időjárás-jelentéseket, és mivel kedvezőnek tűntek, még idejében (2 nappal előtte :-)) sikerült lefoglalnunk a szállást Lauterbrunnen nevezetű hegyi faluban, Interlakentől kb. 10 km-re. Ja és itt is 28C-fok volt...

Nagyon klassz helyen volt a szállás, a kertjéből a következő panoráma tárult a szemünk elé.

Bejelentkeztünk a szálláson, átöltöztünk és irány hegynek fel, a biciklikkel együtt persze. Lauterbrunnen-ből fogaskerekűvel mentünk Wengen -síelőknek uggye nem kell bemutatni a helyet...-, ott kiszálltunk, biciklivel körbenéztünk a faluban és megcsodáltuk persze ott is a látványt.

Mint látható az idő tökéletes volt, csodás tiszta kék ég...

M csak ennyit bírt kinyögni: „Csokipapír!”...Nem képeslap, csokipapír! :-)

Wengen-ben aztán leadtuk a bicikliket az állomáson a megőrzőbe és mentünk tovább kisvonattal, fel a csúcsokhoz...Kicsit több mint 1 órás volt a vonatút Európa tetejére, a Jungfraujoch-ra, amiből kb. 25 perc a hegy belsejében történt. Hihetetlen technikai bravúr...az 1900-as évek elejéből...

Lényeg a lényeg, hogy felfelé haladva természetesen jelentősen lehűlt a levegő hőmérséklete és a végállomáson már csak 6 C° fogadott bennünket. Először hidegnek tűnt, jól be is öltöztünk, de miután elfogyasztottuk a hóban, a szikrázó napsütésben a helyi kisbüfében vásárolt svájci kávé-különlegességet (természetesen alkoholtartalmú volt), egészen bemelegedtünk :-) így végül pólóban hógolyóztunk.

Nem siettük el a dolgot, sétáltunk egy nagyot, néztük a sok indiait, amint próbálkozik síelni, jópofák voltak :-)

Nagyon klasszul kialakították a részt a gleccser tetjén a turisták számára: lehet műanyag seggencsúszót bérelni, drótkötélpályán lehet lecsúzni, van sípálya felvonóval, büfék. Kisebb túrára indultunk, de - bár általában hozzászoktunk már a magaslati levegőhöz -, azért elég fárasztó volt 3500 méteren felfelé gyalogolni, így inkább visszafordultunk. A kilátóból természetesen gyönyörű kilátást nyílt a környező hegycsúcsokra és az Aletsch gleccserre.

4 óra körül indultunk el visszafelé - célszerű időben visszaindulni, mert jó időben a fenti állomás bedugul és lehet várni jócskán -, majd kiszálltunk egy rövid sétára Kleine Scheidegg-nél. Megérte, lenyűgöző a látvány.

Jó lett volna még egy megállót lesétálni, de a fáradtság meg a józan ész végül meggyőzött minket, hiszen még előttünk volt a bicikliút Wengenből Lauterbrunnen-be.

Hát, ha előre tudjuk, hogy ez a lefelé út biciklivel ilyen meredek lesz, akkor nem biztos, hogy bevállaljuk...de így nem volt választási lehetőség...csak a fék volt meg mi, megszűnt egy félórára minden körülöttünk...elég félelmetes volt...sokszor meg kellett állni pihentetni a kezünket, meg persze kicsit körbenézni és csodálni a tájat. Kb 470m szintkülönbség egy elég rövid táv alatt egy szűk kavicsos úton...


Vacsorára mi más mint snapsz, fondue és borozás, aztán egy kiábrándító focimeccs...

De senkit nem érdekel, mert FANTASZTIKUS napunk volt!!!

Biciklizés Verbier-ben

Ma a Verbier nevű hegyi faluba (inkább nagyközség vagy kisváros) látogattunk el, ami természetesen kedvenc kantonunkban, Wallisban/Valais-ban fekszik, Martigny-tól délkeletre, kb 15 km-re. Nagyon könnyen megközelíthető hely, Lausanne-től egy óra, majdnem végig autópályán.

Sielők tudják, hogy ez az egyik legfelkapottabb és legdrágább síparadicsom Svájcban. Szerencsére most alig voltak, mert teljesen szezonon kívül vagyunk. (Ezt speciel nem bántuk :-)

Az időt nagyon kifogtuk, bár még reggel is hezitáltunk, hogy neki induljunk-e, mert az előrejelzések szerint eső volt várható. Szerencsére itt sem jön ám be mindig az előrejelzés, és csaknem végig gyönyörű napsütésben volt részünk. 1500 méteren parkoltunk le a központban, éppen dél időben, így még azok a boltok is zárva voltak, amik amúgy ilyen offseason-ben is nyitva vannak :-) Kaja nista...

Sebaj, amúgyse szórakozni jöttünk ide, hanem...na miért is??? ... persze hogy biciklizni!!!!

Érkezés után neki is vágtunk a hegynek FEL, merthogy másfelé nem igen lehetett...először a falu utcáin csalingáztunk, lefényképeztünk minden házikót, ami megtetszett, meg persze körbe a tájat. Kellett taposni rendesen:

Megtaláltuk a golfpályát is, ami télen tanuló sípályaként funkcionál... egyszer azért a golfot is ki kéne próbálni...elég sz.r lehet egy ilyen helyen ütögetni a labdát.

Ja igen...

Itt nagy elhatározásra jutottunk: ezentúl felsőfokú intenzitással és lelkesedéssel, vállalva minden nehézséget és utánajárást, teljes erőbedobással elkezdünk LOTTÓZNI :-) :-) merthogy ezen a helyen egy házikó kb. 4 millió svájci frankba kerül...ezzel a kilátással...

Aztán nyomtuk tovább FELFELÉ. Elég fárasztó volt 6 km-en keresztül nyomni a pedált, tekerni Z formációban az úton...huh...izzadtunk rendesen, pedig csak 14 fok körül volt, de megérte: csodás volt minden-minden, amit láttunk.

Végül 1 óra taposás után 1760 méteren kötöttünk ki a Chez Danny nevű hüttében. Csodás napsütésben elfogyasztottuk ebéd-uzsonnánkat (mi mást mint Wallisertellert), kipihentük egy kicsit a felfelé-tekerés fáradalmait, intenzíven csodáltuk a tájat és próbáltuk memorizálni minden pillanatát az itt töltött időnek :-)

Lefelé már "kicsit" könnyebb volt a biciklizés, inkább a felsőtestünk dolgozott intenzíven, merthogy egyfolytában fékezni kellett, olyan meredek és kavicsos volt az út (ami télen szintén sípálya). Szerencsére a biciklik ma is jól vizsgáztak :-)

Apropó, összesen kb 300 m emelkedést tekertünk, gyakorlatilag 6 km alatt. Lefelé ugyanennyi tekerés nélkül...

Várjuk a telet ogy visszatérjünk két lécen...

:-)

Sölden & Obergurgl-Hochgurgl

A Salzburgi-i szilveszter mellett nagyobb családi síeléssel és pár kisebbel számoltunk a 2007-2008-as idényben, de sajnos többet le kellett mondanunk, leginkább munkaügyek miatt.

Nagy nehezen azért sikerült összehozni még egy teljes hetet, M vezetésével hármasban családunk két fiatal és lelkes kezdő tagjával.

Amit már az előzetes tervezésekkor eldöntöttünk az az volt, hogy az idényben Tirolba mindenképpen elmegyünk egy hétre. A fiatalok lelkesedése ezt alátámasztotta, így kötöttünk ki Söldenben, ahol találtunk egy 3 fős apartmant, a január 19 és 26 közötti időszakra.

Az érkezéskor meglepődtünk kissé, mivel a szállásunk a szó szoros értelmében pályaszállás volt, Sölden felett a hegyoldal lankásabb részén, az Innerwald-i részen. Ideális a szállás minden szempontból (cím nálam), bár lehet sokaknak nem lenne elég a konyha felszereltsége...

Első este az érkezés örömére megnyitottuk a Becherovkás ampullát majd a ház előtt egy jó kis tesco-szatyros seggencsúszós partit rendeztünk a kb 40 centis hóban.

Másnap korán keltünk, így elsőként csúszhattunk le a Rotkogljoch-tól a frissen ratrakolt pályán. Ilyen széles kék pályákat én még nem láttam, ugyebár gyakorlatilag a hegyoldal maga a pálya, mivel a fahatár felett kezdődik a Giggijoch-i rész. Valami hihetetlen volt...ja és persze verőfény...Egész nap el is voltunk ezen a részen, szétsíelve a 13-as és 15-ös pályákat.

Később felfedeztük a Rotkogljoch mögötti részen a 23-as és 24-es pályákat amelyek szintén nagyon élvezhetőek voltak kezdőink számára, bár nem sima kék pályák.

Innen látogattuk meg a Gleccsereket...

A Tiefenbach 38-as pályáján kb 2x jöttünk le, mivel kicsit össze volt túrva és nem volt elég időnk. (Mindamellett szuper rész, egy fél napot jól elszórakoznék itt, kezdőknek is kiváló) Átmentünk az árnyékosabb Rettenbach gleccser-i részre, ahol a 32-es és 33as pályán töltöttük a nap maradék részét. Ettől az az igazság, hogy eldobtuk az agyunkat...tökéletes volt. Alig volt itt valaki, a hó sima mint a billiárd-asztal, hosszú, széles és pont optimális meredekségű pályák.

Ott alul a kedvencem:

Lehet hogy itt élveztem a legjobban a síelést eddig...Kezdőink (lassan középhaladóink) pláne... :-)
Ami ez után következett, az a nap non-plusz ultrája, lecsúszni a Gletscher Stadion-tól egészen a házunkig a 66-os pályán és utána a 9-es piroson. Kb 7 km, kellemes, néhol a szűkebb részeken kicsit zsúfolt záráskor, de nagyon nagy élmény...Pláne hogy a két pálya csatlakozásánal becsavartunk 2 forralt bort a hüttében...

Az igazság az, hogy a bár a felvonó kb 3 perc sielésre volt a szállásunktól, a Gaislachkogl részen nem síeltünk, csak egyszer csúsztunk a közép állomástól a 6-os pályán, hogy a 6SK Langegg felvonót elérjük, majd a 11-es piroson csússzunk. Ez a pálya nekem speciel nagyon tetszett, megdolgoztat rendesen, de nem vészes. Kezdőink is lejöttek rajta már a végén.

Sajnos nekem csak 3 nap jutott Söldenből mert meg kellett szakítanom a hetet munkaügyben.

Ami még benne volt nekem is, az egy nap az Obergurgl-Hochgurgl sírendszeren. Gondoltuk, hogy ha már itt vagyunk ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget, és 1 verőfényes napot ugyan töltsünk már el itt is.

Érdekes pályarendszerről van szó, Hochgurglban a hegyoldalban keskenyebb pályák – mármint Söldenhez képest és amúgy is 30-50m szélesek) keresztezik egymást össze-vissza. Én speciel nagyon jól éreztem magam, nagyon bejött a hely, két kezdőnknek viszont nem annyira (itt még a hét elején voltunk, akkor még nem volt meg a rutin...).

Nem arról van szó, hogy kezdőknek nem megfelelő a hely, mivel tele van könnyű pályával, de talán egy két letörtés miatt nem annyira volt nekik élvezetes, arról nem beszélve, hogy a Mountain Star étteremtől kicsit fekete a pálya lefelé...

Ott hátul Sölden a völgyben:

A lényeg hogy egy kényelmes, laza, 1-max 2 napos síelésre szerintem mindenképp érdemes elugrani ide Söldenből.

-------------------------------------------------------------------------------------

Összefoglalva, ismét nagyon nagy mázlink volt minden tekintetben, szállás, hó, idő, stb-stb.

Az alapján amit bejártunk a két helyen talán megkockáztatom hogy így együtt az Ötztal megérdemli az első helyezést azok között ahol eddig síeltünk és ami azt illeti tudnia kell valamit egy síközpontnak, hogy ezt felülmúlja.

Ha valaki további részletre kíváncsi, nyugodtan kérdezzen, írjon.

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitivum:

- Tirol :-). Magáért beszél.
- Sölden nagyon-nagyon profi hely, valahogy ez jut róla eszembe. Pályák kialakítása, kapcsolódások, felvonó rendszer, stb
- A gleccsereket, bár kicsit körülményes elérni, itt élveztem a legjobban. Hihetetlen pályák és infrastruktúra

- Obergurgl-Hochgurgl csendesebb, családiasabb és egy kicsit talán vadregényesebb ahogy a völgy végében meghúzodik a hely, szerintem nem szabad kihagyni

Fontos észben tartani:

- Kicsit odébb van ugyebár, de elviselhető, reggel 7-es indulással délután 5-kor már a szálláson voltunk, nyugis tempóval

- Szerintem ki kell fogni a szállást Söldenben, mivel egy negatív tapasztalatom azért volt.

Mint említettem, volt 3 nap amikor el kellett utaznom munkaügyben. A reptérről visszafelé kb hajnali fél 3 kor értem Söldenbe. A faluközpontban kicsit nekem túl magas volt a földön ülő, fekvő, alvó félpucér részegek előfordulási aránya...arról nem beszélve, hogy ricsaj és randalírozás nem biztos hogy pihentetővé teszi az éjszakát mások számára...tudtam hogy buli szempontjából is híres a hely, de ez kicsit meglepett...lehet izolált eset volt, de a szállást akkor is célszerű körültekintően megválasztani.