Crans-Montana-Aminona

M lebetegedett, elég komolyan sajna. Kiutazott J Mama, hogy ápolgassa és segítsen, amig dolgozok. Természetesen az én egészségem fenntartásában is segített, mivel így megengedhettem magamnak egy egynapos csúszást Szombaton... :-)

Mivel egyedül megyek, miért ne menjek kicsit arrébb, így célba vettem egy már régen tervezgetett terepet, Crans-Montana-t.

Az sem izgatott, hogy nem igértek semmi jót az időjárás tekintetében, mert ha menni kell, akkor bizony menni kell...:-)

Kb 6 körül indultam és Sierrebe el is jutottam 1.5 óra alatt. Innen már csak fel a hegynek, ami még kb fél óra. Annyit tudni kell, hogy Crans és Montana egy bazinagy fennsíkon helyezkedik el Sierre fölött, a Valais északi oldalán, déli irányú terpekkel.

Crans és Montana, valamint Aminona (amely szintén a terep része, csak az ismertebb nevében nem említik) 3 nagyobb falut takar. Ezek a települések síszezonban együtt egy kb 60,000-es várost alkotnak. A völgyből az autópályáról, ill. a szemközti szerpentinről, amelyen a Val d’Anniviers-t közelítjük meg, ez látszik is, főleg téli estéken. Gyakorlatilag az egész Sierre fölötti hegyoldal és fennsík fényárban úszik.

Nos, többek között ez is volt az egyik ok, amiért eddig nem jöttünk ide síelni...mint az a korábbiakból reméljük kiderült, jobban szeretjük a csendesebb, intimebb hegyi falvakat.

De persze nem lehetett kihagyni a csúszást itt sem. Ime a térkép:

A Barzettes állomást vettem célba, amelyet egy kis kavargás után meg is találtam. Sierre-ből élmény feljönni a hegyre a szőlő parcellák között - mit parcellák, az egész hegyoldal szőlő gyakorlatilag Sion-tól, ÉLJEN a borkultúra!!! Korán érkeztem és borult is volt az idő, így még 9 körül sem volt sehol senki a parkolóban, a felvonóba is csak a leg-elvetemültebbek szálltak be.

Fel a hegyre, az egész gyors 51-es számú 6-os fülkéssel, a Les Violettes állomásig. 2250m-re. Innen a térkép szerint több kék és piros pálya indul vissza az alsó állomásig és át lehet csúszni az Aminona körüli pályákra is. Döngettem egyet a felvonó alá rajzolt piroson, ami kb 3 km hosszú, a felső részén szélesebb, kellemes piros, majd erdőben, szűkebb részeken folytatja útját a Les Marolites állomáshoz.

Kicsit keményebb volta hó, mert mostanában melegebb volt, és ez a rész relatíve alacsonyan és a déli oldalon helyezkedik el, így kicsit olvadt, reggelre pedig keményre fagyott. Keményen felhős volt az idő, de szerencsére itt egész jó volt a láthatóság.

Ezután vissza a Les Violettes közép-állomásig. Éppen ekkor nyitották ki a Plaine Morte-ra vezető nagykabinos felvonót, ami reggel még lavinaveszély miatt nem működött.

Be is ugrottam gyorsan, mert egy kollégám nagyon ajánlotta a 3000m-ről 2250m-re tartó kb 4 km hosszú piros pályát, és mindenképpen ki akartam próbálni.

Kicsit kényelmetlenül éreztem magam a kb 15 percig tartó úton, tökegyedül a fülkében úgy hogy SEMMIT nem láttam a tájból, csak néha sejlett fel hogy baromi mély szakadékok felett megy a felvonó. Eszembe is jutott egy kisgyerekkoromban látott film...az Ég és Föld között című, ha jól emlékszem...Aki emlékszik rá, tudja mire gondolok...

Alig vártam, hogy kiszállhassak...Felérve a csúcsra, kiléptem és a kijáratnál láttam, hogy semmit nem látni és kb 100km/h-s vihar tombol odakint...Fa..a...Megejtettem egy bárgyú vigyort a liftkezelőre, aki egy hasonló bemutatása után jelezte, hogy igen, ez most lehet nem a legjobb alkalom.

Egy-két embert láttam még feljönni, de úgy gondoltam, hogy ez nem az a kockázat amit vállalni kell...5m látótávolság, ismeretlen pálya, lavinaveszély, viharos szél...ha kicsit javul az idő feljövök később...

Igy vissza felvonóba és le a Les Violettes állomáshoz. Innen le csúsztam a 82-es La Barmaz felvonóhoz, mert jól néztek ki az Aminona feletti pályák, nem ártana letesztelni azokat is. Nos, bár ez alacsonyabban van, és itt volt láthatóság, a felvonó is járt, nem lehetett beszállni, merthogy lavinaveszély van a tetején...Bakker...még jó hogy eljöttem...

Igy vissza a 4-es beülőssel a Ls Violettes-re, ahonnan csúsztam egyet az 54-es felvonó alá rajzolt kéken, ami valójában piros és fekete...(és nagyon jó meredekségű, csak nem túl hosszú).

Egy csokis croissant és forralt bor a Les Violettes állomás éttermében, pár fotó (na ezeket eltökkintettem valahova, ha megvannak felrakom), majd irány az első piros pálya, majd innen fel a Cry d’Er állomásra a 6-os beülőssel (8.as számú), amit már az elején kiszúrtam magamnak, mert jól nézett ki az innen a felvonó alatt lejövő piros.

Az állomásra felérve még nem itt csúsztam le, hanem áttértem a Montana feletti pályákhoz. A Cry d’Er állomása egy böszme nagy központ, nem tudom mi munka lehetett ide felhúzni. Itt van bőven választási lehetőség, kezdőbbeknek 2-3 kb 2.5km hosszú kék a Crans feletti gerincen. Haladóbbak pedig nekiindulhatnak a 27-es felvonó alatti pirosokon.

Na itt nagyon jókat döngettem. Nekem speciel nagyon tetszettek, volt bennük erősebb rész, aztán lazázósabb, széles, meg erdei, stb, stb. A felvonók régebbiek, de villámgyorsak...Igy hogy alig voltak a pályákon, nagyon gyors köröket lehetett síelni. Elég jó ez a rész...

Villámgyors ozsonna a 27-es jel melletti kis sátor-hüttében (hot-dog 11 CHf, ice tea 5 CHF), majd fel a nagyállomáshoz, ahonnan még csúsztam 2-3-at a Mont Lachaux-tól jobbra rajzolt piroson, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket, tényleg kiváló a pálya. Széles, kb 2 km hosszú és nagyon élvezetes. Még egyre erősödő havazásban is...

Az utolsó csúszás innen idult, végig le a parkolóig. Na ez lehet még szuper jó időben és kiváló hóviszonyok mellett. 1700m-nél már kicsit kásásodott, de a pálya attól függetlenül baromi jó.

Aztán indulás haza...

-------------------------------------------------------------------------------------

Vacak időben, még én is meglepődtem hogy milyen kiadósat síeltem, kis túlzással egyedül a pályákon. Változó dolgokat hallottam Crans-Montana-Aminona terepéről, pl. hogy ’kevés a pálya’, unalmas, stb. Nos szerintem egy kiváló pályarendszer, változatos, komoly infrastruktúrával, és vélhetően hihetetlen látvánnyal... Élmény volt itt síelni, még ilyen kondíciók között is.

Érdekes, hogy ahogy határozottan fejlődik a technikánk, egyre kevésbé érdekel a láthatóság, és a pálya minősége. Fene se gondolta volna régebben, hogy ennyire nőhet az ember biztonságérzete, amit persze óvatosan kezelünk.

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívum:

- A hely könnyen elérhető, a genfi reptérről jó forgalommal kb 2 óra alatt, majdnem végig autópályán
- Kiváló, változatos pályarendszer, aminek némely része erdei szűkebb pálya – de ezek még mindig nem csak átcsúszópályák.
- A helyszín és környezet természetesen itt is fantasztikus (lehet)
- Régebbi, de jól karbantartott és gyors felvonó rendszer.

Amit célszerű észben tartani:

- Normális télben érdemes jönni és akkor leszervezni, hogy jó idő legyen. Déli oldal, és a pályarendszer nincs olyan magasan, így az alsóbb részeken hamarabb szuttyós lehet a hó, főleg verőfényben...
- Azt nem tudom igazán elképzelni, meg nem is akarom, hogy mi van ha főszezonban, hétvégén, jó időben kiszabadul a pályákra az itt üdülők lakossága...Na ekkor lehet kevésbé nagy az élmény, valószínű vannak sorok a felvonóknál...

Üdv