Verbier - most túra...

Hétvégére ismét kis kirándulást terveztünk, mivel szép időt jósoltak. A célállomás Verbier, de most bicikli nélkül, inkább másszunk...

A helyi tourism irodában tanácsot kértünk hogy milyen útvonalat válasszunk egy kiadós hegymenetre, beszereztük a térképet, és indulás. A Medran felvonóval mentünk fel a Les Ruinettes állomásig, 2220m-re. Innen indultunk a La Chaux állomás felé, a hegyoldalban kialakított túraútvonalon.

Sajnos az idő nem volt olyan tiszta mint a múltkor, 2400 m után már a felhőben jártunk.

Kemény menet után megpihentünk a Mont Fort Hütténél, 2457m magasan, ahol egy kiváló punccsal melegítettük fel magunkat.

Innen folytattuk utunkat az Attelas csúcs felé, a végén, kb 2600m-en már kisebb hófoltok között sétáltunk. Mondjuk a séta kifejezés nem épp helyénvaló, itt volt a legkeményebb a mászás, a pulzusunk eléggé megugrott. Mivel az idő kezdett rosszabra fordulni, 2700m-nél lefelé vettük az irányt, és az Attelas 3 piros sípályán ereszkedtünk vissza egészen a Les Ruinettes állomásig. A lejutás megterhelő volt még így is, milyen lehet lécen???

Az egész úton alig találkoztunk emberekkel,talán ennek is köszönhető a meglepetés ami már lefelé jövet ért minket...

Legalább 10 mormotával futottunk össze, egyik-másik még a közeli fotózást is megengedte nekünk.

Gyönyörű kis állatkák. :-)

Összesen kb 10km-t tettünk meg 3 óra 40 perc alatt, kb 700m szintkülönbséggel. Nagyon jól esett a mászás és a friss levegő...

Ja, és ezt is ki fogjuk próbálni legközelebb:

Este még bezúztunk egy kiadós fondue-t és alvás...:-)

Apropó...

A fondue-ről. Itt egy speciális verziót kóstoltunk meg, a paradicsomos fondue-t. Ami gyakorlatilag paradicsom-darabokkal készített fondue, de a lényeg hogy nem kenyérrel tunkolod, hanem kis baby főtt krumplikra kell rászedni a mellékelt tányéron és így betermelni...

Enyhe kifejezés, hogy megterhelő...simán elgurultunk így a szállásunkig, még szerencse, hogy lefelé volt a hegyoldalban...

:-)

Zermatt

Hát igen... Legendás hely. ..Számunka is az volt sokáig...

M évek óta álmodozott arról hogy ide eljusson - annak idején még vonatos utazást tervezve -, az volt a lényeg, hogy egyszer itt lehessünk, láthassuk Svájc jelképét, a Matterhorn-t valamint persze a környező vidéket.

Ugyebár hegymániásként, még 2005 nyarán, nászutunkat is Svájcban töltöttük, Graubünden-ben. Már akkor tervbe volt véve egy látogatás Zermatt-ba, de egy jótanács alapján – és igaza volt – nem vállaltuk be a kb 4 órás utat Andermatt felé, át a pass-okon. Térképen rövidnek tűnik, de később megtapasztaltuk, hogy a Furka tud meglepetéseket okozni, még a szerpentinekhez szokottaknak is...Legutóbbi utunkon is még jópárszor megálltunk ’pihenni’, mivel a Furka, mikor lefelé gurulunk a nyugati irányból, kicsit ijesztő tud lenni...

Azóta eltelt egy kis idő, és már túl vagyunk az 5. Zermatt-i látogatáson is.

Hmmm...

Zermatt...Az Zermatt...

Sok helyen jártunk már - bár sok helyen még nem - a Föld nevű bolygón, de ennél szebbet szerintünk nehéz találni... Még mindig megkönnyezük néha a látványt ahogy megyünk fel – fogaskerekűvel vagy gyalog – a Gornergratra.

Mi már csak ilyenek vagyunk...

Ok, tehát Visp-től még jó 45-perc feljutni Tasch-ig kocsival. Arra is számítani kell, hogy a hegyi úton alagutat építenek – magyarként gondoljunk csak bele mit is jelent ez...na jó inkább hagyjuk ezt...– tehát dugó kialakulhat, ezért célszerű reggel korábban érkezni.

Tasch önmagában is szép helyen van, de leginkább egy állomásként és hotelek gyűjtőhelyeként írható le. Az állomás a Gornergratbahn állomása, ami önmagában egy ’le a kalappal’ típusú élmény. A parkolóház (a tisztaságával együtt) és a vonat ami felmegy Zermatt-ig technikailag azt hiszem kiemelkedő a maga nemében...

Zermatt Bahnhofplatz-ára érkezünk kb 12 perc alatt. Kiszállva a vonatból, kiérve a térre , kicsit balra sétáljunk (a Gornergrat fogaskerekű állomása felé), és jó időben már láthatjuk is a Matterhorn csúcsát. De ez semmi...ahhoz hogy lássuk a hegyeket, célszerű magasabbra mennünk.

Előtte azért érdemes még egy kiadós sétát tenni a faluban, a templom felé majd tovább (a Zum See felé), gyakorlatilag a főutcán, annak a végéig. Itt a zubogó gleccser-patak mellett már megtalálhatjuk a látványt amit kerestünk.

(Aki itt olcsón akar jót enni, az a Bahnhofplatz után a 3. utcában balra talál egy kinti kolbászsütő emberkét valamint egy grillcsirkés-kolbászost a templom előtti téren. Jó áron kiadósat lehet ezeknél enni, igaz, hogy talpon állva.)

A javaslatunk, hogy inkább üljünk fel a Gornergratbahn-ra és menjünk fel a hegyre, egészen a Riffelalp/Riffelberg/Rotenboden-ig, innen pedig gyalog másszunk fel a Gornergrat-ig, azaz, kb 3,090m-re.




Szar az élet...Ilyen látvány mellett túrázni... :-). Mi is a Bükk-ben kezdtük...Azért egy kicsit más...



Nem akarjuk igazán sokat kommentálni...

-------------------------------------------------------------------------------------

Zermatt-ot látni kell.

A falu nem a legszebb Svájcban vagy az Alpokban, ez tény.

De ide el KELL jönni...

És fel kell menni a hegyre – el a luxus elől, a népes látogatók hadát kerülve – és élvezni azt a látványt amit a 4000-es hegyek és a gleccserek nyújtanak, amit megkoronáz a völgy és az Alpok őrzője – ’őrszeme’ ahogy jogosan írják - a Matterhorn.

Jövünk ide is csúszni :-)))

Zinal

Zinal az egyik kedvenc falucskánk Svájcban.

M egy nagyon kedves svájci kollégája ajánlotta nekünk hogy jöjjünk el ide és nem fogunk csalódni hegy-mániásként.

Nos, nem csalódtunk...

2007-ben jártunk itt először és magával ragadott minket a hely csendje, magánya és szépsége. Kis falucskáról van szó, 1600m-en, a Val d'Anniviers legvégén. Kicsit kimerítő az autózás a Valais-ből, de megéri. (Szerpentinen rókával barátkozóknak nem igazán ajánlott...) Már a völgy elején, persze jópár hajtű-kanyar után látható, hogy a végén a 4000-esek birodalmába jutunk. A Sion-i elágazás után még számoljunk rá kb 45-percet hogy elérjük a falu központját. Utunk tipikus Valais (Wallis)-i falvak között vezet, lásd:

Mi a neten találtunk egy olcsó, de annál inkább barátságos kis szállást a falu végén. Azóta is visszatérő vendégek vagyunk, Manu, a tulajdonos, már lassan megismeri a hangunkat a telefonban. Bármennyire is csak két **-os a szállás, számunkra tökéletes és nagyon eredeti...az étterméről nem is beszélve.

Mindenkinek szívesen ajánljuk.

Sokat túráztunk itt kettecskén vagy a látogatóink társaságában. Leginkább a Sorebois megállót használtuk kiindulópontnak, de ami biztos, hogy akárcsak minket, minden vendégünket megérintette a hely vadregényes környezete valamint a 4000-es csúcsok látványa, egy 'relatíve' könnyű séta közben. Kb 2-2.5 óra alatt le lehet érni a faluba kényelmes tempóban.

Az, hogy a szállás ablakát ha reggel kinyitod, a vonuló tehénkék kolompírozására ébredhetsz a zubogó gleccserpatak csobogása vagy robaja mellett, csak tovább emeli az élmény értékét.

Zinalban az az igazán jó, hogy egy kis csendes falucska a völgy végén, nem pedig egy nagy turista központ - reméljük így is marad.

A nap végén, egy megterhelő túra után hegymászókkal - mivel hegymászók indulnak innen a 4000-esek meghódítására - iszod a sörödet a kis csendes étterem teraszán, sajgó lábbal és izzadtan. Majd megkóstolhatod a helyi snapszot és a spéci itteni fondue-t valais-i borral kísérve...

Kell ennél több???

Be is soroltuk kedvenc helyeink közé Zinal falvát.

Zinal mellett érdemes meglátogatni Grimentz-et, ami hasonlóan szép, bár kicsit nagyobb falucska. Innen a kilátás talán még lenyűgözőbb, mivel a falu egy kis platóra épült a völgy közepén, aminek eredménye képpen azokat a hegyeket is látni lehet, amit Zinalból nem.

Ha már Grimentz-ig elmegyünk nem szabad kihagyni a Moiry-víztározó meglátogatását, ami nyáron szép időben mindenképp megéri a szerpentinezést a faluból. Lehet hogy innen ered, hogy 'ahol a tenger hupikék'????. Lenyűgöző a víztározó technikai megoldása is, de leginkább a tó kéksége a gleccserekkel a háttérben, úgy hogy kb. 1900m-en vagy...hmmm.

-------------------------------------------------------------------------------------

Zinal, és a Val d'Anniviers mindenképp megéri a látogatást. Igazi gyöngyszem az Alpokban...Nyáron és télen is...

Nemsokára jövünk csúszni is! Alig várjuk!!!

Addig is, akinek ez nem elég, összefoglaló és téli képek ügyében látogassa meg a Síelők oldalát.

Jungfrau régió --- CSOKIPAPIR !!! --- II.

Ismét szép időre ébredtünk. A **Hotel bőséges reggelije elfogyasztása után bepakoltunk a kocsiba és felpattantunk a biciklikre. Célunk Mürren 1650m-en, a völgy Wengen-nel szembeni oldalán. Lauterbrunnenből felvonóval mentünk fel Grütschalp-ig, 1487m-re.

Onnan következett a kemény tekerés felfelé kb 6 km-en keresztül a faluig. Az eleje nagyon meredek volt (persze akkor még nagyon-nagyon edzetlenek is voltunk), de a látvány feledtette a fáradtságot!

Csodás volt, lenyűgöző és még nem is tudjuk milyen jelzőkkel lehetne illetni...életünk eddigi legszebb biciklitúrája volt: tengerkék égbolt, szemközt csodás 4000-es csúcsok szinte elérhető távolságban, hangulatos túraösvény - hol erdős részen, hol fennsíkon keresztül, kolompírozó tehénkékkel...felejthetetlen élmény volt!

Maga Mürren egy mesefalu, egy kis fennsíkon, szemben a Jungfrau, a Breithorn és más csúcsok - de olyan mintha elérnéd a kezeddel. Nagyon csendes, tökéletesen nyugalmas hely a pihenésre.

Ilyen közelséget a hegyekhez még nem éreztünk sehol!!!

A kevésbé sportszeretők kisvonattal 15 perc alatt ott vannak a Grütschalp felvonótól. Másik megközelítési lehetőség a Stechelberg állomásról – amely Lauterbrunnentől kb. még 5 km-re van a völgy vége felé - végig felvonóval szintén kb. 15 perc.

A falu környékén még karikáztunk kicsit, majd pedig letekertünk - leginkább gurultunk -, kb 10 km-t, és kb 750m-t 'leküzdve' :-)

A túránk számokban összesen: 21 km, kb 1000m szintkülönbség, 2 óra 20 perces aktív biciklizés.

Jungfrau régió --- CSOKIPAPIR !!!

Már hét közepétől izgatottan figyeltük az időjárás-jelentéseket, és mivel kedvezőnek tűntek, még idejében (2 nappal előtte :-)) sikerült lefoglalnunk a szállást Lauterbrunnen nevezetű hegyi faluban, Interlakentől kb. 10 km-re. Ja és itt is 28C-fok volt...

Nagyon klassz helyen volt a szállás, a kertjéből a következő panoráma tárult a szemünk elé.

Bejelentkeztünk a szálláson, átöltöztünk és irány hegynek fel, a biciklikkel együtt persze. Lauterbrunnen-ből fogaskerekűvel mentünk Wengen -síelőknek uggye nem kell bemutatni a helyet...-, ott kiszálltunk, biciklivel körbenéztünk a faluban és megcsodáltuk persze ott is a látványt.

Mint látható az idő tökéletes volt, csodás tiszta kék ég...

M csak ennyit bírt kinyögni: „Csokipapír!”...Nem képeslap, csokipapír! :-)

Wengen-ben aztán leadtuk a bicikliket az állomáson a megőrzőbe és mentünk tovább kisvonattal, fel a csúcsokhoz...Kicsit több mint 1 órás volt a vonatút Európa tetejére, a Jungfraujoch-ra, amiből kb. 25 perc a hegy belsejében történt. Hihetetlen technikai bravúr...az 1900-as évek elejéből...

Lényeg a lényeg, hogy felfelé haladva természetesen jelentősen lehűlt a levegő hőmérséklete és a végállomáson már csak 6 C° fogadott bennünket. Először hidegnek tűnt, jól be is öltöztünk, de miután elfogyasztottuk a hóban, a szikrázó napsütésben a helyi kisbüfében vásárolt svájci kávé-különlegességet (természetesen alkoholtartalmú volt), egészen bemelegedtünk :-) így végül pólóban hógolyóztunk.

Nem siettük el a dolgot, sétáltunk egy nagyot, néztük a sok indiait, amint próbálkozik síelni, jópofák voltak :-)

Nagyon klasszul kialakították a részt a gleccser tetjén a turisták számára: lehet műanyag seggencsúszót bérelni, drótkötélpályán lehet lecsúzni, van sípálya felvonóval, büfék. Kisebb túrára indultunk, de - bár általában hozzászoktunk már a magaslati levegőhöz -, azért elég fárasztó volt 3500 méteren felfelé gyalogolni, így inkább visszafordultunk. A kilátóból természetesen gyönyörű kilátást nyílt a környező hegycsúcsokra és az Aletsch gleccserre.

4 óra körül indultunk el visszafelé - célszerű időben visszaindulni, mert jó időben a fenti állomás bedugul és lehet várni jócskán -, majd kiszálltunk egy rövid sétára Kleine Scheidegg-nél. Megérte, lenyűgöző a látvány.

Jó lett volna még egy megállót lesétálni, de a fáradtság meg a józan ész végül meggyőzött minket, hiszen még előttünk volt a bicikliút Wengenből Lauterbrunnen-be.

Hát, ha előre tudjuk, hogy ez a lefelé út biciklivel ilyen meredek lesz, akkor nem biztos, hogy bevállaljuk...de így nem volt választási lehetőség...csak a fék volt meg mi, megszűnt egy félórára minden körülöttünk...elég félelmetes volt...sokszor meg kellett állni pihentetni a kezünket, meg persze kicsit körbenézni és csodálni a tájat. Kb 470m szintkülönbség egy elég rövid táv alatt egy szűk kavicsos úton...


Vacsorára mi más mint snapsz, fondue és borozás, aztán egy kiábrándító focimeccs...

De senkit nem érdekel, mert FANTASZTIKUS napunk volt!!!

Biciklizés Verbier-ben

Ma a Verbier nevű hegyi faluba (inkább nagyközség vagy kisváros) látogattunk el, ami természetesen kedvenc kantonunkban, Wallisban/Valais-ban fekszik, Martigny-tól délkeletre, kb 15 km-re. Nagyon könnyen megközelíthető hely, Lausanne-től egy óra, majdnem végig autópályán.

Sielők tudják, hogy ez az egyik legfelkapottabb és legdrágább síparadicsom Svájcban. Szerencsére most alig voltak, mert teljesen szezonon kívül vagyunk. (Ezt speciel nem bántuk :-)

Az időt nagyon kifogtuk, bár még reggel is hezitáltunk, hogy neki induljunk-e, mert az előrejelzések szerint eső volt várható. Szerencsére itt sem jön ám be mindig az előrejelzés, és csaknem végig gyönyörű napsütésben volt részünk. 1500 méteren parkoltunk le a központban, éppen dél időben, így még azok a boltok is zárva voltak, amik amúgy ilyen offseason-ben is nyitva vannak :-) Kaja nista...

Sebaj, amúgyse szórakozni jöttünk ide, hanem...na miért is??? ... persze hogy biciklizni!!!!

Érkezés után neki is vágtunk a hegynek FEL, merthogy másfelé nem igen lehetett...először a falu utcáin csalingáztunk, lefényképeztünk minden házikót, ami megtetszett, meg persze körbe a tájat. Kellett taposni rendesen:

Megtaláltuk a golfpályát is, ami télen tanuló sípályaként funkcionál... egyszer azért a golfot is ki kéne próbálni...elég sz.r lehet egy ilyen helyen ütögetni a labdát.

Ja igen...

Itt nagy elhatározásra jutottunk: ezentúl felsőfokú intenzitással és lelkesedéssel, vállalva minden nehézséget és utánajárást, teljes erőbedobással elkezdünk LOTTÓZNI :-) :-) merthogy ezen a helyen egy házikó kb. 4 millió svájci frankba kerül...ezzel a kilátással...

Aztán nyomtuk tovább FELFELÉ. Elég fárasztó volt 6 km-en keresztül nyomni a pedált, tekerni Z formációban az úton...huh...izzadtunk rendesen, pedig csak 14 fok körül volt, de megérte: csodás volt minden-minden, amit láttunk.

Végül 1 óra taposás után 1760 méteren kötöttünk ki a Chez Danny nevű hüttében. Csodás napsütésben elfogyasztottuk ebéd-uzsonnánkat (mi mást mint Wallisertellert), kipihentük egy kicsit a felfelé-tekerés fáradalmait, intenzíven csodáltuk a tájat és próbáltuk memorizálni minden pillanatát az itt töltött időnek :-)

Lefelé már "kicsit" könnyebb volt a biciklizés, inkább a felsőtestünk dolgozott intenzíven, merthogy egyfolytában fékezni kellett, olyan meredek és kavicsos volt az út (ami télen szintén sípálya). Szerencsére a biciklik ma is jól vizsgáztak :-)

Apropó, összesen kb 300 m emelkedést tekertünk, gyakorlatilag 6 km alatt. Lefelé ugyanennyi tekerés nélkül...

Várjuk a telet ogy visszatérjünk két lécen...

:-)

Sölden & Obergurgl-Hochgurgl

A Salzburgi-i szilveszter mellett nagyobb családi síeléssel és pár kisebbel számoltunk a 2007-2008-as idényben, de sajnos többet le kellett mondanunk, leginkább munkaügyek miatt.

Nagy nehezen azért sikerült összehozni még egy teljes hetet, M vezetésével hármasban családunk két fiatal és lelkes kezdő tagjával.

Amit már az előzetes tervezésekkor eldöntöttünk az az volt, hogy az idényben Tirolba mindenképpen elmegyünk egy hétre. A fiatalok lelkesedése ezt alátámasztotta, így kötöttünk ki Söldenben, ahol találtunk egy 3 fős apartmant, a január 19 és 26 közötti időszakra.

Az érkezéskor meglepődtünk kissé, mivel a szállásunk a szó szoros értelmében pályaszállás volt, Sölden felett a hegyoldal lankásabb részén, az Innerwald-i részen. Ideális a szállás minden szempontból (cím nálam), bár lehet sokaknak nem lenne elég a konyha felszereltsége...

Első este az érkezés örömére megnyitottuk a Becherovkás ampullát majd a ház előtt egy jó kis tesco-szatyros seggencsúszós partit rendeztünk a kb 40 centis hóban.

Másnap korán keltünk, így elsőként csúszhattunk le a Rotkogljoch-tól a frissen ratrakolt pályán. Ilyen széles kék pályákat én még nem láttam, ugyebár gyakorlatilag a hegyoldal maga a pálya, mivel a fahatár felett kezdődik a Giggijoch-i rész. Valami hihetetlen volt...ja és persze verőfény...Egész nap el is voltunk ezen a részen, szétsíelve a 13-as és 15-ös pályákat.

Később felfedeztük a Rotkogljoch mögötti részen a 23-as és 24-es pályákat amelyek szintén nagyon élvezhetőek voltak kezdőink számára, bár nem sima kék pályák.

Innen látogattuk meg a Gleccsereket...

A Tiefenbach 38-as pályáján kb 2x jöttünk le, mivel kicsit össze volt túrva és nem volt elég időnk. (Mindamellett szuper rész, egy fél napot jól elszórakoznék itt, kezdőknek is kiváló) Átmentünk az árnyékosabb Rettenbach gleccser-i részre, ahol a 32-es és 33as pályán töltöttük a nap maradék részét. Ettől az az igazság, hogy eldobtuk az agyunkat...tökéletes volt. Alig volt itt valaki, a hó sima mint a billiárd-asztal, hosszú, széles és pont optimális meredekségű pályák.

Ott alul a kedvencem:

Lehet hogy itt élveztem a legjobban a síelést eddig...Kezdőink (lassan középhaladóink) pláne... :-)
Ami ez után következett, az a nap non-plusz ultrája, lecsúszni a Gletscher Stadion-tól egészen a házunkig a 66-os pályán és utána a 9-es piroson. Kb 7 km, kellemes, néhol a szűkebb részeken kicsit zsúfolt záráskor, de nagyon nagy élmény...Pláne hogy a két pálya csatlakozásánal becsavartunk 2 forralt bort a hüttében...

Az igazság az, hogy a bár a felvonó kb 3 perc sielésre volt a szállásunktól, a Gaislachkogl részen nem síeltünk, csak egyszer csúsztunk a közép állomástól a 6-os pályán, hogy a 6SK Langegg felvonót elérjük, majd a 11-es piroson csússzunk. Ez a pálya nekem speciel nagyon tetszett, megdolgoztat rendesen, de nem vészes. Kezdőink is lejöttek rajta már a végén.

Sajnos nekem csak 3 nap jutott Söldenből mert meg kellett szakítanom a hetet munkaügyben.

Ami még benne volt nekem is, az egy nap az Obergurgl-Hochgurgl sírendszeren. Gondoltuk, hogy ha már itt vagyunk ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget, és 1 verőfényes napot ugyan töltsünk már el itt is.

Érdekes pályarendszerről van szó, Hochgurglban a hegyoldalban keskenyebb pályák – mármint Söldenhez képest és amúgy is 30-50m szélesek) keresztezik egymást össze-vissza. Én speciel nagyon jól éreztem magam, nagyon bejött a hely, két kezdőnknek viszont nem annyira (itt még a hét elején voltunk, akkor még nem volt meg a rutin...).

Nem arról van szó, hogy kezdőknek nem megfelelő a hely, mivel tele van könnyű pályával, de talán egy két letörtés miatt nem annyira volt nekik élvezetes, arról nem beszélve, hogy a Mountain Star étteremtől kicsit fekete a pálya lefelé...

Ott hátul Sölden a völgyben:

A lényeg hogy egy kényelmes, laza, 1-max 2 napos síelésre szerintem mindenképp érdemes elugrani ide Söldenből.

-------------------------------------------------------------------------------------

Összefoglalva, ismét nagyon nagy mázlink volt minden tekintetben, szállás, hó, idő, stb-stb.

Az alapján amit bejártunk a két helyen talán megkockáztatom hogy így együtt az Ötztal megérdemli az első helyezést azok között ahol eddig síeltünk és ami azt illeti tudnia kell valamit egy síközpontnak, hogy ezt felülmúlja.

Ha valaki további részletre kíváncsi, nyugodtan kérdezzen, írjon.

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitivum:

- Tirol :-). Magáért beszél.
- Sölden nagyon-nagyon profi hely, valahogy ez jut róla eszembe. Pályák kialakítása, kapcsolódások, felvonó rendszer, stb
- A gleccsereket, bár kicsit körülményes elérni, itt élveztem a legjobban. Hihetetlen pályák és infrastruktúra

- Obergurgl-Hochgurgl csendesebb, családiasabb és egy kicsit talán vadregényesebb ahogy a völgy végében meghúzodik a hely, szerintem nem szabad kihagyni

Fontos észben tartani:

- Kicsit odébb van ugyebár, de elviselhető, reggel 7-es indulással délután 5-kor már a szálláson voltunk, nyugis tempóval

- Szerintem ki kell fogni a szállást Söldenben, mivel egy negatív tapasztalatom azért volt.

Mint említettem, volt 3 nap amikor el kellett utaznom munkaügyben. A reptérről visszafelé kb hajnali fél 3 kor értem Söldenbe. A faluközpontban kicsit nekem túl magas volt a földön ülő, fekvő, alvó félpucér részegek előfordulási aránya...arról nem beszélve, hogy ricsaj és randalírozás nem biztos hogy pihentetővé teszi az éjszakát mások számára...tudtam hogy buli szempontjából is híres a hely, de ez kicsit meglepett...lehet izolált eset volt, de a szállást akkor is célszerű körültekintően megválasztani.

Saalbach ismét - Szilveszter Salzburgban

Idén nagy-családi szilveszterezést szerveztünk karácsonyi meglepetésként. A célállomás Salzburg...Persze nem véletlenül.

Egyrészt nem is tudjuk miért, de nagyon szeretjük ezt a kisvárost. Valahogy mindig útba ejtjük utazásaink során...

Megszállunk az autópálya mellett, benézünk a városba, élvezzük a hegyek közelségét és a városka eleganciáját.

Egy nagyon kellemeset buliztunk a főtéren szilveszter éjszakáján a populációhoz képest hatalmas tömegben - elfogyasztva legalább 1.5 l forraltbort fejenként...muhaha -, amit persze összekötöttünk két nap Saalbach-i síeléssel.

Szuper kondíciók és relatíve elviselhető síelő tömeg közepette egy kellemeset csúsztunk néha már zavaró - na ezt se gondoltam volna hogy egyszer is mondom vagy írom - havazásban. Ime:

Zillertal

Úgy gondoltuk, hogy használjuk ki a március 15-i hosszú hétvégét és csússzunk egyet, így második ausztiai síelésünknek egy másik híres helyszínt kerestünk.

Ha már lúd, legyen kövér alapon, bár csak 5 napunk volt, irány Tirol, azon belül pedig a Zillertal.

Annyit hallottam és olvastam már a régióról, hogy muszály volt kipróbálni, a távolság ellenére is. Persze ne felejtsük el hogy olyan helyet kellett találni, ahol hó is volt ebben az időpontban. Nem árt a síeléshez...

Szállásunk Fügen-ben volt, ahol nagyon jó áron egy 4 személyes apartmant kaptunk kettőnknek. Az árban természetesen benne volt az érkezéskor és távozáskor a házi snapsz kostolása is :-)

Bár nem volt a szállással semmi gond, Fügen kicsit kiesik a síelés szempontjából optimális falvak köréből, mivel a kb 40 km hosszú völgy legelején van (Ez annyira nem tűnt fel a sítérképek alapján... A HochFügen-i pályarendszer is kb 12 km szerpentinnel érhető el.). Igaz, a falunak megvan a saját kisebb pályaközpontja a Spieljoch, de ez nincsen bekapcsolva a nagyobb rendszerekbe, másrészt hó ekkor már nyomokban se volt.

Gyakorlatilag a Ziller völgyében már tavasz volt amikor megérkeztünk, kb 17C hőmérséklettel.

Első napunkon HochFügenbe mentünk fel, ahol a Pfaffenbühel-i oldalon síelgettünk, kb 25 km-nyi pályán, kiváló hóviszonyok és verőfény mellett. Lenyűgöző volt. Nincs túl sok pálya, de azok változatosak és a látvány szuper. Középhaladóknak kiváló hely egy napra.

Az idő rövidsége – valamint a helyi hójelentés alapján – úgy döntöttünk, hogy a HochZillertali rendszert egy későbbi időpontra hagyjuk, így második és harmadik nap Hintertux gleccserén élveztük a tökéletes havat, napsütést, látványt és persze a forralt bort.

Nos igen, nem véletlenül hallottam annyit erről a helyről.

Javasoljuk:

- a Grosse Kaserer-ről induló 9-es carvingpályát, kész voltam tőle
- a Gefrorene Wand kilátóját jó időben
- innen a piros 4-est majd az átcsúszást a 11-esen
- a 12-es kék pályákhoz
- majd vissza a gleccserjég melletti 3-as pályán egészen a Tuxer Fernerhaus-hoz
(innen megy le a képen baloldali 2-es és 2a pálya a Sommerbergalm-ig. Tömeg esetén kezdők felejtsék el. Szűk és buckás, szerintem kár vele elrontani egy szép napot...)
- ja és persze a másik oldalon a 15, 16, 17es pályákat

Utolsó napunkat a Tux-Forderlanersbach-ból megközelíthető Rastkogel-en tölöttük.
Bár nekünk nem annyira volt ideális az élmény (fent komplett jég, a pálya végén latyak) a rendszer egy fél napra kiváló lehet jobb időben, kék(es)-piros pályákkal. A kilátás persze itt is feledhetetlen.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Tirol első bemutatkozása – rövidsége ellenére is – felejthetetlen élmény volt. Bár nem jártunk az összes Zillertal-i síközpontban (pl. Penken, HochZillertal, Gerlos), legalább maradt a következő alkalomra, mert tudjuk, hogy ide vissza kell jönni.

Talán sok mindent elárul az a Tux Gleccseren a látvány és feeling ihlette kijelentés, hogy:

-Hááát Igen. Tirol.... az Tirol!

Ha valaki további részletre kíváncsi, nyugodtan kérdezzen, írjon.

-------------------------------------------------------------------------------------------------


Értékelés


Pozitivum:

- Kb 650 km pálya az egész völgyben
- Kiváló felvonó-rendszer
- A gleccsert ki kell próbálni
- Hóbiztos, ha elindulsz, találsz havat

- Fügenben járva ki ne hagyjátok a helyi Speck-füstölő üzemet. Én eldobtam az agyam, haza is hoztunk vagy 2 kilót a helyi finomságból, valamint 2 üveggel a ház saját snapszából (cím nálam)

Fontos észben tartani:

- Messze van de megéri
- A pályarendszerek végig a völgyön (kb 40 km) java részt különállóan vannak
- Ekkora völgyben nehéz lenne a teljes összeköttetés, így autózni kell
- Célszerú megszállni valahol Mayrhofen körül innen bejárható könnyebben az egész völgy
- Nem az a tipikus, intimebb, zárt völgy feeling (mint pl Saalbach és egyebek)

Saalbach-Hinterglemm

Ez volt az első nagy és igazi síelésünk Ausztriában és az Alpokban.

Azon a híres-hirhedt 2006-2007-es télen járunk itt, amikor is minden jel arra mutatott, hogy elmarad a szezon a hóhiány és a meleg miatt.

Utunkat természetesen alapos kutatások előzték meg. Mivel nagyon szerettük volna családunkat egy kiváló osztrák síparadicsomba elvinni, rendesen körüljártuk a dolgot a neten.

A választás során számunkra fontos kritérium volt hogy:

-Természetesen nagyobb pályarendszert találjunk minimum 100 km síelési lehetőséggel,
-Amely jól össze van kötve felvonókkal, a körbe-síelési lehetőség meg legyen
-lehetőleg minél több laza kék pályával (tekintettel a család idősebb valamint kezdőbb tagjaira),
-ne legyen túl messze
-olyan hely legyen ahol megvalósulhat az örömsíelés fogalma:-)

Nos, ezen kritériumok alapján kaptuk a javaslatot SH-re.

Gyakorlatilag úgy vágtunk neki az útnak, hogy nem volt hó egész Ausztriában (pl. a Kitzbühel-i verseny helyszínére - ami gyakorlatilag célállomásunktól légvonalban kb 30 km lehet - is úgy hordták a havat ha jól emlékszem). Óriási mázlink volt hogy az érkezés estéjén, január 27-én, hatalmas hóesésben érkeztünk meg Zell am See-hez, ami egészen reggelig tartott, és kb 40 cmre nőtt a friss hóréteg. Fent a hegyen természetesen ennél még több is volt.

Lényeg a lényeg, hogy ez a friss réteg - persze a relatív meleg miatti állandó hógyártással együtt - kitartott gyakorlatilag 1 hétig.

Ime a térkép.

Szállásunk kiváló, frissen felújított 6 fős apartman, távolabb a falucska zajától, a Bernkogel Sesselbahn induló állomásától kb 500m-re a hegyoldalon. Hólánc kötelező!!! (Ha nyugodt helyre vágytok tudom ajánlani a szállást, be is lehet innen csúszni a 46-os pályára. Ugyan kicsit kiesik a változatosabb pályák közvetlen szomszédságából, de a szállás megéri...) Ime a kilátás a teraszról.

A 46-os pálya egyébként bemelegítésnek kiváló első napra. Hosszú, kellemes kék-pálya.

E mellett, kezdőknek kiváló lehetőség a Saalbach központi parolójától induló 18-as csákályos lift melletti kb 3-400 m hosszú tanulópálya.

Számunkra nagy élmény volt körbe-síelgetni a Kohlmaiskopf-Bründlkopf-Wildenkarkogel-Grosse Asitz csúcsok közötti kék pályák rendszerét, ahol sok esetben 50m széles pályákat erdei átcsúszók kötnek össze.

Sajnos úgy elcsúszkáltuk az időt ezen a részen, hogy a Hinterglemm-i részre csak 1 napunk maradt. SAJNOS! Itt csúsztunk a 31-32-es pályákon, majd a Hochalmban kék pályáin. Természetesen átlibegtünk a Zwölferkogel-re, ahonnan a 11-es pályán jöttünk le a völgybe, egészen a faluközpontig.

-------------------------------------------------------------------------------------

Nos...

Első ausztriai síelésünk feledhetetlen élmény volt, minden tekintetben. Azt kaptuk amiért jöttönk, 100%-ban. Időjárás, friss és elég hó, nulla tömeg, napsütés végig, forralt bor, becherovka (igazi helyi jellegzetesség...), stb :-)

Ha valaki további részletre kíváncsi, nyugodtan kérdezzen, írjon.

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés


Pozitivum:

- Kb 200 km pálya
- Kiváló felvonó-rendszer, tömeg eloszlik
- Körbesíelhető a völgy
- Bájos falvak egy szűk völgyben, nem túl zsúfolt, csendesebb hely, de ha akarsz, bulizni is el tudsz menni
- Csúcs ár-érték arány

Fontos észben tartani:

- Akkor menj ha biztosan van hó :-) (nagy bölcsesség), bár hóágyú van millió, a pályarendszer relatíve alacsonyan van így nem 100%-osan hóbiztos (OK-OK, mi is Bánkúton kezdtük pályafutásunkat...úgyhogy csendben is maradok).

- Ne itt kezdd a síelést, mert utána szerintem sok híres síközpontban csalódni fogsz még akár Tirolban is... :-)