Karácsony

Boldog Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek!



MM

Szünidő

Nos, az elmúlt hetekben nem tudtunk csúszni, leginkább a karácsonyi készülődés miatt.

Aztán hazaérkeztünk és folyik a családozás.

Nagyon jó itthon...:-)

Persze a bevitelre kerülő kalóriákat próbáljuk elégetni, gyakorlatilag szárazedzést tartunk (na jó ez így ebben a formában nem áll meg, mivel azért szörpölünk rendesen...), futunk, erősítünk, stb-stb, készülünk a visszatérésre a pályákra és a hegyek közé.

:-)

Jungfrau régió - A Mikulás ajándéka

Kedves olvasók. Most úgy döntöttük, hogy az elején lelőjük a poént...

A hétvégénk egyszerűen HIHETETLEN volt!!!

Gyakorlatilag, a Verbier-i napunk után még le se olvadt a hó a lécekről, már elkezdtük tervezni következő utunkat.

A célállomás adott volt, mindenképp szerettünk volna egy teljes hétvégét síelni egyik kedvenc helyünkön, a Jungfrau régióban. Jártunk már itt sokszor nyáron, itt volt az ideje letesztelni télen is...

A hét folyamán még nem voltak elkészítve a pályák a régióban, a felvonók se nyitottak ki, a webkamerák nem nyújtották azt a látványt, amit megszoktunk errefelé. Szombatra jelezték előre – időtől függően – az igazi nyitást. Időjárás ügyben viszont havazást, borult időt jósoltak.

Úgy voltunk vele, hogy ez minket nem érdekel, menni kell, ha síelni nem is tudunk, akkor majd túrázunk, tuti el tudjuk magunkat foglalni...

Szállás ügyben nem volt olyan egyszerű a dolgunk. Wengen, Mürren és Grindelwald is már szezon árakkal operál, ami kicsit meghaladta büdzsénket, úgyhogy máshol kellett szétnézni. Interlakenben nem igazán kerestünk szállást, mivel ha már hegyek közé jövünk, szerettünk volna igazi hegyi szálláson pihenni. Lauterbrunnen-ben minden foglalt volt, a szállás ahol egy korábbi alkalommal megszálltunk csak annyit rak manapság ki a honlapjára, hogy Decembertől Áprilisig teltház...

Végül 140 CHF-es áron találtunk egy kétágyas szobát Gündlischwand-ban, ami nagyon jó ár.

Szombat reggel fél 8 körül indultunk és Lausanne-től kevesebb mint 2 óra autózás után értünk el Interlaken-hez. Innen az út a völgyben vezet, és Zweilütschinen-nél ágazik ketté, ’jobbra’ Lauterbrunnen, balra Grindelwald felé. Ha vonattal jön valaki, az figyeljen, mert itt a szerelvényt szétkapcsolják és külön vonat megy a célállomások felé...

Ime a régió sítérképe, sajnos nem találtam a neten megfelelőt. További részletek itt.

Mi balra tértünk le, és leraktuk a kocsit Grindelwald-Grund felvonó állomásának parkolójában, ami az útelágazástól kb 15 perc. Ja igen, köd és enyhe havazás fogadott minket a völgyben.

Itt vettük meg a bérletet (88 CHF két napra/fő, bevezető kedvezménnyel a Männlichen-Grindelwald pályarendszerre), majd a négyszemélyes kabinos felvonóval indultunk fel a Männlichen csúcsára, 2230m-re. Kicsit öregecske a gépezet, de megbízhatóan lassú. :-) Kb. 20-25 perc volt felérni a pályák tetejére, úgy hogy utunk kb 1600m-től felfelé a felhőben és havazásban vezetett.

Ahogy kiszálltunk meg is csapott minket a viharos erejű hófúvás. :-) De hát nem szórakozni jöttünk ide, fel a símaszk és...és óvatosan lefelé...

Mint a képből látszik, a látótávolság elég elhanyagolható volt :-)...

Lényeg a lényeg, hogy kerestünk egy kék pályát melegítésnek...de nem találtuk...úgyhogy irány a Männlichen-ről a Holenstein középállomásig vezető piros pálya (3-as), amin elsőre felettébb nehézkesen jutottunk le...mivel nem láttunk semmit...

A pálya kb 3km lehet, szerencsére vannak rajta enyhe kifutók, ahol lazítani tudtunk miután vakon lejöttünk a hegytető piros részein. Innen már kicsit jobb is volt a láthatóság. Amit ki kell hogy emeljünk, az az, hogy mivel már reggel óta havazott itt, a pályák éjszaka elkészített hórétegén kb 10 cm porhó fogadott minket...

Az első csúszást követően már kicsit többet éreztünk a pályából, a havazás is csendesedett, és amikor jobban láttunk, beindult az örömsí :-)!!! Hát ez valami SZUPER volt!!!

Napközben nem kezelték a pályákat, ezért a porhavas részek mellett néhol a friss hó már enyhén buckásodott, de ami azt illeti pont ez tette annyira élvezetessé az egész napot...Meg kellett dolgozni a csúszásért!!!

Ebéd és persze a kihagyhatatlan forralt bor a Männlichen vadiúj hüttéjében, majd délután folytatás ugyanitt. A nap végére lenyugodott a szél és kicsit feljebb szállt a felhőalap, úgyhogy már magabiztosan síeltük végig a pályát a porhóban.

Jó darabig nem felejtjük el ezt a napot!!! Kihívás volt a síelés, taposni kellett és dolgozni a havon, és ez fantasztikus (siker)élmény volt!!!

A nap végén, lecsúsztunk a Männlichen-ről a Holenstein középállomásig a piroson (kb 5km lehet), onnan a felvonóval le a kocsihoz (sajnos a faluba vezető rész még nem volt nyitva) és irány a szállás.

A következő élmény a szálláshoz vezető 15 perces út alatt a gyönyörű havazás volt...igazi karácsonyi feeling...

A szállás volt a következő meglepetés a nap során. *nélküli tipikus hegyi fogadóról van szó talán 9 szobával.

A szoba gyönyörű, ***-ot nyugodtan megérdemel, a főépület étterme pedig már majdhogynem elegáns...:-) Karácsonyi előkészületekkel pláne, lásd alább.

A meglepetések pedig folytatódtak a vacsorával, ami nem lehet más mint raclette és fondue. :-) És itt megtaláltuk Svájc eddig legjobb fondue-jét...:-) ISTENI volt!!!

A vacsora alatt csak hülledeztünk a nap élményeitől, szabályosan extázisban voltunk...:-)

Reggel, 11 óra alvás után – hát igen, kicsit kimerültünk – jött az árban foglalt kiadós reggeli, majd indulás Lauterbrunnen-be. Itt a fedett 7 szintes parkolóban leraktuk a kocsit, majd az állomáson felszálltunk a Wengen-en át Kleine Scheidegg-be induló fogaskerekűre. Ez a vonal és a Grindelwald-I oldalról induló vonat használata a síbérletben benne van. Wengen kb 15 perc, onnan Kleine Scheidegg kb 25 perc vonatozás, ami a látvány mellett még borús időben is hamar eltelik.

A magasság leküzdésével párhuzamosan nőtt a már meglévő hó mennyisége is...

Érkezésünkkor még Kleine Scheidegg állomásán is így havazott, amitől már nem ijedtünk meg.

Kiszállás után csatolás és indulás. Melegítésnek a Grindelwald felé induló 22-es kék pályán csúsztunk egyet. 2 ellen-emelkedő volt benne, de messziről látható, semmig gondot nem okozhat. Ezt követően a Honegg 6-os lifttel indultunk fel a Tschuggen csúcsára. A térképen a 15-ös pálya rövidnek tűnik, de a valóságban egy fantasztikus, kb 3 km-es pont optimális meredekségű és széles piros pályáról van szó. Ha ehhez hozzátesszük, hogy alig voltak a pályán és épp itt kezdett kisütni a nap, akkor nem kell nagyon magyarázni, hogy el voltunk ájulva.

Pont a nekünk megfelelő pálya volt, nagyon élveztük rajta a csúszást!

Ezután vissza Kleine Scheidegg-re az Arven nevű 4-es beülőssel (így hát Völgyzugoly mellett hegyen egy Tündével is találkozhattunk :-), lásd korábban), csúsztunk egyett a 21-es piros pályán, majd ismét az Arvenen fel és irány a hütte! Becsavartunk egy jó kis forralt bort, de persze csak az íze végett...Meg persze annak örömére, hogy eltűnt minden felhő és verőfényben ragyogott az Eiger, Mönch és Jungfrau, meg a környék.

Végül is, ahogy eddig megszoktuk...:-)

A hüttétől fel a Lauberhorn 4-es felvonón a híres csúcsra.

Itt találtunk egy hasonlóan szuper pályát, a 42-est, amely kb 2.5km hosszan vezet le egészen Kleine Scheidegg-ig. A pálya tökéletes, a látvány, nos, no comment...

3 menet után megálltunk ebédelni az előbbi hüttében, ahol kb fél órát vártunk a kissé bizonytalan kezdő kiszolgálásnak hála :-) (40 CHF 1 forraltbor és 1 forró csoki, gulaschsuppe és chili).

A pihenés és napozás után fel ismét a Lauberhorn-ra, ahol megtaláltuk a világhírű downhill verseny start-állomását!

Innen indul a pályarendszer talán legjobb és leghosszabb piros lejtője, a 44-es pálya is, ami egyszerűen csúcs!!! Arra kell vigyázni, hogy a látvány ne vegye el minden figyelmünket...:-) Ez a pálya az elején kb 300m-en a versenypálya része is...aztán az persze eltűnik a szakadékban...

Miután kiélveztük a 44-est - kellően fáradtan – a Wengernalp állomástól nekiindultunk a Wengenbe levezető 36-os kék pályának, aminek az elején nem árt a tojás-ülés :-). A látványról talán ennyit:

2km után viszont nagyon kellemesen lehet carvingolni is egy darabon, majd az erdei ösvényen lazítva megérkezünk a faluba, kb összesen 8 km csúszás után (A Lauberhorn-ról ez a pálya kb 12 km hosszú lehet...).

Tökéletes zárása volt a napnak ez az utolsó siklás. :-)

Wengenből kis pihenés után levonatoztunk Lauterbrunnenbe, majd irány haza.

-------------------------------------------------------------------------------------

Nem igazán hinnénk hogy tovább kellene ragozni az élményt...

Az első nap nehéz volt, megterhelő, de pont a kihívás értéke miatt volt nagy élmény...A második nap pedig egyszerűen tökéletes volt minden szempontból!!!

Ez a két nap életünk egyik legemlékezetesebb síélménye volt.

:-)

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívum:

- Tessék elolvasni a fentieket még egyszer :-)
- Fantasztikus pályarendszer ami (inkább) haladóbbaknak nagy élmény
- Valahogy van egy kisugárzása a helynek… a csúcsok, a fenyvesek, Lauterbrunnen völgye, stb...nehéz elmagyarázni...:-)

Amit célszerű észben tartani:

- Talán az, hogy a völgyből feljutni a Männlichen-re vagy a Kleine Scheidegg-re időbe telik, de...
- Megéri!!!

:-)))

Verbier - ezúttal fehérben

A múlt hétvégét sajnos kihagytuk a síelésből, mivel társadalmi életet is kell élni néha... :-)

Természetesen két hetet már nem bírunk ki csúszás nélkül, így ezen a hétvégén már muszáj volt menni...A szombati karácsonyi bevásárlás után – oké-oké le akartuk tudni mihamarabb - azonban csak 1 napunk maradt a mozgásra, úgyhogy valami közeli helyszínt kellett választanunk.

Persze egész héten lestük az előrejelzéseket hol lesz szép idő és megfelelő hó, de túl sok jót nem ígértek az időjárás tekintetében. A hó 2000m felett már alakul minden síközpontban, de a pályákat csak fokozatosan nyitják meg, gondolom előkészítési és gazdaságossági okokból...Például a Portes du Soleil pályarendszeren, a Champery feletti síközpontban (ami közel esik hozzánk) csak 3 rövidebb pálya volt megnyitva, ami úgy gondoltuk nem elég, ha nem akarunk sokat várni a felvonókra.

A lényeg a lényeg, hogy gondoltuk teszteljük le azt a helyet, ahol már túráztunk és bicikliztünk is a nyáron, de a hely leginkább a síelésről híres...

Irány Verbier!

Itt már a magasságból adódóan elég mennyiségű és változatos pályát megnyitottak, és persze mindenképp látni akartuk hogy a hírnév jogos-e a síelés szempontjából.

Lausanne-tól gyakorlatilag 1, Genf repterétől 1 és 3/4 óra távolságra van Verbier kocsival, az utolsó 25 km-t kivéve végig autópályán. Ha valaki nem kíván – vagy nem tud valamiért – felmenni a Verbier-be vezető utolsó, kb 8 km-es szerpentinen, az lerakhatja a kocsit Le Chable faluban, ahonnan fülkés felvonóval juthat fel a Medran állomásig, ami a fő kiindulópont Verbier-ből fel a pályákhoz. Apropó, itt, Le Chable-ban van a vasútállomás is, ahová a vonat érkezik, ha pl a genfi reptérről vasúton jövünk. Jó csomagok vannak manapság, amivel pl egy hétvégére egész jó (khmmm svájci viszonylatban...) áron megoldhatunk egy síelést sok síterepen, lásd itt.

Ha a felmenetel mellett döntünk, legalább átvághatunk Verbier központján és megcsodálhatjuk hol és hogyan is nyaralnak a gazdagok és híresek télen. Minket ez különösebben nem izgat, de a helyi építészet remekei, a meseszép chalet-k annál inkább. Ha megállunk egyet sétálni a faluban, a látottak alapján el lehet kezdeni álmodozni, tervezgetni, milyen hegyi házikót fogunk felépíteni, ha megnyerjük a lottó 5-öst.

A sétánál maradva azért figyeljünk oda, mert a falu eléggé kinőtte magát, a felvonókból látszik is hogy már elég nagy kiterjedésű – talán már nem is falu...Ha a család nem síelő tagjai egy nagyobb és néhol elég megerőltető túrát szeretnének anélkül, hogy felvonózni kellene, itt egy kiadós sétával biztos megtalálják a számításukat. :-)

Mi a falut már bejártuk, meg nem is ezért jöttünk, így leraktuk a kocsit a Medran állomás parkolójában (8-10 CHF egész napra, síbérlet 55 CHF, de ez több lesz főszezonban), majd a Medran 1 felvonóval elértük a Les Ruinettes állomását 2200m-en. Itt villámgyorsan átszálltunk a La Chaux Express-re és feljutottunk a Fontanet-ig csúcsig, 2485m-re. Apropó, a meteorológia kicsit tévedett az időt illetően :-)

Innen több irányba lehet lejönni, mi a La Chaux 2 kék pályán melegítettünk egy csúszásnyit, majd vissza a Fontanet állomásra és le a La Combe 2 piros pályán a Les Ruinettes állomásig. A felvonótól a pálya feléig pont egy erősebb letörés van, ami kellemesen megdolgoztatott, de ezt a pálya folytatásán, egy laza kifutón kipihenhettük egészen az állomásig.

Ezután a Funispace kabinossal mentünk fel a Les Attelas csúcsra, 2727m-re. Innen fantasztikus a panoráma, mind nyugatra a Mont Blanc irányába, mind tovább észak-nyugat felé a Portes Du Soleil hegyei, majd a Les Diablerets és tovább kelet felé Valais többi csúcsa...Nem semmi...

A Les Attelas-ról az egyik lehetőségként párat csúsztunk a Lac des Vaux-i részen, ahol pár közepes szélességű kék és piros pálya található egy völgykatlanban. Kellemes rész, érdemes átcsúszni a változatosság kedvéért...

Ezután következett egy szuper ebéd 2727m-en...Ha már Valais-ban vagyunk, akkor naná hogy Valais-tálat ettünk...Természetesen le kellett öblíteni a finomságot egy jó forralt borral , persze csak az íze végett...

1 forralt bor 6 CHF, ami egyáltalán nem vészes...1 kiadós leves, egy 2 fős Valais-tál, 2 forralt bor, 1 cola összesen 57 CHF. Tudom így elsőre soknak tűnik (pláne a mai árfolyamokkal...), de svájci viszonylatban számításba véve, hogy az egyik leg-felkapottabb helyen vagy, már nem annyira vészes...:-)

Az is igaz, hogy többször láttunk olyat, hogy valakik a pálya szélén kicsúsztak a mély hóba, ott letelepedtek, le a hátizsák, elő a termosz és a tea meg a szalonna és a lilahagyma, és indulhat a napozás... :-))) Jogos...

Ezután nekivágtunk a Les Attelas-ról induló piros pályának, az Atelas 3-nak, amit már az érkezéskor kiszemeltünk magunknak. Kiváló... Nagyon széles és éppen optimális meredekségű pályáról van szó, benne néhol letörésekkel majd utána kifutókkal – a meredek részeket ugyanakkor ’osonó’ kék pályán ki lehet kerülni... Ez a pálya csatlakozik be a korábban említett La Combe 2-re ami lemegy a nagy felvonó állomásig.

Végül is egész délután itt csúszkáltunk, tapostuk a havat rendesen, nagyon élveztük a tökéletes porhavat és a kidolgozott pályát.

A nap végén pedig gyakorlatilag 2727m-ről kezdve lecsúsztunk egészen a parkolóig 1500m-re, először ezen a piroson, majd az erdei kék pályán, a Medran 1-en, összesen kb 10km hosszan...nem hittem volna hogy írok ilyet, de a végén már untam... :-)))

-------------------------------------------------------------------------------------

Nos igen, Verbier nem véletlenül lett a világ egyik leghíresebb síközpontja. Bár messze nem tudtuk besíelni az összes pályát az idő rövidsége miatt, kezdésnek így is tátott szájjal síeltünk...amíg be nem fagyott, mivel kicsit hűvös szél fújdogált, főleg délelőtt.

Ugyebár Verbier a 4 völgy mega-síközpont része, de erről még nem tudunk nyilatkozni, úgyhogy erre még visszatérünk.

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívumok:

- Nagyon könnyen elérhető terep, autóval kevés szerpentinezéssel, vonattal a reptérről gyorsan és egyszerűen
- Változatos pályák, kiválóan összekötve, több új felvonóval, kezdőtől a hardcore símániásig itt megtalálja mindenki amit keres
- Még hét végén is 0 várakozás a felvonóknál kb 25%-is pálya nyitottság mellett, pedig volt tömeg rendesen...
- Bár egyelőre nekünk ez nem volt mérce, a hely a freerider-ek mekkája. Minden, ismétlem minden hegyoldalon ahol csak volt hó, ott volt sínyom is bőven, bármerre is néztünk!

Fontos észben tartani:

- Bankkártyát feltölteni... :-) (A poén, hogy bár Svájcban mindenhol lehet kártyával fizetni, a hüttékben itt és pl Saas-fee-ben sem lehet, csak kp-vel. Gondolom ez is helyi tradíció...)

- Mást tényleg nem tudunk...


:-)

Kicsi a világ...

Érdekes dolog derült ki nemrég még Saas-Fee-hez kapcsolódóan...

Mint - sajnos csak utóbb - kiderült, a Síelők.hu főszerkesztője is éppen itt töltötte élménydús hétvégéjét :-)))))

A technika ördöge kifogott rajtunk, mivel nem kaptuk meg az e-mailt Andreától, hogy itt lesznek...

Apropó, még az alább említett fondue-éttermet is megtaláljátok itt (42-es kép).


Szóval tényleg kicsi a világ...

:-)

Saas-Fee

Igen!!!

Elkezdtük a szezont.

A héten rendesebb havazások voltak 2000m felett, úgyhogy felderítettük a lehetőségeket a neten, hova is célszerű menni.

A választás: Saas-Fee.

Egyrészt a gleccser – relative - garantálja, hogy jó lesz a havunk, másrészt a webkamera képek is ígéretesek voltak. Telefonos érdeklődésünkre továbbá elmondták, hogy kb 40km-nyi pálya lesz nyitva, ami úgy gondoltuk bőven elég lesz. Fontos elem volt a döntésben, hogy verőfényes időt jósoltak a hétvégére. :-)

Mivel ez a nyitó síelésünk, mindenképp teljes hétvégével számoltunk. Pénteken indultunk, majd Lausanne-től kb 2.5 óra autózás után érkeztünk meg a parkolóházba Saas-Fee szélén – ugyebár autómentes faluról van szó.

A neten találtunk szállást 120 CHF-éjszakai áron, ami kiválónak számít egy ilyen helyen – bár ez szezonon kívüli ár. A **Hotel a parkolótól, kb 250m-re volt, ami nem egy nagy etwas, úgyhogy a leceket cipeltük. Fontos info, hogy a cipekedés kényelmetlenségét elkerülendő, a hotelek kérésre kiküldik a vendég elé elektromos kocsijukat, ha odaszólunk hogy megérkeztünk. Ezt mi kihagytuk...nem volt olyan ijesztő a távolság.

A szállásról annyit, hogy a hely **Hotelként van meghirdetve, de a szobák gyönyörűen fel vannak újítva, sok ***Hotel megirigyelheti Svájcban...ezt tapasztalatokra alapozva írjuk...(olvastuk is a neten foglaláskor, de persze látni kell az ilyet). A reggeli is bőséges volt.

Ami még kiemelkedő, az a vendéglátók kedvessége, érdeklődő hozzáállása, nyitottsága és törődése. A svájciak alapvetően a szállásadás/vendégkezelés mintapéldái, de az itt tapasztaltak mindenképp ’le a kalappal’ reakciót váltottak ki belőlünk (és elfeledtettek egy élményt, Interlaken környékéről, ahol a német-svájci helyi személyzet hozzáállása nem tartozott a fenti kategóriába...). Érdekes, hogy bármilyen kis hotelről van szó, a recepción meg lehet venni a síbérletet, ami látva a felvonó jegy-pultjánál a sorokat, nagy könnyebség és úgy tűnik nem általános dolog a faluban. Kilátás a teraszunkról:

Extra szolgáltatásként még annyit, hogy reggeli után, rövid kérdésünkre, természetesen felajánlották, hogy elvisznek minket a felvonókig az elekromos kocsival, amiért nagyon hálásak voltunk :-).

A témába vág, hogy a falu gleccser felőli végén találhatóak a felvonó állomások, amire célszerű felkészülni érkezéskor/szállás-kereséskor. Cipekedés garantált, mint ahogy mi is tettük már a síelések után. De ez benne van...(írva a sorokat, sehol nincs izomlázunk, csak a karunkban...még jó hogy síelni voltunk és nem evezni.).

A felkészültebbek táskával jönnek és normál cipőben, papucsban viszik el cuccukat a felvonókig, majd azokat fent a hegyen kupacba gyűjtik a felvonóknál.

OK, tehát reggel kelés, majd fel a hegyre.

A glecsserre a faluból az Alpin Express felvonóval tudunk felmenni. Az első szakasz után a Morenia állomáson, 2550m-en, kell átszállnunk gyakorlatilag egy ugyanilyen felvonóba, ami felvisz a Felskinn állomásra, 3000m-re. Innen indul kis séta után a Metro Alpin (gyakorlatilag metró vagy földalatti fogaskerekű, aminek a híre kicsit nagyobb mint az élménye...) az Allalin-ra, a forgó étteremhez 3500m-re. Hmmm...kb 30 perc alatt lehet felérni a csúcsra a faluból.

A metróból feljőve gyönyörű panoráma tárult elénk, hatalmas hóval és annál kevesebb oxigénnel :-)

Szombat délelőtt itt csúszkáltunk a Metro és Allalin nevű pályákon, ott jobra.


Jóóóó széles, kiválóan előkészített pályákról van szó, ahol egyáltalán nem voltak sokan, az Allalin 2-3-as csákányosokhoz csak be kellett csúszni. 10 percet kellett várnunk az Allalin 1-es felvonónál, mivel a Skistar pályán junior versenyzők edzettek – és tolakodtak eléggé agresszív stílusban...


Erre a felső gleccser-részre reggel célszerű jönni, mivel dél előtt már árnyékos tud lenni, ami a hónak jót tesz, de még szép időben is elég hűvös és szeles lehet az élmény. Arról nem beszélve, hogy mi egy délelőttöt bírtunk itt, mivel egy kiadós siklás után kicsit nehezen tér vissza a normális lélegzetvétel a magasság miatt (csak 3300m felett csúszkálunk) és jobban kiszívja az embert a mozgás...

Ezután jól esett lesiklani a Panorama pályán a Felskinn-i részre, ami inkább kék mint piros, de a neve az találó.

Könnyű ebéd és egy forralt-bor után a délutánt az 5a Eiskristall és az Egginer pályákon töltöttük, szintén 0 várakozással, de kicsit több síelővel a pályákon. A látvány hihetetlen, a pályák csúcsszuperek...és nagyon szépen át lehet csúszni egyikről a másikra. Az Egginer pláne alkalmas még kezdőknek is, gyakorlottabbak pedig carvingolhatnak rendesen a széles sávon.

Alaposan kiszívta erőnket a síelés, 3 körül elindultunk lefelé a faluba, ahol egy kellemes, levezető cipekedés várt még ránk a hotelig. Kis vásárlás és csendespihenő után pedig következett a nap másik csúcsa, a Walliserteller és a fondue, majd az alvás. :-)

Vasárnap kicsit később keltünk, ki is kellett rámolni a hotelből, úgyhogy csak 10 után tudtuk a csúszást megkezdeni. Egész napunkat a Felskinn-Morenia részen töltöttük kiadós síeléssel, ismét tökéletes idő és hóviszonyok mellett. Itt a Morenia 6-os beülős felvonót találtuk meg, ami optimálisan köti össze a pályákat és jólesik rajta pihenni és napozni.

-------------------------------------------------------------------------------------

Saas-Fee találóan nevezi önmagát Pearl of the Alps néven. A település tipikus Wallis-i hegyifalu, amit 4000-es csúcsok vesznek körül, így a látvány fantasztikus. A síelés élmény tökéletes, a pályák változatosak, szélesek, kiválóan karbantartottak. Még előszezonban, hétvégén, félüzemben is jól eloszlik a síelők és boardosok áradata.

Ide el kell jönni!

-------------------------------------------------------------------------------------

Értékelés

Pozitívum:

- Svájc. :-)
- A pályák sokfélesége, hossza és összekapcsolódása, síelő és boardos itt mindent megtalál
- A látvány (érdekes, hogy az Allalin csúcsa ki van világítva éjszaka...úgy tűnik nagyon büszkék rá...)
- Off-piste lehetőségek – még mi is kipróbáltuk

Fontos észben tartani:

- Svájc. Mármint az árak is ott vannak.
- A faluban a cipekedést, de kis leleményességgel könnyíthetünk magunkon
- Foglalni asztalt vacsorára, mert ha fondue-zni akarsz enélkül nem megy :-)

APA KEZDŐDIK!!!

Mármint a szezon!!!

Megterveztük az első síelést a hétvégére. Szállás lefoglalva, cucc összerámolva...

A célállomás:

.......

:-)

Majd beszámolunk!

Tolkien

A neten keresgéltünk a hétvégén, és úgy tűnik jó volt a megítélésünk.

Több helyen is azt olvastuk, hogy J.R.R. Tolkien Lauterbrunnen környékén nyaralt mikor írta a Gyűrűk Urát, és a völgyről mintázta meg és vázolta rajzaiban Völgyzugolyt.

:-))

Készülődés

A hétvégén előszedtük a sícuccokat...

Kezd hűlni az idő, kisebb havazások már voltak a hegyekben...

Teljes az izgalmi állapot...


:--)))

Jungfrau régió ismét

Erre a hét végére kivételesen jó időt jósolt a helyi H. Bóna Márta, ahhoz képest hogy október közepe van. Természetesen csütörtökön meg is született a döntés, hogy ezt nem lehet kihagyni, ugyan menjünk már alapon, irány a hegyvidék.

Gondoltuk, hogy ha már lúd legyen kövér, lássunk valami szépet és akkor már aludjunk is ott egy éjszakát.

A választás ismét a Jungfrau régióra esett. Már voltunk itt kétszer, mindig gyönyörű időben, és már akkor beleszerettünk ebbe a vadregényes környezetbe.

Szombatra egy nagyobb túrát terveztünk be. Sajnos, Interlaken után volt egy baleset a völgy egyetlen bevezető útján, ezért a kocsit leraktuk Wilderswill-ben és vonattal mentünk fel Lauterbrunnenen keresztül Wengen-be, így csak délben tudtunk nekivágni sétánknak.

Wengen ugye 1274 méteren fekszik, a célállomás pedig Kleine Scheidegg, ami 2061 m-en van. A tervezésnél kicsit ijesztőnek tűnt a szintkülönbség, de hát csináltunk már ilyet.

A kijelölt túraútvonal gyakorlatilag a fogaskerekű útvonalát követi ami, kb 2 óra 40 perc időtartam és kb 7 km hosszt jelent, ahogy Wengenből indulva, megkerüljük a Lauberhorn (sielőknek ugye ismerős) csúcsát, és Wengneralp állomását érintve érjük el Kleine Scheidegget.

Az állomástól indulva gyakorlatilag egyből fel a hegynek indul az út, elsőre kicsit meg is lepődtünk a hirtelen meredek szakaszon, amely gyakorlatilag kb az út 2/3-án ilyen is maradt...dehát ezért jöttünk...

Az időjósnak igaza volt...sőt...talán most volt a legtisztább az időnk itt. Felemelő érzés ilyen látvány mellett mászni a hegyet, az emelkedőket sokkal könnyebben küzdi le az ember...:-) A lényeg a chi energia!!!

A távot 2 rövid megállóval végül is sikerült 10 perccel a szintidő alatt megtennünk, amit megünnepeltünk egy pohár kiváló forralt borral a célállomáson.

Mivel későre járt, visszavonatoztunk a kocsiért a völgy elejére, majd ismét be kellett autóznunk a völgybe egészen Stechelberg-ig, mivel innen még fel kellett felvonóznunk Mürrenbe, ahol is a szállást foglaltuk. Mürren ugyebár nagyon helyesen autómentes falu 1650m-en...

Itt találtuk meg ***hotelünket, ami a 150 CHF/szobás áron kiváló minőséget képviselt nem is beszélve a benne foglalt bőséges reggeliről. Az, hogy a szobánk ablaka és terasza a Jungfraura néz természetesen benne van az árban... :-) Adatok nálam...150%-osan ajánljuk a helyet...

A szállóban egy istenit vacsoráztunk - tényleg kiváló volt az ár-érték aránya, fél óráig ámuldoztunk utána - majd alvás.

Vasárnap éreztük egy kicsit a szombati mászás fáradságát, de azért egy kisebb túrát még bevállaltunk, Mürren felett a hegyen. A központból, tehát kb. 1650m-ről felmásztunk az Allmendhubel nevű hegyi fogadóig, ami a faluból induló sikló állomása is 1907m-en. Oda-vissza egy kellemes séta volt bár az idő kicsit borúsabb volt, lásd :-)

Nos, ismét könnyen felejthető hétvégét tudhatunk magunk mögött... :-))


Ui:

Apropó!

Lauterbrunnenről talán még egy-két szót. Itt szálltunk meg ugye korábban. Ez a falucska lent van a völgyben, kb 800m-en, de a völgy, mit völgy, SZAKADÉK, ahol elterül a falu, egyszerűen lenyűgöző...a feeling, a fényviszonyok, stb miatt ezt a helyet mi már csak úgy hívjuk: Völgyzugoly :---)))

Ezért:

Verbier - most túra...

Hétvégére ismét kis kirándulást terveztünk, mivel szép időt jósoltak. A célállomás Verbier, de most bicikli nélkül, inkább másszunk...

A helyi tourism irodában tanácsot kértünk hogy milyen útvonalat válasszunk egy kiadós hegymenetre, beszereztük a térképet, és indulás. A Medran felvonóval mentünk fel a Les Ruinettes állomásig, 2220m-re. Innen indultunk a La Chaux állomás felé, a hegyoldalban kialakított túraútvonalon.

Sajnos az idő nem volt olyan tiszta mint a múltkor, 2400 m után már a felhőben jártunk.

Kemény menet után megpihentünk a Mont Fort Hütténél, 2457m magasan, ahol egy kiváló punccsal melegítettük fel magunkat.

Innen folytattuk utunkat az Attelas csúcs felé, a végén, kb 2600m-en már kisebb hófoltok között sétáltunk. Mondjuk a séta kifejezés nem épp helyénvaló, itt volt a legkeményebb a mászás, a pulzusunk eléggé megugrott. Mivel az idő kezdett rosszabra fordulni, 2700m-nél lefelé vettük az irányt, és az Attelas 3 piros sípályán ereszkedtünk vissza egészen a Les Ruinettes állomásig. A lejutás megterhelő volt még így is, milyen lehet lécen???

Az egész úton alig találkoztunk emberekkel,talán ennek is köszönhető a meglepetés ami már lefelé jövet ért minket...

Legalább 10 mormotával futottunk össze, egyik-másik még a közeli fotózást is megengedte nekünk.

Gyönyörű kis állatkák. :-)

Összesen kb 10km-t tettünk meg 3 óra 40 perc alatt, kb 700m szintkülönbséggel. Nagyon jól esett a mászás és a friss levegő...

Ja, és ezt is ki fogjuk próbálni legközelebb:

Este még bezúztunk egy kiadós fondue-t és alvás...:-)

Apropó...

A fondue-ről. Itt egy speciális verziót kóstoltunk meg, a paradicsomos fondue-t. Ami gyakorlatilag paradicsom-darabokkal készített fondue, de a lényeg hogy nem kenyérrel tunkolod, hanem kis baby főtt krumplikra kell rászedni a mellékelt tányéron és így betermelni...

Enyhe kifejezés, hogy megterhelő...simán elgurultunk így a szállásunkig, még szerencse, hogy lefelé volt a hegyoldalban...

:-)

Zermatt

Hát igen... Legendás hely. ..Számunka is az volt sokáig...

M évek óta álmodozott arról hogy ide eljusson - annak idején még vonatos utazást tervezve -, az volt a lényeg, hogy egyszer itt lehessünk, láthassuk Svájc jelképét, a Matterhorn-t valamint persze a környező vidéket.

Ugyebár hegymániásként, még 2005 nyarán, nászutunkat is Svájcban töltöttük, Graubünden-ben. Már akkor tervbe volt véve egy látogatás Zermatt-ba, de egy jótanács alapján – és igaza volt – nem vállaltuk be a kb 4 órás utat Andermatt felé, át a pass-okon. Térképen rövidnek tűnik, de később megtapasztaltuk, hogy a Furka tud meglepetéseket okozni, még a szerpentinekhez szokottaknak is...Legutóbbi utunkon is még jópárszor megálltunk ’pihenni’, mivel a Furka, mikor lefelé gurulunk a nyugati irányból, kicsit ijesztő tud lenni...

Azóta eltelt egy kis idő, és már túl vagyunk az 5. Zermatt-i látogatáson is.

Hmmm...

Zermatt...Az Zermatt...

Sok helyen jártunk már - bár sok helyen még nem - a Föld nevű bolygón, de ennél szebbet szerintünk nehéz találni... Még mindig megkönnyezük néha a látványt ahogy megyünk fel – fogaskerekűvel vagy gyalog – a Gornergratra.

Mi már csak ilyenek vagyunk...

Ok, tehát Visp-től még jó 45-perc feljutni Tasch-ig kocsival. Arra is számítani kell, hogy a hegyi úton alagutat építenek – magyarként gondoljunk csak bele mit is jelent ez...na jó inkább hagyjuk ezt...– tehát dugó kialakulhat, ezért célszerű reggel korábban érkezni.

Tasch önmagában is szép helyen van, de leginkább egy állomásként és hotelek gyűjtőhelyeként írható le. Az állomás a Gornergratbahn állomása, ami önmagában egy ’le a kalappal’ típusú élmény. A parkolóház (a tisztaságával együtt) és a vonat ami felmegy Zermatt-ig technikailag azt hiszem kiemelkedő a maga nemében...

Zermatt Bahnhofplatz-ára érkezünk kb 12 perc alatt. Kiszállva a vonatból, kiérve a térre , kicsit balra sétáljunk (a Gornergrat fogaskerekű állomása felé), és jó időben már láthatjuk is a Matterhorn csúcsát. De ez semmi...ahhoz hogy lássuk a hegyeket, célszerű magasabbra mennünk.

Előtte azért érdemes még egy kiadós sétát tenni a faluban, a templom felé majd tovább (a Zum See felé), gyakorlatilag a főutcán, annak a végéig. Itt a zubogó gleccser-patak mellett már megtalálhatjuk a látványt amit kerestünk.

(Aki itt olcsón akar jót enni, az a Bahnhofplatz után a 3. utcában balra talál egy kinti kolbászsütő emberkét valamint egy grillcsirkés-kolbászost a templom előtti téren. Jó áron kiadósat lehet ezeknél enni, igaz, hogy talpon állva.)

A javaslatunk, hogy inkább üljünk fel a Gornergratbahn-ra és menjünk fel a hegyre, egészen a Riffelalp/Riffelberg/Rotenboden-ig, innen pedig gyalog másszunk fel a Gornergrat-ig, azaz, kb 3,090m-re.




Szar az élet...Ilyen látvány mellett túrázni... :-). Mi is a Bükk-ben kezdtük...Azért egy kicsit más...



Nem akarjuk igazán sokat kommentálni...

-------------------------------------------------------------------------------------

Zermatt-ot látni kell.

A falu nem a legszebb Svájcban vagy az Alpokban, ez tény.

De ide el KELL jönni...

És fel kell menni a hegyre – el a luxus elől, a népes látogatók hadát kerülve – és élvezni azt a látványt amit a 4000-es hegyek és a gleccserek nyújtanak, amit megkoronáz a völgy és az Alpok őrzője – ’őrszeme’ ahogy jogosan írják - a Matterhorn.

Jövünk ide is csúszni :-)))

Zinal

Zinal az egyik kedvenc falucskánk Svájcban.

M egy nagyon kedves svájci kollégája ajánlotta nekünk hogy jöjjünk el ide és nem fogunk csalódni hegy-mániásként.

Nos, nem csalódtunk...

2007-ben jártunk itt először és magával ragadott minket a hely csendje, magánya és szépsége. Kis falucskáról van szó, 1600m-en, a Val d'Anniviers legvégén. Kicsit kimerítő az autózás a Valais-ből, de megéri. (Szerpentinen rókával barátkozóknak nem igazán ajánlott...) Már a völgy elején, persze jópár hajtű-kanyar után látható, hogy a végén a 4000-esek birodalmába jutunk. A Sion-i elágazás után még számoljunk rá kb 45-percet hogy elérjük a falu központját. Utunk tipikus Valais (Wallis)-i falvak között vezet, lásd:

Mi a neten találtunk egy olcsó, de annál inkább barátságos kis szállást a falu végén. Azóta is visszatérő vendégek vagyunk, Manu, a tulajdonos, már lassan megismeri a hangunkat a telefonban. Bármennyire is csak két **-os a szállás, számunkra tökéletes és nagyon eredeti...az étterméről nem is beszélve.

Mindenkinek szívesen ajánljuk.

Sokat túráztunk itt kettecskén vagy a látogatóink társaságában. Leginkább a Sorebois megállót használtuk kiindulópontnak, de ami biztos, hogy akárcsak minket, minden vendégünket megérintette a hely vadregényes környezete valamint a 4000-es csúcsok látványa, egy 'relatíve' könnyű séta közben. Kb 2-2.5 óra alatt le lehet érni a faluba kényelmes tempóban.

Az, hogy a szállás ablakát ha reggel kinyitod, a vonuló tehénkék kolompírozására ébredhetsz a zubogó gleccserpatak csobogása vagy robaja mellett, csak tovább emeli az élmény értékét.

Zinalban az az igazán jó, hogy egy kis csendes falucska a völgy végén, nem pedig egy nagy turista központ - reméljük így is marad.

A nap végén, egy megterhelő túra után hegymászókkal - mivel hegymászók indulnak innen a 4000-esek meghódítására - iszod a sörödet a kis csendes étterem teraszán, sajgó lábbal és izzadtan. Majd megkóstolhatod a helyi snapszot és a spéci itteni fondue-t valais-i borral kísérve...

Kell ennél több???

Be is soroltuk kedvenc helyeink közé Zinal falvát.

Zinal mellett érdemes meglátogatni Grimentz-et, ami hasonlóan szép, bár kicsit nagyobb falucska. Innen a kilátás talán még lenyűgözőbb, mivel a falu egy kis platóra épült a völgy közepén, aminek eredménye képpen azokat a hegyeket is látni lehet, amit Zinalból nem.

Ha már Grimentz-ig elmegyünk nem szabad kihagyni a Moiry-víztározó meglátogatását, ami nyáron szép időben mindenképp megéri a szerpentinezést a faluból. Lehet hogy innen ered, hogy 'ahol a tenger hupikék'????. Lenyűgöző a víztározó technikai megoldása is, de leginkább a tó kéksége a gleccserekkel a háttérben, úgy hogy kb. 1900m-en vagy...hmmm.

-------------------------------------------------------------------------------------

Zinal, és a Val d'Anniviers mindenképp megéri a látogatást. Igazi gyöngyszem az Alpokban...Nyáron és télen is...

Nemsokára jövünk csúszni is! Alig várjuk!!!

Addig is, akinek ez nem elég, összefoglaló és téli képek ügyében látogassa meg a Síelők oldalát.